Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

8KÊPÜJSÀG 1982. április 17. Még épül, de már szállít A Bajkál-Amur vasútvonal NDK Lipcse, a könyvek városa Marcus Brandis 1481 szep­temberében nyomtatta ki lipcsei műhelyében a „Glossa super apocalypsim”-ot. A jeles mester akkor még aligha sejthette, hogy Lipcséből valaha a könyv elismert világvárosa lesz. A lipcsei vásár már a XV. század óta a nyomdászok, ki­adók és könyvkereskedők talál­kozója. A nevezetes vásáron már akkoriban is megbecsült helyük volt a könyveknek. To­vábbi jelentős lépés volt ezen az úton a kiadóvállalatok, köz­tük Georg Joachim Göschen ki­adójának a megalapítása 1795- ben, amely a továbbiakban a német klasszikusok legjelentő­sebb kiadójává fejlődött. A zeneirodalomnak 1719, a tudo­mányos kiadványoknak 1780 óta volt már itt kiadójuk. 1828- ban a Philipp Reclam, 1858- ban az E. A. Seemann, 1899-ben pedig az Insel Kiadóvállalat kezdte meg működését Lipcsé­ben. E nagy cégek mind a mai napig virágoznak, az itt ki­adott művek világszerte ismer­tek és keresettek. Hogy a könyv városa nem túlzó elnevezés, azt jól bizonyítja az a tény, hogy ma az NDK 78 kiadója közül 38 Lipcsében működik. A Seemann Kiadó például a világ 50 országában rendelke­zik jelentős partnerekkel. A né­met nyelvű zsebkönyvkiadás műhelye, a Reclam évente 100— 120 új könyvet jelentet meg, szinte az egész világot átfogja szépirodalmi termése, de nem kevésbé jelentősek művészeti kiadványai sem. Az újabb ki­adók közül a Gustav Kiepen­hauer Kiadóvállalat egyetlen év alatt — 1981-ben — az irodal­mi örökség 100 első kiadását, illetve utánnyomását kínálta az olvasóknak. Ugyancsak fiatal ki­adó a mindössze 75 éves Aka­démiai Kiadó, amely természet- tudományos művek közrebocsá­tásában tűnik ki, s partneri kapcsolat fűzi a világ sok or­szágának hasonló jellegű ki­adóihoz. Lipcsében, a könyv városá­ban 250 könyvtár, 60 könyves­bolt, és számos antikvárium működik. Itt van a nyomdász­utánpótlás kiképzőközpontja is, itt koncentrálódik az ország nyomdagépgyártó kapacitásá­nak jelentős része. Amikor a Szovjetunió hozzá­látott a 3200 km hosszúságú Bajkál—Amur vasútvonal épí­téséhez, Nyugaton olyan han­gok hallatszottak, hogy az oroszok nem tudnak megbir­kózni ilyen óriási munkával Szibéria zord természeti körül­ményei között. Ma a csendes-óceáni part­vidéktől kiinduló fővonul építé­se javában folyik, és kezd meg­térülni az az összeg, amelyet az állam az építésére fordított. Azóta, hogy a BAM különböző szakaszain megindult a forga­lom, több mint 11 millió ton­na áru és több mint félmillió utas szállítását bonyolította le. Amikor a szovjet szakembe­rek hozzákezdtek a nagysza­bású és költséges vállalkozás­hoz, három célt tűztek ki ma­guk elé: javítani a közleke­dést az ország keleti területein, új ipari övezetet teremteni (a BAM-program egy 1,5 millió négyzetkilométer nagyságú te­rület komplex gazdasági kiépí­tését is előirányozza), az ex­porthoz óriási bázist kialakí­tani. Az építkezés egyes szaka­szain-a hőmérséklet télen el­éri a mínusz 60 C-fokot. Csak­nem mindenütt örök fagy ural­kodik, a talaj hőmérséklete mínusz fél —2 C-fok. Az ál­landó fagy meglehetősen koc­kázatossá teszi az építkezést. A fagy ugyanis érzékenyen reagál a legcsekélyebb hőmér­séklet-változásra is, amit az emberi beavatkozás idéz elő. A másik veszély: a vasútvonal útjában álló hegyvonulatok a földrengésre érzékeny* zónában vannak. Utat vágni itt — nem könnyű dolog. Most például az Észak-Mujszki hegyvonulat alatt építik az ország leghosz- szabb, 15,7 km hosszú alagút- ját. A további nagy akadályt a folyók jelentik, összességé­ben több mint háromezer híd lesz a BAM-on, átlag egy kilo­méter hosszúságúak. Ezek és sok más, a BAM tér­ségében folyó építkezéssel kapcsolatos problémák megoh dósában több száz tudományos kutatóintézmény vesz részt. Az ország ipari üzemei speciális gépeket, berendezéseket, konst­rukciókat szállítanak ide. A fagyálló hengeráru Novokuz- nyeckből és Magnyitogorszkból érkezik, a Cserkasszi területről fúrógépeket küldenek, a lening- rádiak fejlesztették ki a „BAM ^500" típusú mobil villamos­művet, a permi és a horszki fafeldolgozó kombinátok futó­szalagon gyártják az össze­szerelhető házakat az építke­zéseken dolgozó embereknek. A tizenegyedik ötéves terv éveiben mennyiségileg kétszer annyi munkát kell elvégezni, mint a tizedik ötéves tervben, a munkások száma viszont — 130 ezer ember — változatlan marad. Ez csak a földmunkák, a be- és kirakodás csaknem teljes gépesítésével, előregyár­tott pályaelemekkel oldható meg. A múlt év végén a BAM nyu­gati szárnyvonala bekapcsoló­dott az ország vasúti forgal­mába. Az új szakasz a Léna folyótól a Bajkál-tó környéki Kunerma állomásig húzódik, hosszúsága 261 km. A BAM ma már több mint kétezer kilomé­ternyi — tajgán, mocsáron és hegyen át épült — vasúti fő­vonal. IGOR ROZANOV, a BAM főépítésvezetőség főmérnöke Ilyen óriások dolgoznak a BAM mentén Hídépítés a Tija folyó fölött Csehszlovákia A továbblépés gondjai Vitathatatlan érdeklődés kísé­ri mostanában északi szomszé­daink gazdaságát, amely a továbblépés gondjaival birkó­zik. Cséhországnak 34 évvel ezelőtt a szomszédos szocialista országokénál jóval fejlettebb ipara volt, azóta pedig Szlová­kia ,— a gazdagabb társköztár­saság segítségével igyekszik felzárkózni a cseh színvonalhoz. Mindenképpen tény — s ezt kevesen tudják —, hogy pél­dául az egy főre jutó acélter­melésben Csehszlovákia jó év­tizede a világranglista első há­rom helyének egyikén van, Ja­pánnal és Belgiummal. A KGST- ben északi szomszédaink, ha­sonló alapon számítva, az első helyen állnak a műanyag, a papír, a szövet gyártásában. LASSÚ ALKALMAZKODAS A 'közelmúltban a figyelmet külön ráirányította Csehszlová­kia gazdaságára a parlament ülése, amelyen Gustáv Husák, a CSKP főtitkára is megjelent. Lubomír Strougal kormányfő ex- Dozéjából megtudtuk, hogy a kormány nem könnyű körülmé­nyek között hajtja végre a par­lament által tavaly nyáron jóvá- haqvott programot, mivel soka belső — különösen gazdasági — probléma, s mert az USA aaresszív politikája miatt rom­lott a nemzetközi helyzet. A továbbiakban rámutatott, hogy a kormány fő célja: fordulatot elérni a népgazdaság intenzi- fikálásában. Részleges eredmé- nvek születtek. A tervezettnél többet sikerült eladni a nem szocialista országokban, tavaly­hoz kéoest 5.1 százalékkal nőtt — az anyaaárat nem számolva — a termelési érték, s 1,1 szá­zalékkal csökkent a termelés anvaaköltséae. Rossz volt vi­szont a tavalvi termés, az éoítő- ioar elmaradt a tervtől, s igya nemzeti iövedelem sem érte el a tervezett mértéket. A kormányfő szólt a télutón elrendelt áremelésről, amelynek fő célja a kereslet szabályozá­sa volt. Tény, hogy azóta a minőségi húsáruból aránylag jó a kínálat, az egv főre eső hús­fogyasztás meghaladta az évi 85 kilót. Az iparcikk-kínálat tel­jes, bár a választék nem ki­elégítő. Szóba került az expozéban a csehszlovák gazdaság legna­gyobb kérdése: az irányítás re­formja. Erről Lubomír Strougal azt mondta, hogy „a gazdasá­gi szervezetek többségénél nem tudták kellően átültetni a gya­korlatba annak új elveit és in­tézkedéseit, a népgazdaság még mindig csak lassan alkal­mazkodik a piaci változásokhoz és igényekhez... A kormány az eddigi lépéseket csak kezdet­nek tekinti és további intézke­déseket tervez, hogy... a terme­lői árak reálisak, értékarányo­sak legyenek, jobban serkent­senek az anyagtakarékosság­ra... Fokozatosan megszűnik az exporttermékek egész sorának dotálása.” AZ ÉRTÉKTORVÉNY HAT E szavakból világos, hogy Csehszlovákia számára a to­vábblépés záloga a gazdasági irányítás reformja. A téma ná­lunk sokszoros érdeklődésre tarthat számot. Ne feledjük, mi már másfél évtizede hasonló feladatok megoldásán fárado­zunk, s hogy északi szomszé­daink fontos, hagyományos gazdasági partnereink. Nem csoda, hogy tavaly oly nagy érdeklődés fogadta Lubomír Strougal miniszterelnök gondo­latait a reform megvalósításá­nak lehetőségéről. Annak ide­jén nem hagyott kétséget afelől, hogy a tervezéíbeli és irányí­tásbeli változtatásoknál sok, fő­leg szubjektív akadályba üt­köznek. Sok ember képzeli úgy — említette Lubomír Strougal —, hogy az új gazdasági irány­elveket majd csak kijátssza va­lahogy, hogy ez csak valami­féle konjunkturális dolog. Ez­zel szemben határozottan kije­lentette: „Nem a kommuniz­musban, hanem a szocializ­musban élünk, ahol az érték­törvény hat. Az értékviszonyo­kat különféle módon, tervsze­rűen befolyásoltuk, de lényegé­ben a dolgok kárára gyakran el is nyomtuk.” Rámutatott to­vábbá, hogy a központi szerve­ket túlterhelik az operatív dön­tések olyan ügyekben, amelyek­ben képtelenek objektiven ál­lást foglalni, s hogy e döntése­ket át kell adni a gazdaság- irányítás alacsonyabb szintjére, s ott majd közvetlenül érzékelik a döntések következményeit is. A központ — mondotta — csak azt tartsa meg, amit a szocia­lista állam tervszerű gazdasága tőle feltétlenül megkövetel. A MEGSZOKÁS: BILINCS A rendkívüli horderejű dön­tések szubjektív akadályáról külön szólt a kormányfő. A töb­bi között ezt mondta: „A (gazdaságirányítási reform) megvalósításának persze össz­hangban kell lennie az embe­rek politikai és eszmei fejlődé­sével, hogy azt megértsék és támogassák. Nem szabad el­felednünk, hogy vezető káde­reink többsége — középszinten csakúgy, mint a minisztériu­mokban — az 1948—50-es években lépett hivatalába, hogy hosszú éveken át dolgozott az irányítás megszokott, bejáratott modelljében, s hogy a megszo­kás bilincs." Egyértelmű, világos szavak, amelyeknek igazát a csehszlo­vák parlament mostani ülése megerősítette. Épp ezért bízvást utalhatunk arra a gondolatra, amely szintén e témakörben fejtettek ki, s amely nálunk is ismerős: megszabadulni a régi beidegződésektől, áttérni az új­szerű, a gazdaságos gondolko­dásra és cselekvésre — ez igé­nyes és nehéz feladat, amelyet nem oldunk meg egyik évről a másikra. FIRON ANDRÁS KNDK A Kim Ir Szén Egyetem Erdő a „holdtalajon” Egyszerű, bár tágas, négy- emeletes épületben kezdte meg működését 1946. október else­jén a phenjani Kim Ir Szén Egyetem. Ekkor még a többi kö­zött jogi, orvosi, mezőgazdasá­gi, műszaki és irodalmi karon tanultak az első évfolyamok hallgatói. A tanárokat az or­szág minden részéből toboroz­ták, s a hallgatók az egykor kizsákmányolt, hallatlan nyo­morban élt parasztok és mun­kások gyerekeiből kerültek ki. Egyenruhát, ösztöndíjat, kollé­giumi ellátást kaptak, hogy nyu­godt körülmények között tanul­hassanak. Az alapítás utáni években megkezdték az egyetemi város­rész kiépítését. Ma az egyetemi városban új központi épület, könyvtár, könyvkiadó, nyomda, múzeum, botanikus kert. mint­egy félezernyi laboratórium, gyakorló műhelyek egész sora és több modern diákszálló áll a diákok rendelkezésére. A Rjongnam-hegyen mintegy más­fél millió négyzetméter területre kiterjedő egyetemi városrészben minden feltétel adott a tanu­láshoz és a tudományos mun­kához. Az egyetemnek jelenleg 13 fakultása van és az intézmény 170 különböző tipúsú felsőisko­la anyaintézete. Jelenleg több mint 80 tanszéken folyik az ok­tatás, s nyolc egyetemi kutató- intézetben végeznek népgazda­sági fontosságú tudományos munkát. Az egyes szakokon posztgraduális képzés is folyik. Az egyetemen jelenleg 12 ezer hallgató tanul, köztük ázsiiai, afrikai, latin-amerikai és európai diákok iis. A Szovjetunió 115 természet- védelmi körzetének összterülete 11 millió hektár. A 116-ik, a kazahsztáni szakszaul-(sócserje) erdő, amely 30 ezer hektárnyi sivatagi területen helyezkedik el a Kaszpi-tenger és az Aral-tó között. A fokozott érdeklődés oka, hogy az erdő szinte „hold­béli” talajon nőtt ki. Az itteni köves talaj erősen sótartalmú, a ritka nyári esők szinte föfdre- érés előtt elpárolognak. A hő­mérséklet-különbségek igen na­gyok: nem ritka az augusztusi -f-50 Celsius-fok és a januári —40 Celsius-fok sem. A szakszóul gyökerei a talaj­vizeket keresve sokszor 20—30 méter mélységig nyúlnak, ami biztonságos védelmet jelent a sivatagi homok vándorlása el­len. Ezt a tulajdonságát kíván­ják hasznosítani a kutatók. így például jelenleg egy 800 kilo­méteres sáv kialakítására kerül sor, amely meggátolja a Mu­junkum sivatag további mozgá­sát. A szakszaulnak vannak más értékes tulajdonságai is. Fája — törékenysége ellenére is — elmerül a vízben, kalóriatartal­ma pedig a kőszénével vetek­szik. Fiatal hajtásait a birkák szívesen fogyasztják. A szakszóul védett erdőség. Az első lépés a korábban ezt a fajtát nem ismerő körzetekben történő telepítéshez. A gyűjtők már beszerezték innen a mago­kat, amelyek több millió cseme­te felneveléséhez elégségesek. A köztársaság erdőgazdálko­dási minisztériumának tájékoz­tatása szerint a 70-es évek so­rán gépesített ültetéssel 400 ezer hektárnyi szakszaulcsemete kiültetésére került sor. Az ülte­tés Kazahsztán félsivatagi terü­letein a jövőben is folytatódik. Az állami költségvetés e célra az idén több mint nyolcmillió rubelt biztosított. Vlagyimir Ganzsa Fiatal szakszaulültetvény

Next

/
Oldalképek
Tartalom