Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

1982. április 8. 2 Képújság A Falkland-szigetek ügye Washington közvetíteni próbál Reggeli torna a Hermes repülőgép-hordozó anyahajó fedélze­tén. A brit hadihajók kétharmada - köztük két repülőgép- anyahajó - a Falkland-szigetek felé tart. (Telefotó: AP-MTI-KS) Haig amerikai külügyminisz­ter kedd este külön-külön tár­gyalt a washingtoni angol és argentin nagykövettel. Haig ez­után megbeszélést folytatott Ni- canor Costa Mendes argentin külügyminiszterrel. A hetvenperces találkozó után az argentin külügyminiszter ki­jelentette: bízik abban, hogy tárgyalások útján „tisztességes és igazságos megoldást” lehet találni az argentin-brit konf­liktusra. Az argentin diplomácia vezetője közölte, hogy Haig fel­ajánlotta Washington közvetíté­sét. A brit hadiflotta kihajózása után a Falkland-szigetek körül kirobbant válságban Margaret Thatcher kormánya az Egyesült Államokba helyezi reményeit, habár határozottan elkedvetle­níti, hogy Reagan elnök, a re­mélt közvetítő egyformán szö­vetségesnek minősítette Nagy- Britanniát és Argentínát. A felek között közvetlen tár­gyalásokra ez idő szerint nincs lehetőség. Nagy-Britannia — Washington közvetítésével - az argentin kormány értésére ad­ta, hogy minden tárgyalás elő­feltétele a Falkland-szigetekre küldött megszálló katonaság visszavonása. Argentína viszont minden másról hajlandó eszme­cserébe bocsátkozni, csak arról nem, hogy „saját területéről” visszavonuljon. Larry Pressler amerikai sze­nátor a BBC tudósítójával foly­tatott beszélgetésben csupán annak a jelzésére szorítkozott, hogy az Egyesült Államok ren­delkezik a „nyomás eszközei­vel”. Fegyverszállítója ugyanis nemcsak Argentínának, hanem Chilének is - amely ugyancsak súlyos vitában áll az argenti­nokkal -, végül pedig Izraelnek, amely a maga részéről viszont az argentinok egyik fő hadi- szállítója. Ilyenformán „csalá­don belül" tehetne lépéseket, feltéve, hogy Nagy-Britannia (két hét múlva, amikor a flot­ta odaér) nem támadja meg Argentínát és nem hozza ezzel kényszerű helyzetbe a washing­toni kormányt. Heath sajtóértekezlete Eurorakéták NATO-ülés napirendjén a genfi tárgyalások Kína nem fog habozni és bármilyen szükséges lépést meg fog tenni, amennyiben az Egyesült Államok folytatja taj­vani fegyvereladásait — jelen­tette ki pekingi sajtóértekezle­tén Edward Heath volt brit miniszterelnök, aki a Falkland- (Malvin)-szigetekkel kapcsola­tos események miatt megsza­kította kínai útját és hazauta­zott. Sajtóértekezletére csak nyugati és kínai tudósítókat hívtak meg. Tájékoztatójáról a szerdai China Daily közölt részleteket. Mint Heath elmondotta, Teng Hsziao-ping kijelentette előtte: az amerikai kongresszusnak el kell fogadnia, hogy csak egy Kína van, s nem kezelhetik el- süllyeszthetetlen repülőgép- anyahajóként Tajvant. A kínai vezetők a két ország viszonyát Nixon 1972-es látogatásának távlatából szemlélik. Nixon el­fogadta, hogy csak egy Kína van és annak szuverenitása Tajvanra is kiterjed. A genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalásokkal foglal­kozó NATO-testület, a különle­ges tanácskozó csoport kedden újabb ülést tartott Richard Burtnek, az amerikai külügymi­nisztérium katonapolitikai osz­tálya igazgatójának elnökleté­vel. Paul Nitze genfi amerikai küldöttségvezető szerint — aki a múlt héten számolt be Rea­gan elnöknek a tárgyalások haladásáról —, azok eddig „komoly, tárgyszerű és építő légkörben" folytak. Egyelőre azonban jelentős különbségek választják el a feleket egymás­tól. Búrt ugyanezt ismételte meg a NATO-szövetségesek- nek*. a Genfben folyó munka „hasznos és kemény" volt, elő­segítette egymás álláspontjá­nak jobb megértését, s ez — hangoztatta Búrt — „előfelté­tele a megegyezésnek”. Washington álláspontja azonban nem változott abban, hogy kizárólag a szárazföldről indítható közepes hatótávolsá­gú eszközök korlátozásáról szándékozik tárgyalni Genfben. Javaslata: ezeket a fegyvereket teljesen számolják fel a felek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szovjet rakétákat telje­sen szereljék le. A befagyasz­tást, amelyet Leonyid Brezs- nyev egyoldalúan bejelentett, a NATO a maga számára to­vábbra is elutasítja. Továbbá Washington a nukleáris csa­pásmérő eszközök kölcsönös számbavételekor nem hajlandó figyelembe venni a francia és brit atomerőt. A különleges tanácskozó cso­port a genfi tárgyalások foly­tatása, május 20. előtt még egyszer összeül. Kínai változások Az útkeresés kérdőjelei Elültek az év elején támadt viharok, amelyek a pekingi ve­zetés csúcsán várható újabb változások körül gyűrűztek. A találgatásokat az a hír indítot­ta el, hogy Teng Hsziao-ping „visszavonul a második vonal­ba", ezentúl nem szól bele a napi ügyek menetébe, csupán tanácsaival látja el a párt és az állam irányítóit. Ezt egyes szakértők úgy értékelték, hogy újabb fordulat van készülő­ben, ismét lezárul egy szakasz a Mao Ce-tung halálát követő időszakban. TAKTIKAI HÚZÁS A találgatást nyomban fönn­tartások fogadták. Nem azért állították bíróság elé a „né­gyek bandáját", ítélték e| a „kulturális forradalom" túlka­pásait, hogy ilyen gyorsan újabb váltáshoz folyamodja­nak. Inkább taktikai húzásról lehet szó — vélték sokan —, s a fejlemények is ezt a változa­tot erősítették meg. Teng Hsziao-ping ugyanolyan meg­határozó személyiség maradt, mint eddig volt. Ha így van, mi tette szüksé­gessé, hogy maga a kínai ve­zetés indítson el egy spekulá­ciós hullámot, bizonytalanságot teremtve saját politikája iránt? Utólag a válasz elég kézen­fekvő. A Teng-féle csoport né­hány esztendő alatt elérte azt, amire törekedett. Csökkent a „kemény" maoisták befolyása, Hua Kuo-fenget megfosztották minden lényeges tisztségétől. A központi bizottságot új elnök vezeti, a kormányfői feladat­kört másra bízták, minden lé­nyeges beosztásban Teng hí­vei tevékenykednek. Ezzel szem­ben a roppant méretű ország­ban a középső vezető poszto­kon jobbára azok a funkcioná­riusok hajtják végre a köz­ponti politikát, akik a „kultu­rális forradalom" idején kerül­tek a helyükre. Húszmillióra teszik azon tartományi főnö­kök, katonai parancsnokok, párttitkárok számát, akik negy­ven év körüliek, és „vörös gár­distákként” kezdték a pálya­futásukat. A KEZDET KEZDETE Csao Ce-jang miniszterelnök az országos népi gyűlés, azaz a parlament tavaly novemberi ülésszakán fő feladatnak mon­dotta, hogy e hatalmas gépe­zetet meg kell újítani. Nagy­szabású személyi változásokra célzott és kétlépcsős folyama­tot ígért. Először alul kell tisz­togatást végrehajtani, minde­nekelőtt a tartományokban, majd a csúcson kell lépéseket tenni. Lényegesen csökkenteni akarják a maói korszaktól örö­költ tisztségviselők számát, egy­úttal pedig fiatalítani. Teng „második vonalba húzódása" (ami a gyakorlatban nem kö­vetkezett be) arra inspirálta a hetven- és nyolcvanéveseket, hogy — eddigi anyagi körül­ményeik között — elégedjenek meg szerényebb, tanácsadói feladatokkal. E fölülről irányított mozgás­nak együtt kellene járnia a bürokrácia lényeges visszaszo­rításával. A kormányzatnak hozzávetőleg ezer minisztere és miniszterhelyettese van. Ez a túlméretezettség lefelé még hatványozódik. Első lépésként minisztériumokat vontak össze, posztokat szüntettek meg, de még csak a kezdet kezdeténél tartanak. Az átszervezés elen­gedhetetlen, mert az elhatáro­zott gazdasági változtatáso­kat, az irányítás nagyobb ha­tékonyságát nehezen tudják ér­vényesíteni. Igaz, hátravan még az útkeresés is. Egyelőre az elképzelhető modellek elem­Amerikai erőfitogtatás Ronald Reagan amerikai el­nök tegnap ötnapos karibi lá­togatásra indult. Először Jamai­cába, majd Barbadosra utazik, hogy az amerikai segélytervről, és a Kuba-ellenes washingtoni politikáról tárgyaljon vendég­látóival. Washington 350 millió dolláros extra segélyt ajánlott fel az amerikabarát karibi or­szágok támogatására. Washiingtonban egyébként Reagan látogatásának előesté­jén jelentették be, hogy április 27-én több hetes amerikai ha­ditengerészeti gyakorlat kezdő­dik a karibi térségben. Április 22-én kezdődik és május 16-íig tart a másik, az „Ocean Ventu­re ’82” fedőnevű amerikai ten­gerészeti hadgyakorlat a Karib- tenger térségében, amellyel - a UPI amerikai hírügynökség megfogalmazása szerint — az Egyesült Államoknak az a célja, hogy idén immár harmadszor „mutassa meg Kubának a ha­talmas amerikai jelenlétet a bi­zonytalan övezetben”. A 12 millió dollárba kerülő hadgyakorlaton 45 ezer katona és 60 hadihajó vesz részt, B—52- es bombázókat és AWACS fel­derítő gépeket is bevetnek. Puerto Ricán a partraszállási műveleteket gyakorolják majd, és azt is elpróbálják, miit tenne a haditengerészet, ha Közép- Amerikába irányuló fegyverszál­lítmányokat észlelne. A szaúdi szindróma Szerda esti kommentárunlk. Van egy orvosi kifejezés: a szindróma. Tünetegyüttest jelent, vagyis olyan jelenségek csoportját, amelyből bizonyos diagnoszti­kai (kórmegállapítási) következtetések vonhatók le. Nem meglepő, ha mindazt, ami most Szaúd-Arábiában történik, szindrómának minősíti a világsajtó. Elég^ ugyanis egy pillantást vetnünk erre a hatalmas területű, de mindössze hatmillió lakosú királyságra ah­hoz, hogy megállapíthassuk: a légkondicionált paloták és az ara­nyozott Cadillac-ek földjén igencsak fontos dolgok történnek mos­tanában. Gondoljunk csak arra a Rijadban most megjelent közle­ményre, amely szerint az ország tavalyi olajbevétele elérte a száz- mill'iárd dollárt és ugyanakkor lényegesen előretörtek a szaúdi gazdasági életben a nem olajjellegű iparágak is. A közlemény mindkét része elgondolkodtató. Százmilliárd dol­lár egy ipari szuperhatalomnak is irdatlan összeg, egy hatmilliós sivatagi királyságnak pédig egyszerűen elképesztő nagyságrend. A „nem olajjellegű ágazatok" előretörése pedig annak a jele, hogy az ország megpróbálja gazdasági létét átmenteni az olaj­források kimerülésének idejére. Ez a dolog gazdasági része. Van az ügynek azonban egy legalább ennyire összetett társadalmi- politikai oldala is. Ahogy a Washington Post néhány hete írta: „A múltban megrekedt, kizárólag az urallkodófamíliára támaszkodó (az ország minden tizenkét lakosára jut egy királyi herceg!) poli­tikai rendszer óhatatlanul konfliktusba kerül a fantasztikus olaj- bevételekkel finanszírozott erőltetett modernizálással.” Épp ez a konfliktus volt a háttere a közismert me'kkai „mecset- zendülésnek". Nem véletlen tehát, hogy az ország néhány nappal ezelőtt érzékeltette, hogy vezetői, legalábbis részben, megértették a dilemmát. Fahd herceg, trónörökös, az uralkodócsalád „erős embere” reformtervezetet jelentett be. Ennek legfontosabb két része: az uralkodófamília politikai monopóliumának valamelyes „fellazítása" és nagyobb szerep az öböl menti országok együtt­működési tanácsának — ebben Kuvait, Katar, Bahrein, az Árab Emirátusok Szövetsége és Szaúd-Aróbla vesz részt. Mindkét intézkedésnek — csak első pillantásra meglepő ez — köze van az iráni—iraki háború alakulásához is. Az iráni előre­törés fokozza a feudális olajmonarchiák félelmét a Khomeini ál­tal képviselt radikális iszlám fundamentalizmus eddig is meglévő hatásától, nem is beszélve arról, hogy Szaúd-Arábiában jelentős síita kisebbség él. A kép tehát összeállt: Rijadban a jelek szerint felmérik a helyzetet, és az új alkotmánytervezet nyilvánosságra hozatalával tulajdonképpen a robbanást próbálják megelőzni. HARMAT ENDRE ft El nem kötelezettek Egyiptomi javaslat Izrael elismerésére A Camp Davíid-i formulán messze túllépő s így a Sínai- félsziget izraeli kiürítése előtti időzítésével váratlan javaslatot terjesztett Egyiptom képviselője az el nem kötelezettek mozgal­ma elé a palesztin nép jogainak helyreállítására. Ahmed Eszmat Abdel-Magid egyiptomi ENSZ-nagykövet ked­den az el nem kötelezettek ko­ordinációs irodájának ülésén a palesztinok és Izrael egyidejű és kölcsönös elismerését szor­galmazta és felsorolta azokat a palesztin jogokat, amelyeket Iz­raelnek el kell ismernie. Ezek a teljes nemzeti önrendelkezés alapjait foglalják magukban, beleértve az önálló állam meg­alapításának jogát (az 1967-, ben megszállt palesztin terüle­teken). A tizenegy pontba foglalt ja­vaslat az izraeli megszállás megszüntetésén túl előírja - az ENSZ korábbi határozatai alap­ján — a palesztin menekültek visszatéréshez, vagy kártérítés­zésénél és a lehetőségek ku­tatásánál tartanak. PÁRBESZÉDRE KÉSZEN? E közben Kínát a nemzetközi politika szintén próbatétel elé állítja. A Peking—Washington viszony érezhetően romlott, mert az Egyesült Államok ket­tős magatartást követ; jó kap­csolatokat ígér a népköztársa­ságnak, miközben változatlanul fegyvert szállít Tajvannak. Eb­ben a helyzetben érkezett Leo­nyid Brezsnyev taskenti javas­hez való jogát, a Jeruzsálem arab része fölötti palesztin szu­verenitást, elutasítását annak, hogy Izrael átalakítsa a palesz­tin területek földrajzi és demo­gráfiai képét s ennek jegyében a szóban forgó körzetekben lé­tesített izraeli telepek felszá­molását. Az egyiptomi ENSZ-nagykövet szerint a javaslat célja átmeneti