Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

a Képújság 1982. június 13. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikor irtják ki a patkányokat? Telefonbejelentésre keres­tük fel a szekszárdi Városi Ta­nács vb-titká'rát, dr. Ferincz Jánost. Telefonon azt kérdezték szerkesztőségünktől: Szekszár­don, a strandkifolyó környékén miért nem irtják ki_ az egyre szaporodó patkányokat? Mint dr. Ferincz János válaszából kiderült: ez a kérdés nemcsak olvasóinkat foglalkoztatja, ha­nem interpelláltak is már ez ügyben. Dr. Szabó Endre, a 44. számú választókerület ta­nácstagja nyújtott be interpel­lációt és kért intézkedést a Wosinsky lakótelep épületé­ben és annak környékén a pat­kányfészkek megszüntetésére. A városi tanács vb-titkára le­vélben szólította fel a szek­szárdi városgazdálkodási válla­latot a szükséges intézkedé­sek megtételére. A szekszárdi városgazdálko­dási vállalat igazgatója, Orbán György tájékoztatta szerkesz­tőségünket: — Vállalatunknak patkány- és rovarirtásra szerződése van a Pécsi Köztisztasági Vállalat szekszárdi részlegével. A szer­ződés értelmében a vállala­tunk kezelésében lévő épüle­tekben a Pécsi Köztisztasági Vállalat szekszárdi kirendeltsé­gének szakemberei negyed­évenként végeznek patkány- és rovarirtást. Az első negyedév­ben* a munkát elvégezték, a második negyedévi most ese­dékes. Remélem, hogy a mun­kák befejezése után hasonló panasz nem lesz. Ami a strand­kifolyónál elszaporodott patká­nyokkal kapcsolatos kérdést il­leti. arra válaszolni nem tu­dok, mivel a strand a vízmű kezelésében van. (Reméljük, Telefonszámunk : 12-284 hogy a vízmű is megteszi a szükséges intézkedéseket.) Hol van karateiskola? Sándor Csilla faddi olvasónk bizonyára sokat hallott és ol­vasott a karatéról. Kérdése ez­zel kapcsolatos: „Mint már több olvasó, én is egy kérdés­sel fordulok önökhöz. Azt sze­retném megtudni, hogy Tolna megyében van-e karateiskola, ha van, hol, s mennyi a tan­díj?" A kérdésre a legilletékesebb, Hercziq Gábor, a Tolna me­gyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivatalának elnöke vá­laszolt: — Tolna megyében nincs karateiskola és a Tolna me­gyei Sporthivatal nem is terve­zi egy ilyen iskola beindítását a közeljövőben. Miért tévesztik meg a vásárlót? Péter Ferenc bonyhádi olva­sónk kérdezte: .,a bonyhádi villamossági boltban miért té­vesztik meg a vásárlókat?” Kér­dését arra alapozta, hogy: „A hordozható Junoszt tévé leérté­kelés után 3700 forintba kerül, a régi árat áthúzták rajta. Az áthúzott szám: 4200 forint. Kér­dem: miért Írják rá ezt, hiszen a régi ár is 3750 forint volt. Ha leértékelik, akkor miért írnak rá magasabb régi árat? Szerin­tem ezzel becsapják a vevőket, akik a további leértékelések­kor bizalmatlanná válnak” Sólyom Zoltán, a Tolna me­gyei Tanács V. B. kereskedel­mi osztályának vezetője a ki­vizsgálást követően tájékoztat­ta szerkesztőségünket. — A szóban forgó Junoszt hordozható televíziókészülék hivatalos árjegyzéki ára 4200 forint. A szaknagykereskedelmi vállalatok a készlethelyzet miatt különböző engedményeket ad­nak időszakosan az értékesítés fokozásának érdekében. Az idén több alkalommal is sor került ilyen akcióra és ezért egy korábbi időpontban valóban volt már a Junoszt tévé ára 3750 forint. Jelenleg, szintén átmeneti időszakra, 3700 fo­rint az engedményes ára ennek a típusú tévékészüléknek. A bonyhádi villamossági boltban nem tévesztették meg és nem csapták be a vásárlókat, ami­kor a 4200 forintos árat áthúz­ták és helyette a 3700 forintos árat tüntették fel. Miért nem volt táp? Gravencz Nándor, Tolna, Batthyány u. 24. szám alatti olvasónk sok más tolnai érde­kelt nevében írt szerkesztősé­günknek: „Már hosszabb ideje problémás Tolnán a sertés-, malac-, süldő-, hizó-, valamint galambtápellátás. Az értékesí­tő mind gyakrabban válaszol­ja, hogy nincs. Az okát nem tudja megmondani. A nagy­községben igen sokan foglal­kozunk sertés- és galambte­nyésztéssel, természetesen szer­ződéses alapon. Mivel a kör­nyéken sok a nyugdíjas, nekik nehéz már távolabbi értékesítő helyeket felkeresni — ráadásul gyakori, hogy ott is hiánycikk az eleség. Gondot jelent te­hát, hogy a Tolna, Deák F. ut­cai boltban nem kapnak tápot. Kérjük, szíveskedjenek vála­szolni, mi az oka a táphiány­nak?” A kérdéssel először □ Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatot kerestük fel, ahol a következő választ kaptuk. Az említett takarmány- tápbolt nem a vállalat kezelé­sében van. A boltot a Szekszár­di Kisállattenyésztő és Értéke­sítő Szövetkezet üzemelteti. A Tolna megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat a Szekszárdi Kisállattenyésztő és Értékesítő Szövetkezetnek májusban a megrendeltnél több tápot szállított. A kisállat­tenyésztő 178 tonna keverékta­karmányt rendelt májusra, ténylegesen viszont 190 tonnát kapott a gabonaforgalmitól. Tóth Sándor, a Szekszárdi Kisállattenyésztő és Értékesítő Szövetkezet központi raktárá­nak vezetője a következőket mondta el a tápellátással kap­csolatban. — Valóban voltak tápellátá­si problémák. Ez egyrészt ab­ból adódott, hogy a bogyiszlói keverőüzem meghibásodott, emiatt innen nem kaptunk any- nyi tápot, amennyit rendeltünk, másrészt az is hozzájárult az említett táphiányhoz, hogy az áfész és a gabonaforgalmi ér­tékesítőhelyein is hasonló problémák voltak. Emiatt azok, akik ezekben a boltokban sze­rezték be korábban a tápot, az említett időszakban a mi bolt­jainkból vitték az eleséget. Táp­ellátási problémák még min­dig vannak, de úgy látjuk, hogy körülbelül eay hét múlva egye­nesbe jövünk, és megszűnik a panasz nemcsak Tolnán, ha­nem másutt is. Ml VÁLASZOLUNK 4* A könyve egyes rendel­kezéseinek végrehaj­tásáról szól a műve­lődési miniszter 5/1982. (V. 18.) MM. számú rendelete, amelynek ha­tálya — az ott megjelölt kivé­telekkel' — a művelődési mi­niszter ágazati irányítása alá tartozó munkáltatókra " és az azokkal munkaviszonyban álló dolgozókra terjed ki. A rende­let szeriint oktatási intézmény­ben pedagógus, 'illetőleg okta­tói munkakörben csak erkölcsi bizonyítvánnyal igazolt, büntet­len előéletű személy aikallmaz- ható. Figyelmet érdemel az a rendelkezés is, amely szerint oktatási intézményben a dol­gozók évi rendes szabadságát elsősorban a nyári szünidőben kell kiadni. Ha a dolgozó a rendes szabadságát előrelát­hatóan hivatalos akadályozta­tás m'iatt a nyári szünidőben részben vagy egészben nem tudja kivenni, akkor azt már a tavaszi, egyébként a téli szü­netben, a téli szünet munka­napjait meghaladó szabad­napokat pedig még az esedé­kesség évében, a szorgalmi idő alatt kell kiadni. Kimondja a jogszabály azt is, hogy a pe­dagógus a kizárólag az oktatá­si intézményben ellátható fel­adatok végzéséhez szükséges időtartamon túlmenően nem köteles az oktatási intézmény­ben tartózkodni. A rendelet a Magyar Közlöny f. évi 28. számában jelent meg, rendelkezéseit már 1982. évi január hó 1. napjától alkalmaz­ni íkeW. Ugyancsak a Munka Törvény- könyve végrehajtásával kapcso­latos a Minisztertanács elnök- helyettesének 1/1982. (V. 24.) ME számú rendelete, amely egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szól, s amelyből itt csupán annyit idézünk, hogy: „A kollektiv szerződést, annak függelékét és módosítását a kihirdetéssel egyidejűleg meg kell küldeni a munkáltatónál szervezett munkaügyi döntő­bizottságinak és a szakszerve­zeti j og se gé l ysz ol g á latnak. " A rendelet a Magyar Közlöny idei 29. számában olvasható. Ugyanitt jelent men a Mi­nisztertanácsnak oz állami szer­vek magánszemélyektől és nem állami szervektől történő ingat­lanvásárlásai szabályozásáról szóló 24/1982. (V. 24.) számú rendélete, amely szerint állami szerv ingatlant csak az állami ingatlanközvetítő szerv forgal­mi értékbecslése alapján vásá­rolhat. Az ingatlan vételára az értékbecslésben meghatározott forgalmi értéket nem haladhat­ja meg. Al'ami szerv csak te­hermentes vagy a vételárból tehermentesíthető ingatlant vá­sárolhat. Dolgozói lakásigényé­nek kielégítésére állami szerv csak akkor vásárolhat lakóépü­letet, ha abban a városban (községben) e célra alkalmas, állami tulajdonban lévő lakó­épület nincs, továbbá ha a megvásárolni kívánt lakóépület­ben levő lakások vállalati bér­lakássá vagy szolgálati lakás­sá nyilváníthatók. Kihangsúlyo­zandó, hogy a felügyeleti szerv e rendélet szabályainak meg­tartását ellenőrizni köteles. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak — a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Értesítő f. évi 11. számában megjelent — arra a t á j é k o z t a t ó j á r a , amely az egyetemi és főiskolai hall­gatók őszi közhasznú munka­végzésének hatékonyabb előké­szítéséről és megszervezéséről szól, s amely felhívja a megyei tanácsok vb mezőgazdasági és élelmezési osztályait, hogy az ez évi szerződéskötések előtt a helyszínen vizsgálják meg min­den egyetemi vagy főiskolai hallgatót foglalkoztató, illetve fogalkoztatni kívánó gazdaság­nál, vállalatnál a hallgatók elhelyezésének és ellátásának feltételéit. Ahol a rendeletben irt feltételek nincsenek meg és azok megteremtése 1982. őszéig nem oldható meg, ott a hall­gatók táborszerű foglalkoztatá­sát ne engedélyezzék. A tájé­koztató szerint is az üzemek egy részében javítani kell a hallgatók és a tanárok munká­jának anyagi elismerését, s olyan munkák elvégzésére cél­szerű megállapodni az egyete­mi és főiskolái hallgatókkal, amelyek — normális erőkifejtés és a munkaidő fegyelmezett ki­használása esetén — legalább napi 100 Ft keresetet biztosíta­nak számukra. A hallgatók jog­szabályban előírt gyakoriságú étkeztetéséről a foglalkoztató gazdaság az üzemi étkezésben részt vevő dolgozókra érvényes térítés ellenében köteles gon­doskodni. A tájékoztató ki­mondja azt is, hogy a felső ta­gozatos általános iskolai ta­nulók és a középiskolások őszi közhasznú munkavégzését a fentiekhez hasonló rugalmas­sággal és önállósággal kell elő­készíteni és megszervezni. DR. VEAK KONRÁD osztályvezető ügyész Munka Törvény A gyógyító köcsög Ponty helyett busa (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Valamikor, az első világhá­ború előtt Tamásiban és Kop- pányszántón gyomor- és has­fájdalmak gyógyítására köcsö­göt alkalmaztak. Tavasz végén fokozódott a munka, de még az étkezés télies volt, vagyis sza­lonnának, bőrkéknek, füstölt hájnak, túrónak, melegített „pörc"-nek, kolbásznak jelentős szerepe volt még az étkezés­ben. Ilyenkor fordult elő, hogy a legények vagy a fiatal em­berek görcsös gyomor- vagy hasfájdalmakról panaszkod­tak. Orvoshoz persze nem men­tek. Hova is menték volna, hi­szen orvos 10-20 kilométerre volt? Pénz sem volt orvosra, patikára, hívták hát a minden­tudó „javasasszonyt”. Ez élet- tapasztalatokban bővelkedő, nélkülözésben megviselt, meg- vénhedt, szegény, mozgékony asszony volt. .Hívásra : „megyek lölköm, megyek, csak rám ka­pok valamit”... Persze, hogy ment, mert a qyógyításért egy kis . miegymást" kapott. A beteg fiatal az ágy szélén ült, nyögött, görnyedezett. Körül- állta az édesanyja, öregszülő, nagynéni, szomszédasszony és a kíváncsiskodó ráérő, nem fiatal „fehércselédek". Másokat nem engedtek be. Én azonban egy alkalommal, kiskoromban nagy­anyám mellett suttyomban vé­gignéztem egy ilyen gyógyítást. Az érkező javasasszony csendre intett. Ágyba fektette a beteget. Felhúzta ingét, nyom­kodta, tapogatta a hasát, gyomrát, „vékonyát". Kimond­ta a véleményt: köcsögöt kell rakni a hasára. Kért egy szélesebb szájú cse­répköcsögöt. Tamásiban kö­zönséges tejes köcsögöt hasz­náltak. Ezután kétujjnyi széles, rövid kenyérhéjat vágott, kosár­ból elővett egy apró, karácso­nyi gyertyadarabot. Valamit mormolva meggyújtotta azt, ol­vadékát rácsöppentette a ke­nyérhéjra és a kis gyertyát rá-, tapasztotta. A kenyérhéjat az égő gyertyával a beteg köldö­kére tette, ráborította a köcsö­göt és rányomta. Közben min­dig valami varázsigéket vagy imádságot mormolt. Majd meg­kérdezte a beteget, hogy szív­ja-e.- Szívja, de nagyon is szív­ja! — Na akkor jól van, meggyó­gyulsz! Azután leült az asztal mel­letti pad szélére és a fali órát figyelte. Ügy jó félóra múlva engedett a köcsög és levette a betegről. Lassan elszivárogtak a beteglátogatók. A javasasz­szony meghagyta, hogy a be­teg „jó kis ebédet" kapjon! Még egy kicsit elbeszélgetett, elrakta a „miegymás” járandó­ságot és elköszönt. Persze, a „kiszívás” fizikai törvényét ma a kisunokám is tudja... Ez a gyógyítási mód Bihar­ban is szokásban volt, de kicsit másképpen... Szabó Pál paraszt­írónk 1931-ben megjelent Bé­kalencse című kisregényében kétszer is említi és így mondja el: A főjegyző benézett az iro­dába, rosszkedvű volt nagyon és azt mondta, elrontotta a gyomrát az este. Ajánljanak or­vosságot! Én ajánlanék főjegy­ző úrnak - ugrott le a bakter- né az ablakból —, de tudom nem fogadja meg.- Megfogadom én, fiam, csak használjon valamit.- Csuprot kell rá melegíteni. — Csuprot? Hogyan? — Ügy, hogy megmelegít egy vászoncsuprot üresen, és rá kell borítani a főjegyző úr ködö­kére, azt tudom, hogy kirántja belőle a nyavalyát! Hát én erre csak azt mon­dom a dunántúli „módon" jobb. Igaz, ha felforrósítják a köcsö­göt, a meleg levegő tágul, de gondolom, hogy a beteg a for­ró köcsög szélének érintésétől legalább is „sziszereg". DR. KOPPÁN JÓZSEF (TUDÓSÍTÓNKTÓL) — A lehalászás mindig a leg­szebb - mondja Görcs Vilmos halásrmester -, mert ez bizo­nyítja munkánk eredményessé­gét vagy eredménytelenségét. De, hogy legyen mit betakarí­tani, addig is sokat kell dolgoz­ni ! — Milyen volt az elmúlt évi eredmény? — Egészen röviden: a lehalá­száskor 818 mázsa piaci halat tudtunk átadni a kereskedelem­nek. 350 mázsa pontyivadékot pedig továbbtenyésztésre a Balatoni Halgazdaságnak. Kb. 20 mázsa halat tartottunk visz- sza magunknak, hogy a tsz helyi üzletét hetente egyszer- kétszer friss áruval láthassuk el. — Ügy tudom, hogy termék- szerkezetet módosítottak. — Igen! Csatlakoztunk a Bi- kali Állami Gazdaság termelé­si rendszeréhez - veszi át a szót Bíró János, a kölesdi Egyet­értés Tsz halászati ágazatveze­tője. Tehát Bikáiról kapjuk a kb. 28 dekagrammos, tovább­tenyésztésre alkalmas fehér és pettyes busaivadékokat, és a felnevelésükhöz szükséges tech­nológiát. Egy év elteltével át­lagosan egy kilogrammon fe­lül lesznék, ekkor fogjuk ki őket. — Jobb ez, mint a ponty? — Jobb! Először is: a húsa miatt, mert nem zsíros! Másod­szor: a takarmányozása ol­csóbb, mert planktonevö hal. — És nekünk, most arról kell gondoskodnunk, hogy megfele­lő mennyiségben szaporodja­nak - mondja Görcs Vilmos. Ezt úgy érhetjük el, hogy trágyáz­zuk a tavat! Nem tévedés: trá­gyázzuk a vizet, mert ezzel tud­juk elősegíteni a planktonok gyors szaporodását! Lenyűgöző­en szép körforgása ez a ter­mészetnek! Trágyázunk híg szer­ves trágyával, és foszfát-karba- mid műtrágyával. Ágazatveze­tőnk — Bíró János - elgondolá­sa és térvei alapján készítet­tünk mindegyik csónakunkhoz egy béléstestet, és ebbe en­gedjük a híg szerves trágyát! A test első és hátsó felén nyilásvan. így az úszó csónakból az áram­ló víz valósággal kimossa a levet, megkönnyítve a mi mun­kánkat! Hetente egyszer, két­szer trágyázunk, a kívánalom­nak megfelelően! — Mindig van munka? — Az unalomig még soha sem jutottunk el! - adja a ma­gyarázatot Kiss Ferenc, a má­sodik halász. Éppen most fe­jeztük be a háló javítását. Az­tán mi tartjuk rendben az egész partszakaszt, kaszálunk és töltést is javítunk. És még itt vannak a zsilipek is, és a tele­lők... de mégis, a legszebb a lehalászás! KONRÁD LÁSZLÓ Görcs Vilmos és Kiss Ferenc munkába indul

Next

/
Oldalképek
Tartalom