Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
1982. július 10. NÉPÚJSÁG 5 Dramatizálás nélkül Veszélyeinkről I étezésükről mindany- nyian tudunk, hiszen találkozunk velük parkokban, szórakozóhelyeken, vagy szórakozóhelyek környékén, nemegyszer rádióműsorokban, és nem ritkán a Kék fény című tv-adásban. Veszélyeztetett gyerekek, veszélyeztetett fiatalok, bár nem mindegyik ténfergő tizenéves tartozik közéjük; az úgynevezett csövesek korántsem alkotnak homogén réteget. Van, aki csak öltözködésben, modorban hasonul, valamiféle közösség reményében csapódik közéjük, és akad, oki létformának vallja a csövezést. Tegyük mindjárt hozzá, hogy nem minden csöves csövező és a csövezők között találunk idősebbeket, a csövesjelenségtől függetlenül a társadalom perifériájára szorult egyéneket. És élnek veszélyeztetett helyzetben csoportokon kívül rekedt, magányos gyerekek is. Az Állami Ifjúsági Bizottság tavaly dolgozta ki irányelveit a VI. ötéves tervidőszak ifjúság- politikai feladatainak tervezéséhez. Mint ismeretes, az ÁIB határozatát a Minisztertanács 1980. július 21-i ülésén megerősítette. A fiatalok társadalmi beilleszkedésének zavarairól szóló fejezetben olvashatjuk: „A veszélyeztetett helyzetben lévő fiatalok magas aránya várhatóan a VI. ötéves tervidőszak egyik legfontosabb problémája". Magas arány? A gyámhatóságok és az oktatási intézmények mintegy 100 ezer qverme- ket és fiatalt tartanak számon veszélyeztetettként, de háromszor több fiatalkorúval kell évente foglalkozniuk. A megyei helyzet sem szívderítő. Nemrég foglalkoztunk is ezzel, amikor a megyei tanács vb a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét tekintette át. A dramatizálás legkisebb megnyilvánulása nélküli vitában hangzott el, hogy me—'énkben a bűncselekmények 16 százalékát követték el 1981-ben gyermek- és fiatalkorúak. Az ismert veszélyeztetettek száma pedig megközelíti a 4 ezret. És még ez sem a teljes kör. Nem jut el ugyanis minden eset az illetékesekhez. Hiszen a veszélyeztetés elsődleges színtere a család, és sajnos, tartja magát az a szemlélet, hogy családi ügyekbe nem szívesen avatkozik bele se a szomszédság, se a munkahely. Azután az első jelekből nem is következtethetünk mindjárt a legrosszabbra, átmeneti állapotnak véljük — lehet az is —, ami elmúlik, magától megoldódik. De fogadjuk el országosan hitelesnek a há- omszázezret. Ez is nagyon sok. Mert mit tudunk a veszélyeztetettség okairól? A reprezentatív felmérések tanulságai egybevágnak a személyes tapasztalatokkal. A gyermekek, ifjak veszélyeztetett helyzetéért körülbelül ötven százalékban a környezet, a széf- bomlott család a felelős. Szétbontott család az is, amelyben a szülők ugyan nem váltak el, de képtelenek, nem alkalmasak feladataik ellátására, nem tudnak családként funkcionálni. Az okok közül második helyen az anyagiak — csaknem huszonöt százalékkal —-, harmadikon a magatartás, a nehezen nevelhetőség áll (húsz százalékkal). Lehet-e segítem a fiatalkorúnak, ha éppen családja veszélyezteti? Igen. A segítés egyik lehetséges formája: kiemelésük a rossz környezetből. Magyarán, állami gondozásba vételük, kollégiumban, munkás- szálláson való elhelyezésük, aminek persze következményei vannak: a gyermek nevelésének költségei az államra hárulnak. Ráadásul ez a kiemelés — különösen gyermekek esetében — mindenképpen újabb hátrányt teremt; a „kiemelt" gyerekek ugyanis a család hiányát sínylik meg. A másik, az igazán kívánatos forma: a család megváltoztatása, segítése. Rendszeres ellenőrzéssel, a deviáns magatartáshoz vezető okok — alkoholizmus, munkakerülő életmód, stb. — felszámolásával. Nehéz lecke. Sokunk összefogását, ügybuzgalmát kívánja, s ez bonyolultabb feladat, mint az anyagi támogatás növelése. Bár a segélyezés nyilván jelentős terheket ró a népgazdaságra. Gyakran az anyagi gondok és a környezeti ártalmak ecn'üttesen hatnak, a veszélyeztetett helyzetű cigánygyerekek túlnyomó többségénél például. A megoldást sürgeti az is, bogy a veszélyeztetett helyzetből „gyakran vezet út a bőnö- zés, a züllöttség, az ideg- és elmebetegségek, a káros szenvedélyek, az öngyilkosság, vagy a súlyosabb jellemzavarok felé". Ez az idézet ismét az ÁIB már említett határozatából való. A megyei adatot idéztük már. Országosan évente több mint hatezer fiatalkorú követ el bűn- cselekményt. Azaz: veszélyeztetettből másokat veszélyeztetővé válik. A többiek „csak” lelkileg sérülnék, „csak” nehezen megszüntethető hátránnyal kezdik életüket, „csak” az átlagosnál is bonyolultabbá teszik a pedagógusok munkáját, s kellő iskolázottság, szakmai képzettség híján behatárolt a pályaválasztásuk, a társadalomba való harmonikus beilleszkedésük. A veszélyeztetettség megelőzése, okainak megszüntetése alapvetően állami feladat, ugyanakkor társadalompolitikai ügy — hangzott el az említett vb-ülésen, amelyen szót kért a jogász, az orvos, a pedagógus, a gazdasági, a tanácsi vezető is. Mi az, amivel kiegészíthetjük, teljesebbé tehetjük o rendelkezésre álló állami eszközöket? Erről is volt szó. Mindenekelőtt figyelmeztethetünk —olykor az ismerősök, a szomszédok, a közvélemény elmarasztaló megítélése is elegendő —, jelelhetjük, sürgethetjük az illetékesek beavatkozását. A gyerekek többnyire tudnak egymás dolgairól, a gyerekektől a szülők, a pedagógusok kapnak információt. Az időben érkező segítség tragédiákat előzhet meg ! Segíthetnek a munkahelyi kollektívák és a társadalmi szervezetek! És persze az érdekeltek, hiszen túl a gyerekkoron, bármilyenek is a körülmények, bizonyos mértékben mindenki felelős saját sorsának alakulásáért. A kamaszkorúakhoz eljuthatnak például a KI5Z- szervezetek is. Nem néhéz belátni persze, hogy mondjuk egy jól működő KISZ-alapszervezet nem szívesen vállalja a „zűrös” fiatalok támogatását. Azokét, akiknek egyébként nincs közük az ifjúsági mozgalomhoz, akik nemegyszer elutasítják a közeledést. Dehát bármennyire áldozatkészek a hivatásos és a társadalmi pártfogók, önmagukban nem győzik idővel, energiával. Szélesebb spektrumú együttcselekvésre van szükség. Magunk miatt is. A mi érdekünk is, hogy megálljon a növekedés. A veszélyeztetett helyzetűek, a későbbi lehetséges veszélyeztetők elől, tetteik, magatartásuk következményei élői tehát nem zárkózhatunk el. Más szóval; el kell fogadnunk, mert így igaz, hogy „a veszélyeztetett fiatalokkal társadalmi beilleszkedésük zavarainak csökkentése, a hátrányos helyzetek újratermelődésének megakadályozása érdekében kiemelten kell foglalkozni". Kiemelten. Kinek-kinek adottságai, lehetőségei, lelkiismerete szerint. —la— Századunk fémé az alumínium. A legegyszerűbb használati tárgyaktól — evőeszközök, edények — a hatalmas energiát szállító villamos vezetékeken át az űrhajózásig szerepet kapott életünkben. A lakások melegét szállitó csövek csillogó szigetelőanyaga, épületek burkolója, de készül belőle öntözővizet szállító cső és repülőgép is... felsorolni is lehetetlen volna még, mennyi minden. Czakó Sándor J Glédába állítják a motorházakat Kis pénztörténet alumíniumban elmesélve Alumíniumöntő Dekoratív vonalak Csupa alu
