Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXII. évfolyam, ,161. sióm. ARA: 1,40 Ft '1982. július 111., ivasátnap

Mai számunkból

DÁVID ,BÁCSI,

A KÉMÉNYSEPRŐ (3. old.)

KÜLFÖLDI KORTYOK i(4. old.)

AZ ÖTEZER ÉVES FOKHAGYMA (5. old.)

CSEHSZLOVÁK SIKER A HEGYI VERSENYEN (6. old.)

VASUTASNAP 1982 (3. old.)

Hozzáállás - helytállás ;

Hány betege és bolondja van manapság a pénznek, -há- I nyan törik magukat azért, hogy még többjük legyen? Vajon — vetődik föl némelyekben — nem herdáljuk-e el közben I szocialista értékeinket?

Ezek a népi rend elfajzósától, föllazulásától tartó szívós kérdések korántsem rossz szándékból, vagy téves nézetekből | erednék, hanem a szocializmus érdekviszonyaiból. Különbö- I ző egyének vagy szervezetek mély meggyőződéssel hangoztatják, hogy ők fejezik ki leghívebben az egész társadalom j érdekeit! Abban, hogy többen szeretnek a munkásosztályra, az egész népre hivatkozni, nincs semmi különösen. De ha ez fölerősödik, akkor zavart okozhat, megnehezíti a bonyolult érdekviszonyok közti eligazodást, „s ezáltal akadályozza a pártot érdekintegráló funkciójának a teljesítésében".

Maga a vita, az itt-ott mutatkozó konfliktus — különösen a mai viszonyok között — természetes. A szocializmus hívei

I között aligha találnánk olyat, akinek az utóbbi 10—15 év során meg ne fordult volna a fejében, hogy tényleg jó I irányban haladunk-e? Ez az olykori kétkedés egyrészt biz- I tosítéka is annak, hogy menet közben korrigálhatjuk, finomíthatjuk az ösztönzőket, konkrétan a közgazdasági szabályozókat. Ha minden részkérdésben teljes nemzeti egyetértést tűztünk volna ki célul, azt aligha tudnánk valaha is I elérni. Igaz, a párt — valahányszor kezdeményez valamit — mindig az össztársadalmi érdeket tartja szem előtt, figyelembe veszi azonban azt a tapasztalatot is, hogy az egész népet érintő, nagy horderejű döntések elfogadására nem rögtön lehet számítani. Az emberek akkor hajlandók magasabb rendű cél elérésében részt venni — olvasható egy idevágó tanulmányban —, ha azt saját céljuknak is el tudják ismerni. Ha érdeklődésüket tartósan fenn akarjuk tartani e cél iránt, akkor lehetővé kell tenni, hogy szerephez jussanak vele kapcsolatban.

Nálunk, mi tagadás, még korlátozott a társadalom tagjpi közt fölosztható javak mennyisége, ezért is támadhatnak I ellentétek. Iparkodnunk kell azonban ezeket föloldani, meg- ; szüntetni. Természetesen nem erkölcsi prédikációval, hanem I úgy, hogy — kicsit vulgárisán szólva — megteremtjük a I szükséges javaknak a mostaninál sokkal nagyobb bőségét. I I A mi hazánk, sajnos, elég szegény ásványi kincsekben, | technikánk színvonalával valahol középen állunk a világ- j ranglistán, túl sok fölhamozott tőkénk nincsen. Bárhogy néz- $ zük is, legnagyobb erőforrásunk a lakosság munkakészsége, | szaktudása, mindig újakra törekvése, jobbító szándéka, de ! az ebben rejlő tartalékokat még korántsem tártuk föl és f használtuk ki teljesen. Ehhez az életviszonyok további ja- I vitására van szükség, mert a dolgozó ember csak úgy tudja j

I

alkotóenerqiáját egyre magasabb fokon újratermelni, ha | perspektívát lát maga előtt. Állampolgáraink nagy tömegei j saját kö-ülményéiket, egyéni és társadalmi helyzetüket akar- j jók megjavítani úgy, hogy könnyebben, szabadabban, kul- | turáltabban, emberibb módon élhessenek.

Hiába akarnánk erkölcsi prédikációt tartani arról, hogy * milyen csúnya jellemvonás a pénz utáni hajsza, csak le- ! qyintés lenne a reagálás. A tudatformálásnak természetesen j fontos szerepe lelhet az életmód kialakításában, de csak j akkor, ha1 a bölcstesség számol az életszínvonal fejlesztésé- j nek objektív meghatározóival. Az MSZMP a realitások ta- S Iáján elismerte, hogy a társadalom gazdasági viszonyai ma * mindenkit rákényszerítenék egyfajta „privát" gazdálkodásra, összhangban a közös célokkal.

