Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

1982. július 18. u Képújság ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nagy volt a forgalom zaja Balogh Viktóriától Bonyhádiéi kaptuk az alábbi sorokat: „Több, mint húsz éve lakója vagyok Bonyhádon a Bajcsy- Zsilinszky utcának. Aki ott él, tapasztalhatja, hogy a nagy autóbusz- és tehergépkocsi-for­galom nemcsak a közlekedést akadályozza - két autóbusz csak úgy fér el egymás jmellett, ha az egyik leáll, amíg a má­sik mellette elmegy - hanem az itt lakók életét is megkese­ríti. Az úttest hepehupás, nagy zajjal közlekednek a gépjármű­vek, iá hatalmas port nem is- említve.” Olvasónk levelét a Bonyhád városi Tanács V. B. műszaki osz­tályához továbbítottuk, ahon­nan Sebestyén Lajos válaszolt: „Bonyhád város közlekedés­fejlesztését az általános rende­zési terv határozza meg. A terv megvalósítása folyamatos, en­nek részeként 1982-lben módo­sult a Dombóvár—Bátaszék kö­zötti út bonyhádi átkelési sza­kaszának nyomvonala. Ez lehe­tővé tette a városközpont, ezen belül a Bajcsy-Zsilinszky utca forgalmi rendjének korszerűsí­tését is. Az új forgalmi rend szerint a Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban Csak az egyirányú forga­lom a megengedett, a korábbi telítettség, ezzel együtt a pa­nasz oka is, megszűnt. Ez év szeptember végéig elkészül a Bajcsy-Zsilinszky utca páratlan számozású oldalán a járda szé­lesítése és felújítása. A járda felújítását megelőzően a T elefonszámunk : 12-284 OÉDÁSZ a járda nyomvonalán 20 kV-os kábelt fektet le.” Hiánycikk az MZ Reiner Károlynétó! Dunaföld- várról kaptuk a levelet: „Miért nem lehet kapni a bol. tokban 250-es MZ motorkerék­párt? Régóta keressük már, de mindhiába.” A Tolna megyei Tanács ke­reskedelmi osztályáról Sólyom Zoltán osztályvezető válaszolt: „Hazánkban nincs motorke­rékpár-gyártás, így importból biztosítjuk az ellátást. Sajnos az előző félévben nem szállított 250 köbcentiméteres MZ motort a külföldi partner, s a második félévben sem várható beérke­zés. A kereskedem! szervek ennek pótlására nagyább mennyiségű 350 köcentilméteres JAWA mo­torkerékpárt hozattak be, amely minden jánműszaküzleiben kap­ható.” Ha nem dolgozta le az órákat ••• P. Gy.-né Bölcslkéről tette fel az alábbi kérdést : „Termelőszövetkezeti tag va­gyok. Az 1981-es évben 100 órá­val kevesebbet dolgoztam, mint ami elő van írva. Az idén meg­vonták tőlem la szabadságom felét, valamint a két kiskorú gyermekem után járó 5 szabad­napot is. Ezt sérelmesnek tar­tom, nem tudom milyen alapon vonják el la szabadnapokat is?” A Tolna megyéi Főügyészség­ről dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszolt: .JA mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről szóló 1967. évi Ifi. törvény 62. paragrafusa ek­ként rendelkezik: „A termelő­szövetkezetnek azt a tagját, aki egész éven át folyamatosan dolgozik, a munkaviszonyban álló dolgozókéval azonos mér­tékű fizetett szabadság illeti meg." Ugyanezen törvény vég­rehajtása tárgyában megjelent 7/1977. (Iff. 12.) MT számú ren­delet 77. paragrafus (3) bekez- rése így szól: „A termelőszö­vetkezet által megállapított munkaidő tagonként 1500, nők részére 1000 munkaóránál ke­vesebb nem lehet.” És most idézzük ennék á rendeletnek a 78. paragrafusát: „A fizetett szabadság szempontjából egész éven át folyamatoson dolgozó­nak azt kell tekinteni, aki a ter­melőszövetkezetben az előző évben túlmunka nélkül 2300 munkaórát teljesített. Nem biz­tosítható fizetett szabadság an­nak a tagnak, alki a 77. pa­ragrafus (3) bekezdése szerinti munkaidőt nem teljesítette." (A hivatkozott 77. paragrafus (3) bekezdést néhány sorra feljebb szó szerint idéztük.) A gyermekek után járó sza­badnap „megvonásával” kap­csolatban ugyancsak a jogsza­bályi előírásra kell utalnunk. A 12/1977. (III. 12.) MÉM. számú rendelet 32. paragrafusa sze­rint: „A tagként folyamatosan dolgozó nőt, a gyermekét egye- dü nevelő apát... fizetett sza­badnap illeti meg." A feltétel itt is a folyamatos munkavég­zés, s hogy kit kell folyamato­san dolgozó tagnak tekinteni, fentebb ugyancsak rögzítettük. íMegítélésünk szerint az ön esetében nem szabadság és szabad napák „megvonásáról” van szó, sem pedig arról, hogy önre „kirúgtak", hanem egy­szerűen arról, hogy a termelő- szövetkezet nem adja meg azt. aminek megadását jogszabály nem teszi tehetővé. Ha mégis „megvonásról” kívánunk beszél, ni, azt kell megállapítanunk, hogy — tanácskérő levele sze­rint is - ön „vont meg" 100 óra munkavégzést a termelő- szövetkezettől, aminek következ­ményeit természetesen önnek kell viselnie." Az özvegyi nyugdíjról „Ha valaki jogosult az özvegyi nyugdíjra, s 55 éves korában újból házasságot köt, annál megszűnik-e az özvegyi nyug­díj folyósítása? - tette fel a kérdést egyik olvasónk. A SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatóságának Tolna megyei Igazgatóságáról Nagy Zoltán igazgató válaszolt: „Az állandó özvegyi nyugdíj­ra jogosultságot nem befolyá­solja az ötvenötödik életév be­töltése után kötött házasság, az jogszerűen megilleti az olvasót az 1975, évi II. számú törvény 67. § (1) bekezdése alapján. A házasságkötést és a név vál­tozását közvetlenül a Nyugdíj­folyósító Igazgatóságnak (Buda­pest XIII., Vádi út 69-79. 1820.) kell bejelenteni, s közölni a nyugdíj folyósítása számát, amely minden hónapban a kifi­zetési csekken szerepel.” Ml VÁLASZOLUNK Poszet, poszita A sárközi népszokások amel­lett, hogy igen változatosak voltak, a parasztságnak ün­nepi alkalmat is jelentettek a vagyon és a jómód nyilvános bemutatására. Az utóbbi fél évszázadban viszont megkop­tak, elszürkültek, elhaltak ezek a hagyományok. Például a családi élet szokásai között kiemelkedő poszit, poszita vagy ahogy Decsen mondják, poszet. A szlovén „poset-látogatás” szóval egyeztethető szavunk itt a Sárközben keresztelő utáni lakomát jelentett. A „kis po- szet” a keresztelés után azon­nal feltálalt reggeli volt, ame­lyen csak a komaasszonyok vettek részt. A „nagy poszetot" viszont más-más időpontban tartották: a születés ideje sze­rinti aratás, vagy szüret után, vagy disznóölés idején. „Ahány ház, annyi szokás". A vendégeket, komákat, rokono­kat, szomszédokat, a papot illemszerűen kit-kit még más faluból is hívtak. Bőséges étel­ital mellett beszélgettek, vi- gadoztak. Decsen 35 évvel ezelőtt volt utoljára poszet. Aztán az el­múlt hetekben röppent a hír: „Paksi Vici poszetot Jprt az unokájának". Pörnyi Pálné, Paksi Éva túl a poszet jókedvű fáradalmain, megnyugodva ül le a ketre­cében játszó Tamáska mellé emlékezni. — Mindig nagyon szerettem a vígságot. Leány koromban, ha zenét hallottam, szinte bi- zsergett a talpam alatt még a föld is. A sorsom aztán úgy alakult, hogy nem mehettem bálokba, lakodalmakba, mert betegeket kellett gondoznom a családban. Fájt, hogy a lányom esküvőjekor sem csi­nálhattam lakodalmat. Akkor halt meg a férjem. Pörnyi Pál igazán jó ember volt. Nálam korban idősebb, de ő igazo­dott a fiatalságomhoz. Halá­la, meg a közeli rokonságból eltávozóké, bizony nem hozta a muzsikásokat mifelénk. Ré­gen vártam, hogy meghívhas­sam azokat, akik engem va­lamikor megtiszteltek. Igaz, ez a tervem is majdnem „füstbe ment", mert az unokám szüle­tése előtt leégett a gazdasági épületünk. A kár 150 ezer forint volt. Mondta is a lá­nyom, amikor előhozakodtam a poszettal, hogy mit akarok tűz után. Hát ezt akartam! Kihevertük azt isj ezen is túl vagyunk. Jól érezte magát mindenki. 160 meghívott ven­dég volt. Csütörtökön volt a készítő, akkor vágtunk két da­rab 140 kg-os disznót, pénte­ken meg 30 kakast. Akkor építették a férfiak a tanács­háza udvarán a sátort, ahol a szombatesti vacsora volt. „Aperitifnek" — vagy hogy mondják? — rövid italt ad­tunk. Tyúkleves, kakaspörkölt csigatésztéval, töltöttkáposz­ta és rántott sertésszelet, sült tyúkhús töltelékkel, meg torta volt a vacsora. Italok meg bor, sör, jaffa, végül kávé. Este 8-ra már be is fejeződött. Utána tánc. Háromtagú bátai zenekar volt. Éjfélkor disznóto­rost tálaltunk föl: hurka, kol­bász, pecsenye. Míg Tamáska játékait visz­szarakja, szó esik a poszet költségeiről. — 25 ezer forin­tig írtam, de ha a két disznót is hozzáadom, az 9 ezer, az ital az 3800, a zenekar, meg a... már 50 ezer forint. Ezt erre szántam. Én nem voltam Hévizén, Harkányban sem, Gunarason sem építettem. Ezt meg kellett csinálnom. Nem volt nehéz dolog, disznókat hizlalok. Egy göbealja mala­cért a decsi vásárban 15 ezer forintot kaptam. Van négy anyadisznóm. Azok „segítet­tek". — Régen is, aki „feszelög- ni" akart, egy tízest húzott a zenész vonójába. Kérdeztem én is a muzsikást, hogy van-e ragasztója. Tudta, hogy miért kérdem. Azt mondta, ha köll, van. Volt is. Hajnalban a homlokára ragasztottam egy „Adyt". Mert amilyen a gaz­da kedve, olyan a vendégé is. Igaz-e Tamáskám? Balogh Tamás, mint legap­róbb sárközi hagyományőrző, nevet a nagymamára. DECSI KISS JÁNOS Szolgáltatások 1800 körül „És Annyi üdötül fagyási Semmi némű Munkát nem tett..." Bizonyára nem e sorok írója az egyetlen, aki a szekszárdi várfal tüneményesen gyors építkezései láttán elgondolkodik azon, vajon az egykori mesterek és legények idejében ,milyen munka­tempóval, „mikénti környülállások", azaz milyen körülmények kö­zött dolgozott a tisztesipar. örömmel közölhetem, hogy a kifogá­sok és akadályok egy része időtállónak mutatkozott, mert több­nyire előfordulnak már a )múlt században ,is. A cimadó idézet például Hauff János (sió)agárdi nótárius le­veléből való, amelyben a irossz munkaszervezést teszi szóvá, és azt, hogy a asztalos (Tislér) immáron három és lél hónapja csak várakozik, várakozik... „Tekéntetes Ur lisztartó Uram! — írja a jegyző — A fazekas kihozván a két kályha kemenczét, hanem a Tislérnek még semmi némű munkája nintsen, holott igen szükséges volna 5 ajtó, és 3 ablakra való iRámák, és abban üvegesnek Munkája, mely miat a Fazekas kéntelenittetett othagyni, Avéget alázatosan Installom a Tekintetes Urat, hogy a Tislért az 5 Ajtók­nak meg tsinálására és el Készítésére Kénszeritteni mélytóztatná, mivel még Julius Holnapnak az elején (!) 15 Kotsikat kívánt tő­lünk Tolnára az Oskola ‘.Házhoz való deszkáknak el hozattatására, és Annyi üdötül fogvást Semmi némü Munkát nem tett. Mely alá­zatos jelentésem után vagyok ,mindenkor az Tekéntetes Urnák alá­zatos szegény szolgálja Hauff János Nótárius." Nem éppen tü­relmetlenségre vall, hogy a Jevél 1801. október 21-én (!) íródott. Máskor meg az utánpótlás gondjai kerültek elő. Az itt követ­kező irat, amely — akárcsak az előbbi — a Szekszárdi Közalapít­ványi Uradalom gyűjteményéből való, azt mutatja, hogy a szak­embernevelést még háborús időben is fontosabbnak tartják a katonaállitásnál, hiszen 1800-ban „Áts és Kőmives Legényeknek fogyatkozása tapasztaltatván, a' Főlséges Consilium inteti A' Mes­ter Embereket, hogy a tPublicumnak Szolgálattyára Több Legénye­ket fogadjanak és tanítsanak: Hogy pedig az Iffiaknak Azon kétt Mesterség folytatására jobb Kedvek légyen, a Nemes Vármegye Őket a Resrutazástul (újoncozástól) feli Szabadítja, ha tsak kü- lömben rósz maga viseletüek, és rósz erkőltsüek nem lesznek..." Nem tudom, akkoriban hányán jelentkeztek ács „ipari tanuló­nak", de a tíz-tizenöt évi idegenben való katonáskodással szem­ben alighanem sokan részeltették előnyben ezt a szakmát. Azon­ban nemcsak a legényekben volt hiány, hanem mesterekben is. Ez egyúttal arra is választ ad, hogy a mesterség csinján-binján kivül mi mindent leshettek el az egykori ács- éskőművesifjak: „Né­mely Czéhbeli Mester Emberek, és .Rész Szerint Czéhek Instántiá- jára (kérvényére) £ő Fölsége Kegyelmessen meg engedni méltoz- tatott, hogy ha valamely Mester Emberek gyalázatos Vétkes Cse­lekedetekben Esnek, (...) de ha Az illendő törvény által Az iránt meg itéltettnek, s; érdemlett büntetéseket ell veszik ,az inlámiátul (szégyentől), Gyalázottul Azonnal leli Szabadéttatnak, melly sze­rint A' Czéhek leg kissebb gyalázattya nélkül a Czéhben is meg tartassanak, s Mesterségeket is Szabadon folytathassák". Sokáig tallózhatnánk még a korabeli érdekességek között, befejezésül hadd idézzünk egy 1858-as szekszárdi példát, amelyet Szekszárd mezőváros képviselőtestületi jegyzőkönyve őriz. A vá­rosban akkor is, ma is nagy gond volt az erózió, amely a szurdikok utait szakadékositotta. Pesti (!) kövezőket szerződtettek az egyik út kiköveztetésére, de a „méregdrága pénzen" készült út mégsem ért semmit: a zápor fölszedte, elhordta. A pesti kövezők — s azóta hányán! — azzal védekeztek, hogy „a rajta járó terhes szekerek által nyomattatik be az út", vagyis hogy mai kifejezéssel éljünk, a „nem rendeltetésének megfelelő használat" az oka a szomorú esetnek... TÖTTŐS GÁBOR A Munka Törvény- könyvének az építés­ügyi ágazatban törté­nő végrehajtásáról száló korábbi jogsza­bály együk rendelke­zését módosítja az építésügyi és városféjlesztéSi miniszter 12/1982. (VI. 26.) ÉVIM számú rendeleté, amikor kimondja, hogy: „Az év végi termelésű szü­net időtartamára jutó munka­időt január hó 1.—december hó 23. közötti időszakban élőre meghatározott szabadnapokon keil ledolgozni : ennek feltéte­leit és módját a kollektiv szer­ződésben kell meghatározni." Ugyancsak módosította az építésügyi és városfejlesztési miniszter — éspedig a 13/1982. (VI. 26.) ÉVM számú rendeleté­vel — az építőipari dolgozók különélési pótlékáról szóló ko­rábbi szabályt, s az új rendel­kezés szerint különélési pótlék — a rendeletben megjelölt ki­vétellel — annak a dolgozónak jár, aki a menetrend szerinti közforgalmú közlekedési esz­közzel, vagy a munkáltató által szervezett csoportos szállítással, vagy egyéb módon (pl. saját járművel) naponta — a munka­helyére, munkakörére érvényes munkaidőbeosztás betartásával — állandó lakhelyéről munka­helyére bejárni nem tud, vagy bejárás esetén az állandó la­kóhelyétől távol töltött idő a napi 14 órát, ha pedig a mun­kaviszonyra vonatkozó szabá­lyok szerinti mindenkor érvényes heti munkaidő 42 óra vagy en­nél kevesebb, a napi 13 órát eléri, illetőleg meghaladja. A pénzügyminiszter 28/1982. (VI. 26.) PM számú rendeleté az általános jövedelemadóról szóló korábbi rendelkezést mó­dosítja, s a módosító szabályok közül — példálózva — csupán az alábbit idézzük: „Az adó­hatóság időarányosan mérsé­kelheti a tételes átalány össze­gét abban az esetben, ha az adózó igazoltan három hónap­nál hosszabb ideig kórházi ápo­lás alatt állt, külföldön tartóz­kodott, vágy katonai szolgála­tot teljesített és ezen időszakra ipürát szünetelteti." Módosult a magánszemélyek forgalmi adójáról szóló korábbi jogszabály, a társasági adóról és a társasági különadóról szóló régebbi jogszabály is, előbbit a pénrügyminiszter 29/1982. (VI. 26.) PM számú, az utóbbit a pénzügyminiszter 30/1982 (VI. 26.) PM számú rendelete módo­sította. A fent Hivatkozott valameny- nyi jogszabály a kihirdetése napján — 1982. június 26-án — lépett hatályba és a Magyar Közlöny idei 37. számálxyi je­lent meg. Többek érdeklődésére tart­hatnák számot a Tanácsok Köz­lönye f. étűi 18. számában meg­jelent azon KPM-lirányelvek, amelyek a magánszemélyek gépjárműhasználatának egyes kérdéseiről, valamint a közúti fuvarozó és személyszállító kis­ipari tevékenység engedélyezé­séről szóinak, részletesen meg­jelölik a fuvarozáshoz, a ma- gántáxízá^hoz szükséges szak­mai követelményeket. Kieme­lendőnek tartjuk, hogy: „A taxit mint közhasználatú személyszál­lító járművet évenként kell a KPM Autófelügyeletnél műszaki felülvizsgálatra bemutatni. Az iparihatóság az iparjogosítvány­ban meghatározza a személy­szállító kisiparos telephelyét és egyúttal megjelöli azt a napi időtartamot is, amely alatt a kisiparos a megrendeléseket el­vállalni köteles. A személytaxi­hoz még könnyű pótkocsi sem kapcsolható." Az OKISZ Értesítő idei 11. szá­mában olvasható az Országos Anyag- és Áíhivatai, valamint a Be Ikereskede Imi M in i szté rí um együttes irányelve a használt személygépkocsi forgalmazási rendjének módosításáról, mely módosítás szerint a 3 évnél idősebb személygépkocsik érté­kesítése esetén (tehát amelyek­re a Minisztertanács értékesí­tést korlátozó rendelete nem vonatkozik, de amelyek forgal­mazása az eladó kívánságára a kijelölt szocialista gazdálko­dó szerven keresztül történik) az eladási árat a gazdálkodó szerv az irányelv mellékletében foglaltak szerint kalkulálja, azonban az ily módon megál­lapított árhoz képest — a min­denkori kereseti, kínálati viszo­nyokra tekintettél — szabadon eltérhet, természetesen csak úgy, hogy az eladási ár az ér­vényes új fogyasztói árat nem haladhatja meg. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Emlékkép cseresznyefából Budopest egyik új szállodójába, a Déli-pályaudvarnál lévő Buda-Penta Hotelbe kerül az <a nagyméretű dombormű, me­lyet Kiss Sándor Munkácsy-dijas szobrászművész készít zseny- nyei alkotóházában. A dombormű a 'múlt századi kávéház emlékképét idézi, anyaga cseresznyefa, mérete tizenkétszer ötméteres.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom