Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

1982. június 5.

^IvËPÜJSÀG

Vágányok, emberek, érdekek

Kovács Sándor szakszervezeti titkárhoz két fiatalember jött, velük foglalkozik. Most szereltek le a honvédségtől, s jöttek vissza a vasúthoz.

A vágányok között, s mellett dolgozó 1760 ember „sorsáról1’ beszélgettünk, partnerünk volt Harangozó László mérnöktaná- csos. „Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem hozok olyan döntést, amelyet nem ismert volna előtte a szakszervezeti bizottság. Fontosnak, s a munkamódszeremnek tartom, hogy a pártszervezet és a szakszervezet véleményét kérjem."

Megléhetősen könnyű helyzetben van a dombóvári üzemfőnök, hiszen a szakszervezet, mint a dolgozók képviselője, valójában partner, szakmai, politikai és érdekképviseleti szempontból egyaránt.

A dolgozók érdekvédelme meglehetősen sokoldalú egy olyan üzemben, ahol szinte katonás a fegyelem. Éppen ez adja azt a más üzemektől eltérő szakszervezeti feladatot is, hogy első helyre a munka- és a technikai fegyelem betartására, az erre történő nevelés a szakszervezeti bizottság feladata.

— Több mint húsz nagy munkahelyen tíz főbizalmi rendszerben hatvanöt bizalmi és 105 bizalmitestület áll a dolgozók, azaz a gazdasági érdekek mellett - mondja Kovács Sándor. — Mindig azt mondjuk, hogy a dolgozót érdekeltté kell tenni a munkában, s ezzel együtt megadni számára minden törvényes ellátást. Azt mondhatom, hogy szakszervezetünk, a főbizalmi- rendszeren keresztül egyenrangú partnere a gazdasági egység vezetőjének. Sőt: három

éve él az új üzemszervezési rendszer a dombóvári csomóponton. Azóta a demokrácia jobban érvényesül. Tehát, ha a dolgozónak véleménye van, igen sokszor csípős a véleménye, azt meghallgatják és a döntésekkor figyelembe veszik. Nekünk, szakszervezeti funkcionáriusoknak ez jó, mert látjuk, hogy az agitációs munkának gyümölcse beérik, és a szocialista demokrácia vívmányaival élnek a dolgozók.

Lehet példákat is sorolni. Amióta az üzemfőnökség működik, nem hiányzik ember a szolgálati helyekről: mert a szak- szerv^fettel egyetértésben lehetővé tették, hogy „fölöslegesnek” ítélt munkahelyekről átirányítsák az embereket. Például az elmúlt két évben, éppen

a dolgozókkal való megbeszélés alapján, ötven személy ment át, közöttük számos érettségizett fiatalember is, a dízelszerelő műhelyből tolatásvezetőnek, kocsirendezőnek - havonta legalább másfél ezer forinttal több fizetésért. Ez persze azt is jelenti, hogy az új szakmát vállaló fiatalemberek a több pénz mellett arra is vállalkoztak, hogy munkaidejüket a vasúti igényekhez igazítják, tehát így 12 óra a szolgálat és 24 óra a pihenő, majd 12 óra a szolgálat és 48 óra a pihenő.

Ez a munkarend azonnal felvetett újabb gondot is.

— Munkásaink gyakorta jártak a környékbeli állami gazdaságba és termelőszövetkezetbe a háztáji takarmányszükséglet kielégítésére kukoricát kapálni, morzsolni. Ehhez most akkor járulnak hozzá, ha a dolgozó a vasútnál vállalt munkát elvégzi — s a főnöki intézkedést mindenki reálisnak, jogosnak tartotta, mert aki a vasútnál keresi a kenyerét, oda adja a fölösleges munkaidejének erejét Is. így például megszervezték, ha valaki akar, akkor havonta húsz-huszonkét túlórát teljesíthet. Ez összhangban van azzal az intézkedéssel is, amelyet az (izemfőnökség hozott. Tudniillik, engedélyezik a mezőgazdasági munkavállalást szabadság idejére annak, aki vállal pluszmunkát a vasúton. így sikerült áthidalni — megfelelő bérkor- rékciók révén — az ötnapos munkahétre való áttérés munkabér- és munkaszervezési problémáit. Minden munkaszervezési egységnél a bizalmiak összegyűjtötték a gondokat, javaslatokat. Ez segített a MÁV össz- kollektív szerződésének megfelelő helyi alkalmazásában.

A szakszervezet, éppen a dolgozók véleménye alapján megegyezett a főnökséggel, hogy a szolgálatátadási időre is adjanak pénzt. Ugyanis szinte

minden munkahelyen a dolgozóknak tíz-harminc, sőt több percet rá kellett dolgozniuk, hogy munkahelyüket átadják. Most, ha a szolgálatátadás úgy kívánja, akkor tíz, vagy harminc forintot fizetnek. Ez havi tizenhat szolgálatot számítva jelentős összeg, s még fontosabb, hogy a dolgozókat úgy osztják be, hogy az utazási, a tétlen idő csökkenjen.

Nagy, és jó visszhangja volt annak az intézkedésnek, hogy a dolgozókat egyik - jól begyakorlott munkahelyről, a másikra irányították át. Nemcsak a keresetnövekedés miatt, hanem mindenkiben él a vállalkozás szelleme, és azt „lovagolta meg" a szakszervezet. Bemutatták az új munkahelyet. így például június elsejétől Hei- dinger Tibor és Sári József dízelmozdony-szerelők átmentek a forgalmi szolgálathoz, három műszakra, havi plusz 2500 forint fizetéssel.

— Úgy tapasztaltam - mondja az üzemfőnök -, hogy az embereknek szükségük van változásra, a szakma, a vasutas

szakma ma fölkészültebb embert kíván, mint régebben. Aki dízelmotort szerel, az ismeri a forgalmi szabályzatot is, s ha nem, rövid tanfolyamon átképezhetjük. Az a célunk, hogy embereink jól érezzék magukat a munkahelyen.

— És ezért fordítunk nagy- nagy gondot arra, hogy az ellátás jó legyen, s az emberek ne panaszkodjanak — mondja a szakszervezeti titkár. - Tulajdonképpen egyetlen vitatott témánk van, a munkaruha. Ezeknek a munkaruháknak, ha egyszer kimossák, húsz centit rövidül az ujjuk, a nadrág szára — hiába beszélünk évek óta, változás nem történik. Különben a vasút területén rend van. Nézze, ilyen szigorú szabályok, rendeletek között dolgozó emberek maguk is szeretik a rendet, a fegyelmet, az jön csak ide, aki ezt vállalja. S az a jó, hogy most már válogathatunk a felvételre jelentkező dolgozók között.

PÄLKOVACS JENŐ

Mindenkire tartozik

Interjú dr. Gonda György államtitkárral, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökével

— Tíz éve annak, hogy U Thant, akkori ENSZ-főtit- Ikár kezdeményezésére létrejött az első környezetvédelmi világkonferencia Stockholmban. Az akkori konferencia ajánlásai mennyire hatottak a hazai környezet- védelemre?

— Mi ezeket az ajánlásokat nagyon komolyan vettük, s a mögyarországi környezetvédő tevékenység egyben mind szélesebb körű együttműködést is jelent az egész világ ilyen irányú mozgalmaival. Itthoni munkánkat jól jellemzi, hogy tavaly ősszel az országgyűlés megvitatta az 1076-ban, az emberi környezet védelméről alkotott törvény végrehajtásának tapasztalatait. Szóbeli előterjesztésünkhöz és írásbeli beszámolónkhoz 16 országgyűlési képviselő szólt hozzá ezen az ülésszakon.

— A hazai közvélemény mind élénkebb érdeklődéssel kiséri a környezet- és természetvédelem kérdéseit, érzékenyen reagál a problémákra, s igényli azok mielőbbi megoldását.

Úgy gondolom, az utóbbi évek változásainak egyik leglényegesebb vonása, hogy a közvélemény nálunk is megtanult együtt élni azzal a gondolattal, hogy környezeti viszonyainkat, s gondjainkat tudomásul kell venni, ugyanakkor intézkedéseket kell hozni azért, nehogy jóvátehetetlen mulasztások vagy tévedések történjenek. Megtanultuk, hogy az emberi környezet kényes belső egyensúlyára ügyelni toll, hogy óvjuk azt az újabb sérelmektől, megtanultuk, hogy az élet olyan

alapvető feltételeit, mint a föld, a víz, a levegő, őrizzük, s ügyeljünk rá, hogy zavartalanul, de legalább elviselhető, elfogadható módon és színvonalon álljanak az ember rendelkezésére.

— Melyek ma a legfontosabb feladatok?

— Ezek teljes felsorolására az interjú keretei között aligha juthat hely. Inkább azt kellene rögzítenünk, hogy a gondok, s természetesen a belőlük származó feladatok két kategóriába sorolhatók. Az egyikbe tartoznak azok a zavaró tényezők, amelyek a korábbi időkből valók, tehát amikor még kevesebb volt az ilyesfajta feszültség, s ennék megfelelően még hiányzott is az a felismerés, amellyel ma már rendelkezünk.

A feladatok másik csoportjának pedig azt nevezném, amely már az időszerű, a mái fejlesztésekkel kapcsolatos. Az első csoportnál orvosolni kell azokat a környezetvédelmi betegségeket, amelyek még akkor keletkeztek, amikor az iparfejlesztés úgy valósulhatott meg, hogy környezetet szennyeztek vele, hogy termőföld rovására létesültek gyárak. A másik csoportban pedig már a fejlesztés mozzanatában érvényt kell szerezni a megfelelő környezetkímélő eljárások és berendezések munkáiba állítására vonatkozó kötél ezettségekn ék. Ez még akkor is kötelességünk,' ha tudjuk, * hogy a mái gyakorlatban a visszafogottabb fejlesztési lehetőségek közepette olykor éppen e berendezések maradnak ki — vagy akarják kihagyni őket — anyagi okok miatt. Mi egyébként vitatjuk, hogy minden esetben anyagi plusz terhet jelentene a környezetvédelmi szempontok ilyen irányú érvényesítése, de erről később még külön is szót ejthetünk.

— Melyek tehát a környezetvédelemnek ma — mondjuk így — a kényes pontjai?

— Az iparban a va sk óh ászát, a cementipar, a vegyipar és az energiaipar. Még a közelmúltban is előfordult, hogy új cementgyárunk nem felelt meg a környezetvéd élm i élői rásoknak. Most utólag, a mi beavatkozásunkra létesítenek védelmi berendezéseket. Ez ilyenkor természetesen már nehezebben megy és költségesebb is. Az iparról szólva úgy is jellemezhetném a helyzetet, hogy a környezetvédelmi gondok egy jó irányú változásnak, tehát az ipar fejlődésének negatív melléktermékei. Gyorsább ütemben kellene fejlődnünk a szűrő- berendezésék a I kalmazásába n, a hulladékokkal való bánásmódban (kezelés, másodnyersanyag-visszanyerés, stb), és különösen sürgető a toxikus, tehát a mérgező hulladékok kezelésének, közömbösítésének megoldása, elsősorban a vegyipariban, illetve azon belül, a gyógyszeripar területén.

— E tekintetben a probléma nyilván „átgyűrűzik" a mezőgazdaságba is.

— Ahol még a látszatát is kerüljük, mintha mi az ott folyó munkát nehezíteni akarnánk. Az országgyűlés már említett vitájában is kifejtettem, hogy ami változtatást mi sürgetünk, az a mezőgazdaságnak a környezetvédelemtől függetlenül is jó és szükséges. Mi azt kérjük és várjuk, hogy annyi műtrágyát használjanak, amennyit a

talaj befogad, s úgy használják, hogy azt ne mossa el az eső. Mi a szakszerűség fokozását, a pazarlás megszüntetését, az okos tárolást kívánjuk környezetvédelmi okbál, de ezek egyben gazdaságossági tényezők is. A nagyüzemi állattartásnál nagy tömegű híg trágya halmozódik föl, s ezt is. racionálisan szabad csak használni. Vagyis a takarékosság, az értékőrzés a környezetvédelem alapvető ügyével összecseng a gyakorlatban. A környezetvédelem gondolatával szoros rokonságiban áll a gazdasági hatékonyság, ezért — itt utalok ismét arra, amit már korábban említettem — nem biztos, hogy a környezetvédelem egyoldalúan csak igényli a pénzt. Nagyon valószínű, hogy mindazzal, amit ösztönöz, amit segít, amit követel, igen gyakran — vissza is adja.

— Magyarországon az úgynevezett kényes kérdések közül a legtöbb vitát, s érdeklődést kiváltó: a Balaton ügye.

— Igen, bár nem tartom szerencsésnek, ha ezt a kérdést környezetvédelmi problémává szűkítik, hiszen itt sajátos és összetett kérdéskörrel állunk szemben. Nézetünk szerint minden gondunk alapja az a tény, hogy a Balaton egyszerűen nem alkalmas annyi ember fogadására, amennyien igénybe veszik. Természetesen, utólag könnyű okosnak lenni, de hát szükség volt a tapasztalatokra, hogy tisztábban lássunk. Annak az egyébként politikailag is, szociálisan is helyén való jelszónak és gyakorlatnak, hogy „a Balaton mindenkié” — most fizetjük egy kicsit az árát. Nem az a baj, hogy mindenkié, hanem az, hogy a tó és környékének fejlesztése nem tudott lépést tartani az igényekkel, s a korszerűség mércéitől lemaradt. Hosszán tartó, kemény munkával kell majd a már meglévőt színvonalasabbá tennünk, karbantartanunk.

— A közérdeket nem gátolják itt különféle partikuláris érdekek?

— Déhogynem. Éppen ma reggel hallottam a rádióban, hogy valahol a Balaton mentén bővítették valamelyik kempinget. Jóllehet a férőhelybővítés szigorúan tiltva van! Aminthogy nem szabad 500 embert beengedni abba a moziba, ahol csak 400 ülőhely van. Szóval, kemény birkózás, kitartó, pontos, számon kérhető és számon kérendő munka az, amire szükség van. De meggyőződésem, hogy meglesz az eredménye.

— Mi nyújtja a legfőbb

segítséget ebben a munkában? ,

— Természetesen mindenekelőtt az a két fontos program, amely a Balatonnal kapcsolatban érvényben van. Az egyik a balatoni regionális rendezési terv, amely a települések helyzetét, jövőjét alapvetően meghatározza, illetve ahol kell megváltoztatja. A másik a vízminőség javítására vonatkozó program, tehát annak garantálása, hogy a Balaton fürdésre alkalmas legyen. Itt fontos feladatokat szabott meg a kormány. Ezek szerint folyik a Kis-Balaton helyreállítása, a Keszthelyiöböl szennyezettségének csökkentése és még jó néhány más munka. Csak ennek a programnak a megvalósulására több mint 4 mílliárdot irányoz élő a jelenlegi ötéves terv. De a kormány, s a hivatal tevékenysége, egyáltalán a környezetvédelem egész ügye igényli a társadalom egyetértését, megértését, támogatását és felvilágosult, kulturált magatartását. A környezetvédelem és a természetvédelem, amiről egyébként ezúttal nem esett szó, mindenkire tartozik.

— 'ön nemrégiben érkezett haza Kenyából. Milyen céllal látogatott Nairobiba?

— Abban a városban van az UNEP, tehát az ENSZ környe- zetvédelml prog romjának a székhelye, s most a már említett stockholmi világkonferencia 10. évfordulójára rendeztek jubileumi ülést. Száztíz ország képviseltette magát, köztük valamennyi szocialista ország. Jellemző, hogy tíz éve még csak tíz országban folyt hatásági eszközökkel is szervezett kör- nvezetvédelmi munka, ma már 106 országban. És jellemző az is, hogy ezúttal a békének és a leszerelésnek az ügye vált a konferencia első számú alapgondolatává.

— Miben foglalná össze a jelenlegi, legidőszerűbb hazai tennivalókat?

— A Minisztertanács 1981 végén rendel etet alkotott a veszélyes (toxikus) hulladékok kezeléséről. Most e rendelet mind gyorsabb ütemű végrehajtásáért dolgozunk, hiszen hazánkban évente 300 000 tonna ilyen hulladékot „termelünk”. Ugyancsak fontos meghatározója tevékenységünknek az Elnöki Tanács új törvényerejű rendelete a természetvédelemről. A végrehajtásban egyik fő célunk úgy megőrizni a magyar természet- védelem legjobb hagyományait, hogy ugyanakkor a mai idők feltételéihez tudjuk igazítani ezt a tevékenységet. Minden mai teendőnk elvégzésének fontos eleme és feltétele, sőt garanciája az a tény, hogy ma már a tanácsók országszerte úgy végzik sokrétű tevékenységüket — a településfejlesztéstől az életkörülmények javításának számtalan tennivalójáig —, hogy nem esnek ki látókörükből a környezet- és a természetvédelem követelményei, szempontjai és céljai. Ez igen nagy és örvendetes változás az előző időszakokhoz képest —• mondta befejezésül dr. Gonda György.

CSERHALMI IMRE

Rend a lelke mindennek

A saruzókat a szakszervezet javaslatára külön premizálják