Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

1982. július 7. Képújság 3 Finn társadalombizlasítási delegáció megyénkben Kölcsön a közösségnek Rendelő épül Tamásiban Jako Pajula, a Finn Orszá­gos Társadalombiztosítási Inté­zet vezérigazgatója vezetésével íinn delegáció érkezett tegnap délelőtt megyénkbe. A küldött­ség tagjai Kaisu Veickman igazgató, Veikko Tavastila szá­mítógépes igazgató és dr. Autti Huunanseppala főorvos. A vendégek nyolc napiq tar­tózkodnak Magyarországon, a társadalombiztosítási rendszert tanulmányozzák, ennek kereté­ben látogattak egy napra Tol­na megyébe. A delegációt el­kísérte dr. Bartos István, a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságának főigazgatója. A programban először Nagy Zoltán megyei igazgató ismer­tette a nálunk folyó társadalom- biztosítási munkát, majd Hor­váth József, a szakszervezetek megyei tanácsa vezető titkára fogadta a delegációt és adott tájékoztatót számukra a megye társadalmi és kulturális életé­ről, a társadalombiztosítás he­lyéről, szerepéről a szakszerve­zet életében. Ezt követően meg­tekintették a megyéről készült filmet. Délután a megyei kórházba látogattak, ahol dr. Molnár Adóm főigazgató rövid tájékoz­tatója után a számítóközpont munkájával ismerkedtek. Az or­szágban először, kísérletkép­pen megyénkben dolgozzák fel számítógéppel a táppénzes­adatokat. A finn és a magyar orszá­gos társadalombiztosítási fő­igazgatóság között évek óta gyümölcsöző az együttműködés, amelynek keretében mindkét fél hasznos tapasztalatokat szerez a kölcsönös látogatások során. A finn társadalombizto­sítási rendszer a tőkés országok között az egyik legfejlettebb, az adatnyilvántartás magas szinten gépesített. Délután a program Decsen folytatódott, a háziipari szö­vetkezetben. Szociálpolitikai intézkedések Évről évre csökken a korsze­rűtlen üzletek és vendéglátó- helyek száma, arányuk azon­ban még mindig számottevŐLa csaknem négyszázezer kereske­delmi és vendéglátóipari" dol­gozó tíz százaléka ma is olyan munkahelyeken dolgozik, ahol hiányosak a szociális feltételek — állapította meg a KPVDSZ elnöksége keddi ülésén. A há­lózat egyharmadát kitevő régi egységekben nemcsak a mos­dó és az öltöző kevés, hely­szűke miatt az áruk tárolása is elmarad a kívánalmaktól, s nem alkalmazhatók a nehéz fir zikai munkát megkönnyítő rak­tári gépek sem. Főként vidéken és Budapest külső kerületeiben javultak a munkakörülmények az új kereskedelmi centrumok létesítésével. Sok helyütt egy­idejűleg lehetővé vált néhány olyan korszerűtlen üzlet meg­szüntetése, amelynek jelentősé­ge is erősen csökkent a kör­nyék ellátásában. Úgy tűnik, a közeljövőben sikerül megoldani a munka- védelem egyik fontos kérdését, a vendéglátóhelyeken a csú­szásmentes padozat alkalma­zását. Ugyanis a közelmúltban megkezdték a minden fajta igényt kielégítő padlók előállí­tását, s amennyiben ebből lesz elegendő, megoldódik a ven­déglátóiparnak ez a gondja. Változatlanul problémát okoz azonban, hogy nem szerezhető be olyan lábbeli, amellyel biz­tonságosan lehet közlekedni a nedves vendéglátóipari munka­helyeken. Az elnökség megállapította, hogy a kereskedelmi és ven­déglátó egységek nagy részé­nél változatlanul nem megfe­lelő a szellőzés, s ez érvényes a légkondicionált munkahelyek­re is. Ez év szeptember végéig megvizsgálják, hogy a keres­kedelem és vendéglátóipar sa­játos