Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

Mai számunkból EGY |NÉP HAZA NÉLKÜL (2. old.) IFJÚSÁGPOLITIKA A NAGYMÁNYOKI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN (3. old.) I Világ proletárjai, egyesüljetek /| mmaammmát 1V1 XXXII. évfolyam, 166. szám. ARA: 1,80 Ft iyoi. juiius i/., szomDai. A HAKASZ ARANYCSÉSZE (9. old.) HOGY SZÜLETIK A REGÉNY? (10. old.) AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mi leszek, ha nagy leszek? Pályaválasztási riportot hallgattam a rádióban. Vidám Hangulatú beszélgetés folyt nyolcadikos gyermekek között. Sorra elmondták a véleményüket arról, mihez is volna ér­demes kezdeni. Nem véletlenül hangsúlyozóim az érdemes szót. Csak elvétve szólt ugyanis egyik vagy másik gyerek olyasmiről, hogy mi a szépsége, érdekessége az általa el­képzelt szakmának, hivatásnak. Annál többet, nyersen és kendőzetlenül, gyermeki őszinteséggel az elérhető jövedel­mekről. 'Ezek a gyerekek nem vádolhatok semmivel, nem is hibáz­tathatok. Nem az ifjúság „bűnös romlottsága" szól belőlük. Tulajdonképpen még örülhetünk is a józan realitásérzéknek, amiről már ilyen fiatalon tanúságot tesznek. Ezért nem is őmiattulk, inkább őérettük érdemes azon meditálni, hogyan jelentkezik náluk a „mi leszek, ha n'agy leszek?” dilemmája. Egy kislány így okoskodott: „Szakmunkásképzőbe? Nem, oda nem megyek. Odó a kettes, hármas tanulók mennek. Nékem biztosán négy felett lesz az átlagom és felvesznek a gimnáziumba. Ott majd ráérek további négy évig gondol­kozni azon, hogy mi legyék.” Figyeljük meg, nincs szó a kislánynál ilyen, vagy olyan szakmáról, mesterségről, konk­rét életpályáról. Egyelőre csak a számára látható értékrend tükröződik a véleményében, amely szerint a gyengébbek mennek el nyolcadik után valamilyen szakmát tanulni, a jobbak továbbmennek, ha úgy tetszik feljebb, valamilyen nagyobb társadalmi presztízst jelentő hivatás felé. Mit .mérlegel a közvélemény, amikor valamely életpályát kedvezőnek, ajánlatosnak, vagy éppen nagy ívben kikerü- lendőnek minősít? Hogyan mérlegeli a lehetőségeket a papa, a nagynéni, a szomszéd, akitől a kislány hallja, hogy hol érdemes dolgozni és hol nem? Azt nézi, hogy egy adott szakmáiban milyen képzettséggel, mennyi tanulás után, mi­lyen felelősségvállalás árán, mennyi szellemi, fizikai ráfor­dítással, milyen jövedelmet lehet elérni. Nézzük meg ezt közelebbről! Gondoljunk arra, milyen sok szó esik mostanában az extrajövedelmekről, benne olyan különböző minőségi dolgokról, mint a csúszópénz, kenőpénz és a boríték, vagy a másodállás, a munkaidő utáni különmunka. Tárgyunkat illetően majdnem mindegy, ezért tulajdonképpen mellőzhető is, hogy a hivatalos vélemény elítéli ezeket vagy pártolja; az sem döntő, ha szidjuk, vagy éppen - mert ez a divat — csodálattá! magasztaljuk. A gyermekek számára a dolog elsődleges információtartalma öz — így közvetíti számukra a közmegítélés —, hogy von­nák, sokan vannak, akik kevesebb munkával, kisebb erő­feszítéssel, olykor talán még munka nélkül is, nagy pénzeket keresnek. Azok az ügyesek - mondja nekik valamely „okos” tanácsadó -, akik ilyen helyet találnak mdguknák. Rend­szerint ezek a helyek nem a munkapad környékién keresen­dők. A már idézett riportban a gyerekek ilyeneket mondtak: Külkereskedő akarok lenni, nőgyógyász, kamionsofőr, szál­lodaportás, kozmetikus, disco-énékes. Nincsen abban semmi veszélyes, a társadalom alapjait kikezdő morális kisiklás,, ha sok gyerek szeretne szálloda- portás vagy nőgyógyász lenni. Inkább az indíték az elgon­dolkodtató. Tudom, sokat változott a világ, de azért a va­lamikori gyereket, aki rendszerint mozdonyvezető akart len­ni, elsősorban nem a nyugdíjas állami állás, hanem a gép csodálata, a rohanás varázsa csá'bítottd. Nem valószínű, hogy a mai gyerek azért akar hotelportás lenni, mert a kulcsok átadása, a vendég előtti meghajlás, a lifthez, taxi­hoz kísérés olyan fantáziát megmozgató, ellenálIhatatlan vá­gyat keltő dolog lenne, mint hajdan a mozdonyvezetés. In­kább a hiedelem diktál, miszerint ott alig kel! valamit dol­gozni és mégis „jön a jatt”. Valutában. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy komolyabban kelle­ne aggódni azért, lesz-e a jövőben elegendő fémipari szak­munkás, tanító vagy szövőnő. Az élet minden gyermeknél elvégzi az ifjúkori álmok és az elérhető célok közötti úton a szükséges pályamódosítást. Csupán az a félő, hogy ez esetenként nagy kitérőkkel, nem kívánt kényszerpályákkal, netán még koccanásos balesetekkel is jár. A kisiklás sem zárható ki. Mit tehetünk a fiatalok szemléletének egyengetése érde­kében? Kellő figyelmet kell fordítani arra: mi az, amit a közmegítélés értékesnek, ez esetben a gyenmék számára el­érhető életcélnak, jó pályának tart. És vajon azonos-e ez a népgazdasági, társadalmi szükséglettel? Kézenfékvőnek tűnik, de semmiképpen nem járható út, hogy valamilyen módon eldöntjük a szakmák sorrendjét és drákói szabályokkal ahhoz igazítjuk a jövedelmeket. Le­hetetlen ez azért is, mert nincsenek megbízható mérési módszerék. Nagyon sok dologra kell választ adni akkor, amikor azt mondjuk, hogy ilyen vagy olyan munkáért több vagy kevesebb jár, mint a másikért. De úgy gondolom, létezik olyan középpont, ami körül manapság ez az egész problémakör forog. Az anyagi javak eltúlzott, már-már fetisizált presztízse. Ez sem szüntethető meg valamilyen elhatározással; az anyagi indíték jelen­léte a gazdasági építőmunka ösztönzőjeként nélkülözhetet­len. Ami meggondolandó és ezért a bíráló, nevelő munka célpontja lelhet, az az anyagiak mindenek fölé helyezése. A felnőtték Világa eltűri ideig-óráig a sanda kétértelműsé­get, miszerint sóikat beszélünk a munka becsületéről, ugyanakkor hallgatólagosan, de igen láthatóan a valósá­gos társadalmi rangot és .megbecsülést — sokuk szemében - a mindegy milyen módon megszerzett anyagi javak mennyi­sége adja. A gyermeki gondolkodás ezt az ellentmondást nehezen fogadja be. Legalábbis eleinte. Mert később az átmeneti zavar fokozatosan elmúlik, s a felnőtték példáján nevelődött gyermék maga is felnőtté válik. T. VARGA JÓZSEF Libanoni válság Előtérbe került az átfogó megoldás Az izraeli légierő pénteken is zavaró repülésekkel próbálta siettetni a Nyugat-Bejrútban bekerített palesztin gerillák ki­vonását célzó tárgyalásokat. Tel Aviv növekvő türelmetlenségét bejrúti elemzők azzal magya­rázzák, hogy a palesztin ellen­állási mozgalom fizikai meg­semmisítésére hivatott izraeli in­vázió hat hét múltán — a Be- gin-kormány szándékaival ellen­tétben — mindinkább a palesz­tin kérdés átfogó rendezését állítja a nemzetközi figyelem középpontjába, ami más szóval azt jelenti, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képes volt erkölcsi-politikai tőkét ko­vácsolni a részleges katonai ve­reségből. Bár az amerikai diplomácia továbbra is a PFSZ libanoni je­lenlétének a felszámolására összpontosítja erőfeszítéseit, Washingtonban is kezdik belát­ni, hogy a palesztin gerillák el­távolítása, a befogadásukra hajlandó arab országok felku­tatása önmagában nem oldja meg a közel-keleti válság alap­kérdését. A Washingtonba készülő szíriai és szaúd-arábiai külügyminiszter ebben az össze­függésben kíván tárgyalni az amerikai vezetőkkel a bekerí­tett Nyugat-lBejrút sürgető problémájáról. A palesztin fegyveresek be­fogadását elutasító Szíria ma­gatartása egyfelől valóban kés­lelteti az izraeli—amerikai cé­lok elérését, másfelől azonban javítja a PFSZ, a palesztin ügy szempontjából előnyös kibonta­kozás esélyeit. Bejrúti értesülé­sek szerint Morris Draper ame­rikai külügyi államtitkár-helyet­tes útján Damaszkusz szorgal­mazta. hogy dolgozzanak ki át­fogó tervet a palesztin kérdés rendezésére. Jelezte továbbá, hogy Jasszer Arafatnak, a PFSZ vb-elnökének írásban kell kérnie Szíriától a palesztin ge­rillák befogadását, és ezt a kérést valamennyi arab ország­nak támogatnia kell az utóla­gos viták és alkudozások meg­előzése végett. Szíria érthető módon el akarja kerülni, hogy később az Izrael előtti palesz­tin kapitulációban való közre­működéssel vádolhassák. Arafat hangsúlyozta, hogy a palesztin harcosok csupán át­fogó rendezési tárgyalások ke­retében, egy független palesz­tin állam perspektívájával haj­landók elhagyni Bejrútot, ami viszont feltételezi a közvetlen amerikai—palesztin kapcsolat- felvételt. A PFSZ rádiója úgy fogalmazott: „A palesztinok­nak a saját hazájukba, Palesz­tinába kell visszatérniük”. GARAZSVÁROS, KALÁKÁBAN 1(4. old. MÚLTUNKBÓL (6. old.) NÉHÁNY LÉPÉSSEL A NYUGDÍJ ELŐTT (7. old.) AZ ÉVSZÁZAD ÖTLETE (10. old.) GËRICOULT GRAFIKÁI A NEMZETI GALÉRIÁBAN (10. old.) EZ A HÁZ KULTÚRHÁZ? (7. old.) SZOVJET MEZŐGAZDASÁG MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG (8. old) ÚJONNAN (FELMÉRTÉK A FOLD VÍZKÉSZLETÉT (8. old.) EGY GYÁRÉPÜLETNEK IS VAN KÖLTÉSZETE (11. old.) NAGYBÖRZSÖNY (11. old.) VIBRÁCIÓS ÁRTALMAK (12. old.) TÖKÉLETESEBB HEGESZTŐMASZK (8. old.) SZOSZNOVIJ BOR, AZ ATOMVÁROS (9. old.) FRANCIA PUSZTA (12. old.) A VÁRATLAN VENDÉG (13. old.) A MEGYEI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG SORSOLÁSA (14. old.) A nyár derekán vagyunk, az aratási munkák kellős közepén. Ebből az alkalomból készítettük képes összeállításunkat lapunk - ötödik oldalán. Ez a Ikép régen, 1962-ben készült, a cséplőgépek idején a madocsai termelőszövetkezetben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom