Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

2 TsfÈPÜJSÀG 1982. június 30. Befejeződött a JKSZ XII. kongresszusa ‘Márkus Gyula és Váradi Emil, az MTI tudósítói jelentik: A JKSZ XII. kongresszusa kedden, tanácskozásának utol­só napján délelőtt bővített, tel­jes ülést tartott. Előterjesztet­ték és elfogadták a hat mun­kabizottság jelentéseit. A kétnapos munkabizottsági tanácskozásokon a küldöttek elismeréssel szóltak az elmúlt négy év szocialista építőmun­kájának eredményeiről, de ha­tározottan rámutattak nehéz­ségeire és hiányosságaira is. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak az ország gazdasá­gi stabilizációjának problémái­ra, az önigazgatási rendszer további tökéletesítésére, a szo­cialista demokrácia fejleszté­sére, a JKSZ vezető szerepé­nek szilárdítására, s a jugo­szláv el nem kötelezett külpo­litika lépéseinek meghatáro­zására. Teljes egyetértés alakult ki abban, hogy a legközelebbi években a JKSZ figyelme kö­zéppontjában az ország gaz­dasági stabilizációjának kell állnia, s a gyakorlatban való­ra kell váltani a központi bi­zottság erre vonatkozó leg­utóbbi határozatát, irányelveit. Hangsúlyozták, hogy a gazda­sági stabilizáció hosszú távú feladat, és minden kommunis­tától, az egész társadalomtól nagy erőfeszítéseket követel meg. A kongresszusi küldöttek ha­tározatokban rögzítették a JKSZ-nek a társadalmi-gazda­sági viszonyok fejlesztésében, a szocialsita önigazgatás poli­tikai rendszere, valamint a honvédelem és társadalmi ön­védelem erősítésében, az ok­tatás, a nevelés, a kultúra és Púja Fngyes külügyminiszter kedden megbeszélést folytatott Humphrey Mulembával, a Zam­biai Egyesült Nemzeti Függet­lenségi Párt főtitkárával, aki delegáció élén hivatalos láto­gatáson tartózkodik hazánk­ban. A baráti légkörű eszme­cserén áttekintették a nemzet­közi élet aktuális kérdéseit, kü­lönös tekintettel az enyhülésre, valamint az afrikai és közel- keleti helyzetre. Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője megbeszélést folyta­a tudomány önigazgatású át­alakításában, továbbá a párt eszmei-politikai és cselekvési egysége, vezető szerepe szilár­dításában megvalósítandó fel­adatait. A kongresszus határozatot hozott a JKSZ-nek a békéért, az egyenjogú nemzetközi együttműködésért és a szocia­lizmusért folytatott harcban be­töltendő szerepéről, majd kü­lön határozatban élesen elítél­te Izrael újabb agresszióját, s követelte az izraeli csapatok azonnali kivonását. Határozatot szavaztak meg a JKSZ szervezeti szabályzatá­nak módosításáról és kiegé­szítéséről. Ez egyebek között rögzíti a kollektív munkára és felelősségre vonatkozó titói el­veket, a ■ vezető tisztségviselők megbízatási idejét, rendszeres rotációját. A határozatokból egyértel­műen kitűnik, hogy a küldöt­tek a XII. kongresszust a foly­tonosság kongresszusának ér­tékelték; amelynek határozatai egyértelműen állást foglalnak a szocialista önigazgatási rend­szer további erősítése, vala­mint az ország el nem kötele­zett külpolitikai vonalának tö­retlen folytatása mellett. A kongresszus a határoza­tok megszavazása után meg­tartotta záróülését, amelyen Mitja Ribicsics elnökölt. A kül­döttek megválasztották a JKSZ új, 163 tagú központi bizottsá­gát. A központi felügyelő bi­zottság 15, a szervezésügyi pedig 24 tagból áll. Ezt követően Mitja Ribicsics mondott záróbeszédet. Méltat­ta Tito elnök forradalmi tevé­kenységének történelmi jelen­tőségét, s hangoztatta, hogy tott Elijah Mudendával, a zam­biai párt központi bizottságá­nak tagjával, a kb gazdasági és pénzügyi bizottságának el­nökével. Tájékoztatták egymást pártjaik gazdaságpolitikájáról és véleményt cseréltek a világ- gazdaság néhány időszerű kér­déséről. Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter fogadta Re- my Ghisupa zambiai kereske­delmi és iparügyi minisztert és tárgyalt vele a magyar—zam­biai gazdasági kapcsolatok to­vábbi bővítésének lehetőségei­ről. Korcsog András művelődé­a jugoszláv kommunisták kö­vetkezetesen folytatják a Tito életében kidolgozott bel- és külpolitikát, erősítik a szocia­lista önigazgatást és síkra- szállnak az el nem kötelezett­ség eredeti elveinek érvénye­süléséért. A legközelebbi évek kulcsfeladataiként az ország nemzetei és nemzetiségei egyenjogúságának szilárdítá­sát, a nacionalizmus elleni har­cot, a hosszú távú gazdasági stabilizációs politika egyönte­tű végrehajtását, a kommunis­ták felelősségének fokozását, s a párt tömegkapcsolatainak erősítését jelölte meg. A JKSZ Központi Bizottsága kedden délután megtartott első .ülésén Mitja Ribicsicset vá­lasztotta meg a KB elnökségé­nek elnökévé és Nikola Sztoja- novicsot a KB elnökségének tit. kárává. Mitja Rilbicsics 1919-ben, Triesztben született. A ljubljanai egyetemen jogot tanult. Szlovén nemzetiségű. 1941-től a JKP tag­ja, s kezdettől részt vett a jugo­szláv antifasiszta népfelszaba­dító háborúban. A felszabadu­lás után számos felelős párt- és állami tisztséget töltött be. így többi között volt a szlovén köz- társasági kormány belügymi­nisztere, majd a JKSZ PB, illet­ve KB Elnökség taqja, a jugo­szláv kormány elnöke, lequtóbb pedig a Szlovén Dolgozók Szo­cialista Szövetségének elnöke. Nikola Sztojanovics 1933-bün született. Közgazdasági egyete­met végzett. A legutóbbi négy évben a Bosznia-hercegovinai Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének elnöki tisztét töl­tötte be. si minisztériumi államtitkár ta­lálkozott dr. Henry Matipával, a párt központi bizottsága tag­jával, a KB társadalmi és kul­turális bizottságának elnökével. Kölcsönösen tájékoztatták egy­mást pártjuk és kormányuk ok­tatási és kulturális politikájáról és áttekintették d kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. A zambiai vendégek délután látogatást tettek a Budapesti Húsipari Vállalatnál, este pe­dig megtekintették a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének mű­sorát. PANORÁMA BUDAPEST lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, o Minisztertanács elnöke kedden a főváros XIV. kerületébe láto­gatott. Társaságában volt So­mogyi Sándor, az MSZMP KB tagja, budapesti pártbizottsá­gának titkára. A program a kerületi párt- bizottságon kezdődött. A város­rész politikai, mozgalmi, gaz­dasági vezetőinek jelenlétében Szkokán Ferenc, a pártbizott­ság első titkára és Holl József, a tanács elnöke fogadta a ven­dégeket, akiket tájékoztattak Zugló politikai, társadalmi éle­téről, a gazdálkodás új elemei­ről, a dolgozók életkörülmé­nyeiről. * Rutger Palme, stockholmi pol­gármester küldöttség élén ked­den hazánkba érkezett. A Feri­hegyi repülőtéren Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke fogadta. * Púja Frigyes külügyminiszter meghívására kedden hivatalos látogatásra Magyarországra ér­kezett Tan Sri Muhammad Gíha- zali Bin Shafie, Malaysia kül­ügyminisztere. Vendége tiszte­letére Púja Frigyes este díszva­csorát adott a Külügyminiszté­rium vendégházában. MOSZKVA A legnagyobb élmény az első franda űrhajós számára is a világűrből figyelni a Földet, s különösen Franciaországot, sa­ját szűkébfo Hazáját, Bretagne-t. Erről beszélt a francia újság­írók kérdésére válaszolva Jean- Loup Chrétien a Szálját—7 űr­állomáson, illetve a földi irá­nyító központban hétfőn este tartott nemzetközi ,jűr-sajtó'kon- ferencián”. BAGDAD 'Az iraki csapatok kedden be­fejezték teljes kivonulásukat a 23 hónappal ezelőtt kezdődött háború során megszállt iráni te­rületekről - jelentette az INA iraki hírügynökség. A kivonulást Szuddam Husszein iraki elnök rendelte el június 20-án. A visz- szavonulásról szóló bagdadi je­lentés szerint az iraki csapatok most a határ mentén, harcké­szültségben helyezkednek el. A zambiai pártküldöttség Budapesten A nyugati „demokrácia” igazi arca A nyugati sajtó mind gyakrabban cikkezik arról, hogy a dolgozók széles kategóriájának állandóan romlanak a munka- és életkörülményei. A közölt tények arra vallanak, hogy mihelyt a, gazdasági válságjelenségek — a recesszió, a munkanélküliség, az infláció — hangsúlyozottabbakká vál­nak, még inkább felszínre kerülnek a tőkés társadalom jel­legzetességei, a dolgozók fokozott kizsákmányolása, a gaz­dasági és társadalmi egyenlőtlenség, a vendégmunkások egyre súlyosbodó helyzete, a munkáihoz, a. tanulásihoz való hozzáférés leszűkülése, a szakmai, politikai és más termé­szetű megkülönböztetés. Ezek a tények megmutatják a tőkés társadalomban oly sokat hangoztatott demokrácia igazi ar­culatát, azt, hogy miként tartják tiszteletben az annyit em­legetett „emberi jogokat". A RECESSZIÓ ELSŐ ÁLDOZATAI lA VENDÉGMUNKÁSOK ‘Még a tőkés társadalom ádáz védelmezői sem hallgat­hatják el a szegény országokból, Így Európa gyengén fej­lett vidékeiről a jobb élet reményében elvándorolt vendég- munkások drámáját. Mert valóban drámai a helyzete annak a 15 milliónyi bevándorlónak, aki Nyugat-Európa városai­ban bolyong munkát keresve. Ezek a bevándorlók általában nen* ismerik az illető ország nyelvét, nincs semmilyen szak- képzettségük, tehát a legnehezebb, a legrosszabbul fizetett munkákat kénytelenek elvégezni, de mihelyt elmélyül a gaz­dasági válság, ők az elsők az elbocsátottak között. Meg­győzően bizonyítja ezeknek a bevándoroltaknak a nyomo­rúságos életét, a megalázottságát, a jogfosztottságát né­hány idézet a külföldi sajtóból: „A 60-as években bekövet­kezett gazdasági fellendülés idején idegen munkások mil­liói árasztották el Nyugat-Eurápát készen arra, hogy elfo­gadjanak bármilyen nehéz, bánmilyen piszkos munkát - írja az International Herald Tribune. A gazdasági csodának vége, de ők helyükön maradtak. Amint a válság felütötte fejét, a hatóságok azonnal leállították a bevándorlást. Az ottmaradottak, nehogy hazaküldjék őket, feleségüket, gyér- mekeiket is elhozták, de alig van miből eltartaniuk őket. Mert nagyon nehéz munkát, lakást, tanulási lehetőséget ta­lálniuk. A fiatal bevándorlók helyzete a legnehezebb. Szembe kell nézniük etnikai, nyelvi korlátokkal, nemigen van lehetőségük tanulni, és nincsenek kellő ismereteik ah­hoz, hogy inasként álljanak be a gyárakba, nincs képzett­ségük ahhoz, hogy munkaerő-tartalékot képezzenek. A hely­zetet még bonyolítja a munkanélküliség magas szintje, ami azt is lehetetlenné teszi, hogy a szüleik által végzett leg­kellemetlenebb munkákat elvállalják. Az NSZK-ban a 18 és 24 év közötti külföldiek 80 százalékának nincs munkája. Angliában a színes bőrű lakosság körében 3-4-szsrte ma­gasabb a munkanélküliség szintje az átlagosnál. Francia- orszáqban a bevándoroltak soraiban kétszer több a munka- nélküli, mint a franciákéban.” A VENDÉGMUNKÁS CSAK S3 SZÁZALÉKOS BÉRT KAP „A bevándoroltak hozzájárulása jólétünkhöz az éremnek csak egyik oldala, a másik oldala az, hogy milyen feltételek között születik meg ez a jólét" - írta a Le Drapeau Rouge című belga lap, majd így folytatta: „A bevándoroltak olyan ágazatokban dolgoznak, melyeket a belgák már rég elhagy­tak a munka nehéz vagv veszélyes volta vagy pedig a nor­mális családi és társadalmi életet lehetetlenné tevő óra­rendje miatt. A Brüsszel-Hal-A/ilvorde térségében végzett felmérés megmutatta, milyen nagy a megkülönböztetés bé­rezés szempontjából: egv vendégmunkás csak 53 százalékát keresi meg a belga munkás fizetésének.- r-ó ­i A tengerjogi konferencia után Közös kincs vagy szabad préda? Csaknem kilencéves tárgya­lássorozatra volt szükség, hogy az ENSZ III. tengerjogi kon­ferenciája befejezze munkáját. A szakemberek sokszor gúnyo­san — és találóan — tengeri kígyóhoz hasonlították a New Yorkban, Caracasban és Géni­ben felváltva ülésező, elhúzó­dó értekezletet, amelyen mint­egy 150 ország vett részt. A küldöttségek végül most má­jusban szavazták meg a ter­jedelmes, 320 pontból, számos függelékből és határozatból álló szerződést. REND A „DZSUNGELBEN” A tárgyalás nehézkessége két fő tényezővel magyarázha­tó. A tengerjogi kérdések bo­nyolultak, a konvencióba be­vont problémák sokrétűek. Ez érthető, hiszen a tengerek ho­vatartozása, a hajózás és a halászat szabályozása számta­lan gazdasági, politikai és ke­reskedelmi érdeket érint. Az elmúlt években pedig mindeh­hez járult egy újabb: a tenger­fenék kincseinek kiaknázása. A nehezen született konven­ció jó néhány létfontosságú kérdés dzsungelében teremt rendet. Megszabja a parti vi­zek határát — 12 tengeri mér­földben, azaz körülbelül 22 kilométerben —, s emellett 200 tengeri mérföldes, úgynevezett „kizárólagos gazdasági öve­zetre" jogosítja a part menti államokat. Hogy ez mennyire lényeges: gondoljunk csak a felségvizek önkényes értelme­zésére, vagy a halászati há­borúskodásokra. Kiemelendők a szabad hajózás jogáról, a tengerszorosokon való áthala­dásról, a nyílt tengereken való halászatról, a szárazföldi ta­lapzat behatárolásáról, s a környezetvédelemről alkotott cikkelyek. E rendelkezések jó­része kompromisszumos jelle­gű, például az érintett orszá­gok hatáskörébe utalja a meg­egyezést ott, ahol a partok túl közel vannak egymáshoz. Em­lítésre érdemes az egyezmény kedvező intézkedése a nem­tengerparti államok érdekében. Ez az országcsoport — köztük hazánk — bizonyos előjogokat élvezhet más államok gazda­sági övezetében, s biztosított számukra a tengerhez való ki­jutás joga. TENGERFENÉK HATÓSÁG A konvenció kidolgozását megnehezítő másik ok a ten­gerfenéken űzött bányászat problémája volt. Az éles viták jelzik: a kérdés jelentősége egyre növekszik, párhuzamo­san azzal a felismeréssel, hogy mily óriási élelmiszer-, fém-, energiahordozó- és ásvány­kincs-tartalékok találhatók a Föld kétharmadát borító Vvíz alatt —, pontosabban a ten­gerek és az óceánok nemzeti jog alá nem eső részén. Az alapkérdés tehát így hang­zott: ki rendelkezhet e kin­csekkel, hogyan, milyen felté­telekkel aknázhatók ki? Egyre nagyobb szerepet játszanak a korszerű tengeri; kőolaj­fúrótornyok, s a szakértők szerint nemsokára megindul más ásványkincsek mélytengeri bányászata is. Napjainkban jórészt még csak kőolajbányászat folyik egyes kontinentális talapzato­kon, de viszonylag rövid időn belül sor kerülhet a tenger­fenék mangán-, vas-, réz-, ko­balt- és nikkeltartalmú rögei­nek kibányászására. Érzékelte­tésül: becslés szerint a tenger mélyének rézkészletei tizenöt­ször, a nikkelkészletek ezeröt- százszor, a mangánkészletek pedig négyezerszer nagyobbak a szárazföldi lelőhelyekénél! Az ENSZ már 1970-ben „az emberiség közös kincsének” nyilvánította a nyílt tengerek gazdílgságát. Viszont egyelőre csupán a legfejlettebb tőke­erős államok vállalkozhatnak e .kincs korszerű technológiát, roppant beruházást igénylő ki­aknázására. A fejlődő orszá­gok érdekeinek védelmére ezért a tengerjogi értekezleten egy nemzetközi szervezet, a Tenger­fenék Hatóság létrehozásáról döntöttek. Ez szabályozná a kutatást, a feltárást, döntene a kitermelésről saját vállalata révén, illetve a magánvállalko­zások bevonásával, amelyek bérleti díj fizetésére, s techno­lógia-átadásra lennének köte­lesek. AMERIKAI ELLENSZAVAZAT E feltételrendszer nagyjából már tavaly kialakult, s a ter­vezetet mintegy száz ország támogatta. Az egyezmény el­fogadása azonban még egy évet késett az Egyesült Álla­mok visszakozása miatt. A Reagan-adminisztráció a bá­nyaipari óriásmonopóliumok nyomására felül akarta vizs­gálni azokat a cikkelyeket, amelyeket a „szabad kutatás és kiaknázás" sarkosan fogal­mazva: a „szabad préda” — szempontjából sérelmesnek ta­lált. Az amerikai delegáció negyven oldalas módosítási ja­vaslat-listával tért vissza már­ciusban az új ülésszakra, ve­szélyeztet ve ezzel az egész, kényes egyensúlyon alapuló szerződést. Ám a harmadik világ döntő többségben levő államai kö­zölték: alapvető változtatásról szó sem lehet, s az idén min­denképpen — akár Washing­ton nélkül is —, befejezik a munkát. A végső voksolás ki­menetele nem lehetett kétsé­ges. Az USÁ-t alig néhány ál­lam támogatta. A szocialista országok — bár alapjában je­lentős és jó egyezménynek tartják a kódexet —. tartóz­kodtak a szavazástól, mert a tervezet egyes nyugati mono­póliumoknak előjogokat ad. A dokumentumot az év vé­géig kell hivatalosan aláírni Caracasban, életbe pedig ak­kor lép, ha már legalább hat­van állam ratifikálta. Jócskán maradt azonban kérdőjel a gyakorlat, a végrehajtás, min­denekelőtt a Tengerfenék Ha­tóság működése és irányítása körül. SZEGŐ GÁBOR t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom