Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-06 / 104. szám

A^ËPÜJSÀG 1982. május 6. Énekli ifjúság díszhangverseny Az év kórusai „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel ’82” FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Elmarad a túra A győzelem napja tiszteleté­re nyílt túrát hirdetett a szek­szárdi városi KISZ-bizottság va­sárnapra, a megyeszékhely KISZ-szervezetei számára. A tú­ra most elmarad, illetve későb­bi időpontban kerül megrende­zésre, az országos sportnapok szekszárdi tornabemutatója mi­att. Mint ismeretes, a rendez­vényt május elsejére tervezték, de a rossz időjárás miatt akkor elmaradt és május kilencedikén kerül rá sor. Évek óta hagyományosan má­jus elsején kezdődnek a sza­badtéri programok. Erre az idei évben sajnos nem mindenütt kerülhetett sor a kedvezőtlen időjárás miatt. így a hagyo­mányos szekszárdi május else­jei szabadtéri táncos programot ezúttal a Babits művelődési központ kistermében rendezték meg, ahol az időjárástól füg­getlenül sikeres műsort adott a művelődési központ popzene­kara. Közel ötszázan vettek részt a programon, amelyen az Ab­raham Zsolt vezette Szinkron együttes muzsikált. A Szinkron minden második héten várja a táncolni vágyó fiatalokat. * Az utóbbi évtizedek gyors stílusirónyzat-változásaS köze­pette hosszabb időn keresztül talán csak a Bee Gees tagjai- ' nak sikerült átmenteni magu­kat. Nagyon fiatalon, szinte még gyerekként lettek Ausztrália sztárjai. A három Gibb fivér 67-ben visszatért Angliába, ahol Robert Stigwoodra jutott a menedzseri feladat. Hamarosan megjelent máig is legsikeresebb felvételük, a Massachussetts, amely annak idején Beatles- slágert szorított ki a sikerlisták első helyéről. 69-ben egy időre szétvált a csoport, majd Ame­rikában léptek ismét együtt a közönség elé. Lemezeik akkor is jelentek meg, de ezekből si­kerlistás dal nem született. 75-ben jutottak el ismét az igazi sikerhez, Jive Talkin című felvételükkel. Ez a dal megha­tározója lett az elkövetkezendő években játszott zenéjüknek is. Jól megkomponált dallam, jel­legzetes magas hangú ének, kemény hangzású kíséret, mind­ez diszkóritmusban. Röviden ez jellemző zenéjükre. 77-ben jelent meg a Szombat esti láz, amely filmzeneként és önálló dupla albumként is óriási siker lett. Ezt követően a Bors őrmester című film fő­szereplői voltak. Az általuk játszott populáris, slágerízű diszkózene háttérbe szorulásával ők is visszaestek. Ekkor felszínre kerültek a sze­mélyi problémák is. Az utóbbi hónapokban ismét együtt dol­goznak nagyszabású koncert- körútra készülve. Talán kikerül nekik valamilyen új irányzatot is kidolgozniuk. KINDL GABOR * A három Gibb fivér. Maurice, Robin és Barry. Tegnapelőtt délután került sor Szekszárdon a megyei mű­velődési központban az Éneklő ifjúság című verseny és bemu­tatósorozat díszhangversenyére. A zsűrik erre az alkalomra a legjobbakat hívták meg, tíz ál­talános iskolai és két középis­kolai kórust. A hangverseny, a mintegy hétszáz résztvevő közös éneké­vel kezdődött, Kodály egyik mű­vét adták elő a fiatalok. Valamennyi részt vevő kórus megérdemli, hogy felsoroljuk őket, már csak azért is, mert mind a tizenkét közösség arany minősítést ért el a versenyben. A mintegy harminc induló kó­rus közül a .díszhangversenyre meghívták a következő általá­nos iskolák éneklő úttörőit: Magyar Ifjúság Kupa Területi döntő Végéhez közeledik a Magyar Ifjúság Kupa. A versenyt tulaj­donképpen két évvel ezelőtt hirdette meg a Magyar Ifjúság és a KISZ KB. Az első forduló­ban az „Edzett vagyok" próbá­kat kellett letenni a jelentke­zőknek, majd a második fordu­ló — a kispályás labdarúgás — három kategóriában zajlott. Kü­lön indultak az ifik, a felnőtt férfiak és a nők. Tolna megyében 5 fiú-, 5 lány- és 15 felnőtt férficsapat neve­zett a versenyre, közülük ösz- szesen három jutott a megyei döntők után a területi ver­senyre, amelyre a hét végén kerül sor Fonyódon, Tolna, Ba­ranya, Zala és a BM Határőrség csapatai között. Ez utóbbiak csak a felnőtt férfi kategóriá­ban képviseltetik magukat. A három csapat, tíz-tíz fővel szombaton indul a területi dön­tőre. Csak azok a fiatalok ve­hettek részt a versenyen, akik az indulástól kezdve együtt sportolnak, mert a tízfős keret tagjai menet közben nem cseré­lődhettek. A Tolna megyei lányokat a szekszárdi bőrdíszművesek kép­viselik, a középiskolásokat egy * Cornelius nevű csapat, amely áll nyolc garaysból és a Rózsa Ferenc szakközépiskola két di­ákjából. Az Allisca csapat egy baráti társaság, nem is mind­annyian élnek megyénkben, de azért indultak a Magyar Ifjúság Kupán, mert valamikor az egye­temen egy focicsapatban ját­szottak, és most ezzel a játék­kal is felelevenítik az egyete­mista szép időket. Ezen kívül nyílván mind a három csapat szereti a sportot, az egészséges mozgást. Hőgyész, Decs, Tamási, Simon- tornya, a paksi 2-es, a dombó­vári 4-es, a bonyhádi 1-es és 2-es iskola. A középiskolások kategóriájában a hangverse­nyen a szekszárdi Garay és a dombóvári Gőgös Ignác Gim­názium énekkara szerepelt. Az Év kórusa címet, az álta­lános iskolák közül a decsiek kórusa nyerte el, Czakó Sán- dorné vezetésével, a középisko­lák közül pedig a Garay gim­nazisták Gerse József vezetésé­vel. Valamennyi részt vevő ének­kar megkapta Vígh Tamás Ko- dály-emlékplakettjét és a me­gyei KISZ-bizottság ajándékát, a legújabb Kodály-hanglemezt. Az Év kórusa címet a Kóta, A sikerért mindenütt men kell küzdeni — Magyar Zsuzsa vagyok, nemrégiben töltöttem be 17. életévemet. Budapesten tanu­lók az Állami Artistaképző In­tézetben. Az egészet tulajdon­képpen a televíziónak köszön­hetem, ugyanis a pályára egy akkoriban vetített NSZK tv- fil'msorozat .vezetett, az emléke­zetes Salto mortale. Édes­anyám, Hajdics Klára testne­velőiként nemcsak a saját diák­jait, engem, a lányát is moz­gásra, a testnevelésre nevelt. Második osztályos voltam az általános iskolában, amikor fölutaztunk édesanyámmal Bu­dapestre felvételi vizsgára. Per­sze nem volt olyan egyszerű, aíhogy most mesélem, sokat kel­lett anya fülét rágnom, míg beleegyezett választásomba. A vizsgán tulajdonképpen semmit sem kellett csinálnom. Csak egy pukkedlit, megfogták a ka­romét, a combomat, aztán azt mondták, két év múlva jöhetek. — Negyedikes koromtól élek Pesten. Az iskola itt nyolc évig tart és plusz egy év a művész­képző. Akkoriban tizenöten kezdtünk, s ma csalk egyedül vagyok a csoportból. A többiek leszakadtok, otthagyták az in­tézetet, vagy már — iskola nél­kül — valamelyik csoporttal dolgoznak. Én megszerettem a levegőt, mindenképpen levegő- akrobata szerettem volna len­ni. ATjana, a Szovjetunióból érkezett tanárnő volt a trapéz- tanárom. Tőle rengeteget ta­nultam, csak sdjnos, a munká­ja máshová hívta, így a trapéz helyett egy ugrócsaporfhoz ke­rültem. Az az igazság, hogy két évvel az iskola befejezése előtt, mór stimatolgattam, milyen te­rületen dolgozhatnék majd, de sajnos, amit nagyon-nagyon szeretnék : a trapézt, ma