szükségleteinek milyen szellőzőberendezések felelnek meg és azok hazai gyártása biztosítható-e? Fejőgépmosó A sajtáros fejőgépek mosá­sára, fertőtlenítésére alkalmas, a korábbinál lényegesen ol­csóbb berendezést hozott for­galomba a TSZKER szombathe­lyi területi központja. A hagyományos, sajtáros fe­jőgépek tisztítását, fertőtlení­tését oldja meg az új gép: a fejőkészülék tejjel érintkező te­rében intenzív mosófo'yadék áramlást hoz létre, s 10—15 perc alatt egy személy tíz fejő- készüléket fertőtleníthet. Vállalkozás - nemcsak kicsiben MINDEN IDŐSZAKBAN Vannak kulcsszavaink. Ezek sommáz­zák törekvéseinket, ám gyakran elkövetjük a hibát, hogy unásig ismételgetve, elkoptatjuk őket. Ha visszagondolunk az utóbbi öt­hat évre, ilyen fontos szavunknak tekinthetjük a hatékonyságot, a minőséget, aztán az ésszerű takarékosságot. Újabban sokat ígérő jelszavunk lett, hogy vállalkozni kell. Olyannyira, hogy hovatovább másról sem beszélünk, mint a kisvállalkozásokról, pedig a vállal­kozás nemcsak rájuk vonatkozik. A zöld utat kapott polgári jogi társaságról, a huszonegynéhány tagot számláló szövetkezetekről, a gazdasági munkaközösségről — egyébként helyesen — sokat beszélünk, de mellettük nem sikkadhatnak el a megyei, vagy ép­pen országos léptékkel mérhető vállalkozások, hiszen a nemzeti jövedelem döntő többsége mégiscsak tőlük származik. Sikerük, vagy kudarcuk alapvető hatással van boldogulásunkra. Ebbe a körbe tartoznak, az — elsősorban építőiparból — jól ismert fő­vállalkozások is. Ha találomra tíz szakembert megkérdezünk, szerintük mit te­kinthetünk fővállalkozásnak, sokféle választ gyűjthetnénk össze. Minek tagadni: két évtizede vitáznak e tevékenység körülhatáro­lásáról. Ami a lényeg: a fővállalkozó szervezési feladatot lát el. Lényegében szellemi erejét kamatoztatja, hiszen szakértelmét, kockázatvállaló készségét bocsátja áruba. A forma közismert, mégis -— enyhén szólva — mérsékelten bővül a .fővállalkozók köre. Nemrégiben hallottam jó hírű számítástechnikai vállalatunkról, hogy végre beszállt a „ringbe", s korszerű adatátviteli rendszer honosítására vállalkozott. Kijelentették, hogy programot adnak, betanítják a megrendelő embereit, de sem a gép telepítését, sem az ah'hoz szükséges építési munkálatok szervezését nem végzik el. Mindezért fölvettek volna tíz százalék fővállalkozói díjat. Az üzlet nem jött létre, mégis elgondolkoztató, hogy helyenként mennyire nem ismerik azt sem, mi a dolguk, ha már egyszer erre a körül­tekintést igénylő többletmunkára szerződték. AZ IS IGAZ, hogy nem irigylésre méltó a fővállalkozók hely­zete. A nem túlságosan magas díjért jókora kockázatot vállalnak, mert a szerződéses fegyelem — hiába ábrándozunk az építtetők piacának megteremtéséről — ma sem sokkal jobb, mint , mikor egyre-másra kezdtek kiemelt beruházásokba. Valójában azonban a megrendelők vannak kiszolgáltatott helyzetben, örülnek, ha egyáltalán találnak megfelelő fővállalkozót, aki összefogja, irá­nyítja a munkát, és felel is érte. Bár, ami a felelősséget illeti, sok esetben jobb, ha nem firtatjuk, mert furcsa módon „elsimul" az ügy. No nem magától, hanem a szerződő felek jóvoltából. Csak egy példát erre: a késedelmes fővállallkozó korábban köteles volt az árból hét százalék engedményt adni. Ha azonban a kár­vallott megrendelő lemond erről a pénzről, „el van boronáivá" az ügy. Akkor is, ha súlyos rfiilliókra rúg a kár, vagy ha a határ­idő csúszása miatt elmarad a haszon. Mielőtt alaposan elvernénk a port a megalkuvó megrendelő­kön, nem árt *szemügyre venni helyzetüket. Ha ugyanis behajt­ják a jogos követelésüket, akkor a fővállalkozó fizet, óm legkö­zelebb a feltételek meghallgatása nélkül mond nemet, és a jogai­val következetesen élő megrendelő kilincselhet más cégeknél, ha ugyan ebben a zárt körben szóba állnak vele. Nagyobb városok­ban még istenes a helyzet, de gondoljunk bele annak a tsz-nek a lehetőségeibe, amely az Alföld közepén keres fővállalkozót pél­dául korszerű csibekeltető építéséhez, telepítéséhez. Amíg nem válogathat és el kell fogadni bárkit, aki vállalkozik, aligha javul a helyzet. A Gazdasági Bizottság döntése nyomán most olyan rendelke­zések láttok napvilágot, melyek bizonyára enyhítenek majd ezen a feszültségen. Az egyik új szabály: ha versenytárgyaláson dől el, hogy ki legyen a fővállalkozó, a szerződésben szabadon állapít­hatják meg a neki járó díj mértékét. Megszűnnek az előleg fize­tésével kapcsolatos bürokratikus kötöttségek, mert ebben is —* jogszabályi keretek között — a felek megállapodása számít. Érde­kes kísérlet, hogy a fővállalkozásokra bevezetik az úgynevezett csúszóár klauzulát záradékot, kikötést). Eddig az árakat prognó­zisok alapján számították ki. így aztán nemegyszer a szerződők közvetlen előidézői voltak annak, hogy az árak ne csak kövessék, hanem kifejezetten előidézzék az inflálódást. A jövőben a felek nem állapodnak meg előre az árakban, hanem kötelezik magukat, hogy egy szakértő harmadikr.a bízzák az ár megállapítását. Lehet ez a KSH árjegyzéke éppúgy, mint — beruházásnál például —*- az ÉGSZI hivatalos kalkulációja. MINDEZ VÁRHATÓAN élénkíti majd a fővállalkozási kedvet. Ahhoz azonban önmagában kevés, hogy döntő változásokat re­méljünk. A kiszolgáltatottságot — és az ezzel járó anyagi, erköl­csi hátrányokat — csak a piaci egyensúly helyrebillentése szün­tethetné meg. GAZSÓ L. FERENC Hiba csúszott a szervezésbe? — Tud róla, hogy a nagy­községi közös tanács kommu­nális kötvényt bocsátott ki? — Igen, tudok. — És azt is, hogy mire for­dítják a kölcsönt? — Iskolabővítésre. — Eredetileg valóban arról volt szó. De megváltozott a terv. Erről nem beszélt önnel a körzet tanácstagja? Esetleg fivérével, férjével? — Velünk ugyan senki — mondja Cs-né, aki Tamási köz­pontjában lakik. — Nem is fi­zettünk be. . . Lehet, hogy a testvéremnek szóltak az új el­képzelésről, habár nem való­színű.-Mert ha így lenne, ak­kor ő nekünk is mondta volna, sőt, kötvényeket is váltott vol­na. Délelőtt beszélgettünk egy ugyancsak korosabb asszony­nyal. Ö így nyilatkozott: — Amikor az iskoláról volt szó, akkor a lányomékat fölke­reste a tanácstagjuk. Gondo­lom azért, mert ők fiatalok, mert vannak gyerekeik. — És magukhoz nem men­tek? — Ahogy maga se, más se. Pedig a mi utcánkban lakik a tanácstag. Naponta látjuk. Egy szót sem szólt az egészről. És most sem, hogy rendelő épül. — Honnan tudja, hogy meg­változott az eredeti terv? — Onnan, hogy láttam a plakátot az OTP-ben. —* Váltottak kötvényt? — Nem. Kit érdekel, hogy mit írogatnak a falra... — És ha megkeresték volna? — Elvártam. Hiszen tudom, hogy kell a korszerű rendelő. Nekem is, másnak is. De szól­janak. Abból ért az ember.. . Nézze, itt nem zárkózna el a kölcsönadás elől talán senki. De azt elvárjuk, hogy vegye­nek valaminek, hogy kérjenek. Igaz? A következő beszélgetőpart­nerünk a település egyik köz­ismert személyisége: — Ismerem jól a tanácsta­gunkat. Ennek ellenére hoz­zánk sem jött el. Jó, hogy én más forrásból tudok a tervek­ről. De mások ugyan honnan tudnának róla? Úgy gondo­lom, hiba csúszott a szerve­zésbe. . . Pedig a tanács ve­zetőit a jó szándék, a tenni akarás vezette és vezeti, ami­kor a kommunális kötvények anyagi „támogatásával" mi­előbb szeretnék megépíttetni a központi rendelőt. Ezek után tanácstalan va­gyok. Érdekes módon Tamási­ban csak olyan állampolgá­rokkal hozott össze a sors, akik mit sem tudnak a tervek mó­dosításáról, a kommunális köt­vény új céljáról. Az idézette­ken kívül a megkérdezettek kissé lehangoltan beszéltek a ragyogó kezdeményezésről, amelynek menete bizony nem a legsimább, s talán — vagy minden bizonnyal — azon ta­nácstagok restsége miatt, akik a terv megváltozását követően nem járták ismét végig körze­tüket. Nagy lehetőséget kapott 1981 tavaszán Tamási azzal, hogy ők próbálkozhatnak meg megyénkben eelőször egy új módszerrel, amely tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy a nagy­községi közös tanács végrehaj­tó bizottsága határozata alap­ján, a megyei tanács egyetér­tésével és pénzügyi garanciája mellett az OTP megyei igazga­tósága kommunális kötvényt bocsát ki ezerforintos címletek­ben, ötéves lejáratra. A kötvé­nyeket a lakosság válthatja, s a tulajdonos az elhelyezett be­tét után az OTP-től kamatot kap. Az így összegyűlt pénz 90 százalékát kaphatja meg a ta­nács a takarékpénztártól, hitel formájában. A minisztertanácsi határozat alapján a megyei tanács illetékesei tavaly döntöt­tek úgy, hogy Tamásiban pró­bálkozhatnak az új módszerrel, s ott épülhet fel a lakosság anyagi támogatásával, illetve kölcsönével nyolc általános is­kolai tanterem. Akkor a tanácstagok sorra járták a házakat, amelynek eredményeképp a lakók előze­tesen kétmillió forintot jegyez­tek. — Igaz. hogy az iskolabőví­tés is fontos Tamásiban, de ta­lán e téren még nincsenek olyan feszítő gondok, mint az orvosi ellátásban, amelynek hiányosságai a mostoha ren­delési körülményekben kereshe­tőek — mondja dr. Mózes György, a nagyközségi tanács elnöke. — Pontosan ezért vál­toztattunk a terven, s még eb­ben az esztendőben elkezdjük építtetni a központi orvosi ren­delőt a Dózsa György út 18— 22. szám alatt. Végre egy he­lyen rendelnek majd a körzeti orvosok, a fogorvosok és a gyerekgyógyászaink. Sőt, szak- rendeléseknek is helyet tu­dunk adni az épületben. — Minderről tud a lakosság? — Hogyne tudna. Aki akar, az tud róla. Ugyanis a köz­ségben mindenütt kiplakátol- tattuk a kommunális kötvény kibocsátásáról szóló tájékozta­tást, sőt, azt is, hogy a lakos­sági kölcsönnel, a megyei ta­nács hozzájárulásával és ter­mészetesen saját forrásból köz­ponti orvosi rendelőt építünk. A korszerű orvosi rendelők, a jó egészségügyi ellátás a la­kosság legszélesebb rétegeit, hogy úgymondjam, mindany- nyiunkat érint. — Akikkel eddig Tamásiban beszéltem, sorra azt mondták el, hogy a terv módosításáról nem tudnak, azaz a tanácsta­gok nem keresték fel őket. Gondolom, ezzel magyarázha­tó az is, hogy eddig mindösz- sze 660 ezer forintot jegyeztek az emberek. — Nem tudom, hogy miért nyilatkoztak így? — kérdi szin­te önmagától a tanácselnök. — Hiszen a tanácstagok het­ven százaléka visszahozta a felmérő lapokat. Ezen kívül a helyi társadalmi szerevek be­vonásával — és a különböző fórumokon — tanácsülés, ta­nácstagi beszámolók, falugyű­lés, népfrontülés, a tsz-ek ve­zetőségi ülésén és közgyűlése­ken, az iskolai szülői értekez­leten is tájékoztattuk az em­bereket a kommunális kötvény anyagi és erkölcsi tartalmáról, céljáról. A kommunális kötvény érté­kesítése március 1 -ével kezdő­dött és augusztus 31-ig tart. — Fokoznunk kell a tanács­tagok tevékenységét, hogy a tervezett 3 millió forint lakos­sági kölcsön összejöjjön. Nem­régiben koordinációs megbe­szélést tartottunk, amelyen részt vettek a szövetkezetek, in­tézmények, vállalatok politikai, gazdasági és társadalmi veze­tői. Reméljük, hogy az ő segít­ségükkel, támogatásukkal előbbre léphetünk. Egyébként a központi orvosi rendelők ter­ve elkészült, a Beruházási Vál­lalat megbízta a TOTÉV-et, hogy még az idén kezdje meg az építkezést, amelyet 1984. első félévében kell befejezniük. — Én bizony ismét végigjár­tam a körzetemet. Hogy milyen tapasztalatokat szereztem? A lehető legjobbakat. Elmagya­ráztam, hogy miért módosult, illetve változott a terv. Sorra jegyeztettek az emberek. Töb­bet, mint korábban, az előze­tes fölmérésnél — mondja az egyik tanácstag. — Szerintem nagyon fontos, hogy közel tud­junk kerülni a lakókhoz, s hogy a közös ügyet ők is és mi, ta­nácstagok is fontosnak tart­suk. Grill Ferenc, a tamási járási hivatal elnöke: — Sokat tűnődtem rajta, hogy a központi rendelő építé­sét — mivel az járási felada­tokat is ellát — majd kicsit járási üggyé kellene tenni. Iregszemcse, Nagyszokoly, Ma- gyarkeszi, Simontornya, Felső­nyék, Pincehely, Ozora, Tolna- némedi és a társközségek — tehát akik orvosi ellátásban Tamásihoz tartoznak — taná­csai a fejlesztési alapból tá­mogassák az építkezést, mely­hez az üzemek és a szövetke­zetek is hozzájárulnának. Na­gyon fontos és mindenkit érin­tő dologról van szó. Császár József, a megyei ta­nács elnöke: — Most is az tapasztalható, mint minden új dolognál. Az emberek kissé idegenkednek a kommunális /kötvénytől. Viszont az egészséges lokálpatriotiz­musukra kell számítani, és ar­ra, hogy valóban megérett az igény a rendelők építésére. A lakosság anyagi támogatásá­val, azaz kölcsönével az illető tanács előre tud hozni egy megvalósítási lehetőséget. Ta­másiban a takarékbetétekben lévő összeg jelentős anyagi erőről tanúskodik. A lakosság számára a pénz és a kamat visszafizetéséért az OTP, és ezen keresztül az állam sza­vatol. ■■■i 'ÍV Valóban. Az újtól általában idegenkedünk. Ezért érthető a Tamásiban lakók vonakodása, jogos vagy jogtalan sértődése. Egy dolog viszont tény. Ezzel a nagy lehetőséggel okosan kell élnie a nagyközségi ta-' nácsnak és az ott lakók mind­egyikének egyaránt. Mert gondoljuk csak meg... A la­kosság takarékbetétjét — ka­mat ellenében — köztudomá­súan használja az OTP. Akkor miért ne lehetne azt a meg­oldást választani, hogy a hely­beliek pénze helyi beruházást szolgáljon? A lakossági össze­fogásnak ez az új formája — mely az ország számos telepü­lésén jól beválik — Tamásiban feszítő gondot oldana meg. V. HORVÁTH MÁRIA A finn vendégek a megyei igazgatóságon. A kép jobb szélén iako Pajula, balról dr. Bartos István Két esztendő múlva Tamásiban itt áll majd a központi orvosi rendelő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom