Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
1982. június 12. KÉPÚJSÁG 5 Rehabilitáció Tavaly üzemi baleset következtében a megyében 2068 ember sérült meg, s tért vissza rövidebb-hosszabb gyógykezelés után munkaihelyére. Távollétük miatt a munkából 43 704 munkanap esett ki. Az anyagiakat, amelyék a balesetek révén keletkeztek, össze lehet adni, s kimutatni, hogy az üzem mennyi termelési értéktől, árutól esett el. Rendszerünkben azonban sokkal fontosabb, hogy a szerencsétlenség, betegség után visszatérő dolgozó miként illeszkedik be úijra munkahelyén, illetve adnak-e számára olyan foglalkozási tehetőséget, hogy ne érezze magát a társadalomból kivetettnek, a munkahely hasznos dolgozójának érethesse magát. A rehabilitációval foglalkozó társadalmi szervezetek, illetve a szakszervezeti társadalombiztosító szerv - valamint a gyárak, üzemek rehabilitációs bizottságai nagy-nagy felelősséggel végzik munkájukat, amint erről a szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége nem egy alkalommal az utóbbi években megemlékezett. A dolgozóik munkakedvének visszaadása, helyének megtaláltatása az új környezetben nagy körültekintést kíván. Ezt a feladatot megfelelő keretek közé teszi, törvényesíti is az 1/1967. (XI. 22.) számú MüM- EüIM—PiM rendelet. Ügy gondolom, kevesen vannak olyanok, akik nem dolgoztak még súlyos betegség vagy baleset után, tehát a táppénzes állományból visszatérő munkatárssal. S emlékezünk azokra a finom, a dolgozót nem megsértő, hanem segítő szándékunkra, tetteinkre is, hogy az „azonos kottából játszóvá” váljék velünk, tehát igyekeztünk megkönnyíteni visszatérését. Az üzemekben mindenütt működik rehabilitációs bizottság. Ezek tagjai mindig tudják: melyik munkatársuk, milyen betegség után tér vissza, s azzal is tisztában vannak, hogy munkahelyük alkalimas-e^ a további foglalkoztatásra, vagy más helyre kell őt helyezni. Általában az a tapasztalat, hogy a dolgozó régi helyén akar dolgozni. Szerencsére, vannak olyan rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek. így például a járadék fizetése, a korábbi átlagbérszint megtartása is lehetséges. A dolgozót azonban fel kell világosítani jogairól. Ne csak a forintot számolják, hanem arra is törekedjenek, hogy biztonságban élhessen, dolgozhasson az ember. Az anyagi létbizonytalanságot megszünÂtték, tehát a dolgozó már százszázalékos táppénzt kap üzemi balesetének táppénzes idejére, s majdan járadékot is. Az üzemi dolgozók rehabilitációja rendben történik. Amint a szekszárdi társadalombiztosítási igazgatóságon megtudtuk, gondok csak egy-egy különleges esetben» fordulnak elő. Az üzemi balesetekkel kapcsolatban szinte nincs tisztázatlan ügy, kérdés. Sokkal több a gond az olyan emberekkel, akik nem üzemi baleset miatt, hanem más körülmények közt válnak csökkent munkaképességűvé. Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó, ha meggyógyul, s visszamarad munkaképessége csökkenésére utaló „eredmény”, akkor járadékot kap nyugdíjazásáig s ezt beszámítják a nyugdíjába is. Az egyéb betegségek miatt nyugdíjazásra kerülő dolgozó azonban nem kap ilyen járadékot, s velük kapcsolatban sokkal több a panasz, baj. Ha a dolgozó „gyógyult", visszakerül munkahelyére, ám a táppénz után részére olyan munkakört kellene adni, amely nincs a vállalatoknál — holott erről jegyzéknek kellene lenni az üzemorvosnál is, nemcsak a kollektív szerződésben. S ha a dolgozó visszatérése után, tehát fennálló betegségével, csökkent munkaképességével elhagyja munkahelyét, új helyre megy, akkor jönnek a bajók, mert ott az új dolgozónak nem tudnak adni könnyebb munkahelyet, viszont rokkantsági nyugdíjának intézése is meglehetősen körülményes, hosszadalmas - éppen a vállalati magatartás miatt. A vállalatoknál dolgozó csökkent munkaképességű, nem balesetet szenvedett rehabilitációs dolgozók munkajogi védettsége kifogástalan. Éppen ezért .van több dolga a rehabilitációs bizottságban dolgozóknak: az emberrel többet kell beszélni, mert betegsége után érzékenyebb. Javasolták már, hogy a szakvéleményt egészítse ki pszidho|ógus véleménye is, aki megismerve a dolgozó gondolkodását, lelkiállapotát, javasolni tud munkahelyet, elfoglaltságot is. A személyes kapcsolat a betegségből visszatért és a rehabilitációs bizottság között erősíti a dolgozóban azt a hitet, hogy nem eídábott ember. Hanem fontos része a munkaközösségnek. S ha végül mégis arra kerül a sor, hogy „leszázalékolják”, s így rehabilitálják a dolgozót, akkor is a legnagyobb körültekintéssel intézik az ügyeket. A közelmúltban megalakult a megyei és városokban a járási szintű rehabilitációs bizottság. Ezek szorosan együttműködnek az SZTI-vel, illetve az S2MT-vel, majd pedig az orvosi bizottságokkal. így tudták elintézni az elmúlt években, több mint ezerötszáz ember rehabilitációs jellegű nyugdíját. 1979-ben például 446 rokkantsági és hatvan rehabilitációs határozatot hoztak. 1980-ban rokkantsági nyugdíjat 478 személy, rehabilitációst ötvennyolc kapott. 1981-ben pedig 471, illetve 59 dolgozó részesült kedvezményes, betegségéből eredő nyugdíjazásban. Idén - úgy tűnik - ez a szám növekszik, hiszen már az első negyedévben 154 dolgozónak rokkantsági nyugdíját adták meg, és hat személynek a rehabilitációsat. Amint ezeket a száraznak tgnő számokat soroljuk, természetesen mindig figyeljük a mögötte lévő emberi sorsot is. A balesetet szenvedett dolgozó csak a statisztikában szám... A velük foglalkozó személyek szemében az ügyek olyan lelkiismeretes intézői, hogy tudják, mit jelent visszatérni az ilyen embernek munkahelyére. A TOTÉV kilenc dolgozóját nem kisegítő munkakörbe helyezte, hanem munkaképességének megfelelő munkahelyre. A TAÉV-nél zajmentes üzemrészt hoztak létre hallássérült dolgozók részére, a Volán 11-es Vállalat tíz gépkocsivezetőnek képességüknek megfelelő munkahelyet - műhelyt - adott. A Simontornyai Bőrgyár kétmillió forintot költött arra, hogy a rehabilitációra szoruló dolgozók megfelelő munkakörülmények közé kerüljenek. A megyei tanács tavaly több mint másfél millió forintot utalt ki a rehabilitációs emberek foglalkoztatási lehetőségeinek javítására: A hő- gyészi MOKÖT-nek, a simontornyai bőr- és szőrmegyárnak és a szekszárdi textiltisztító vállalatnak, a következő tételekben : 621 000 forintot ötven fő foglalkoztatásának megoldására416 ezer forint ugyancsak ötven személy munkahelyének javítására - és végül 267 ezer forint 30 személyes üzem telepítésére. Az adminisztratív intézkedésekkel egy időben nevelő, tudatformáló munka is vár a bizottságok tagjaira, a szakszervezeti szervekre, tisztségviselőkre, és a munkahelyek vezetőire. Az SZMT elnöksége egy alkalommal így fogalmazta meg a tennivalókat: alapvető feladat az egészségügyi rehabilitáció fejlesztése, a foglalkozási rehabilitáció javítása. Ez a feladatmeghatározás ez év elején volt. Azóta az üzemi és járási-városi, valamint a megyei rehabilitációs bizottságok munkájának színvonala jelentősen javult. Ezt igazolja, hogy egyre több jó visszhang érkezik az üzemekből, a visszatérő dolgozók feltalálják magukat, régi társaik visszafogadják őket, tehát egyenrangú munkatársakká válnak ismét a baleset vagy a betegség után. P.J. , Virágparádé Dombóváron Tegnap virágba öltözött a dombóvári városi művelődési központ. Formabontó módon a nagy virágköltészeti múlttal rendelkező városok után első ízben a dombóvári Városi Tanács költségvetési üzemének kertészete rendezhette meg — környezetszépítési eredményeit elismerve — a XIV. országos virágkötészeti versenyt; az ország huszonkét kertészeti vállalatának több, mint hatvan versenyzője mérte össze szaktudását. A nagy virágkötészeti vállalatok 6—8 versenyzővel, a kisebbek — így a dombóváriak is — két versenyzővel indultak. Kapfinger András képriportja A már kész menyasszonyi csokrok Imre Katalin, a Rozmaring Tsz virágkötője, az élvonalbeliek egyike Munkában a zsűri A komlói versenydarab cime: Házassági évfordulóra. A dombóvári Szabotin Ká- rolyné Lippertné Fekete Zsuzsanna Orchideapár