a Ma­gyar Cirkusz és Varieté Válla­lat nemigen szorgalmazza. — Most öten vagyunk az ugrócsoporfban, sokat gyakoro­lunk, délelőtt szakmai, délután elméleti tantárgyak... Az inté­zetben úgy van, hogy az első a Kórusok Országos Tanácsa alapította, ugyanők dicséretben részesítették még a szekszárdi 1-es iskola, a tamási, a simon- tornyai, a bonyhádi 1-es álta­lános iskola énekkarát és a Gő­gös Gimnázium kórusát. A ju­talmakat a díszhangversenyen, az arany minősítésekkel együtt Kertész Attila karnagy adta át, aki végigkísérte a versenyt Tol­na megyében, valamennyi be­mutatón ő volt a zsűri elnöke. A megyei KISZ-bizottság aján­dékát Temesi Ágnes megyei út­törőelnök adta át. A hangverseny a középisko­lák nagy kórusainak közös éne­kével zárult, Kodály Magyarok­hoz című művével ért véget az Éneklő Ifjúság idei Tolna me­gyei bemutatósorozata. négy esztendőben délelőtt ren­desen iskolai tanulmányokat folytatunk, délután pedig szak­mai és gyakorlati foglalkozá­sokat tartunk. A második négy esztendőben pedig ez fordított. A leg nehezebbek számomra a szakmai tantárgyak, az akroba­tika, a tánc- és dzsesszbalett, a zsonglőr, a pantomim tan­tárgyak, összesen vagy tizenöt tárgy. Hogy mindezt fizikailag is bitjük, szükség van a kondí­cióórákra is. amelyek a legfá­rasztóbbak ugyan, de azt hi­szem, a leghasznosabbak. — Jövőre érettségizem, ugyanúgy, mint mindenki más, aki középiskolába já-r. Magyar­A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1970. október óta minden évben meghirdeti az általános és középiskolák ta­nulói számára a „Hazánk me­zőgazdasága diákszemmel" c. pályázatot. Azóta 40 632 pá­lyamunka érkezett. A kiosztott díjak és jutalmak száma a képzőművészeti pályázat jutal­maival együtt 3078 volt. A beküldött képzőművészeti anyagból (rajz, batik, kisplasz­tika) minden évben kiállítás nyílt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Az anyag egy részéből vándorkiállítás készült és azt az ország számos vá­rosában, sőt, külföldön is be­mutatták. Ez évben 2186 pályamunka érkezett be, 1894 általános is­kolai tanulótól (140 dolgozat, 1489 rajz, 82 textil, batik és 183 kerámia, kisplasztika) és 292 középiskolai dolgozat. Idén is kiállítás nyílt a Ma­gyar Mezőaazdasági Múzeum­ban a 109 rajzból, 70 kisplasz­tikából és 21 batikból. A díjakat Héger József, a MÉM szakoktatási és kutatási főosztályának vezetője adta át. Az általános iskolák közül fő­igazgatói díjat nyert a vaszari Körzeti Általános Iskola és a szegedi Balázs Béla Úttörőház. A középiskolai pályázat eredményhirdetésén és díjki­osztásán dr. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium osz­tályvezetője értékelte a pályá­zatot és adta át a díjakat. Főigazgatói díjat többek kö­zött az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és a szegedi Rad­nóti Miklós Gimnázium kapott. Az iskolák pedagógusainak munkáját azzal ismerte el a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum, hogy azoknak, akik év­ból, történelemből, matematika bál, fizikából és azt hiszem orosz nyelvből. A nyelvre rend­kívül nagy szükség van, hiszen nemegyszer előfordul, hogy ugyanazon csoportban különbö­ző nemzetiségűek dolgoznak. Én az oroszt választottam. Érett­ségi után, ha elvégeztem az egyesztendős művészképzőt, kapom meg az előadóművészi okmányomat, s ha sikerül el­helyezkednem, akkor már nagy esélyem van arra, hogy azt csi­nálhassam, amit szívemből sze­retek. — Hogy mit szeretek a leg­jobban? A szólótrapézt. A fli- gendét — amikor a trapézon ről évre rendszeresen segítették tanulóikat, jutalmat is adott. A több mint egy évtizede elindított pályázat néhány ezer fiatallal megismertette a fel­fedező, kutató munka titkait, ugyanakkor sokan megszeret­ték a pályázaton keresztül a mezőgazdaságot, az élelmiszer- ipart, az erdészetet — és vá­lasztották élethivatásul. A pályázat mérsékelt Tolna megyei sikert hozott, föltétele­zésünk szerint azért, mert me­zőgazdasági szakközépiskolás diákjaink érdeklődését nem keltette föl kellő mértékben a jó célú verseny lehetősége. Hogy az ünnepélyes eredmény- hirdetésen mégis szerepelhe­tett szűkebb hazánk neve, azt egy tamási gimnazistának, néqy ocsényi, és egy bonyhá­di általános iskolás tanulónak tulajdoníthatjuk. Jutalmat ka­pott „A növénytermelés alaku­lása lakóhelyem környékén az elmúlt 30 év alatt” cím alatt pályázó Tolnai Évá, a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium tanulója. A Hazánk mezőgaz­dasága diákszemmel pályázat általános iskolai kategóriájá­ban a tizenhárom díjazott más meqyebeli. Ellenben a pályá­zatra beküldött legjobb (rajz, batik, kisplasztika) munkákból rendezett kiállítás kis alkotói között ott van a tízéves Cse- lenki Mária és Áment Edit, to­vábbá a tizenegy éves Csem­pele Tamás és a tizenhárom éves Révész György. Valahá­nyon az őcsényi általános is­kola tanulói. A kilencéves Tóth Patony a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskola tanu­lója. Jövő ilyenkor szeretnénk ezen a helyen izmosabb Tolna me­gyei sikerről beszámolni, mert az valahogyan méltóbb lenne egy fejlett mezőgazdaságáról ismert megyéhez. ugrók és fogó is van — kevés­bé kedvelem. Az én „világom” az, amikor egyedül „lógok a szeren”, himbálódzva, lábfejjel kapaszkodva, fejjel lefelé, vagy éppen egy kifordított karral. — Persze nagyon néhéz, iszo­nyú sok állhatatos munkára van szükség, mire felharsan az első taps. Nem is lehet másként, csak megszállottként megkeres­ni ezzel a kenyeret. Hét esz­tendő kollégiumban, délelőtt, délután iskolában. Szórakozás­ra alig, vagy egyáltalán nem jut idő. Talán a cirkusz... Oda sokat járok. Olykor egy diszkó, vagy egy jó film a moziban. Ennyi ! — Édesanyám minden két- hétben fölutazik Pestre. Olyan­kor nagyot sétálunk, ha meleg van, fagyizunk egyet, ha hűvös, esős idő, beülünk egy cukiba. Süteményt nemigen eszem, vi­gyázni kell a fölös kilókkal, pe­dig pokolian szeretek jókat en­ni, de hát ezen a pályán a tu­dás mellett legalább annyira fontos a mértéktartás. A tra­pézra nem léhet kialvatlanul fáradtan, súlyfölösleggel föl­lépni. — Jó ideje nem dohányzóm. Igaz, nem is sokáig szívtam, gyorsan rájöttem, ez nem fér­het össze a pólyával, mintany- nyi minden más. Ami a jövő- met illeti, a suli után azt hi­szem albérlet jön, az elején rendkívül alacsony fizetéssel. De nem félek, tudom, én is ki fogom bírni. Szekszárdra, haza csak ünnepekkor járok, talán az iskola után többet, sűrűb­ben jöhetek. Rég elkerültem innen, de mind a mai napig kötődöm a városhoz. Itt élnek a legjobb . ismerőseim, bará­taim. — Nem, a megyéből most senki sem jár az intézetbe. Négy évvel ezelőtt ismertem egy fiút, aki dunaföldvári volt, az­óta senkit. Azt hiszem, aki ide jelentkezik, .nem is sejti, mit vállal. Mór tizenegy-tizenkét- éves korban meg kell kezdeni ezt az intenzív tanulást. De nincs mese, a sikerért minde­nütt meg kell küzdeni. Lejegyezte: Sárközi A színpadon a decsi általános iskola kórusa A „szeren”

Next

/
Oldalképek
Tartalom