időszak megkezdése a Közel- Keleten és Izrael visszatartása attól, hogy Bekebelezze a pa­lesztin területeket. Megfigyelők szerint Eszmat Abdel-Magíid jelenléte és fellé­pése látnivalóan Egyiptom azon törekvését tükrözi, hogy a Sínai- félsziget kiürítésével kezdődő új szakaszban az arab országok­kal egyeztesse diplomáciai erő­feszítéseit s a palesztin jogok követelésének alapján vissza­térjen az arab közösségbe. Kuvaiti hírügynökségi jelenté­sek szerint a PFSZ visszautasí­totta a palesztin nép és Izrael kölcsönös és egyidejű elismeré­sére tett egyiptomi javaslatot. lata, amely rendezést ajánlott föl a pekingi vezetőknek. Kína, részletesen még nem válaszolt, de sejtetni engedte, hogy bi­zonyos párbeszédre készen áll. Ettől még nem várható semmi­féle fordulat a szovjet—kínai kapcsolatokban, de árnyalatnyi módosulás elképzelhető. A bel­politikai átszervezés és a kül­ső útkeresés együttesen tehát arra mutat, hogy Peking hosz- szabb távra még csak most alakítja elképzeléseit. VÁRKONYI TIBOR PANORÁMA BUDAPEST Kárpáti Ferenc altábornagy, a Magyar Néphadsereg politi­kai főcsoportfőnöke, miniszter­helyettes vezetésével szerdán katonai delegáció utazott hiva­talos, baráti látogatásra a Vi­etnami Szocialista Köztársaság­ba. * Szerdán befejeződött a világ­vallások békekonferenciája nemzetközi sajtótitkárságának kétnapos budapesti ülése. A ta­nácskozáson a májusban Moszk­vában - a nukleáris katasztrófa elleni küzdelem jegyében — megrendezendő világtalálkozó­val kapcsolatos tájékoztatási feladatokat vitatták meg. Az ülésen négy kontinens tíz or­szágából különböző keresztény- köztük római katolikus, orto­dox és protestáns -, továbbá izraelita, mohamedán és budd­hista vallási kommunikációs szervezetek képviselői vettek részt. BALMAZÚJVÁROS Az 1932. április 7-i agrárszo­cialista tüntetésre emlékeztek szerdán Balmazújvároson. Fél évszázaddal ezelőtt a Horto- bágy-széli nagy településen a községháza előtt ° csendőrök rálőttek a békés tüntető tömeg­re. Papp György földmunkás a helyszínen meghalt és legalább hetvenen megsebesültek. Az év­forduló napján megkoszorúzták a balmazújvárosi földművesegy­let egykori házának falán elhe­lyezett emléktábláját, valamint Veres Péter írónak, a község nagy szülöttének szobrát. VARSÓ A lengyel állam változatlanul az egyházzal jó viszony fenntar­tására törekszik, s ezt a kormány és a püspöki kar vegyes bizott­ságának ülésén ismét alátá­masztották — hangsúlyozta szer­dán Varsóban tartott nemzetközi sajtóértekezletén Jerzy Kuberski miniszter, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője. Rámutatott: a katolikus egyház és a többi fe­lekezet működése a szükségál­lapot bevezetése óta is zavar­talan, a korlátozások egyike sem érintette az egyházak te­vékenységét. Lengyelországban egyetlen papot sem internáltak- mondotta Kuberski, határo­zottan cáfolva az ezzel kapcso­latos, ugyancsak nyugati híresz­teléseket. MOSZKVA 81 éves korában, súlyos be­tegség után elhunyt Pavel Rot- misztrov, a szovjet páncélos fegyvernem főmarsallja, aki egyik szervezője volt a páncélos erőknek a Szovjetunióban. Csao Ce-jang miniszterelnök (jobbra) a vezető szervek át­alakításáról beszél a parlament állandó bizottságában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom