Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. július 28. Magyar írók küzdelme, Sallai Imre és Fürst Sándor életéért A magyar ellenforradalmi ha­talom 1931-ben a statárium ki­hirdetésével a dolgozók forra­dalmi mozgalmait, illetve a kommunista párt tömegbefolyá- sónok növekedését akarta megállítani. Amikor 1932 júliu­sában az illegális Kommunis­ták Magyarországi Pártja két titkárát elfogták, az országos méretű tiltakozás bizonyságát adta a kommunisták népszerű­ségének: a Statárium Elleni Bi­zottság például két nap alatt tízezer tiltakozó aláírást gyűj­tött össze, és tett le az igaz­ságügyminiszter asztalára. A rögtönbíráskodás bevezetésé­nek igazi okát a baloldali írók tudatosították írásaikban, és a tiltakozó mozgalmak szervezé­sében is részt vettek. Nagy Lajos 1931-ben a kom­munista Társadalmi Szemlé­ben „Vigyázz, ha újságot ol­vasol" címmel maró hangú glosszában leplezte le a hiva­talos sajtó hazugságait. A pol­gári radikális Századunkban írt cikke már címével utalt a statáriumot népszerűsítőkre: „Aki az akasztást szereti, rossz ember nem lehet". A kommu­nista írók Front című folyóira­tában megjelent „Ha a puccs sikerült volna" című tárca-cik­ke egy jobboldali puccskísérlet résztvevőivel szembeni elnéző bírói magatartás bemutatásá­val bizonyította, hogy a hata­lom urai csak a munkásmoz­galmat tekintik ellenségüknek, a statáriális rendelet ellenük született. Kassák Lajos körének szín­játszói a munkásszínpadokon mutatták be azt a jelenetüket, melyben bankrablási kísérlet miatt halálra ítélt munkanél­küli munkásfiatal és jobboldali puccskísérletben részt vevő ka­tonatiszt börtönéletét ábrázol­ták: nyilvánvalóvá téve, hogy mind az ítéletet, mind pedig a bánásmódot az osztályszem­pont határozta meg. A Munka című Kassák-folyóirat cikkei pedig tényszerűen, a politikai és gazdasági helyzet elemzé­sével tárták az olvasók elé a hazai és külföldi fasiszta erők­nek a munkásmozgalom elleni tevékenységét. Kassák és köre ugyanakkor — a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt égi­sze alatt — mozgalmat kezde­ményezett a munkásszervezetek és a haladó polgárság közös „akcióbizottságának” létreho­zására. A Jogos önvédelemből címmel kibocsátott felhívásuk­ban megállapították, hogy „a statáriális bíráskodás politikai eszköz a nyomorba és kétség- beesésbe jutott proletariátussal szemben”. Az MSZDP vezető­ségétől várták és kérték a sta­tárium elleni mozgalom szer­vezését. József Attila gyűjtőíve — a statárium, illetve Sallai Imre és Fürst Sándor rögtönítélő bíró­ság elé állítása ellen — meg­van, s azon a következő írók aláírása szerepel az övé után: Nagy Lajos, Gelléri Andor End­re, Remenyik Zsigmond, Majo­ros István, Farkas Antal, Mol­nár Ákos és Berda József. A képzőművészek közül Kmetty János, Gráber Margit, Fenyő György, Berény Róbert neve olvasható az íven. Az aláírás­gyűjtési akcióban nagy szám­mal vettek részt az írók. Rad­nóti Miklós és Bálint György, valamint barátaik e tevékeny­ségéről Radnótiné írja emléke­ző soraiban: „A tátrai idilibát a budapesti feszültségbe ér­tünk haza, ami Sallai és Fürst kivégzését megelőzte. Az ítélet elleni tiltakozásul aláírásokat gyűjtve jártuk az ismerősöket és ismeretleneket is, de némi, szemeket felnyitó agitációs eredménynél többet, sajnos, nem értünk el". Tudni kell azt, hogy e