Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
1982. április 27. ^fePÜJSÀG 3 Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Kitüntetett kollektívák Az első végzős évfolyam Kiváló vállalat a Bonyhádi Cipőgyár Postások Dombóvárról Tréber [Tibor igazgató a „Kiváló Vállalat” oklevéllel A múlt szombaton a htfnmó- d'ik üzemi ünnepséget rendezték a bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Köz pont bán. Pénteken két szövetkezet tagsága ünnepelte a Kiváló Szövetkezet cím elnyerését, most pedig a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói jöttek össze, hogy átvegyék a Kiváló Vállalat kitüntetést. Antal Géza szb-titkár köszöntötte a gyár dolgozóit és a vendégeket, köztük Daradics Fterenc országgyűlési képviselőt, dr. Szabó Imre ipari miniszter- helyettest és Csikós Pált, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének titkárát, János Jeromost, a városi pártbizottság első titkárát, majd Tréber Tibor ig'azgató adott rövid áttekintést a gyár elmúlt évi munkájáról, gazdálkodásáról. Miint mondta, igen eredményes volt az elmúlt esztendő. Nagymértékben nőtt a termelékenység, a hatékonyság, javult mind az export, mind a belföldi értékesítésű termelés gazdaságossága. Korszerűsítették a gyártmánystruktúrát, a piac által alulértékelt tedhoológiával felihagyták és növelték a divatos, ugyanakikor korszerű, a korábbinál hatékonyabb technológiával gyártott cipők arányát. Az anydgmegtakarítás mintegy húszmillió forintot hozott. Minden korábbinál nagyobb nyereséget ért el a gyár 1981-ben. A gyár határidőre és jó minőségben teljesítette szállítási kötelezettségeit, mennyiségi tervét 3,7 százalékkal alacsonyabb létszámmal teljesítette. Több új modellt vezetett be, az újító- mozgalom 5,4 millió forinttal növelte a nyereséget. Fokozta az eredményeket a múlt évben bevezetett új, főleg a minőség javítását és az anyag-, energiatakarékosságot ösztönző bérezési rendszer. Dr. Szabó Imre arról beszélt, hogy kétévi stagnálás után újra emelkedik a hazai cipőipar termelése. A Bonyhádi Cipőgyár viszonylag kicsi üzem, minden huszadik magyar cipő készül Bonyhádon, óm ez a gyár a magyár cipőipar „ékszere”, élen jár a korszerű technológiák bevezetésében, alkalmazásában, mind a belföldi, mind az exportpiacon keresett és kedvelt, gazdaságosan értékesíthető termékekét állít elő. Ezután átadta az ipari miniszter és a szakszervezet központi vezetősége megbízásából a „Kiváló Vállállat" kitüntetésről szóló oklevelet. Daradics Ferenc köszöntötte a gyár ünneplő dolgozóit, majd ezután kertilt sor több dolgozó és szocialista brigád kitüntetésére, megjutalmazó sóra. Az agitáció bázisai Politikai vitakörök az Uniónál Ma már nem tudni, ki in----------------- dítványozta első ízb en a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet egyik politikai vitakörében, hogy hívjanak meg néha egy-egy neves újságírót? aki nemcsak beszél a tévében, rádióban, hanem rá is lehet kérdezni arra, amit mond, vagy amit a hallgatóság szerint nem fejtett ki eléggé alaposan. Tény, hogy azóta már másodízben volt budapesti „vendége" az uniósoknak. Tavaly ilyen tájban Sugár András, most pedig Ipper Pál. Megkapták előre a kérdéseket, amelyek megválaszolására fölkészülhettek, s a helyszínen is többen tettek fel kérdést. De ahogyan a kívánság annak idején megfogalmazódott, az is igazolja annak a — kerek egy évtizede kialakult — koncepciónak a létjogosultságát, amely a pártszervezetekben politikai vitakörök létrehozásában öltött testet. Mert tény, hogy napjainkban a tömegtájékoztatási eszközök informálnak, tájékoztatnak az ország, a világ eseményeiről, mozgósítanak, aki tévét néz, rádiót hallgat, újságot olvas, megtudhatja, mi van itthon és a nagyviágban, mit kell tenni, hogy jobban élhessünk, lehetőséget kapunk a művelődésre. Am a tömegkommunikáció csak „tehermentesíti” a szóbeli agitációt, de nem helyettesítheti. Nem szólhat „testre szabva” minden réteghez, munkaközösséghez, lakóterülethez, egyénhez. Ehhez személyes agitáció kell, olyan, amelynél a „meggyőzendő" kifejtheti esetleges ellenérveit és kérdezhet. A dombóvári Unió Ipari Szövetkezetben két politikai vitakörök megszervezésénél arra törekedett, hogy azok „törzs- gárdája” olyan párttagokból és pártonkívüliekből álljon, akik egyrészt politikailag megfelelően képzettek, munkakörüknél, tásadalmi tisztségüknél fogva sok emberrel érintkeznek - munkahelyi vezetők, választott testület tagjai, szocialista brigádvezetők - és képesek nemcsak vitatkozni a foglalkozáson, hanem „továbbvinni” is azt, ami ott elhangzik. Természetesen nem mindenkinél érvényesülhetett ez az utóbbi követelmény az elején, ám a tapasztalat beigazolta, hogy a kezdetben „hallgatag” emberek közt is jó néhány van, aki - éppen a vitakörökben eltöltött hav,i egy, másfél, két óra hatására - maga is agitátorrá válhat. A vitakörök vezetői képzett, tapasztalt propagandisták. A központi és az építők alapszervezet vitakörének vezetője, Kazay István főrendész gazdaságpolitikai, valamint pedagógiai módszertani speciális tanfolyamot végzett, jó húsz éve propagandista. A fiaipari és a vegyesipari alapszevezet vitakörét Fábián János, a műanyag és gumiüzem vezetője vezeti, esti egyetemet végzett és régi propagandista. Széles körű demokratizmus érvényesül a témaválasztásnál. Csak a szeptemberi „nyitó" témát határozza meg az agitáci- ós és propaganda bizottság ja- , vaslata alapján a pátvezető- ség. Az ősszel ez a „szocialista életmód és a közéletiség kérdései” volt. A vita vezetésére Wilhelm Adóm, a pártvezetőség ifjúsági felelőse, a munkabizottság tagja készült föl. A vita után döntöttek, hogy miről legyen a legközelebb szó. Az egyik vitakörben meg----------—— beszélték, hogy egy hónap múlva a gazdasági feladatokról és a szabályzókról lesz szó, a vitavezető a szövetkezet elnökhelyettese lesz, a másikban az árrendszerre, az árak alakulásának tényezőire voltak kíváncsiak a résztvevők. A következőn Kazay István javasolta vitaköre tagjainak, hoav a város és város körnvék fejlődéséről legyen szó. Sok anyagot, érvet gyűjtött össze, amit a vitakör hallgatóinak iá része nem ismer. Ez a foglalkozás nagyon aktív volt, s kiderült, hogy az ipar helyzetét afaaitíban véve ismerik a hall- aatók. ám a ' mezőgazdasáo fejlődéséről, perspektíváiról keveset tudnak. Különösen tanulságos volt az első, az őszi „nvitó" foglalkozás mindkét vitakörben, a szocialista életmódról és a közéle- tiséaről. A bevezetőben nemcsak a foalalkozás vezetője (személye nem minden esetben azonos a vitakörvezetővel) beszélt, hanem mondandóját magnófelvételekkel, rövid riportműsorokkal illusztrálta (Váci Mihály „Még nem elég” című verse, „Kiégett nő nyilatkozatai”, Máriássy Judit: Vélemény a közéletiségről, Ancsel Éva: Hogyan kell harangot önteni) és a vita akörül csúcsosodott ki, hogy hogyan is állnak a közéletiséggel a szövetkezetben. Az elnök és a párttitkár ajtaja mindig, mindenki számára nyitva áll, ám alsóbb szinteken előfordul, hogy nem szívesen fogadják a bírálatot, a hibák szóvátételét. Vannak olyan vezetők, akik elfogadják a bírálatot, de nem felejtik el. Ám amikor a vitavezető konkrét eseteket kérdezett, ilyet nem mondott senki. Úgy zárták le } kérdést, hogy törekedni kell munkahelyi demokrácia fejlesztésére, szigorúan megtorolni a bírálat elfojtását, ám azt is meg kell mondani, ha a bírálónak nincs igaza. A meggyőzésre mindenképpen szükség van. Sokszor kiderül, hogy csak a régi beidegződés maradványa a „Ne szólj szám, nem fáj fejem", a „Hallgatni arany”, ám előfordul a bírálat elfojtása is. Máskor meg félreértés következtében „őrről” egymásra munkás és művezető. A vita tanulságait elemezték az éves, összevőnt beszámoló taggyűlésen is. A vitakörök témaválasztásánál figyelembe veszik a központilag készített és kiadott füzeteket is, ám dominálnak az úgynevezet helyi témák. Egyrészt az olyan kérdések, amelyek a szövetkezet, a város, a városkörnyék helyzetével, feladataival foglalkoznak, másrészt, amelyek a bel- és a külpolitikai problémák közül - különösebben érdeklik a résztvevőket, s amelyekről többet szeretnének tudni, mint amit a té- vében^rádióban láthatnak-hall- hatnak és az újságokban olvashatnak. Az Utóbbi években fokozódott az aktivitás az üzemi, szövetkezeti demokrácia különböző fórumain, egyre jobb a szövetkezetben a politikai légkör. Teljes egészében ezt nem lehet a két politikai vitakör munkájának tulajdonítani, de részük van benne. J. J. — Miilyen volt az élteit négy év? Az egyik válasz pattogóan gyors: rövid. Majd egy megfontoltabb: néhéz. S kőiben valahonnan hátulról, sóhajtva, szinte sziszegi valaki: hosszúúú... Dombóváron az Apáczai szak- középiskola érettségi előtt álló postaforgalmisaival hagyott magomra az igazgató. A padokban négy fiú, s majdnem harminc lány. Szemük gyerekesen villan, válaszaikban van még néha valami kislányos és kisfiús, de már felnőttek. Néhány nap múlVa ünneplőbe öltözve éneklik, hogy „hosszú útra megyek...” Búcsúznak az alma matertől, aztán, maradnak még néhány nehéz napra, érettségiznek. Utána pedig kirepülnek. Előtfük az élet, a felnőttkor. — Mi volt a legérdekesebb? — A postaforgalom. — A hírlapszolgálat, kapcsolat a kézbesítőkkel, a remittenda. — A szakmai gyakorlat, a technikai rész. — És mi volt a legnehezebb? — A matek. — Gyakorlat a postán. Aki a matekot mondja, annak többen helyeslőén bólogatnak. Aki viszont a gyakorlatot sorolja a leg neheze bbék közé, azt páran léhurrogják. —1 De ott tényleg nagy a felelősség — vetem közbe. — Hát igen, főleg a pénznél. De bántunk már vele, és nem volt zűr. Legfeljebb egy-két forintot tévedtünk. A nyomtatványokra meg rá van írva minden. Azt csak el kell olvasni. Néhányon fészkelődnek a helyükön. Eszembe villan, hogy ebédidő van, csak a kedvemért maradtak itt. Gyorsan felajánlom, akii éhes, menjen. Vagy húszán maradnak. — Ki, hol szeretne, hol fog dolgozni? Tölblben Pestre mennek. Közülük az együk: — Szeretnék átkerülni a nemzetközi távbeszélő központba, nyelveket tanulni. Egy másik kishivataiba vágyik. — A nagy postákon több a munka. Na, ném az a baj, hanem, mert ott idegesebb a hangulat. Ahogy beszélgetünk, kiderül, jó páran nem a postánál képzelik el életük folytatását. — Tizennégy évesen nehéz dönteni — magyarázza egyikük pergő nyelvvel. Mások meg elmondják, hogy ők nem is a postaforgalmi, hanem az egészségügyi szakra jelentkeztek. Erről később' Kovácsik Attila igazgatóval is beszélgetünk. Ez az osztály még nehezen kezdte. Hirtelen indült Dombóváron ez a szak, és néhányon azok közül is ide kerültek, akik a már nagyobb múlttal rendelkező egészségügyi szakra nem jutottak be. Vannak, akik megszerették körben a postát, vannak, aíkíik nem. 'Ma már egészen más a helyzet. A postaforg'almi tagozatta is jelentős a túljelentkezés. iMég a diákokat faggatom... A jövőjükről. Arról, hogyan készülnek a felmőttgondokra. A munkára, az esetleges albértet- re, arra, hogy ma^d mindenbén önállóan kell dönteni. Rájövök, hogy nehéz témára tértem át, ám őket ma elsősorban az érettségi érdekli. Május tizenhetedikén kezdik. írásbelivel. Aztán jön a szóbeli. 'Kinyitják a telextermet, meg a tanpostát, Javaslom a lányoknak, hogy menjünk inkább oda. Nyomban indulnak valameny- nyien. S a kattogó telexgépek között azt látom meg először, hogy mennyivel szívesebben mutatják: hogyan kell kezelni ezeket az ördöngős masinákat, mint, hogy az ismeretlen jövőről, a vágyott és mégis félt félnőttévékröl csevegjenek velem. A postbtanteremben olyanok, mint a játékos gyerekek. Páran beülnék az üvegablakok mögötti asztalaikhoz, a többiek pedig felcsapnak ügyfélnek. Levelet adnának fél, meg sürgős táviratot. Egyikük a terem sarkában álló régi telefonközponthoz megy. — Ez a posta szégyene — vetem oda, a századforduló- korabeli sóik dugás központra mutatva. — Azért lehet vele telefonálni — replikázik, s már csöngeti is a pár asztallal odébb lévő készüléket. Gyerekek ők, vagy felnőttek? — morfondírozok magamban. Munkájukat olyan szakértelemmel végzik, mint a kész postások, de olyan jókedvűen, ahogy csak a gyerekek tudják, vagy ahogy a felnőtteknek is kéne tenni azt... Vajon néhány év múlvá hogyan csinálják ők, okik elsőként végezték Dombóváron, a postaforgalmi szakon? Az igazgatói irodában már szárázalbb, tényszerű'bb dolgok kerülnek szóba. Kovácsik Attila a négy éwél előbbi időszakot idézi. Akkor kezdték az iskolát, glkiilk most az érettségi előtt állnak. Új gárda kezdte a munkát. A pedagógusok is tanulták a postástudományokat, s jöttek postások, alkik a pedagógiával ismerkedtek meg. Aztán a Pécsi Postaigazgatóság elkészíttette a telextermet. íBár a végzősök miatt jöttem, kérdezők a leendő elsősökről. — Húsz helységből jönnek, Baranyából, Somogybái és természetesen Tolnából. Hatvan- százalékos volt a túljelentkezés. A felvételnél a tanulmányi eredmény mellett figyelembe kéllett venni azt is, hogy honnan, mennyi jelentkező jött. Ez a postaigazgatóság kérése volt, mert gondolni kell arra, hogy sokan hazamennék majd dolgozni, ha végeztek. Nem titok, a postásgyerekék előnyt élveztek. Egyébként nagy százalékban ők jelentkeztek. Ahogy a vOsútforgalmi szakra a vasutasgyerékek. Nem halnak k'i, úgy látszik, a postásdinasztiák se. — szepesi — Kopog a telex Postahivatal a tanteremben
