Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-07 / 157. szám
2 ^fePÜJSÀG 1982. július 7. Nyugat-Bejrút víz, villany nélkül Diplomáciai erőfeszítések A libanoni fővárosban kedd reggelig nem volt újabb fegyveres összetűzés a hétfőn létrejött újabb tűzszünet óta. Hétfőn immár ötödször léptettek életbe tűzszünetet a Libanon elleni izraeli támadást követően. Az izraeli erők továbbra is lezárva tartják a Nyugat- Bejrútból kivezető utakat. A diplomácia ismét nagyobb szerephez jut a válsághelyzetben. Damaszkuszból Ammanba utazott hétfőn Francis Gutmann és Bruno Délayé, a francia kormány két különmegbízottja és még aznap fogadta őket Husszein jordániai uralkodó — jelentette a JNA jordániai hír- ügynökség. A megbeszélésen a hasemita uralkodó hangoztatta Jordánia elkötelezettségét „Libanon területi sérthetetlensége, a libanoni nép egysége iránt". Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter a francia— egyiptomi béketervről azt mondotta, hogy az nem áll ellentétben Habibnak a libanoni válság megoldását célzó erőfeszítéseivel. Az egyiptomi diplomata Khartoumban nyilatkozott, miután tárgyalt Mohamed Mirghani szudáni külügyminiszterrel. Az afrikai körutat járó egyiptomi diplomata nemzetközi támogatást próbál szerezni országa és Franciaország békekezdeményezéseinek. Damaszkuszban Abdel-Rauf Kasszem miniszterelnök elnökletével ülést tartott a Szíriái kormány és megtárgyalta a legújabb libaponi katonai és politikai fejleményeket — jelentette a SANA sziriai hír- ügynökség. Reagan amerikai elnök új utasításokkal látta el Habib közel-keleti elnöki különmegbí- zottat — jelentette be Larry Speakes elnöki szóvivő. Az üzenet tartalmáról nem közölt részleteket. Az osztrák kormány diplomáciai lépéseket tervez a Libanonban élő palesztinok megmentése érdekében és az ügyben kapcsolatot keres az Egyesült Államok kormányával — jelentette be Bruno Kreisky osztrák kancellár kedden, a kormányülést követő szokásos sajtóértekezleten. A libanoni helyzetet elemezve az osztrák kancellár rámutatott: az izraeli kormány a Libanon elleni agresszióval a kitűzöttel ellentétes célt ért el. Kénytelen tárgyalni a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. A PFSZ elismerése ezen a szinten tulajdonképpen békés úton is végbemehetett volna, az izraeli kormány azonban háborút indított a palesztinok ellen és azt most nem képes befejezni. Az agresszió Izrael páratlan mértékű nemzetközi elszigetelődéséhez vezetett — mondotta a kancellár. Elnökválasztás Mexikóban Negyvenhét éves, jogot végzett és kitűnő gazdasági szakértő hírében áll Mexikó új elnöke: Miguel De la Madrid Hurtado. Vasárnap rendezték az elnökválasztásokat Latin- Amerika legnagyobb spanyol nyelvű országában, ahol a 70 milliós lakosságból több mint 31 milliónyian járulhattak az urnákhoz. Hogy mennyien éltek alkotmányos jogukkal, arra nézve egyelőre nincs adat, mint ahogy a választások végleges eredményét, a voksok sokat mondó arányát is csak később hozzák nyilvánosságra. A 64 szenátor és a 400 képviselő mellett azonban De la Madrid megválasztása bizonyosra vehető. Mexikóban hatévenként újítják meg az államfői tisztséget. Több mint fél évszázada mindig a kormányzó PRI, az Intézményes Forradalmi Párt jelöltje nyerte el ezt a tisztséget. Négy évvel ezelőtt módosítottak az elnök- választási gyakorlaton. A nagyszabású politikai reform keretében lehetővé vált, hogy az idei választásokon az ellenzék is állítson jelöltet. összesen kilenc pórt hét politikusára szavazhattak a mexikóiak, két párt közülük De la Madridot támogatta. l Érdemes sorra venni az ellenzéki jelölteket is. Arnaldo Martinez Verdugo, az 1978-ban legálissá vált kommunista párt vezére, a baloldali csoportosulásokból a múlt év őszén alakult Szocialista Egységpárt nevében indult. A katolikus konzervatívok Pablo Emilio Maderót jelölték. Candido Diazt, a Dolgozók Szocialista Pártja jelöltjét, Rosario Ibarra de Piedra asszonyt a Dolgozók Forradalmi Pártja támogatta. Képviseltette magát a választásokon a liberális irányzatú, kis létszámú Mexikói Demokratikus Párt is. 