Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
1982. június 5. ïnÊPÛJSÀG 5 Ki az úr a boltban? Akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy megválogathatják, hol vásárolnak, nagy különbségeket fedezhetnek fel bolt és bolt között. Ahol piszkosak a kirakatok, ott többnyire a vevő köszönését sem fogadják, ragadnak a bevásádókosarak, szegényes az áruválaszték, és az egész légkör olyan, hogy az ém- ber igyekszik mielőbb a kapun kívül kerülni. Vannak üzletek, amelyekről mindezeknek az ellenkezője mondható el ahol a vevő szívesen elidőzik, nézelődik, esetleg a boltossal is vált néhány szót. Mitől tud olyannyira különbözni egyik üzlet a másiktól, amikor lényegében valamennyi azonos gazdasági, jogi feltételek mellett működik, azonosak a beszerzési lehetőségeik, és a dolgozók fizetése sem mutathat nagy eltérést? Ami a különbségeket okozza, azt szaknyelven a kereskedelem szubjektív tényezőinek nevezik. Döntő tehát, hogy milyen emberek állnak a pult mögött. S még inkább az: kinek a kezében van a kormányrúd, a vezetés. Napjainkban a boltvezető sokkal nagyobb úr — a szó jó és rossz értelmében egyaránt — semmint képzelnénk. Ö az, aki megkövetelheti, megteremtheti a tisztaságot, még ha kevés is az eladó, az alkalmazott. Amint — ha maga is jó példával jár elöl — megkövetelheti a beosztottaitól, hogy köszönjenek a belépőnek. Ha a boltvezető rendszeresen megkérdezi a törzsvevőtől, hogy szolgál kedves egészsége, mit csinálnak az unokák, akkor előbb-utóbb a beosztott eladók is átveszik ezt a kereskedői magatartást. Rájönnek, hogy ők is kellemesebben érzik magukat, jobban telik az idő, ha csipkelődés, morcosság, ba- rátságtalanság helyett a szívélyességet gyakorolják. Persze, a vevő jó közérzetéhez ez sem elegendő, elvégre nem társalogni, hanem bevásárolni járunk az üzletbe. És ha nincs parizer, ha éppen szombaton fogyott el a tejszín, ha nem friss a kenyér, akkor sem kedvünk, sem időnk a csevegésre — gyerünk egy másik boltba. Ám sajátos módon éppen ott bőséges az áruválaszték, ahol a boltosok is kellemes emberek. Az összefüggés voltaképpen kézenfekvő. Ma, amikor élelmiszerekből nincs hiány, és a szállítók kisebb urak, mint a múltban, az is nagyrészt a boltvezetőn múlik, hogy szinte mindig minden legyen a polcokon, amit a vevők keresnek. A hiányért csak ritkán hibáztathatok a kenyérgyárak, a tejüzemek, a konzervgyárak vagy a sörgyárak — a boltvezető többnyire megkapja, amit rendel. De rajta áll, hogy mit rendel. Aki kényelmes és nemtörődöm, az kevés árut rendel — így biztosan semmi sem marad a nyakán, nem romlik meg, nem kell selejtezéssel, visszaküldéssel bajlódni. Aki viszont leleményes és ügyes, az ismeri az élelmiszeripar új termékeit és addig jár, telefonál, amíg az ő boltjába is szállítanak belőle. Az ésszerű nyilván az lenne, ha a jó boltos sokkal többet keresne, mint a hanyag, a nemtörődöm. Sajnos, egyelőre nem így van; a kereskedelemben a mozgóbér — a jutalék — nem olyan nagy, hogy igazán ösztönző lehessen. A szerény anyagi ösztönzés mellett azonban lehetnek — vannak, és még inkább lesznek — erkölcsi ösztönzők is. A belkereskedelem irányítói ugyanis arra törekszenek, hogy a vállalatok vezetői adjanak minél nagyobb önállóságot a boltvezetőknek nemcsak az árurendelésben, hanem az alkalmazottak megválogatásában, a beosztottak bérének, jutalékának megállapításában, sőt, bizonyos korlátok között az árak alakításában is. A bolti önállóság sok energiát szabadíthat fel. Az emberek — így a boltvezetők is — szeretik megmutatni, mit tudnak. Erre azonban csak akkor van módjuk, ha hagyják őket saját elképzeléseik szerint dolgozni, és nem szólnak bele minden apró-cseprő ügybe. Némely vállalati, szövetkezeti központ ugyanis azzal igazolja nélkülözhetetlenségét, hogy felesleges utasításokkal, részletkérdések szabályozásával terheli a boltvezetőket. Erre a központoknak a jövőben kevésbé lesz lehetőségük: kötelesek lesznek még nagyobb önállóságot adni az egységek vezetőinek. Bevezetik az úgynevezett költségtérítési rendszert, amelynek lényege, hogy a boltvezető pénzben kapja meg a boltban felmerülő költségekre a fedezetet, és-ezzel az összeggel nem kell elszámolnia — szabadon gazdálkodhat. Hasonló elvek alapján bevezetik majd a nyereségérdekeltséget is. Bár ma még ezek a jogok nem illetik meg a boltvezetőket, a jelenlegi viszonyok között is elsősorban rajtuk múlik, hogy a vevőnek terhes kötelezettség vagy kellemes időtöltés a bevásárlás. (g- «.) Klepmuuelok találkozója Két év múltán, az Idén május végén tartották a „veterán" népművelők második találkozóját. Tamási után most Bonyhád adott otthont az eseménynek. A találkozót a megye közművelődési életének vezető szervei rendezték azoknak a népművelőknek a tiszteletére, akik legalább tíz évet szolgáltak a népművelési pályán, gazdagítva, gyarapítva megyénk lakóinak ismereteit, segitve a kis- és nagytelepüléseken élőket szabad idejük értelmes eltöltésében. Mivel olyanok is vannak, akik tiz év után más pályára mentek; mivel olyanok is vannak, akik népművelőnek maradtak; mivel olyanok is.vannak, akik kultúrházból, közművelődési intézményből mentek nyugdíjba, a megjelentek foglalkozás szerinti megoszlása igen tarka képet mutatott — mutatva azt is, hogy a pályán igen nagy a fluktuáció. Kis iróniával azt mondhatjuk, volt még népművelő is a találkozón... Többen a megyéből is elkerültek, így az összejövetel kicsit országos is volt. A házigazdák — a bonyhádi művelődési ház dolgozói — gazdag programmal kedveskedtek. Volt városnéző séta és kirándulás a váraljai parkerdőbe, bemutatták a szép, új művelődési házukat, Sándor György előadóművész pedig egy „lyukasára“ keretében szórakoztatta a megjelenteket. És természetesen volt vacsora, volt zene, volt fiatalos lendületű tánc és volt sok-sok beszélgetés, elmélkedés régi szép időkről. És lett a nap végére — Tekel Sándor fotószakkör-vezető buzgalmából — csoportkép is, amit vihetett mindenki útibatyujában a szép napról — emlékül. CZAKÓ SÁNDOR Földesi János bácsi kedves szavakkal emlékezik és buzdít Viszontlátásra két év múlva! Milyen népművelő is a nem olyan népművelő? Ismerkedés a mai lehetőségekkel Örömteli viszontlátás Vidám beszélgetés a szabad ég alatt Emlékszel arra...?
