Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-09 / 133. szám
1982. június 9. Képújság 3 Egy falu bizakodik Az apróságok ebédelnek BESZÉDES SZÁMOK Helyzetünket, gondjainkat, a megoldásra váró feladatokat népünk ismeri, azokat nemcsak megérti, de nagy felelősségérzettel, szocialista nemzeti egységbe tömörülve részt vállal azok megoldásában.- A KGST Végrehajtó Bizottság jelentése - folytatta - helyes és figyelmet érdemlő elemzést ad a legutóbbi ülésszak óta végzett munkáról. Szívesen csatlakozom azokhoz a megállapításokihoz, amelyek méltatják együttműködésünk hozzájárulását országaink gazdasági fejlődéséhez, ugyanakkor helyeslem a kritikai megjegyzéseket is. Különösen fontosnak tartom azt a figyelemrefelhí- vást, amely kiemeli1, hogy az aktuális tennivalók között első helyen az érvényben lévő megállapodások következetes végrehajtása az áruforgalom és a kooperációs kapcsolatok kölcsönös és folyamatos bővítése áll. A jelenlegi helyzettel nem lehetünk megelégedve. A két- és sokoldalú kötelezettségek teljesítésében az elfogadhatónál gyakrabban következik be zavart okozó fennakadás. Közös érdekünk, hogy intézkedéseket tegyünk a szerződések betartása és a szállítási fegyelem megjavítása céljából. Ehhez kapcsolódva szólt arról Lázár György, hogy a Magyar- orszáaon felhasznált villamos energia közel ?5 százalékát a szocialista országokból importáljuk, s ezért számunkra különösen fontos a KGST-tagál- lamok egyesített eneraiarend- szerének zavartalan működése. Beszédét a következőikkel folytatta : Aliqha lehet kétséges, hogy a KGST-tagállamok iparának, sőt szélesebb értelemben számos más ágazatának hatékonyságát nagyban befolyásolja az elektronikai ipar, a robot- technika1 fejlesztése, a mikroprocesszorók gyártása és alkalmazása. Az ülésszak alkalmával aláírásra kerülő sokoldalú általános egyezmények megfelelő kereteket biztosítanak ahhoz, hogy országaink e rendkívül fontos ágasatokban a kutatási, fejlesztési feladatok megoldása, a termelési tapasztalatok kölcsönös átadása és hasznosítása terén eredményesen működjenek együtt. H a son lóWilliam Kerdgan, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárhelyettese, aki egyben a rövidesen Bécsben összeülő öregedési vil ágérte kéz let főtitkára is, kétnapos látogatást tett Budapesten, , Szentágothai Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, az öregedési világértekezlet magyar nemzeti bizottsága vezetőjének meghívására. A magas képpen megelégedéssel szólhatok arról, hogy a jövő szempontjából ugyancsak meghatározó jelentőségű atomenergetikai gépgyártásban már kialakult, illetve kialakuló munka- megosztás, iparágaink eqész sorában új ösztönzést és lendületet ad a különleges igényeket kielégítő technikai színvonal elérésére. Az első olyan atomerőmű, amelynek megvalósításában több ország tervszerű együttműködésére van szükség, éppen hazánkban épül, ezért mi különösen érdekeltek vagyunk a kormányközi megállapodások fegyelmezett végrehajtásában. Az 1986—1990. évi tervkoordináció programjáról szólva a Minisztertanács elnöke hangsúlyozta: egyetértve Tyihonov elvtárs felszólalásával, a magunk részéről is nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a két- és sokoldalú együttműködésben a gazdasági hatékonyság növelésével és a termelés intenzifikálásával összefüggő feladatok kerüljenek előtérbe. örömmel nyugtázom — mondotta —, hogy a tervkoordináció programja számol e követelményekkel. Nevezetesen azzal, hogy a néogazdasági tervezés és koordináció eszközeivel is több biztosítékot teremtsünk a műszáki-tudományos eredmények gyorsabb bevezetése, az energiá- és anyag- megtakarító technológiák fejlesztése, a gyártásszakosítás és a kooperáció elmélyítése számára. Ez utóbbi annál fontosabb, mert a feldolgozó ipar- ■ ágakban, de főleg a gépiparban és a vegyiparban jellemző, hogy — az ajánlások és a jól felfogott gazdasági érdekek ellenére — még mindig tanúi lehetünk párhuzamos fejlesztésnek, erős az ún. végtermék-szemlélet, ami az ésszerű szakosítást és a részegység- kooperációt egyaránt hátráltatja. Ezen mindenképpen változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy együttműködésünk bővítésében a feldolgozóipar a jelenleginél nagyobb szerepet töltsön be. A gyorsabb előrehaladáshoz természetesen fontos feltétel az alkatrészellátás és a szerviz magasabb színvonalú megszervezése is. rangú ENSZ-tisztségivselő az MTA illetékes vezetőivel megbeszélést folytatott azokról a tudományos és szociálpolitikai kérdésekről, amelyek nepirend- re kerülnek az osztrák fővárosban összehívott világértekezleten. William Korrigan, akit budapesti látogatása során fogadott Hollai Imre külügyminiszter-helyettes is, kedden elutazott Budapestről. A továbbiakban Lázár György röviden utalt az együttműködés feltételrendszerének javításával kapcsolatos teendőkre. Ma — mondotta —, amikor a gazdasági integrációt is elsősorban az intenzív fejlődés kibontakoztatásának szolgálatába kell állítani, minden korábbinál nagyobb szükség van rá, hogy a KGST közgazdasági rendszere aktívabban támogassa a termelési, tudományosműszaki együttműködésben kitűzött feladatok megvalósítását, erősítse az együttműködés kiszélesítésében való érdekeltséget és több garanciát nyújtson a kötelezettségek kölcsönös és tervszerű teljesítésére. Hasonlóképpen nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy kezdeményezőek legyünk a KGST-n kívüli országokkal folytatott egyenjogú és a kölcsönös előnyökre alapozott gazdasági együttműködés bővítésének elősegítésében. Indokoltnak tartjuk, hogy a KGST tagállamai kiemelt figyelmet fordítsanak a fejlődő országokkal való kapcsolatok szélesítésére. Úgy véljük, a különböző társadalmi berendezkedésű országokkal, ideértve a fejlett tőkés országokkal fennálló, a kölcsönös érdekekre és az egyenjogúságra alapozott gazdasági kapcsolatok fejlesztésének szorgalmazásával nem csupán gazdasági, hanem politikai érdekeket is szolgálunk, mert ezek részei azoknak az erőfeszítéseknek, arielyeket országaink az enyhülési folyamathoz való visszatérés érdekében tesznek. Végezetül szeretném biztosítani Önöket, hogy ami minket illet, pártunk határozatainak, népünk akaratának és legsa- játabb nemzeti érdekeinek megfelelően — a jövőben is mindent megteszünk, hogy aktív részvételünkkel hozzájáruljunk a szocialista gazdasági integráció teljesebb kibontakoztatásához, közös ügyünk szolgálatához — fejezte be felszólalását Lázár György. (A többi küldöttségvezető felszólalásának szövege lapzártakor még nem állt rendelkezésünkre.) PANORÁMA BUDAPEST Kedden a televízió székházában Megyeri Károly, a Magyar Televízió elnökhelyettese és Bos- ko Vucinic, a Belgrádi Televízió igazgatóhelyettese a két intézmény együttműködését szabályozó munkatervet írt alá. * Nagy Miklós, az MSZMP KB egykori osztályvezetője, volt művelődésügyi miniszter születésének 50. évfordulója alkalmából koszorúzás! ünnepséget tartottak kedden sírjánál, a Mező Imre úti temetőben. GENF Genfben kedden a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége ülést tartott az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások keretében. BONN Helmut Schmidt az ARD televízióállomásnak hétfőn éjjel adott nyilatkozatában személyesen is megerősítette, hogy az 1980-as országos választásókon kapott többségére támaszkodva a kormánypártok - a hamburgi választásokon elszenvedett vereség ellenére - folytatják együttműködésüket Bonnban. Klaus von Dohnanyi, Hamburg főpolgármestere kijelentette, hogy mindaddig kormányon marad, amíg a CDU nem tud többségi szenátust alakítani, vagy amíg kormányát le nem szavazzák. KAIRÓ Kairóba érkezett Mohammed Bucetta marokkói külügyminiszter, az első magas rangú politikus olyan arab országból, amely annak idején, az Izraellel aláírt különbéke nyomán megszakította diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal. Az egyiptomi—marokkói kapcsolatok felújítása tanulmányozás alatt áll —jelezte Bucetta érkezésekor adott nyilatkozatában. A kisszékelyi óvoda tizenhét lakója érdeklődve nézi az idegent. Köszönnek is neki. Itt ez már így szokás. Kisszékelyben tisztelik az ismeretlent. Kovács Anikó 19 éves óvónő — mellesleg menyasszony is —, tavaly „csukta be maga mögött" a szekszárdi óvónőképző szakközépiskola ajtaját, hogy Simontornyáról naponta kijárva szeretettel nevelje a nyíltszívű apróságokat. — Kevés itt a gyerek, így többet lehet velük foglalkozni, mint egy nagyobb óvodában — mondja a kedves mosolyú kis óvó néni, miután érkezésünk láttán fürdőruhájára egy könnyű nyári ruhát öltött.----P ersze, munkába állásakor a fiatalt az is érdekli, hogy mennyit kereshet, és kap-e lakást. — Elárulná, mennyi a fizetése? — E hónapban a pótlékokkal együtt, tudja az élelmezési vezető is én vagyok, 4076 forintot kaptam. Átlaghan, 3700- at keresek. — Lakást is említett... — Kaptam — s mutatja az óvoda udvarán lévő kétszoba- konyhás szolgálati lakást. Bemegyünk. Bár Kovács Anikó még nem lakik itt állandóan, de az egy berendezett szobán már látszki, hogy nem kis időre jött. Kifelé menet az apróságok tekintete a díszkíséretünk. ELŐZMÉNY 1966. február 27-én, az akkori tények ismeretében egy írás jelent meg lapunkban erről a faluról. Ebből idézek: „.. .valahogy kihalóban van a falu. A népmozgalmi adatok azt mutatják, hogy Kisszékely- ből sohasem válik nagy község, sőt, elsorvad, mint település. .." „Mindenki jól él, aki még a faluban lakik, de amennyire ragaszkodik hozzá, annyira el is vágyódik innen. Pedig fényes, igazán városias presszó is akad már a faluban." .. .„A falunak, mint településnek tehát nincs különösebb perspektívája.” Tizenhat év elteltével is helytálló néhány megállapítás. Kisszékelyben ma is jól élnek, az elvágyódás továbbra is jelen van. A városias presz- szó azonban már jócskán a fényét vesztette. Ennek ellenére néhány éve valami új is gyökeret vert a község lakóiban: a bizakodás. NAGY SZÓ Megnyugtató hűvösség fogad a simontornyai Nagyközr ségi Közös Tanács elnökének irodájában. A fogadtatás viszont cseppet sem hűvös, Szabó Sándor tanácselnök és Meilinger Gyula vb-titkár készségesen áll az újságíró rendelkezésére. A tisztségviselőknek felolvasom a régi írásból vett idézetet. Ez adja beszélgetésünk keretét. Arra vagyok kíváncsi, áll-e ma is ez a megállapítás? Mit mondanak a tények? — A nagymérvű elvándorlás megállt Kisszékelyben — mondja Szabó Sándor. — Jelenleg 700—720-an élnek ott. Egy gond azért nagyon is élő: elöregedett a falu. — Hogyan állt meg az elvándorlás? — Jönnek vissza idősebb emberek, akik valaha itt éltek, de jönnek született városiak is, akik itt akarnak tovább élni. A megyei tanács felülvizsgálta a kisközségek helyzetét és Kisszékelyt üdülőfalunak nyilvánította. A tolnanémedi Kossuth Tsz csinált már itt egy halastavat. Szeretnénk mellé még egyet. Egyelőre gondban vagyunk. Elő kell teremteni hozzá a pénzt. A községpolitikai feladatokban is előrébb léptünk. Eljutottunk oda, hogy ebben az évben a KPM korszerűsíti és felújítja a Kisszé- kelybe vezető bekötőutat. Ez nagy szó! A faluban nincs ugyan látványos építési láz, de évente néhány házat korszerűsítenek. NEM MINDEN PAKS Az óvodával szemben lévő „szőrmében” — hivatalosan : a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat itteni üzemében — Bodó István vezetővel, a HNF községi szervezetének titkárával találkozunk. A tizenhét asszony, egy húszperces áramszünet után, most kezdi ismét a munkát. — Nálunk 2800 forint az átlagkereset — mondja Bodó István. — Ha lenne több munkaképes asszony, tudnánk nekik munkát adni. Az üzemben a munkát huszonkilenc dolgozóval kezdtük, közülük hatan mentek nyugdíjba. A többiek más munkahelyre. Tizenkét üres helyünk van. — Mennyi az asszonyok átlagéletkora? — 48 év. Szinte minden dolgozónk törzsgárdatag. A tizenhét esztendős Varga Jánosné'még nem törzsgórda- tag, hiszen nemrégiben költözött ide Sárszentlőrincről. Férje, aki a paksi atomerőműnél dolgozott, megúnva a bejárást, visszatért falujába, s most a tsz-ben juhász. A Varga János legénykorában vásárolt házban élnek. — Miért épp ide jött dolgozni? — kérdezem a fiatal- asszonyt. — Ez volt a legkézenfekvőbb munkahely nekem. Itt, a tsz-en és a szőrmén kívül más munkalehetőség nincs. Vidékre nem akartam menni. Úgy érzem, megtaláltam a számításomat. A szőrme legfiatalabb dolgozója és férje 7,5—8 ezer forintból él havonta. Bodó Istvánnal portyára indulunk. A szolgálatkész kísérő mindenről informál. A Hazafias Népfront titkára mindenhol ott van, ahol csak lehet. Részt vett társadalmi munka szervezésében a gázcseretelep építkezésénél, egy mellékutca lekövezésénél. Része van a művelődési házban a téli estéken megtartott kertészeti, szőlészeti előadásokban. — Erre harmincötén voltak kíváncsiak — mondja Bodó István. — Szórakoztató programok? — A művelődési ház látogatottsága, igaz, nem olyan, mint szeretnénk. Nemrégiben fővárosi művészek voltak itt. A hétszázhúsz lakosból több mint százan látták műsorukat. Ez nem kevés, ha tudjuk, hogy a falu lakóinak zöme idős. További adatok. Kisszékelyben az óvónőn kívül nincs más pedagógus. A könyvtárat látogatják. A presszót Freiman Jánosné vezeti. Tőle tudom: 1981-ben 717 ezer forintot forgalmazott. Hetente száz disznót adnak le. Erős itt a háztáji gazdálkodás, szinte kizárólag sertést hizlalnak. Úticélunk az itteni, roppant szerény és még annál is szűkösebb postahivatal. — Kettőszázhatvannégy nyugdíjat és tizenkét szociális segélyt kézbesítünk ki 7—8 nap alatt — mondja Antal Jánosné vezető. — És a betétállomány? Antal Jánosné egy friss, hivatalos értesítést mutat. íme: 1982. első negyedévében csak az itt betett pénz megközelíti a 12 milliót. Mint mondja, a simontornyai takarékszövetkezetben és az OTP-ben is ismerik a kisszékelyieket. — üdülőkörzet lesz a falu. Tudja-e? — büszkélkedik a hivatalvezető. — Most ez foglalkoztatja leginkább az ittenieket. Bodó István még az utcán sem fogy ki az adatokból. Házakat mutat, üres, gazda nélküli talán, ha kettő van. A többi elkelt. Kiknek? Budapestiek fedezték fel Kisszékeflyt,. ezt a páratlan természeti környezetben fekvő települést. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Fotó: Kapfinger András Csádi fordulatok Kedd esti kommentárunk. Bisséne Habré volt hadügyminiszter csapatai gyakorlatilag harc nélkül bevonultak N’Djamenába, a csádi fővárosba, Gou- kouni Queddei államfő pedig Kamerunba menekült. Az Afrika szinte mértani közepén fekvő, Magyarországnál jóval nagyobb területű, de rendkívül szegény országban tehát komoly fordulat történt. Wem az első és valószínűleg nem is az utolsó fordulat. Csődöt északról Líbia, nyugatról a Niger és Nigéria, keletről Szudán, délről Kamerun határolja. Aki figyelemmel kíséri a fekete kontinens történetét, megérti, hogy az ország földrajzi fekvése, stratégiai helyzete magában elég ahhoz, hogy múltja, jelene és jövője ne szűkölködjék mindenféle, sajnos, nem mindig vérté le rr” fordulatokban. Az egykori francia gyarmat, legalábbis formálisan, 1960-ban nyerte el függetlenségét. Sorsa azóta is szomorú példája annak, mit jelent egy ilyen szegény ország számára az áldatlan törzsi széttagoltság és a gyarmati múlt együttes öröksége. Az első elnök, Francois Tombalbaye a sara törzsből származott és saját etnikdi csoportját próbálta megtenni az ország vezető rétegévé — a volt gyarmattartó „oszd meg és uralkodj!" jeligéje segítségével. Napirenden volt, hogy a francia idegenlégió „rendet csinált” ebben a sivatagos, zilált országban. Ugyanez megtörtént az utód, Felix Malloum tábornok idején is, de ezután a kép változott, bonyolultabbá vált. A most elmenekült Goukauni Queddei államfő és hadügyminisztere az első pillanattól kezdve, szembenálltak egymással — de immár úgy, hogy kettejük küzdelmét már nemcsak Párizs, hanem o szomszédos afrikai országok érdekeinek szálai is tarkán átszőtték. Queddei egy esztendeje verte meg a mostani győztest és líbiai csapatok segítségével teremtett viszonylagos és rövid stabilitást. Azután pedig ő maga kérte a líbiai csapatok kivonását, ami meg is történt. Helyettük az Afrikai Egységszervezet égisze alatt nigériai, szenegáli és zairei alakulatokból álló békefenntartó csapatok vonultak be. Mivel az utóbbi időben világossá vált, hogy az ex-hadügymi- niszter, Hisséne Habré szudáni kormánytámogatással, amerikai fegyverekkel és szudáni területen készülődik az ellentámadásra, és mivel az is bebizonyosodott, hogy az afrikai békefenntartók nem hajlandók semmiféle fegyveres harcra, a megfigyelők vagy két hete megjósolták Habré győzelmét. Ez most — legalábbis pillanatnyilag — bekövetkezett. HARMAT ENDRE Budapestre látogatott William Kerrigan