Sokféle módszert kipróbáltunk már, s közülük a jelenlegi látszik az egész nép megélhetése, boldogulása, jó közérzete szempontjából elfogadhatónak anélkül, hogy a múltba hőkölés veszélyétől kellene tartanunk. Isten őrizz, hoqy azt képzeljük: amit csinálunk, az fölülmülhatatanul tökéletes, és egyedül üdvözítő modell. Gazdákodásunk kitapasztalt útja-módja valószínűleg csak Magyarországon használható teljes mértékben így, s itt is csak addig, amíg az élet nem kívánja, hogy jobbat hozzunk létre. Egyelőre az a legfontosabb, hoqy változatlanul teljes a foglalkoztatottsáq, a keresetekből meg tudjuk vásárolni azt, amire szükségünk van, tartani tudjuk az életszínvonalat, megalapozni a jobb megélhetést. Ehhez általában meg kell értetni, hogy csak az olcsóbb és kelendőbb cikkek gyártásával tudjuk tartani a mai nehéz világpiaci helyzetben, amit elértünk.

Következetesen érvényesíteni akarjuk a munka szerinti elosztás elvét, de ez csak úgy le'hetséqes, ha ki-ki többet dolgozik, tanul, kezdeményez, töri a fejét a maga hasznára, s a társadalom boldogulásáért. Amikor azt mondjuk, hogy I kiemelkedő újítók és alkotók keressenek akár milliókat, ezt ! nagyon komolyan gondoljuk, sőt köszönetét mondunk nekik. I Biztosak vagyunk benne, hogy ezektől a naqy jövedelmektől nem áll elő a „burzsoá restauráció veszélye”. A szocialista ipar és mezőgazdaság sokkal szilárdabb annál, I semhogy megrendüljön a személyi tulajdon jobb hasznosí- j tásótól. De akkor sem viccelődünk, amikor azt mondjuk, hogy szellemi vagy fizikai munka nélkül egyetlen fillért se vághasson zsebre senki.

Kinek mi fáj, azt emlegeti. Amíg némelyek a gyarapodás láttán esetleg bizonyos kisipolgáriság fölébredésétől tartanak, eközben a vállalkozó szellemű emberek az ösztönzést keveslik. A mezőgazdasági kistermelők, a háztáji kertekben munkálkodók közül az alacsony fölvásárlósi árra éí a lassú átvételre panaszkodnak. S bizony, jogos az olyan észrevétel, hogy állami, társadalmi funkcióban is léhet ártani a közösség ügyének. Még az úgynevezett közéleti tevékenység is privatizálódhat, alárendelődhet szűk körű érdekeknek. Mihelyt valaki kiskirálykodik, s a pozíciójával járó hatalmat nem a köz szolgálatában használja föl, aktivitása röatön értéktelenné válik, illetve csak árt a társadalomnak.

‘Ellentmondásoktól is terhes, alakuló társadalmunk szinte naponta vethet föl effajta kérdéseket. A fontos csak az, hogy mindig kellő időben figyeljünk rájuk, s a „hozzáállásnak” a helytállás legyen az alapja. F. NAGY fSTVÁN

Libanoni helyzetkép

A közti-keleti válság átfogó rendezésére van szükség

Négy héttel Ny uq at-Bej rút bekerítése után Izrael még mindig nem érte el legfőbb célját: nem sikerült kikényszeríte- nie a PPSZ politikai és katonai közipontjának felszámolását, ezért fokozza a körülzárt városrészre nehezedő katonai, gazdasági- és lélektani nyomást. Péntek délutántól szambát hajnalig az izraeli tüzérség és hadiflotta szakadatlanul ágyazta Nyugat -Bej-rút I ak ón e g ye dei t,

palesztin ménekülttáborait. A támadásnak sok polgári halot- ja és sebesültje van és súlyos anyagi károk keletkeztek.

Egy helyben topognak a Nyu- gat-Bejrútban körülzárt hatezer palesztin szabadságharcos távozásáról folyó tárgyalások. Váratlan bonyodalmat okozott az a damaszkuszi bejelentés, hogy Szíria nem hajlandó befogadni a palesztin gerillákat, mSután nem kapott ilyen értelmű javaslatot és nem vonták be a PPSZ áttelepítéséről, leendő központjáról folytatott konzultációkba.

Péntek este Bejrútból Damaszkuszba utazott Mords Draper amerikai külügyi államtitkár-helyettes, hogy tárgyaíjona palesztin kiürítés kérdéséről Hafez Asszad elnökkel. Mindinkább nyilvánvaló azonban, hogy

Nyugat-Bejrútból menekülő libanoni asszony gyermekével — az izraeli 'páncélosok árnyékában(Telefotó)

a PFSZ ügye elválaszthatatlan a palesztin kérdés, a közel-keleti válság átfogó rendezésétől. Ezzel függ össze, hogy a többi „kiszemelt” arab ország is vonakodik a palesztin gerillák kényszerű befogadásától, a PFSZ izraeli1—amerikai felszámol ásó rtalk sze n tesítés ét öl.

Ugyancsak megoldatlan a palesztin kiürítést, illetve Nyu- gat-Bejrút biztonságát garantáló több nemzetiségű erők kérdése. A libanoni kormány még mindig nam -kérte hivatalosan, hogy az Egyesült Államok, Fran- daország, esetleg Kanada vagy Belgium küldjön csapatokat Nyugat-Béjrúfba. Philip Habib amerikai elnöki megbízott ellenzi, hogy a palesztin gerilláik távozását részleges izraeli csapatvisszavonás előzze meg, és az izraeli -megszálló csapatokat a szíriai és a palesztin jelenlét felszámolása előtt vonják kii Libanonból.

A PFSZ - szóvivője szerint — hozzájárul libanoni politikai és katonai jelenlétének csökkentéséhez, de azt kíváhj'a, hogy a multinacionális erőket -helyezzék az ENSZ felügyelete alá. A PFSZ előzetes csapatszétválasztás, részleges izraeli visszavonulás, a nemzetközi ütköző övezet kialakítása nélkül nem látja biztosítottnak saját erőinek kockázatmentes kivonását. Ha Szíria nem módosítja álláspontját, a szárazföldi távozás helyett ismét előtérbe kerülhet a tengeri úton történő kiürítés, amit a PFSZ korábban elvetett.

Lázár György Romániába látogat

ILázár György, a Magyar Népköztár sásá g Mii n i szte rta ná csá - nak elnöke Constantin Dasca- lescumak, a Román Szoaíali'sta Köztársaság kormányelnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatást lesz Romániáiban. (MTI)

Tudományos kísérletek a Szál jutón

Miközben Moszkvában a pénteki nap a szavjet-framcí'a űrtrió kitüntetéseinek jegyében zajlott le, a kozmoszban, a Száljiult-7 űrállomáson a program szerint folytatódik a munka. Anatolüj Berezovoj és Va- lentyin Lébegyev 9. hetét kezdte meg az űrállomásán, mégpedig „hétköznapinak” mondható tevékenységgel: elsősorban műszaki kísérleteket folytattak, a Szálját—’7-Szoj:uz T—5 űrkomplexum orientáolójá-rtalk és sfábi- lizádiójának módszereit dolgozzák ki.

Az űrhajósák az állomást körülvevő atmoszféra adatait mérték és az űrállomáson termesztett növényi kultúrákat gondozták, figyelték meg.

Festik a dunaföldvári hidat

Július elsején levonultak a dömsödi Dózsa Mgtsz festőbrigád- jána'k tagjai a dunaföldvári nagy Duna-híd előtt lévő kis vasúti hídról, amely közutat ível ót. Ezzel a híddal két és fél hónap alatt végeztek: leverették a régi festéket, s úij szürkés-acél színűt hordtak fel.

A héten megkezdték a felvonulást a nagy hídhoz a festők, Ezt a hidat 1932-ben festették át teljesen, azóta foltozások voltak, s teljes átfestésre most, harminc év után kerülhet sor. A nagy munkára felkészültek a dömsödiek, ám készen vannak arra az esetre is, ha különleges helyzet állna elő. Ugyanis a több évig tartó munkát rendkívül nehéz körülmények között végzik: a híd

legmagasabb pontja- ötven méter. S a híd alsó része és a vízszint között is legalább húsz méter a távolság. Ezért egyelőre állványozással készülnek a munkához, de szóba jöhet majd az acélvázra szerelt külső állványok felállítása is. A munkát természetesen úgy akarják elvégezni, hogy a vasúti és közúti forgalmat minél kisebb mértékben akadályozzák.

A régi festékréteget homokszóróval távolítják el. A nagy nyomással (elhordott homok szinte leberetválja a rozsdát, festékmaradványokat, s erre hordják fel az alapozót, majd a fedőfestéket. A hattagú brigádot két nagy teljesítményű kompresszor szolgálja ki levegővel. A munkáihoz van elegendő palló, festék, kötél — és kedv is az emberekben. A kisebbik híd festése előtt ez a brigád a győri Rába-hidat festette át, közvetlen a belvárosban. Ott is szép munkát végeztek, mint ahogyan az itt elvégzett munka is ezt igazolja.

Lőrinc Sándor igépkezelő előkészíti a kompresszort

A hidra kiskocsival hordják fel az állványozáshoz szükséges pallókat.

Húsz méter a fiíd alsó és a viz szintje között a távolság, ahol az állványozást készítik :a munkások.