'Hagyomány volt Mexikóban, hogy a kormányzó párt jobb- és balszárnyának jelöltjei fölváltva kerültek a legmagasabb közjogi méltóságba. Ezúttal úgy tűnik, szakítottak ezzel a gyakorlattal: De la Madrid — akárcsak elődje — a ,PRI jobbszárnyát képviseli. A Harvard Egyetem diplomája már önmagában is jó ajánlólevél számára, de mexikói források kiegészítik életrajzát azzal is, hogy nevéhez fűződik a volt elnök, Lopez Portillo nagyszabású fejlesztési programjának kidolgozása. 1975-től pénzügymiiniszter-lhelyettesként dolgozott, 1979-ben a tervezési és költségvetési minisztérium élére került. Washingtoni kapcsolatain kívül jelölésében alighanem az dönthetett mellette, hogy Mexikó súlyos gazdasági nehézséggel küszködik. Hetvenmilliárd dolláros külföldi adóssága, a tavalyi 28 százalékkal szemben az idén előreláthatóan 50 százalék körüli inflációs ráta, aggasztó arányokat öltő munkanélküliség és elnyomorodás — így fest az ország szomorú mérlege. A másik serpenyőben kétségkívül jelentős — de egyetlen! — tényező az olaj: Mexikó naponta másfél millió hordóval exportál, s hatalmas tartalékai egyszersmind a hitelezők számára is megnyugtatóak. Az ország nemzetközi tekintélyét nem utolsósorban a szocialista országokhoz, a fejlődő világhoz és Latin-Amerika haladó mozgalmaihoz fűződő szívélyes viszonya alapozta meg. Emiatt gyakran bírálták a szomszédos Washingtonban. De la Madrid éppen ezért programjában — diplomatikusan — a belső problémákra helyezte a hangsúlyt: a demokrácia erősítésére, a korrupció letörésére, a társadalmi igazságosság és egyenlőség fejlesztésére. GVAPAY DÉNES PANORÁMA BUDAPEST Elutazott Budapestről Richard M. Nixon, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke, aki több európai országát érintő körútja során tett látogatást hazánkban. * Kedden a Vigadóban Kö- peczi Béla művelődési miniszter rektori, főigazgatói megbízásokat, egyetemi és főiskolai tanári kinevezéseket adott ót. Az ünnepségen részt vett Kor- nidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, valamint Lakatos Ernő, a KB agitóciós és propaganda osztályának vezetője is. * Hazánk és Franciaország bővülő kulturális kapcsolatainak jegyében két kiállítás nyílt Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában. Francia szerzők műveinek Magyarországon megjelent fordításait tárták a látogatók elé a magyar könyvkiadók, áttekintést adva egyben a magyar—francia irodalmi kapcsolatokról. A Budavári Palota másik kiállítása a francia romantikus festészet egyik legnagyobb alakját, Théodore Gericault-t mutatja be. MOSZKVA A világűrben járt francia zászlót a Csillagvárosnak adományozta Jean-Loup Chrétien francia kozmonauta. A három űrhajóst kedden ünnepélyesen fogadták Csillagvárosban, és nagygyűlést rendeztek visszaérkezésük tiszteletére. Vlagyimir Kotyelnyikov akadémikus, az akadémia Interkozmosz-taná- csának elnöke a gyűlésen kijelentette: a sikeres űrrepülés sokéves eredményes közös munkára tette fel a koronát és megnyitotta az utat a két ország tudósai előtt a világűr tanulmányozásának új szakaszához. GENF Genfben kedden teljes ülést tartott a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet—arnerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. MOSZKVA Kedden a kora hajnali órákban Moszkvában, a Seremetye- vói repülőtér közelében lezuhant az Aeroflot légitársaság egyik repülőgépe. A gép a Moszkva—Dakar—Freetown útvonalon közlekedett. A Szovjetunió polgári repülésügyi minisztériuma bejelentette: a katasztrófa körülményeinek kivizsgálására különbizottságot hoztak létre. Vendégünk, Francois Mitterrand Francois Mitterrand 7976. október 26-án született Jarnacc- ban. Apja ekkor Orléans-ban a párizsi vasúttársaság tisztviselője volt. Francois Mitterrand a párizsi egyetemen szerzett jogi és irodalmi diplomát. A második világháború kezdetén behívták katonának. Hamarosan fogságba esett, ahonnan sikerült megszöknie. Szökését követően részt vett az ellenállásban és megalapította a hadifoglyok országos mozgalmát. Franciaország német megszállása idején az ellenállási mozgalom megbízásából több utazást tett, Londonban találkozott De Gaulle tábornokkal is. 1944-ben De Gaulle kormánya mellett a hadifoglyokkal foglalkozó részleg főtitkára volt. 1946-ban első ízben választják Niexre megye nemzetgyűlési képviselőjévé. 