Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
1982. július 18. Képújság 3 Képzettek-e ügyeink intézői? Nem elég vonzó az államigazgatási munka » A kollektív vezetés híve vagyok ßß Az országgyűlés egyik bizottságának legutóbbi ülésén heves vitát kavart a tanácsi ügyintézők szakképzettségének kérdése. A téma — amit napirenden kívül hozott szóba valamelyik képviselő —. valahogy úgy merült fel: tévedés azt hinni, hogy pusztán a hatáskörök decentralizálásával, a helyi tanácsok önállóságának, intézkedési jogkörének bővítésével egycsapásra egyszerűbb, gyorsabb, színvonalasabb lehet az ügyintézés. Ehhez az is kell, hogy a községi tanácsok előadói, ügyintézői valóban felkészültek, jól képzettek legyenek. Az úgynevezett képesítési előírások szerint minél magasabb szintű tanácsnál dolgozik valaki, annál többet kell tudnia. Csakhogy ez óhatatlanul is azt a szemléletet sugallja: az első fok, a község döntését nem kell mindig komolyan venni, azt felsőbb szinten az „okosok” úgyis felülbírálják. Az egyik képviselő úgy fogalmazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi tanácsoknál van szükség a legképzettebb szakemberekre, akik legalábbis az esetek túlnyomó többségében rögtön helyesen, törvényesen, méltányosan, mindenki megelégedésére intézik az ügyeket. Ezt kívánja az állampolgárok érdeke. MINDENKI MINDENHEZ ÉRTSEN? Nem véletlen, hogy a tanácsi dolgozók képzettsége ennyire a közérdeklődés homlokterében áll. Nem néhány ezer tisztviselő belső ügyéről van szó, hiszen a tanácsiak nap mint- nap közvetlen kapcsolatban állnak az állampolgárokkal. Egyes felmérések szerint a különféle szakigazgatási szervek a hatósági bizonyítványok kiadásától az építési engedélyeken át az adózásig évente több mint 20 millió (!) ügyet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felkészültek az előadók, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácsházáról. Ném túlzás azt állítani: effajta 'személyes tapasztaltaink politikai közérzetünket is befolyásolják. Bizonyára sokunknak vannak személyes „élményeink" is arról, hogy milyen bosszantó az, amikor az ügyintéző pontatlan, téves felvilágosítást ad, amikor az akta éppen a hozzáértés hiánya miatt nem zárulhat le első fokon, újabb meg újabb fórumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maximaliz- mus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is mindenki mindenhez értsen : az univerzális ügyintézők korszaka régen lejárt. Számos területen olyan bonyolulttá, összetetté váltak életviszonyaink, olyan sokrétű a jogi szabályozás, hogy lehetetlen megkívánni néhány embertől valamennyi előírás ismeretét. Elkerülhetetlen a szakosodás, a Specializáló, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyos ügyfajtákkal csak a városnál, a járásnál, esetleg a megyénél foglalkoznak. De az mindenképpen jogos követelmény, hogy az emberek az alapvető eligazítást a hozzájuk legközelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többségét lehetőleg itt is intézzék el. NAGY A FLUKTUÁCIÓ A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben felmérést készített a tanócsapparátus képzettségéről, iskolai végzettségéről. Megállapították, hogy sokéves fejlődés eredményeként ma már az ügyintézők csaknem kilencven százaléka rendelkezik a munkakörére előírt, többnyire magas szintű képesítéssel. Igaz viszont, hogy ezen belül a jogi diplomához kötött munkakörökben alacsonyabb, csak mintegy 87 százalékos a képesítettség. Jelenleg összesen 270 jogász hiányzik a tanácsoknál, s ebből 200 ilyen státusz a járási hivataloknál és a városi tanácsoknál van. Vagyis még mindig nem elég vonzó a jogászok — főleg a fiatalok, a frissen végzettek — számára az államigazgatási munka, s ez főleg az alsóbb szintű, tehát a helyi tanácsokat érinti érzékenyen, ahol pedig éppen a legnagyobb szükség lenne jól képzett szakemberekre. Elgondolkoztató az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett tanácsi alkalmazottak körében igen magas a fluktuáció. A felmérések szerint évente csaknem minden tizedik jogi diplomával rendelkező tanácsi vezető, ügyintéző pályát változtat, más — tegyük hozzá: jobban fizető — munka- területekre igyekszik. Jelentősen enyhített a tanácsi szakember-utánpótlás gondjain az államigazgatási főiskola létrehozása, amely első végzett nappali évfolyamát tavaly bocsátotta ki. Négy évvel ezelőtt megkezdődött a korábban tanácsakadémiát végzettek kiegészítő képzése is, amelynek keretében csaknem ötszázan szereztek már államigazgatási főiskolai oklevelet. EMBER AZ AKTÁK MÖGÖTT önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi előadó zsebében főiskolai oklevél van, még nem feltétlenül jelent gyorsabb, szakszerűbb felvilágosítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhivatalnokok üljenek az íróasztal másik oldalán, bizony még jócskán szükség van nevelésre, szemlélet- formálásra is. Hiába tudja ugyanis az előadó kiválóan a gyámügyre vagy a szabálysértések intézésére vonatkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politikai munkát is végez. Hivatása, hogy az állampolgárok szolgálatában tevékenykedjen, az akták mögött lássa meg az embereket is. Hiszen hivatali munkáját a választópolgárok megbízásából létrejött tai»cs nevében végzi. S ezt a bizalmat eljátszani sokkal könnyebb, mint megtartani, elmélyíteni. DEÁK ANDRÁS A Bonyfhádii Zoimáncárugyár 19811. január '1 -tői' önálló. Az önállóság kezdetével egy időben új igazgatót is neveztek ki: dr. Vasas Istvánt, aki 34 éves, és addig a nagyvállalat osztályvezetőije volt. Vele beszélgettünk a gyár elmúlt másfél évéről és a jövő feladatairól. — Hogyan lesz egy budapesti osztályvezető igazgató Bonyhá- idon? — A tedhnológiai osztályt vezettem a vezérigazgatóságon. A nagyvállalat ösztöndíjasa voltam, 1971-ben fejeztem be az egyetemet. Tíz évig dolgoztaim fejlesztőmérnökként. A személyzeti igazgató 1980 őszén vetette fel a lehetőséget, de az első beszélgetés után nem vállaltaim. Többször is tárgyaltak velem a dologról. Végül — úgy hiszem, nem is tehettem mást- azt mondtam, iba rám esik a választás, akkor természetesen vállalom. A fő gondom az volt, hogy „kristálytiszta” műszaki vagyok, szakmérnök. A közgazdasági munkáiban — pedig az egy igazgatónak nagyon fontos — nem voltam járatos. Ezt meg kellett tanulnom, de ehhez sok segítséget is kaptam. — Ismerte Bon^hádot? — Személyes ismereteim voltak. A gyárról annyit tudtam, hogy nyereségesen dolgozik, s itt nagyon jó a vállalkozó szellem. Megtervezik és ki is vite- lezik a dolgaikat. Azt is tudtam, hogy az elmúlt években a leszabó üzem idetelepítésén kívül nem volt jelentősebb fejlesztés. Ami mégis volt, azt az itteniek csinálták saját erőből. Még egyet tudtam a gyárról, s azt hiszem, ez a legfontosabb: az emberek döntő többsége szeret és tud is dolgozni, összességében a Lamport többi gyárához viszonyítva Bonyhád az élen járt. — Harmincnégy évesen lett igazgató ... — Ez a kinevezés mindkét részről jelentett kockázatot. Még fejlesztőmérnök körömiben azt gondoltam, hogy a vállalatnál lassú a kádercsere. KISZ-titkár voltaim, és ennek a nézetemnek többször hangot is adtaim, s akkor velem kezdték ... Többek között ezért is kellett vállalnom. Gazdasági funkcióban kevés volt a vezetői gyakorlatom. Nagyon fontos dolognak tartam, hogy kollégista voltam, és dolgoztam az ifjúsági mozgalomban. így természetesen a csapatmunka,, jobban mondva, a kollektív vezetés (híve vagyok. Ezt tanultam a kollégiumban is és a KISZ-foen is. — Hogyan fogadták Bonyhá- don? — Csak a köszönet hangján szólhatok erről. A városban is jól fogadtaik, kaptam segítséget a tanácsi és a politikai vezetőktől. Gyáron belül hamarabb sikerült „beilleszkednem”, mint ahogy gondoltam. — Mit tartott első feladatának? — Elsősorban a gyári szervezetek gyors megismerését tűztem ki célul. A másik dolog, amit jó előre elhatároztam: a lehető legkisebb változtatást hozzak. Tudtam, hogy az első év amúgy is nagy terhet ró a kollektívára. Csak egy-két dolgot említek az önállóvá válással kapcsolatban — az már maga egy tortúra —: a vagyonfelosztás, a külkereskedelmi partnerváltás és az induló beruházás, összességében a múlt év annyi döntés elé állította a kollektívát, mint az elmúlt öt együttvéve. — Mennyi idő után tudott beleszólni a gyár életébe? — Az első hónapot az ellenségemnek sem kívánom. Nagy gondot okozott, hogy a vezetői értekezleten, amikor összefoglaltam a tennivalókat, senki sem szólt hozzá, mert én voltam az igazgató... Az előbb már említettem, hogy a csapatmunka híve vagyok. Mert azt nem tudom elképzelni, hogy egyetlen ember teljes egészében ismerje a gyárat. Az első teendő, hogy kidolgozzuk a döntéshozatal mechanizmusát. — Az új seprű jól seper - tartja a közmondás. Mi volt az, amit feltétlen rossznak tartott és változtatást igényeit? — 'Először a seprésről .. . Vezetői váltás a gyárban főként a nyugdíjazások miatt volt. Sajnos, több kollégánk ebben az időszakban érte él a nyugdíjkorhatárt. Ezen felül azt hiszem két poszton volt kádercsere. Olyan akadt az első hónapok után. hogy egy felelős gazdasági vezető kijelentette: ő ezt a hajtást nem bírja, és elmegy. Rábíztuk a döntést. Egy hónap múlVa pedig ugyanolyan sebességre kapcsolt, mint mi, ma a legjobb vezetők közé tartozik. A kérdés másik felére már nehezebben lehet válaszolni. Feltétlenül meg kellett állítani a létszámmozgást. Ezt rövid idő alatt sikerült is. A másik: a dolgozók tájékoztatását is meg kellett valósítani. Voltak bérezési gondok is, ezen is próbáltunk változtatni. Javítani kell a vállalat költséggazdálkodásán. De ezek már átfogó programokat igényelnék. Természetesen sok helyen szemléletváltozásra is szükség lesz. Egyre nehezebbek a körülmények, s elleniük csak itt a gyárban telhetünk. — Belefogtak egy beruházásba. Nem is egyszerű dologba, mert Ausztriában vásároltak meg egy gyárat. Nem volt ez túl 'kockázatos? — Meggyőződésem, hogy a dolgok mindig sikerülnek, ha az ember hisz bennük és hajtja (s. Aki menetkörben feladja, az veszített. Ez áll az osztrák vásárlásra is. Jó üzlet volt. Azért az összegért ma egy kemencét sem vehetnénk. Azóta a megtakarításiból vettünk egy kis céget: három műanyaggyártó gépet szerszámokkal. A villamos- szigetelő gyárnak adjuk bérbe a gépeket, ők fognak nekünk gyártani alkatrészeket. — Beszáíjünk a jövőről! Úgy tudom, szeretnének betörni a világpiacra.- A beruházás kapcsán azt vállaltuk, hogy a nőm rubel elszámolású exportot mintegy megháromszorozzuk. A Ferunion Külkereskedemi Vállalat ebben a társunk. A fejlődés érdekében folytatjuk 0 korábban kötött szerződést az angol BSR-Judge céggel. Velük műszaki és kereskedelmi egyezségünk van. Az angol cég átadja nékünk azokat a szellemi eredményeket, amelyeket ők sikeresen alkalmaznak. Mi — ez is új — a forgalom után fizetünk nékik. Tehát közös ügy, hogy mi a tőkés piacon ottlegyünk. Többek között ebben a hónapban bemutatkozunk Amerikában. Az idén aláírjuk a Dupont-eéggel a tefDr. Vasas István lonozott acél szeletsütők gyártásáról a szerződést. Ez annyit jelent, hogy a szocialista országok közül elsőként mi gyártunk ilyet, a világon pedig hetedik- nék. — Nehézségeik? — A tavalyi jól sikerült év után számoltunk a nehézségekkel. Sajnos, ez a számításunk igazolódott. Később tudtuk érvényesíteni a hazai piacon az áremelésünket, így az alapanyag-, segédanyag-, energiai árak emelkedését nem tudtuk ellensúlyozni. Egyes termékeink iánt csökkentek a belföldi igények. Külföldön is beszűkült a piac. Az az igazság, hogy a fogyasztási javaikra ma már kevesebbet költenek mindenütt a világon. Ugyanakkor a konkur- rens cégek igen alacsony áron értékesítenék, s ezzel rendkívül nehéz versenyben maradni. — A kiút? — A fejlesztés. A zomóneozás gépesítését kell megoldanunk... És természetesen nagy eredményt várunk a teflontól. De ott meg a kis teljesítményű kemence miatt csak korlátozott meny- nyis'éget tudunk a piacra küldeni. Az előbb már említettem a költséggazdálkodás erősítését, s még rengeteg olyan belső tartalékunk van, almit nekünk kell feltárni, és azzal javítani a világgazdaságban elfoglalt helyiünkön. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. felújították az osztrák présgépet Külfödön kedveltek a nyeles edények
