Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
u Képújság »■> 1982. június 12. T Széles körű kapcsolatok a külföldön élő magyarokkal / „Tisztelet a szülőföldnek” Interjú dr. Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával A Magyarok Világszövetsége az utóbbi években széles körű kapcsolatokat épített ki a külföldön élő magyarokkal, külföldön működő magyar egyesületekkel, klubokkal, kulturális csoportokkal, világi és egyházi vezetőkkel, híres művészekkel, írókkal, magyar nyelvet tanító iskolákkal, kiadványok és rádióműsorok szerkesztőivel, sőt, egy-két esetben — a nyelvtanítás érdekében —, hivatalos szervekkel, állami főhatóságokkal is. E kapcsolatok sokféle jelét, eseményét ismerjük mi, itthon élő magyarok is. Indokolt tehát, ha először azt kérjük dr. Gosztonyi Jánostól, a Magyarok Világszövetsége főtitkárától, hogy jellemezze röviden a határainkon túl élő magyarok összetételét, rétegződését. — A magyarság egyharmada él határainkon túl, többsége a szomszédos szocialista országokban. A kapitalista országokban élő magyarok, illetve magyar származásúak számát egymillió-háromszázezerre becsüljük. Ez, természetesen, csak becsült szám. Pontos adataink azért nem lehetnek, mert jó néhány országban a hivatalos statisztikák nem tartják nyilván a lakosságot az anyanyelv vagy a származás alapján. A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele folyamatosan változik. Számításaink és becsléseink szerint a külföldön élő magyarságnak ma már csak mintegy egyharmada első generációs, azaz" olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen született. A második és harmadik nemzedékhez tartozó nagyobb rész viszont már nem beszél magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csupán „fülmagyar"; azaz valamelyest érti a magyar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből az következik, hogy figyelmünket fokozottabb mértékben kell a második, illetve a harmadik generáció felé fordítanunk. Természetesen mindenekelőtt azt a szándékot kell támogatnunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és unokák is — lehetőségük szerint — tanulják meg a magyar nyelvet. Azt gondoljuk, hogy ezen a téren további lépésekre van szükség. Kívánatos volna egy olyan gimnázium, ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg németül tanítanak, hosszabb-rövidebb ideig tanulhatnának a külföldi magyar fiatalok, és ha akarják, Magyarországon szerezhetnének érettségi bizonyítványt. Tárgyalásaink alapján vannak reményeink arra vonatkozóan, hogy egy-két éven belül létre tudjuk hozni ezt az intézményt. — Az anyanyelv oktatását, védelmét sokféleképpen végzi, ösztönzi, illetve szervezi a világszövetség. — Igen, immár tizenegy éve, hogy hazai és külföldi szakemberek lelkes munkája nyomán, közös vállalkozásként útjára indult az anyanyelvi mozgalom és a világszövetség keretén belül autonóm jelleggel megalakult az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Azóta négy anyanyelvi konferenciát rendeztünk, a legutóbbit tavaly nyáron, Pécsett. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége több tankönyvet adott ki, és jó munkát végez módszertani folyóirata, a Nyelvünk és Kultúránk. A védnökség több ‘esztendeje rendszeresen megszervezi _ a külföldi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debrecenben, a diákok nyári kollégiumát Sárospatakon, és a gyermekek nyelvtanulással egybekötött üdülését a Balatonnál. — Mindezekre az idén is sor kerül? — Természetesen. Sőt, a leg- > utóbbi anyanyelvi konferencia ajánlásait figyelembe véve kulturális szaktanfolyamot is indítunk a klubműsorok, a gyermek- és ifjúsági társas összejövetelek szervezőinek, a színjátszó csoportok vezetőinek. A pedagógus-továbbképzőn külön szekciót nyitunk a svédországi magyartanároknak. Közreműködésünkkel és támogatásunkkal a szombathelyi tanárképző főiskolán levelező oktatási formában folytatódik a burgenlandi tanítók részére a magyar nyelvű továbbképzés. Idén is fogadjuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisia- nai egyetem hallgatóinak egy csoportját a nyári továbbképzésre. — Melyek még az idei munka, illetve program lőbb pontjai? — A Művelődési Minisztériummal közösen Tisztelet a szülőföldnek címmel megrendezzük a külföldön élő magyar művészek II. budapesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, a népművészet, a fotóművészet képviselői mutatkoznak be. Erre decemberben kerül sor, de máris nagy az érdeklődés iránta. Tervezünk további értelmiségi találkozókat bányamérnökökkel, észak-amerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel, majd megrendezzük a külföldön élő magyar orvosok első hazai találkozóját és tudományos tanácskozását. A tanácskozás témája előzetes terveink szerint: „A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez”. — Az idei idegenforgalmi szezon kezdetén időszerű a kérdés: a már szokásos nyári programokon kivül, gondoltak-e az idegenforgalom adta egyéb lehetőségekre is? — Gondoltunk arra is, hogy hazai turistautakat szervezünk második és harmadik generációs fiataloknak. Az IBUSZ vezetői készek segíteni, s remélhetően a^ közeljövőben speciális programokat ajánlanak majd a magyar származású fiataloknak. Erre azért volna szükség, mert tapasztalataink szerint a második és harmadik nemzedék bár magyarul már nem vagy alig beszél, de előítélettől mentesen érdeklődik ősei szülőföldje iránt. Ezzel összefüggésben említeném meg, hogy hangsúlyozottabban kívánjuk támogatni a nyugati országokban működő magyar kultúrcsopor- tokat, mert azt tapasztaljuk, hogy a magvar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiatalokat, és nemcsak a magyar származásúakat. Alapos előkészítés után néhány év múlva meghirdetnénk Budapesten a magyar népi együttesek, tánccsoportok reprezentatív bemutatkozását. Nemcsak azokra gondolunk, amelyek velünk kapcsolatban állnak, hanem az egyházak, a cserkészek által a világ minden részében működtetett csoportokra is. Ha a hazai részvétel egyik feltétele volna, hogy a befogadó országok népdal-, népzene-, vagy néptánckincséből is mutassanak be valamit, akkor . ezzel különösen szolgálhatnánk a népek közötti barátság ügyét. — A jelenlegi nemzetközi helyzet nem gátolja a világszövetség munkáját? Nem veszélyezteli például a már elért eredményeket? — Mi az idei feladatok meghatározásánál a már meglévő, jó alapokra építettünk. Mindenekelőtt azt akarjuk folytatni tehát, amit évek óta csinálunk. Arra törekszünk, hogy a nehezebbé vált nemzetközi, viszonyok ne késztessenek bennünket visszahúzódásra. Minden kapcsolatunkat meg kell tartanunk, sőt, ha lehet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján idén a világszövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, valamint a külföldi magyar egyházak között az együttműködést tovább kell szélesíteni. A magyarságtudat megőrzésének, az anyanyelv ápolásának alapvető intézményei az egyházak, a templomok, a különféle felekezeti közösségek. Ugyanez vonatkozik az ifjúságnál a cserkészekre, örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mutatják aj egyházi emberek és a cserkészvezetők is. Az elmúlt hónapokban kontaktust teremtettünk az Izraelben élő nagyszámú magyar zsidóság több képviselőjével. Fontos feladatunknak tekintjük a kapcsolatok továbbfejlesztését. — Mennyire befolyásolják e kapcsolatokat a napi politikai kérdések? Mi támasztunk-e ilyen vonatkozásban leltételeket? — Mi ezekbe a régi és új kapcsolatokba nem építettünk és a jövőben sem építünk be semmiféle napi politikát. Változatlanul azt valljuk, hogy akik bármikor, bármilyen oknál fogva elhagyták Magyar- országot, legyenek jó állampolgárai befogadó országaiknak, tartsák meg azok törvényeit. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését. Ez nem is lehet másként. Amit mi az együttműködés feltételeként megszabtunk, s amit a jövőben is kérünk, az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Magyarország iránt és ezen belül annak tudomásulvétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. Értve ezen országunk mai törvényeit, szokásait és szövetségi rendszerét. A jövőben is mindenekelőtt azt nézzük a kapcsolatteremtésnél, ami összeköt bennünket: közös anyanyelvűnket, anyanyelvűnkre és hagyományainkra épülő kultúránkat, az egyforma, érzelmeket keltő tárgyi és nem tárgyi emlékeinket. — Mivel tudják segiteni a világszövetséggel, illetve a hazánkkal kapcsolatban állókat? — Több segítséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen egyesület működik. Az év elején először küldtünk ki számukra egységes körlevelet, számos melléklettel. A mellékletek tartalmazzák az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének teljes, 1982-es rendezvénytervét és tájékoztatást egy új szolgáltatásunkról: az egyesületek videokazettákkal történő ellátásáról. Mellékeltünk egy részletes Kodály-élet- rajzot is, mert az egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjába megemlékezést javasolunk Kodály Zoltán születése 100. évfordulójáról. A Kodály-évfordulóval kapcsolatos rendezvények segítésére minden egyesületnek elküldjük a Szabó Ervin Könyvtár Ko- dály-kiadványát. Megrendeltük a központi rendező szervek által készített vándorkiállítás anyagát, s ezt az egyesületek rendelkezésére bocsátjuk. Csatoltunk az anyaghoz egy részletes Arany János életrajzot, hogy ezzel is segítsük a halála 100. évfordulóján történő megemlékezéseket. Itt kell szólnom röviden kiadványainkról is. Évente huszonhat alkalommal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek, amelynek olvasói minden évben megkapják a világ- szövetség Kincses Kalendáriumát. Szinte minden évben megjelentetünk valamilyen időszaki kiadványt. Nemrégen jelent meg az „Utazás Magyar- országon" című füzetsorozat utolsó száma. Nyolc füzetben, egyenként 10 000 példányban mutattuk be az egyes megyéket és városokat. Most új vállalkozásként, s ezúttal a Hazafias Népfronttal közösen, sorozatot indítunk „Néprajz mindenkinek" címmel. Terveink szerint ez a sorozat 6 kötetből áll majd. A Népfronttal együtt részt vettünk a Himnusz és a Szózat új nagylemezeinek elkészítésében is. CSERHALMI IMRE Motorcsónakosok — Ez az érzés fölér mindennel... S bizony, gyakran vagyunk részesei, hiszen sok időt töltünk itt — mondja Süveges József, a Dunaföldvári Szövetkezeti Sportkör motorcsónak- szakosztályának elnöke, aki beszélgetésre invitál a hajdani kormányosi rezidenciába. A helyiség, amely most klubként „működik", kellemes. A falon térképek, a sarakban televízió, középütt asztalok, székek. Az egyik asztalon halomnyi — kitöltött — lap, mindegyikre igazolványkép van gépkapcsozwa. — Motorcsónak-vezető tanfolyamot szervezünk. Most negyvenen jelentkeztek, korábban pedig nyolcvanon tették vizsgát. S ha már a számoknál tartunk, büszkén mondom, hogy szakosztályunknak hatvannégy tagja van. Falugyűléseken, a fiatalok, sőt az idősebb korosztály körében is gyakran felvetődött, hogy jó lenne motorcsónakszakosztályt alakítani Dena- földváran. Végre 1978 elején megalakult a szakosztály — igaz, mindössze hat taggal. Az emberek akokr még vacilláltak a belépést illetően. Viszont, amikor megérkezett az úszó csónakház, amikor egyre színesedtek a programok, egyre többen vizsgáztak le motorcsónak- vezetésből, s álltak a „csapatba”. — Korábban — '78 előtt — ugyan volt egy kis csónakház a Duna partján — emlékezik Süveges József. — Gyakran föltörték a kis épületet, sok probléma volt vele. Akkor elhatároztuk, hogy építünk egy gátszerű kikötési alkalmatosságot. De azt a vízügyi hatóság nem engedélyezte... Tűnődtünk, hogy mit tegyünk, hiszen megígértük a nagyközség fiataljainak, hogy május 1-re lesz biztonságos csónaklházun'k- Ekkor •vettük fel a kapcsolatot a MAHART-tál. Kétmillió forintért ajánlották megvételre ezt a csónaktárolásra, kikötésre egyaránt roppant alkalmas hajót. Aztán újabb bökkenő következett: nem volt rá pénz. Végül a MAHART párt- és KISZ-bizottság a segítségével névleges értékként száz forintot fizettünk érte... És elérkezett a nagy nap: 1978. május 3-a, amikor Du- naföldvárra érkezett a hajó. A szükséges dolgokkal a MAHART fölszerelte, viszont munka, alakítás maradt még rajta jócskán. Ekkor a nagyközség szocialista brigádjai, üzemei, szövetkezetei és sportszerető lakói két hónapon át szorgalmasan társadalmi munkáztak: elkészítették a lépcsőket, korlátokat, mellékötési lehetőségeket. Festettek, mázoltak, csinosították új tulajdonukat, amelyen azóta is pezsgő élet folyik. — Hatalmas és jó a hűtő- szekrényünk! — nevet Nagy Géza, a helyi autósbolt üzletvezető-helyettese, amikor a cóla hőmérsékletét dicsérem... A Dunában, a hajó oldalánál két üdítős láda libeg — kötélre függesztve. Amint fölmegyünk a Dunaföldvár nevet viselő úszó csónakházba — az 1890-ben épített, s annak idején darabárut szállító hajó fedélzetére —, úgy tűnik, mintha a táj is szebb lenne innen vízköreiből, mint amonnan a partról. Csöndesen szemlélődünk, s valami megfoghatatlan nyugalmat érzünk. Dóró József a hid felé tart Közben fölmegyünk a fedélzetre és gyönyörködünk a motorcsónakokban, vezetőik rutinosságát, ügyes mutatványaikat figyeljük. Szelestyei György — autószerelő — virtuozitással kanyarítja a spirált a híd alatt. Biztonsággal fordul tengelye körül a Sirály, amelyben 500- as Moszkva-motor van. Aztán nagy sebességre kapcsol, s az ifjú kajakosok — ők az utánpótlás — mellett siklik el. A kislegények bizony kapnak pár csepp vizet az arcukba, s könnyű vízi járművük meginog a Sirály képezte hullámoktól. A srácok mit sem törődve az alkalmi „hullámvasúttal”, biztos kezekkel eveznek tovább. — A vizes világ, külön világ. . . és csodálatos világ — mondja meggyőzően Varga János, aki gépkocsivezető a 14. számú Volán Vállalatnál. — A mi közútjainkon csak barátság, udvariasság és segítőkészség uralkodik. Mi nem megyünk tovább, ha egy lerobbant csónakot látunk. Meg köszöntjük egymást, még akkor is, ha előtte soha nem találkoztunk. Egyébként itt a Dunán kötöttem barátságot egy frankfurti fiatalemberrel. — Tessék jönni! — szól Dóró József, akinek az Otelló nevű — amit nem a drámából, hanem a jó borról kapott — motorcsónakja „előállt". Teszünk néhány kört... Közel hatvan kilométeres sebességgel szeljük a vizet. Nézegetem a falhullámokat, amikor a „pilóta” szól:- Fogja a kormányt! Tartson balra! Igen, a csónak felé! Hiszen leállt. Segíteni kell. — Lassan köröztünk, Dóró József pedig valami szerkentyűt akar átjuttatni a már „szomszédoknak". De nincs rá szükség, a motor prüszkölni kezd, majd egyenletes zúgással elindul.- Dunaújvárosban dolgozom az IKV-nál. Ott társasházban laktunk. Nem nekem való. Átköltöztünk Földvárra, családi házba. És csónakázok, a természetben vagyok,.. Az Otellót? Magam építettem. De már baj is van. A fiam most vizsgázik, s a csónakot néki adom. Magamnak pedig majd összehozok egy másikat. A motorcsónakosok minden esztendőben tesznek egy néhány napos túrát. Tavaly Esztergomban voltak, idén Mohácsra mennek. De olyan kirándulásokat is szerveznek, amelyen a családok, a nagyközség sportszeretői, szocialista brigádjai is velük tartanak. Ezekre a MAHART-tól kapnak haját: hol az 1200 személyes Petőfit, hol a 800 utast szállító Hunyadit. A hajótúrák hónapokig fölvillanyozva tartják a résztvevőket. — A következő hetek pedig a készülődés jegyében telnek. Ugyanis augusztus 20-ra a dunaújvárosi MiHSZ-szel közösen légi- és víziparódét rendezünk itt a Dunán, illetve a Duna fölött - magyarázza Süveges József, s arról érdeklődik, hogy milyen volt a motorcsónakázás? — Ritka nagy élmény — mondom, és csöppet sem csodálkozom, hogy, ami a vízisportot illeti, forradalom van Dunaföld- váron. V. HORVÁTH iMÁRIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Vízre szállás