gyűj­tőívek megfogalmazói, terjesz­tői, aláírásgyűjtői és aláírói egyaránt a rendőri üldözést, az ügyészi vádiratot és a bírói ítéletet vállalták e tettükkel. Illyés Gyula és Szimonidesz Lajos — a József Attila és Zsolt Béla társaságában — fogalmazta meg a statáriális tárgyalás előtti utolsó tiltako­zó röplapot. A Dolgozó polgá­rok! Munkások! Gondolkozó emberek! megszólítású felhí­vásukban leszögezték: „A po­litikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bármi­kor minden érzéklésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk... Legyen vége a problémák kö­téllel való elintézésének!" kö­vetelték. Végül pedig akcióra szólították fel: „Tiltakozzunk mindannyian az igazságügy­miniszternél a készülő akasztá­sok, a halálbüntetések ellen!”. A röplap Dóczi György (Rad­nóti bátyja) akasztott embert ábrázoló rajzával jelent meg. A rajz alatt: SEGÍTS! volt ol­vasható. E röplapból a rend­őrök Budapest külvárosaiból, Pécsről, Tatabányáról, Békés­csabáról és más helyekről küldtek példányokat a belügy­miniszternek. Az ügyészség pe­dig vádat emelt szerzői ellen „sajtó útján elkövetett, a ma­gyar állam és a magyar nem­zet megbecsülése ellen irányuló vétség" miatt. A három évig elhúzódó perben végül a Ki­rályi Kúria Szimonidesz Lajost és József Attilát találta bűnös­nek, és pénzbírságra ítélte őket A statárium és a készülő po­litikai gyilkosság ellen kibon­takozó széles hazai és külföldi tiltakozó mozgalom nem tudta lefogni a gyilkosok kezét: 1932. július 29-én a Horthy-éra vér­bírósága — saját törvényeit is felrúgva — halálra ítélte Sal­lai Imrét és Fürst Sándort; s az ítéletet azonnal végrehaj­tották. E bűntett hatásáról sze­mélyes írói vallomások szület­tek. A kommunista harcostár­sak közül Gereblyés László és Pákozdy Ferenc osztály-bosszú­ra és a harc továbbfolytatásá­ra felhívó verset írt. Illyés Gyu­la a „barbár kísértetek” által előidézett „vad meggyalázta- tás" következtében benne fel­támadó „testvér-kapcsolat" ér­zését fejezte ki. Kassák Lajos, Kis Ferenc, Nádass József, Havas Endre és Forgács Antal búcsúverseiben a személyes és kollektív bánat és gyász szólalt meg. Radnóti Miklós a gyász óráiban vallott érzéseiről, majd egy évvel később a Tört elégiá­ban idézte a két halottat: .. . életem emlékei közt két férfi lóg két durva bitón s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. A prózaírók közül Gelléri An­dor Endre Ukránok kivégzése című novellájában mutatta meg — allegorikus formában —, hogy milyen társadalmi légkör­ben folyt a küzdelem a két kommunista vezető életéért, s hogy milyen hatást váltott ki kivégzésük. A magyar nemzet igazi ér­dekeit képviselő írók kiállása Sallai és Fürst életének védel­mében a magyar irodalomtör­ténet megörökítésre és felmu­tatásra érdemes eseménye. M. PÁSZTOR JÓZSEF Shaw-mű - először Magyarországon A nyári színházi szezon különleges színei közé tartoznak évek óta a budapesti Körszín­ház előadásai. A hajdani városligeti BNV egyik kiállítócsarnokában jó félkaréjban üli körül a közönség a színjátszóteret, melyen többnyire valamilyen sajátosan eredeti földolgozást van alkalma megtekinteni. Történelmi és földrajzi távolságokat áthidalva, távoli és közelebbi vi­lágok legendái, mondái, hitregéi keltek itt életre, testet öltöttek például az ótestamentu- mi Énekek éneke szerelmesei éppúgy, mint a Gilgames vagy a Kalevala hősei, a Mahabha- rata sejtelmes figurái és Till Ulenspiegel igaz­ságkereső vidámsága. E sorból látszólag kilóg az idei bemutató, amely George Bemard Shaw: Vissza Matuzsá­lemhez című drámáját vitte a közönség elé. Am rögtön megértjük a műsorválasztás indí­tékát, ha elolvassuk a színlapról, amit maga a szerző fűzött főcíméhez: Adalékok a modern bibliához. S valóban a Paradicsomba vezet az elején, Adómhoz és Évához, de olyannyira nem áll meg itt, hogy a következőkben még a jövő századba, a harmadik évezredbe is át­kalauzol bennünket. Egyáltalán nem a megszokott értelemben vett darab tehát S'hawnak ez a nálunk még soha elő nem adott műve. Sőt, tulajdonkép­pen nem is egy darab ez, hanem öt egyfelvo- násos sorozata, amelyet természetesen egy- végtében nem is lehetett volna egyetlen estén játszani. Ám e hátrány ezúttal könnyebbségre is szolgált, mert a művet átdolgozó, magyar színpadra alkalmazó és rendező Kazimir Ká- rolynak így bátran nyílt léhetősége jócskán meghúzni, rövidíteni belőle. Alkalmat szolgál­tatott hozzá számos olyan korabeli aktualitás, amelyet az átlag mai néző egyáltalán nem, vagy csak nagyon néhezen értett volna meg. A tömörítéssel viszont Shaw közismert ironikus életbölcselete, szarkasztikus humora még ha­tásosabban érvényesülhetett. ' Gondolatgazdagságban valóban nem szű­kölködik ez a furcsa mű. Cselekményét viszont még akkor is néhéz volna elmondani itt, ha e színházi levélre több helyünk adódna. Hiány­zik ugyanis belőle az igazán egységes cselek­mény — ami különben Shaw-.nál időnként jel­lemző —, mivel inkább dialógusaival akarja kifejezni gondolatait. Ez természetesen nem általános írói gyakorlata, mint egyes értékelői állítják, de ebben a műben ezt a módszert al­kalmazza, nem kis gond elé állítva a rendező­ket. (Lehet, hogy ezért nem adták eddig elő hazánkban?) A rendezőnek ugyanis nyilván nem elegendő a mégoly okosan, szépen el­hangzó mondatokat tolmácsoltatniq, hanem gondolnia kell a nézők látványigényére, a színpadi mozgásra is. A Körszínháznak — mondhatni — éppen ez az egyik lényeges specialitása : úgy ötvözni az előadást, hogy a legmélyebb bölcseletet is fölválthassa vagy keretezhesse a szinte revű- szerű látványosság. Ez a koncepció kap teret ezúttal is, pedig nem kisebb problematika fog­lalkoztatja a színpadi történés részeseit, mint az élet és a halál ismétlődő folyamata, pon­tosabban: meghosszabbítható-e az élet, akár háromszáz esztendőre, kényszerű szükséges­ség-e a halál, s egyáltalán miért kell meg­halnunk. Feleletet persze Shaw sem adhat végérvényeset és megnyugtatót ezekre az ősi kérdésekre. Ám mindenesetre ő, aki — Babits szavaival szólva — az ész és az éle embere, megtalálja a hangot, amellyel az értelmes életre hív föl, s a maga sajátos módján tesz hitet a jövő mellett. Nem minden malícia nél­küli, amikor az üdvhadsereg tagjai cédulákat osztanak szét a közönségnek ezzel a szöveg­gel: „Több napsugár, több napsugár — Ez az, mit a Világ vár", de mégis ebbe sűrűsödik valami igazság abból, amit a shaw-i filozófia sugall e darabban. S végülis ez fölemelő gon­dolat, párosítva azzal a mélyebb sugallattal, hogy az ember, az emberiség eredendően magában hordozza azt az erőt, amely újabb korokra teszi képessé, mondhatnánk úgy is : újabb, fejlettebb társadalmak felé viszi. A hosszú élet — úgymond — tulajdonképpen magán az emberen múlik. A Körszínház előadásainak értékelésében évek óta ellentétes, heves vélemények csap­nak össze. Nem is jogosulatlanul. Annyi min­denesetre biztos, hogy az idei bemutató is színháztörténeti esemény. (lőkös) FEJÉR MEGYEI HIRLAPi Hamarosan úlj, saját gyártá­sú termékkel jelenik meg a pid- con a Magyar Hűtőipari Válla­lat székesfehérvári gyára. A Za­laegerszegen imán gyártott, gyorsfagyasztott morzsolt ku­korica nem teljesen ismeretlen a hazai vásárlók előtt sem. A Fehérváron jelenleg összeszere­lés alatt állító amerikai gyárt­mányú automata gépsor Euró­pában a legkorszerűbbnek szá­mít. A gépsorok összeállítását és az azt követő „beüzemelést” is a megbízott svájci szakem­bereik irányító sóval végzik. A fosztattenul beérkező ku­korica csöveket a gépsor embe­ri kéz érintése nélkül dolgozza fel. Még a csövek bevezetése, a falánk gép „etetése" is auto­matikusan történik. Augusztus közepére már várják az első iku- kor icöszá íl ítlmá nyaka t, add i gra tehát feltétlenül üzemkészeknek kell lenniük a gépeknek. Az üdén egyébként 150 vagon morzsolt! kukoricát gyorsfa­gyasztanak. Ennyi a késztermék, ehhez azonban háromszor eny- nyi fosztaflan csöves kukorica szükséges. Természetesen a fosztásikor és a morzsolóskor ke­letkező mellék termékek vissza­szállításáról lis gondoskodni kell. Az ú|j termék gyártása te­hát nem kevés szállításszervezé- si feladatot i‘s ad. lAz exporthitelből vásárolt 35 millió forint értékű gépsor órán­kénti teljesítménye 3 tonna, mor­zsolt kukorica. A következő évben várhatóan 50—100 vagonnal több készül majd a tőkés piacon is nagyon jó áron eladható új termékből. Dunántúlt napló Tolna megye határán van a bidtasi vegyigyár. Aki arra jár, maga is láthatja, mint fejlő­dik ez az üzem. A Dunántúli Napló részletesen írt a gyár fej­lesztéséről. A gyáregység nö­vényvédő szereiket, csont- és bőrenyvet állít elő. Ehhez nagy mennyiségű víz kell. A vizük ke­vés és mégis elég. A hűtőtor­nyokból érkező fáradt vizet visszahűtik. így gyakorlatilag csak az elpárolgó vízimennyisé­get kell pótolniuk. Szintén he­lyi új itassál o ldották . meg a gőzenergia takarékos felhasz­nálását is. A hat speciális le­párló berendezésükkel évente tízezer tonna gőzt takarítanak meg. A régi, 1912-ből szárma­zó kazámjtaikat most cserélik le újakra, korszerűekre, széntüze­lés űekre. Januárban új gyártósort he­lyeznek üzembe a növényvédő- szer-gyártó részlegen. Az eddi­giekhez képest kétszer annyi és jóblb minőségű Wofatox rovar­irtó szert gyárthatnak ezzel a gépsorral. A fő exportcikkük a csontliszt völt. Most a teljes mennyiséget hazai piacon érté­kesítik. A csontzsír, a dobliszt, a ci'klonpor változatlanul nyugati exportra megy. A hidasi változások eredmé­nye az az új termék, amelyet a nyomdaiparral közösen fejlesz­tettek ki. Az enyVből készült Hi- damix („hidasi míxelés") ra­gasztó hasonló tulaj dón só g ok­kal rendelkezik, mint az eddig nyugatról beszerzett vetélytárs. A hidasi, gyár újjászületésé­ben része van a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnak is. A TÁEV földmunkagépei az Öreg patak oldalában dolgoz­nak. Itt jövőre kész lesz a gyár­egység vagonmosája. Nem kell majd üresen a dombóvári vas­útállomásra küldeni a vagono­kat, helyben tisztíthatják. SOMOGYI A nagyhajó,miak is alkalmaz­kodnak a kereslethez. A nagy- baljomi Somogy Ipari Szövetke­zet fafeldolgozó részlegéből íz­léses zsalus ajtók, ablakok 'ke­rülnek ki. A szövetkezet itt is, mint minden területen, alkal­mazkodik a divat, illetve a piac változásaihoz. Elsősorban ennek köszönhető, hogy termékeik nemcsak itthon, hanem a tőkés országokiban is ‘keresettek. Vajszínű, kék huzatú, rendkí­vül tetszetős kempingszékeket is készítenek. Tavaly kezdték meg a termék gyártását, de a for­mát azóta is állandóan változ­tatják, az igényekhez igazítják. Az idei model' már köny- nyebb, gyártása is egyszerűbb. E sikeres terméküket tőkés pia­con értékesítik, az idén hat és fél millió forint értékben. Az idén nemzetközi kiállítások ke­retében Chicagóban, Kölnben is bemutatták a nagybajorni kempingszéket a hozzátartozó asztallal, Egyelőre — sajnos - gondot okoz a székekhez szük­séges szövet beszerzése - Távol- Keletről hozzák -, a jövőben azonban a kaposvári háziipari szövetkezet segít majd a nagy­bajomiakon. A textilkonfekció választék­bővítésé érdekében a szövetke­zet varrodájában sokféle mé­retben, fazonban nadrágok készülnek, de varrnak itt rövid és hosszú műbőrkabátokat is. A kis szériában készülő, divatos termékek egybarmadát a somo­gyi üzletekbe viszik, a többi Tolnába, Baranyába kerül. Nemcsak divatosaik ezek a ru­hadarabok, hanem gyorsan el is készülnek. Három héttel a megrendelés után a szövetkezet már szállítja is. A szövetkezet az év elején felületkezelő üzemet létesített Bö'hönyén. E műszaki fejlesztés­ben használatos zárt rendszerű technológiát egyedül itt alkal­mazzák az országban. Megkezd­ték és még ebben az év be­fejezik ez új fűrészüzem építé­sét. Itt is vállalták a kezdemé­nyező szerepet. A szolnoki erdő- gazdaság által készített rönk­hasító szalagfűrész gépet ők szerelik be és üzemeltetik első­nek az országiban. Minden ér­deklődőnek be is mutatják majd munka köziben. A múlt évhez képest az idén tizenihat százalékkal növelte be­vételi tervét a szövetkezet. Ez a növekedés elsősorban annak köszönhető, hogy nagymérték­ben fejlesztették a tőkés expor­tot, a tavalyi két és fél millió forinttal szemben hat és fél mil­lióra. PETŐFI NÉPE Kockázatvállaló emberekről ír a Petőfi Népe. A Kalocsai Sü­tő- és Édesipari Vállalat is úgy kezdte, mint a többi sütőipari vállalat. 1975-ben még borot­vaélen táncoltak: a régi ma­szek pékségek összedőléssel fenyegettek. Kétszázezer ember kenyérellátása forgott kockán. Anyagiakkal nem nagyon ren­delkeztek, de erkölcsi tőkével igen. És ez lett az alapja mind­ennek. Az igazgató így ny.ilafko. zott a riporternek: „Meggyőző­désem, hogy az emberek, ha tudják miről van szó, ha isme­rik a feladatot, a célt, akkor szinte mindenre képesek, min­dent vállalnak. Mert mire épít­hettünk mi valójában? A jól dolgozó kis közösségekre, mun­kahelyi kollektíváikra, amelyek a mostoha körülmények között is igyekeztek tisztességesen helyt­áll ni." Elavult, húsz helyen lévő sü­tőüzem, szétszórt, alig 30 mil­lió forintos eszközállomány és több tízmillió forintos hitel - ez jellemezte a vállalatot. Hiány­zott a pénz, a korszerű üzem és 'kevés volt a fiatal, jól kép­zett szakember lis. A célt mégis kitűzték: javítani öz alapellá­tást, biztosítani a jó kenyeret. A /hetvenötben még 30 milliós eszközállományuk ma 130 mil­lió, az árbevételük (hét évvel ez­előtt 260 millió volt, ma 540 millió. Hogyan érték el mindezt? Fiatal, felsőfokú végzettségű szakembereket szereztek és hagyták őket dolgozni. 1976- ban az első kísérletek még du­gába dőltek, de egyszer csak azt vették észre, hogy félmon­datokból is értik egymást. A pénzt maguknak kellett előteremteni és erre az édes­iparban és más ágazatban lát­tak lehetőséget. Olyan termé­keket kellett gyártaniuk és kiöt- lemiük, amelyek keresettek nem­csak a hazai, de a külpiacon is. Ezek ne legyenek túl drágák, mégis nyereségesek. Fölpörget­ték a ritmust. Egy év alatt lét­rehozták a Monori Állami Gaz­dasággal közösen a Fincsi ter­mékcsaládot. Azután jött a Pu- fóka, a 'Szarvacska, a Ropi, a Szaturnusz szelet, majd a Susi nápolyi, az Ifi, a Foci szelet... Az elmúlt hat évben több mint hatvan terméküket ismerték meg a vásárlók. Az első gépsort használtan vették Bécsiben. A Fincsi gyár­tásaihoz is gép kellett. Volt hol­land is, NSZK-gép is. Az NS2K- gép jobb volt, de 20-25 millió­ba ketült volna. Honnan vegye­nek ők huszonötmilliót? Végül Is úgy döntötték: megveszik a gépsor léikét: az extrudert és a vezérlőpultot négymillióért. A többit elkészítették hozzá ma­guk. Kenyeret is sütnek vagy tu­catnyi félét. Édesipari terméke­ik ma már élj útnak egyebek között az NSZK-ba, Ausztriába, Kanadába, Kuvcitba. A Susi például megállta a helyét ott is, ahol egyébként 35-féle nápolyi közül válogathat a vásárló. Ti­zenegy céggel vannak kooperá­ciós kapcsolatban, s újabb együttműködésekre töreksze­nek, huszonöt-féle exporttermé­kük kínálja magát a külkereske­dők kollekcióiban, a Fórum és Átrium szálloda vitrinjeiben. Állandóan változtatnak, ál­landóan újítanak, mert azt vall­ják: ha csak egy kis időre le­ülnének a babérjaikra, úgy ki­szorulnának a piacról, mintha ott se lettek volna. Társadalombiztosítási jogainkról A társadalombiztosítási jog­szabályok mindannyi un kát kö­zelről érintenék. Ezért minden­ki haszonnal forgathatja a Nép- szabadság most megjelenő ki­adványát, amelynek címe: Tór- sadö'lornibtzosítási jogainkról. A kiadvány valamennyi társa­dalombiztosítási jogszabályt fel­dolgozva ismertet. A két szer­ző dr. Molnár József és dr. Nagy József — közérthetően, kérdés-ffelelet formájában meg­írt magyarázatokat fűz hozzá­juk. Ezért a jogban és a jogi nyel­vezetben járatlan olvasó is biz­tonsággal eligazodhat a ren­deletek és szabályok között. Többek között világos választ kap rá, hogyan kell kiszámíta­ni a nyugdíjat, kiket illet meg a családi pótlék, a terhesség- gyenmekágyí, az anyasági, a te­metési segély, a baleseti ellá­tás, a rokkantsági nyugdíj, me­lyek az új gazdasági vállalko­zási formáik résztvevőinek, va­lamint a kisegítő közreműködő családtagoknak társadalombiz­tosítási jogai, végül miit. kell ten­ni, ha valakit jogsérelem ért. Mivel ez a kiadvány a több forrásból összegyűjtött, vala­mennyi tó rsadalombiztosításl jogszabályt magába foglalja, a jogászok, az SZTK-ügyintézők és imás vállalati szakemberek is segítségül vehetik. Ilyen össze­foglaló, a jogszabályokat ma­gyarázó mű eddig még nem jelent meg. A kiadványt a SZOT Tá rsóda lomibi ztosítási Főiiga zg a - tósága szakmai szempontból ellenőrizte. A kiadvány 10,- forintért megvásárolható az újságárusok, nál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom