Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
1982. május 19. NÉPÚJSÁG 3 Szűkös hitel, nagy beruházások Beszélgetés dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Az elmúlt esztendőt a kedvezőtlen kilátások ellenére is jó eredménnyel zárta a mezőgazdaság. Ennek a ténynek az ismeretében az idei lehetőségekről beszélgettünk dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — A mezőgazdasági nagyüzemek 1981-ben 4,5 milliárd forinttal több nyereséget értek el a tervezettnél. Mire ad lehetőséget ez a többletnyereség? Vagy ismerve például a hiteltörlesztések meggyorsítását, a hitelkeretek szűkülését, lehet-e egyáltalán szabadon felhasználható többletnyereségről beszélni? — Ennél a 4,5 m'illiárdnál hangsúlyozni kell, hogy — az adózás rendszeréből következően — a költségvetés bevételei is a tervezettet lényegesen meghaladó mértékben emelkednek. Az előzetes adatok szerint az adótöbblet, a következő évek hiteltörlesztéseinek előrehozása, a forgóalap-feltöl- tési kötelezettség, a tervezettnél kevesebb amortizáció és a nyereségrészesedési többlet miatt a beruházási vásárlóerő a tervezettet alig haladja meg. különösen, ha azzal is számolnunk kell, hogy hitelfelvételre — a múlt évhez képest — lényegesen szerényebb mértékben nyílik lehetőség. — A mezőgazdasági nagyüzemek egyharmadá- ban az eredmény a korábbival -azonos szinten maradt, illetve. az alá csökkent. Az állami gazdaságok nyereségének 30 százaléka a négy mezőgazdasági kombinátban képződött. Az ágazat keretein belül van-e valamilyen lehetőség átcsoportosításra? — A jövedelemnek a szabályozórendszeren kívüli eszközökkel történő átcsoportosítására nincs szükség! A nagyöbb nyereséggel záró gazdaságoknál ugyanis dinamikusabban nőtt az adó összege is. Hasonló hatást váltott ki a hiteltörlesztések előrehozatala is, hiszen a bank azoknál a gazdaságoknál „gyorsította" a lejáratot, ahol a magasabb jövedelemből több „szabad” fejlesztési forrás képződött... Azt sem szabad elfelejteni, hogy az alacsony jövedelmű és kedvezőtlen adottságú nagyüzemek helyzetének javításához szükséges pénzügyi forrást az ágazatnak önerőből kellett megteremtenie, az energiahordozók árához nyújtott dotáció megszüntetésével és a tejprémium mértékének 20 százalékos csökkentésével teremtették elő a szükséges összeget. Ezzel tekintélyes összegű, eddig erediménynövelő forrást csoportosíthattunk át az átlagosnál jobb gazdaságoktól az alacsonyabb jövedelműék javára. Ha ezeken túl méa bármilyen Indokkal hozzányúlnának ' a qazdaságok jövedelméhez, akkor az már a hatékonyság növelését. a tervezett termelés fejlesztését akadályozná. — A mezőgazdasági üzemek a szűkös beruházási lehetőségekre panaszkodnak, ugyanakkor a mező- gazdasági beruházások a tervezett szintnél rendre magasabbak. Vajon ennek az ellentmondásnak nem az-e az oka, hogy a mezőgazda- sági beruházások szerkezete nem a terv szerint alakul? Hogy az üzemek elsősorban és érthetően a gyorsan megtérülő beruházásokra (például kiegészítő tevékenység) és nem az alapvető, de kisebb nyereséget hozó tevékenységekre koncentrálnak? — Ami a panaszkodást illeti, nem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdasági üzemek egy- harmadának alig van fejlesztési forrása, és a minimális vagy teljesen hiányzó, úgynevezett saját erő miatt nem tudnak hitelt felvenni. Ami a többieket illeti, népqazdasági okok miatt mdqa a felvehető hitelkeret is szűkös. A mezőgazdasági beruházások szerkezetét tekintve csak az építési beruházások térnek el a tervezettől. Igaz, ezek adják az összes beruházások egyhanmadát. De ez az elmozdulás sem ellentétes a népqaz- 'dasáqi tervben megfogalmazottakkal. Például a gazdaságok a tervezettnél több szarvas- marha- és sertésférőhely építéséhez fogtak. Jelentős mértékben túlteljesítették a barom- fiféröhely-be ruházó sok időarányos tervét és a tárolóterekkel kapcsolatos beruházási igény is több a tervezettnél. — Szűkös hitelkeret, túlteljesített beruházások! Honnan a pénz? — Persze, egyetlen gazdaság sem építkezett valamiféle „elásott kincsből". Az általános pénzhiány melletti többletberuházásokat az tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági üzemek 1981-ben kezdeményezett beruházásainak nagy része megfelelt a konvertálható árualapokat bővítő hitelfeltételeknek, s így hozzájutottak az általuk igényelt plusz hitelhez. Ennek, megfelelően az 1981-ben terven felül igénybe vett konvertálható hitelt a Magyar Nemzeti Bank elsősorban az alap- tevékenység fejlesztését elősegítő beruházásokhoz folyósította. Uqyancsak a tervezettet meghaladó mértékben vettek igénybe összegeket az energiaracionalizálási beruházásokhoz az e célra elkülönített keretből... A aép-, a meliorációs és az ültetvénytelepítési beruházások a tervezett szinten alakultak. Természetesen igaz az Is, hogy az alaptevékenvséqen kívüli tevékenységet is számottevő mértékben fejlesztették a mezőgazdasági naqyüzemek. Ennek azonban alacsony a beruházási iaénye. éppen ez benne az egyik jelentős üzemi és népgazdasáai előny. — Vajon a beruházások mellett a mezőgazdasáni üzemek anyagi érdekeltségi rendszere szavatolja-e a gazdaságos termelésfejlesztést? — Már csak azért sem lehet a beruházás a termelésfejlesztés kizárólagos eszköze, mert sok gazdaságnak ehhez nincs is pénze. Elkoptatott dolog lenne most úgy általában a kihasználatlan tartalékok emlegetése, de a különböző fejlettségi színvonalon álló, eltérő adottságú és jövedelmű mező- gazdaságii nagyüzemek között a termelésfejlesztést szolgáló gazdasági együttműködéseknek valóban olyan „telér”-je rejlik, amit vétek lenne kiaknázatlanul hagyni. Például amíg az alacsony jövedelmű gazdaságoknak általában kevés és elhasznált gépük van, amíg a termőföldet nem tudják időben és jól megművelni, s gondjaik vannak a rét- és legelőterületek, a meglévő állatférőhelyek hasznosításával is, addig az erős gazdaságokban a növénytermelés és az állattenyésztés további dinamikus fejlődését sok esetben a kellő termőterület hiánya akadályozza. Éppen ezért az együttműködés kibontakoztatása érdekében az erős nagyüzemek meghatározott célra tartalékalapjukat is átadhatják az alacsony jövedelmű gazdaságoknak, és ennek fejében részesedhetnek gazdasági eredményeikből. Emellett az erős gazdaságok anyagi és szellemi kapacitásainak mozgósítása érdekében például a gyenge és erős qazdaságok együttműködése esetén éppen úay elszámolható az árkieaészí- tés — meghatározott feltételek mellett — és a termelésiadókedvezmény, mintha a gyengébb adottságú gazdasáq egymaga dolgozott volna. A közösen elért eredmény utáni adózás is az alacsonyabb jövedelmű üzem feltételei szerint történik. — Segiti-e a gazdaságos termelésfejlesztési a kistermelőkkel kiépített kapcsolatrendszer bővítése? — Ez a „beruházásmentes" termelésfejlesztésnek egy másik formája. Ennek eredményeként jelentősen bővült azoknak a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemeknek a köre, amelyek a háztáji gazdaságok által termelt és a nagyüzemen keresztül értékesített egyes mezőgazdasági termékek után árkiegészítést kapnak. A tejárkiegészítést, a tejprémiumot, a vóqómarhaár- kiegészítést a mezőgazdasági üzemek akkor is megkaphatják, ha állataikat szerződéses formában a kistermelők tartják... Rugalmasabbá váltak a korábban állami támogatással létesített termelőberendezések hasznosítását előíró szabályok is. Egyes — nagyüzemi módon qazdaságosan nem használható — termelőkapacitásokat, mint például istállókat, ültetvényeket a mezőgazdasági nagyüzemek akár bérbe is adhatnak. Végül, de nem utolsósorban lehetővé tettük, hogy a mezőgazdasági üzemi dolgozók az alaptevékenyséq keretében — külön megállapodás alapján — munkakörükbe nem tartozó munkákat is vállaljanak... Az ilyen és az ezekhez hasonló termelésbővítést ösztönző intézkedések kidolgozásával a továbbiakban is foglalkozunk. B. P. Kőbalta és huszita kés Kincsek magánkézben Pánczél doktor és kislánya a gyűjtemény egy részével A fenti címben a „kincsek" szót tulajdonképpen idézőjelbe kellett volna tenni, hiszen azok a kincsek, melyek alább majd szóba kerülnek, sokak számára egy lyukas garast se érnek. Jártában-keltében ugyan ki vet ügyet egy pattintott kőből való nyílhegyre, vagy egy fehér vonaldíszes korsótöredékre? Az értőnek azonban ettől felcsillan a szeme, szakemberek tájékoztatását kéri, vagy szakkönyveket böngész a pontos kormeghatározás érdekében, majd a talált darabot besorolja gyűjteményébe. A gyűjtésre való hajlandóság az ember természetes tulajdonsága. A tücsök és hangya példabeszéde még csak a létfenntartáshoz szükséges javak félretevésének fontosságáról szól, de már időtlen idők óta gyűjtünk olyasmit is, amiből az égvilágon semmi hasznunk, ami csak kevesek számára jelent értéket, vagy ami csupán egész egyszerűen szép» A szekszárdi múzeum mellett 1981. január 10. óta szervezett formában működik a műgyűjtőkör. — Ez így kicsit túlságosan arisztokratikusan hanqzik — kezdjük bosszantani Boldizsár Ildikót, a közintézmény népművelőjét. — Kinek van manapság pénze műkincsekre? Emellett nem lehet-e az újsütetű sznobság valamilyen jelét keresni az egész mögött? — Léhet, csak akkor éppen beszélni nem lenne érdemes róla! — kapjuk a választ. — Itt egészen másról van szó. Arról, hogy az élet maga kínálta a szervezés ötletét. A múzeumlátogatók, a különböző rendezvényeket felkeresők közt egyre sűrűbben fordultak elő ugyanazok az arcok, jöttek ilyen-olyan érdeklődő kérdésekkel ugyanazok a személyek. Az érdeklődés kielégítése a múzeum közművelődési feladatai közé tartozik. A legelsők egyike dr. Pán- •czél Tamás orvos volt, de van a 19 aktív tagot számláló műgyűjtőkor tagjai közt gépszerelő, fazekas, mérnök és most érettségiző bonyhádi gimnazista is. — Ki, mit gyűjt? — Pánczél doktor, Csete Ferenc mérnök és Simon József gimnazista fegyvereket, Tischler Tibor kerámiát és porcelánt, a várdomb! Schmidt György órákat, a majosi Besohtel Helmut érméket. A mórágyi Machánék nagy értékű régészeti anyagáról már írtak a Népújságban... — A műkincs egyben nemzeti kincs is. Nem inkább a múzeumban’lenne a helye? — Elméletben. Ha a múzeumoknak ehhez lenne elegendő anyagi ereje, tároló- és kiállítóhelye... Továbbra is ennél a témánál maradva, az sem elhanyagolható, hogy a szakértő gyűjtő kezébe került műtárgy — mindkettő nagyon fontos — 1. nem vész el, 2. nem kerül ki az országból. Nemzeti kincs jellegén mit se változtat az, hogy magánkézben van, mint például Csanády doktor híres bátaszéki gyűjteménye. A köbön belül a szakmai segítés szervezetten történik. Dr. Temesvári Ferencet, a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárának vezetőjét, dr. Geday Istvánt, az éremtár irányítóját, Kolba Juditot, aki ugvanitt az ötvösművészeti remekek legfőbb őre, vagy Katona Imrét, az Iparművészeti Múzeum osztály- vezetőjét munkájuk természete szerint se bolygathatják szüntelenül magánszemélyek. A körben azonban mindannyian tartottak előadást és az ezt követő konzultációkból, szabad eszmecserékből mindenki gazdagodott. A kör tagjai már visszajöttek a budapesti Hadtörténeti Múzeumban tett közös kirándulásról... Ez volt a havonta legalább egyszer ismétlődő találkozások között sorrendben az utolsó. Az önművelésnek — végtére a gyűjtés ez is — van közművelődési haszna. A nagyobb gyűjtemények a helyi pedagógusok segítői lehetnék és arra is volt már példa, hogy a mű- „ gyűjtőkör tagjai hasznos, fontos szerepet játszottak községük falumúzeumának létrehozásában (Mórágy, Magyarkeszi). Annak illusztrálására, hogy mindez nemcsak üres beszéd, érdemes megfordulni dr. Pánczél Tamás szekszárdi házának emeleti szobájában. Szó szerint megfordulni, ugyanis körben a falakon fegyverek formájában ott a teljes hazai hadtörténelem. — A szenvedélyem még otthonról, Dunaszentgyôrgÿrôl származik — kezdi a házigazda. — Legalább féltucat olyan fegyverem van, ami a Duna medréből, vagy a határból került elő. Restaurálásuk a múzeumi szakember, Bucsányi Kálmán szokásos mestermunkája. Van itt román kori kard a XIII. század elejéről, olyan markolatgombbal, amelyből v A mórágyi ősök kőeszközei Machán István gyűjteményében csak 16 ismeretes az országban. Odébb szúrókard „pos- saui” jeggyel ellátva, az 1300- as évek végéről. Német vért, magyar sisak, szablya, fokos, alabárd, számszeríj és 80 centis pengéjű fegyver, amelyet a kardviseléstől eltiltott parasztok használtak és szerényen csak „huszita késnék” neveztek. — Én is „mindent gyűjtőként" kezdtem — meséli Pánczél doktor. — Aztán 15 év alatt fokozatosan kiderült, hogy ez képtelenség. Most gyűjtőkörömet a Magyarországon megfordult fegyverekre szűkítettem, ez is elég nagy... önkontrollként a félszáz kötetes, soknyelvű szakkönyvtár szolgál. —• A gyűjtés alapjául pedig ugyebár sok .pénz? — Déhogy! Türelem és elsősorban cseretárgyak. Maga a szenvedély azonban valószínűleg megfizethetetlen ! Mert örömöt okoz. ORDAS IVÁN Fotó: Bakó Jenő Tolna Negyedszer kiváló az Aranykalász Tsz Kibővített ünnepi küldöttgyűlés volt tegnap Tolnán, az Aranykalász Termelőszövetkezetben abból az a'kalomból, hogy a gazdaság az elmúlt évi eredményei alapján, negyedszer is elnyerte a mezőgazdaságii és élelmezésügyi miniszter és a TOT alapította Kiváló Termelőszövetkezet címet. A kitüntető oklevelet K. Papp József, a megyéi pártbizottság első titkára adta át, és rövid beszédben fejezte ki elismerését a szövetkezet dolgozóinak az elért eredményért, szólva a megye mezőgazdasáqa és ipara előtt álló feladatokról. Az ünnepi küldöttgyűlésen jelen volt Kapinya Miklósné országgyűlési képviselő is. Mónus István, a szövetkezet elnöke ünnepi beszédében szólt a megtett útról, a gazdaság eredményeiről, amelynek elérésében jelentős szerepet játszott a kilenc szocialista brigád. Közülük is kiemelkedő munkát végzett a Zalka Máté szállítási, a Garay János traktoros és a Petőfi tehenészeti brigád. A szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés eredményei mellé sorakozik a kertészeti ágazat, amelynek különösen nagy szerepe van a lakosság ellátásában. Az ünnepi küldöttgvűlésen hárman kapták meg az ágazati kiváló dolgozó kitüntetést, számosán kaptak szövetkezet kiváló' dolgozója címet és pénzjutalmakat. Az ünnepséget a tolnai gimnázium Radnóti Miklósról elnevezett KlSZ-alapszervezete rövid műsorral tette még emlékezetesebbé. Értelmiségiek bëketalâlkozôja Értelmiségi találkozót rendez az Országos Béketanács és a Magyar Tudományos Akadémia május 27-én, az MTA dísztermében. A béke- és barátsági hónap keretében sorra kerülő eszmecserén azt vitatják tmeg: a magyar értelmiség miként járulhat hozzá a nukleáris háború növekvő veszélyének elhárításához, >gz enyhülés vívmányainak megvédéséhez, a leszerelés ügyének előmozdításához. A találkozó — a szervezők szándéka szerint \— a hazai békemozgalomnak azt a törekvését szolgálja majd, hogy vállaljanak nagyobb részt a művészek, tudósok, értelmiségiek a közvélemény tájékoztatásából, a háborús fenyegetés elleni mozgósításából, a tudomány fénye/Ve/, illetve a műalkotások adta élmény erejével harcolva az emberiség jövőjéért folyó küzdelemben. A tanácskozásra várják mindazokat az értelmiségieket, akik készek részt venni a békemozgalmak munkájában. A rendező szervek közlése szerint az érdeklődök az Országos Béketanács titkárságán igényelhetnek meghívókat (Budapest, V., Belgrád rakpart 24.; telefon; 182-855/53.). f K. Papp József átadja az okle vetet Mónus Istvánnak
