Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
1982. május 22. * Mi van a „tiszthelyettesekkel”? Mielőtt ° fegyveres testületek állományába tartozók bele-------------- kezdenének ez írás olvasásába, elmondom, nem ró luk lesz szó a továbbiakban. Tiszthelyettesek, tehát akik a vezetők és a — legyünk stílszerűek a cím miatt —-, „közkatonák" között vannak, az élet más területén is találhatók. Sőt, nagyobb számban, mint a fegyveres testületek kebelében. A középvezetőkről van néhány gondolatom, amelyek közreadásával, tudom, hogy nem fogom megváltani a világot, enyhíteni sem valószínű, hogy tudók a meglévő helyzeten, de akut problémára ráirányítani a figyelmet sohasem lehet fölösleges. Ha sokszor emlegetjük, talán előbb lépünk a „tettek mezejére”. Kezdjük a legtöbbet tárgyalt, így legismertebb kérdéssel. Munkásból „kiemelni” középvezetőt, az egyik legnehezebb feladat. Az okók elég kézenlekvőek. Először is, ha a kiemelés megtörténik, a kiemelt keresete általában lecsökken, különösen akkor, ha addig teljesítménybérben dolgozott. De ez csak az egyik oldala a kérdésnek, sok esetben talán nem is a legdöntőbb. A miért nem vállalják? kérdésre igen sokszor a nem közvetlenül termeléssel kapcsolatos tényezők adnak választ. A munkás, képességeinek, szorgalmának megfelelően, végzi munkáját, azonkívül másra gondja nincs — természetesen az önként vállalt társadalmi tevékenységgel .együtt. A középvezető — bármelyik poszton —, a termelésszervezésen és -irányításon túl köteles foglalkozni ezernyi más dologgal is. Hogy csak egyet emeljünk ki a sorból, a nyakába szakad a nem csökkenő, hanem állandóan növekvő admlirfisztrá- ció ellátása fölfelé és lefelé egyaránt. Aztán ne hallgassunk a leg népszerűtlenebb feladatról sem, a nagyobb helyeken még fegyelmi jogkörrel is rendelkezik. Hogy ennek gyakorlása milyen gondokat vet fel —- közismert. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a középvezető állandóan „présben” van. Eleget kell tennie fölfelé is, lefelé is. Nyomás nehezedik rá innen is, onnan is. És ha mind'ezt nem kompenzálja anyagi és erkölcsi megbecsülés, akikor nem kell csodálkozni, ha a fölkérésre „nem” a válasz. Különböző szervek fölmérték, hogy a középvezetőkkel kapcsolatos hármas követelmény hogyan érvényesül. Szakmai fel- készültségük — állapították meg — alapvetően megfelelő. Találni közöttük egyeteme:, főiskolát végzett fiatal embereket éppúgy, mint olyanokat, akik nem rendelkeznek még középszintű iskolai végzettséggel sem. Ezek, helyzetükből adódóan, jól kiegészítik a fiatalabb, nagyobb elméleti tudással, de kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkező fiatalokat. Ellenpélda is akad, de az előbbi a jellemző. A vezetői készség megítélésénél már nagyobb eltérések tapasztalhatók. Elég gyakran találkozni e téren a megfelelő határozottság hiányával éppúgy, mint a parancsolgatásra való hajlammal. A gondok forrása részben ott keresendő, hogy a fiatal műszakiak közül sokat kellő vezetői ismeret és tapasztalat nélkül állítanak középvezetői funkcióba és a kellő segítséget sem kapják meg a továbbiakban. Nem újkeletű a megállapítás, de napjainkban változatlanul igaz, hogy a felsőfokú oktatási intézmények igen alacsony színvonalon adnak vezetői ismereteket. A középvezetők vezetői készségének megítélésében------------------------------------— fontos tényező a döntési készség, a m unkaszervezés és a munkafegyelem megteremtése. Különösen ez utóbbi esetében a középvezetőkön kívüli tényezők is erős befolyást gyakorolnak az intézkedésekre, vagy azok elmulasztására. Van egy gyár a megyénkben — hadd ne nevezzem nevén, hiszen azóta már új szelek fújnak náluk is —, ahol erősen megromlott a munkafegyelem. A középvezetők intézkedtek volna, de a súlyos munkaerőhiányra tekintettel följebbről arra kaptak utasítást, hogy legyenek „nagyvonalúak”. Hiszen, ha a fegyelmezetlen dolgozót megbüntetik, fogja magát, továbbáll, és az új helyen kedvezőbb anyagi feltételek mellett helyezkedik el. Persze az ilyesmiből az az eset következik be, hogy „a kígyó bekapta a farkát". Mielőtt rátérnék egy olyan érdekes jelenségre, amelynek leírása miatt, tudom, lesznek akik elhúzzák a szájukat, és enyhén szólva, nem értenek egyet velem, szükségesnek látom hangsúlyozni: a középvezetők tevékenységének javítása érdekében szükséges erősíteni pozíciójukat a vállalati vezetési rendszeren belül. Ez megköveteli a vállalati belső mechanizmus korszerűsítését, a jog- és hatáskörök, valamint a felelősség további decentralizálását. És ami legalább ennyire fontos, ha a gazdasági egységek középvezetőit úgy tekintjük, mint a felső vezetés természetes és ésszerű utánpótlását, akkor különböző formában biztosítani kell számukra a szükséges vezetői ismeretek megszerzését, magyarán biztosítani kell, hogy idővel ők léphessenek egyet előre. Nos és most az a bizonyos „kényes" kérdés, ami tartok tőle, hogy fejcsóválást von maga után. Valahogy az az érzésem, mintha az utóbbi időben megint sikk lenne amolyan „nadrágos” embernek lennli, vagyis hivatalnokká válni. Túlontúl megnőtt az íróasztal becsülete. Anélkül, hogy le akarnám becsülni az íróasztal mellett végzett, az esetek túlnyomó többségében elengedhetetlenül szükséges és értékes munkát, a visszásságokról szólnék inkább. Átfogó irányítás, természetesen, csak a központokból, a hivatalokból történhet. Viszont, hogy innen jó színvonalon lehessen irányítani, ahhoz jelentős számban keliendk olyan emberek, akik — nem tudok jobb kifejezést találni rá — aládolgoznak a vezetésnek. Nos, az már kérdés, hogy az ilyen átdolgozáshoz milyen mértékű kval’if káltság szükségeltetik. Elnézést a személyes példáért, de úgy hiszem általánosítható volta miatt, a közeli ismeretségi körömből származó példa érzékeltetni tudja, mit is akarok mondani. Fiatal agrármérnök, nemrég végezte el, jeles eredménnyel az egyik agráregyetemet. Hívták a termelésbe, nem ment. Nem tudott elszakadni a várostól. Beültették hát egy irodába, ahol olyan munkát végeztettek vele, amit egy érettségizett kislány esetleg jobban is el tudna végezni. Viszont, tényleg, itt nincs ‘istálJósza'g, trágyás gumicsizma, a cím azonban megmaradt. Hát ez is van. Ne értsen félre senki, a;: ő boldogsága bizonyosan így teljes, tehát nem kárhoztatom. A társadalmi szükséglet azonban nem ez. Mindezek után kíséreljünk meg összegezni. Alapvetően — szükséges, hogy javuljon a középvezetők, elsősorban a közvetlen termelést irányítók erkölcsi és anyagi megbecsülése. Segíteni kell őket az alapvető ismeretek megszerzésében és úgy kezelni valamennyiőjüket, mint a vezetőutánpótlás első számú bázisát. L. Gy. Pusztan élni A csurgópusztai telep 1952-ben jött létre. A volt Eszterházy-birtoktól három cselédházat „örököli" a gazdaság. Az 1968-as gazdasági reform után a sertésprogram létrejöttével rohamos fejlődés indult meg és az a mai napig is tart. Az új telep kiépítése 1972-ben vált intenzívvé. A mintegy 100 lélekszámú puszta szociális ellátásáról a gazdaság gondoskodik az itt lakók megelégedésére. Korán kel a család a reggeli etetéshez Kedvenc játszóhely az árokpart A telep KISZ-esei társadalmi munkában kaszálják a füvet az istállók között Utcai csetepaté után Pista bácsi, az éjjeliőr Munka után kellemes ki kapcsolódás a hímzés Fotó: K. A. Kamaszok Kodlecskó Gyula (balról) telepvezető látogatóban az Oilman család otthonában Szanesikéknál kétszáz aprójószágról kell gondoskodni