1947-től fontos állami tisztségeket töltött be, mint a volt frontharcosok minisztere, majd miniszterelnökségi államtitkár, államminiszter, belügyminiszter, pecsétőr és igazságügy-miniszter. 1949- től folyamatosan Montsauche járás tanácsnoka, 1964-től Nievre megye főtanácsának elnöke, 1959-től Chateau-Chinon város polgármestere volt. 1959 és 1962 között Nievre megye szenátora, 1962-től folyamatosan Nievre megye nemzetgyűlési képviselője. 1971. júniusában a Francia Szocialista Párt első titkárává, 1972-től a Szocialista Internacionálé alelnökévé választották. 1972-től Georges Marchais-val, a Francia Kommunista Párt főtitkárával, és Robert Fabre-ral, a baloldali radikálosok mozgalmának elnökével aláírta a baloldal közös programját. A szocialista párt első titkáraként 1976-ban látogatási tett hazánkban. 1965-ben indult először a választásokon, a baloldal közös köztársasági elnökjelöltjeként. 1974-ben, másodszori elnökjelöltsége idején több mint 11 millió (43,24 százalék) szavazatot szerzett az első fordulóban, mig a második forduló mintegy 13 millió szavazója {49,19 százalék) csaknem megválasztotta. Az 1981-es elnökválasztás második fordulójában a Francia Kommunista Párt támogatásával szerzett csaknem 16 millió szavazat fölényes győzelmet jelentett Francois Mitterrand számára. 1981. május 21-én iktatták be a \Francia Köztársaság elnöki tisztségébe. Francois Mitterrand számos politikai tárgyú könyvet irt. A francia ellenállási mozgalomban szerzett érdemei alapján több magas kitüntetés tulajdonosa. Francois Mitterrand 1944. október 28-án kötött házasságot Danielle Gouze-zal, aki szintén a francia ellenállási mozgalomban tevékenykedett, s ezért már tizennyolc éves korában magas kitüntetést kapott. Két gyermekük van. Közlekedési sztrájk Új ösvények a békéhez Nemrégiben hazánkban két nemzetközi tanácskozás és egy vita is egyaránt a békével foglalkozott. Lehet-e még újat mondani a háborúról és a békéről? A jelenlegi békemozgalom 1948-ban született, s lényegében az atomháborútól való félelem hozta létre. Azóta a nemzetközi feszültségek ismétlődő hullámzásának és helyi háborúknak voltunk tanúi, ám nagyobb európai háború nem volt. A magyar békemozgalombtA Boldizsár Iván és másai is úgy látták, hogy éppen a megszo- kottsággal és a hivatalszerűséggel szemben a mozgalomnak új módszereket kell találnia. Fel kell mérnie a mai veszélyeket, azok nagyságát, de azt is, hogy a veszélyek nem végzetszerűek: a háború és a fegyverkezés is elkerülhető. Amikor új szellemet kezdeményeztek, nem tudták még pontosan — de mindenesetre jelezték —, hogyan kellene jobban konkretizálni Európa, Magyarország és a mi közvetlen földrajzi környezetünk ezzel kapcsolatos problémáit. Ha ugyanis a mozgalom le akarja küzdeni a közönyt, például az egykor oly kezdeményező ér- telmsiégi réteg apátiáját, akkor többet kell foglalkoznia az itt és most élő emberek sorsával, az ő békéhez való viszonyukkal, tehát nemcsak a más földrészeken kialakuló helyzetekkel. A vitákban voltak persze, akik tagadták ezt, s továbbra is úgy látták, hogy igazán nagy problémák csak a távoli földrészeken vannak. A május végén a Magyar Tudományos Akadémia székhazában tartott értelmiségi találkozó továbblépést jelentett annak megfogalmazásában, hogy a békéért való fellépés nemcsak negatívumból, a háború egyszerű tagadásából áll. Ezt fejezte ki a közgazdász Bognár József, amikor azt mondta: kooperatív nemzetközi kapcsolatokra van szükség. És erre utalt a katolikus teológus Nyiri Tamás is, amikor azt mondta, hogy nem elég csupán egy „közös rosszban” megállapodni, kell olyan „közös jó" is, amiért tehetünk valamit. Be- rend T. Iván akadémikus a történész adataival példázta, hogy a háborúk sokszor mór békeidőben megkezdődnek a kultúrában és a gazdaságban is, mégpedig hamis mítoszok terjedésével, illetve a nemzeti jövedelem tetemes hányadának fegyverkezésre fordításával. Van konkrét cselekedni való tehát bőven már békeidőben, a háborúval szemben. A találkozón elfogadott felhívás hangoztatja: „annyi tömegpusztító fegyver halmozódott föl, ameny- nyi már nem csupán a valódi vagy vélt ellenségek megsemmisítésére elegendő, de az egész emberiség létét veszélyezteti”. Új megfogalmazások és utak keresése jellemezte azt a nemzetközi tanácskozást is, amely az Akadémia nemrég alkuit Békekutató Központjának meghívására ült össze keleti és nyugati békekutatók, politológusok részvételével, s art is, amely nyomban utána az európai atommentes övezetek propagálóinak részvételével ülésezett. örvendetes tehát, hogy a békemozgalom aktivizálódása, újkeresése nem egyetlen fellángolásra korlátozódik. A békekutatós egyik központi fogalma, amelyről Budapesten is szó volt, a „pozitív béke”. Ez a békés kapcsolatok megszilárdítására irányuló aktív magatartást, konkrét biztosítékokat is magában foglalja, megkülönböztetve egy éppen fennálló, háborúmentes állapotot jelentő, s abban kimerülő békeértelmezéstől, a „negatív béke” fogalmától. Félreértés ne essék: e negatív béke is jobb, mint a háború. De nem szabad beérni vele, mint ahogy az ismétlődő fegyverkezéssel előálló egyensúllyal sem szabad beérni, hiszen az — hangoztatták — minduntalan felborul. NSZK-beli, magyar és japán békekutató egyaránt beszélt a biztonság fogalmának demokratizálódásáról, amelyre a létrejött, illetve a szélesedő nyugati békemozqalmak, s azok hatása hívta fel a figyelmet. A biztonságnak nemcsak egy elit túlélését, hanem a népek megmaradását kell jelentenie, s a népek mindinkább résztvevői lesznek e biztonság megteremtésének, alakításának. Nem volt értelmetlen az enyhülés és feszültség fogalmáról folytatott vita sem, amelynek egyik tanulságaként leszögezték, hogy napjainkban nem az ötvenes évek hidegháborúja ismétlődik. Az enyhülésnek, az enyhülés korának is megvannak a feszültségei, új“' helyzetei, amelyeket a politikatudománynak minden pánikbaesés nélkül kell felmérnie, értékelnie. Ha pedig konkrét és hozzánk földrajzilag is közeleső tennivalókat keresünk, különösen sokat mondott az európai atommentes övezetekről lezajlott tanácskozás,’ ahol a magyarok mellett belga, olasz, szovjet, lengyel és bolgár közéleti személyiségek voltak jelen. A televízió szinte szobánkba hozza a karib-tengeri, a közel-keleti, távol-keleti térség problémáit, de kevesen ismerik például a közép-európai atomfegyvermentes övezetre vonatkozó elgondolásokat. A korábbi ilyen terveket továbbfejlesztve Albert de Smaele belga politikus — aki nem először járt Budapesten — egy egész európai atomfegyvermentes zóna javaslatát dolgozta ki. Ez a zóna a nukleáris fegyverrel rendelkező három európai országon — a Szovjetunión, Anglián és Franciaországon — kívül minden köztük elterülő európai országot magában foglalná, így hazánkat is. Fokozatosan valósulna meg és a hagyományos fegyverzet bizonyos csökkentését, kivonását is jelentené. Ez az elgondolás — amit a különböző országokból érkezett résztvevők egyaránt szimpátiával fogadtak — egyetlen ösvény a sok új közül, amelyek egy békésebb világhoz, s a világ békéjéhez vezethetnek el. KULCSÁR PÉTER Folytatódik a kőolajfeltárás A japán kormány jóváhagyólag tudomásul vette azt a magánjellegű, ideiglenes megállapodást, amelyet a szahalini kőolajkutatási együttműködési társaság kötött Moszkvában. Az egyezmény arról szól, hogy a közös szovjet—japán kőolaj- és földgázfeltárási munkálatokat a szovjetellenes amerikai szankciók megszigorítása ellenére folytatják. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a Szahalin északkeleti övezetében elterülő Csajvo kerület partjai előtt, ahol a tengeri próbafúrások már befejeződtek, még idén megkezdjék az olajkitermelést. Az ettől északra fekvő Odoptu kerületben a próbafúrásokat szovjet technológiával végzik majd. Erre azért van szükség, mivel a tengerentúli gazdasági rendszabályokat legutóbb kiterjesztették az amerikai szabadalom alapján gyártott berendezéseket alkalmazó japán fúrótoronyra is. A Csajvo kerületben viszont az amerikai technológiával már véget ért a kutatás, s így hozzáláthatnak a kitermeléshez. A további munkálatokra 20 millió dollárt kívánnak fordítani, amelyet a Japán Állami Export-Import Bank bocsátana rendelkezésre. A vasutassztrájk miatt a londoniak kénytelenek kerékpáron, vagy gyalog eljutni munkahelyükje. (Telefoto)
