Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
1982. április 17. NÉPÚJSÁG 7 Külvárosunk, Tolna? Hő a Szekszárdin járók száma Tolnát várossá nyilvánította a közelmúltban a Népsport. Régen csakugyan város, sőt, megyeszékhely is volt. Tolna nagyközség Szekszárd egyik „külvárosa”. Több mint ezerötszá- zan ülnek naponta vonatra, autóbuszra Tolnán, és utaznak tizenegy kilométert a szekszárdi üzemekbe, vállalatokhoz, hivatalokba, intézményekbe. Az eljárók száma évről évre nő. Milyen az élet Tolnán, az eljáró dolgozók és helybeliek — a társközségek lakóival együtt 13 880-an — hogyan, s miként élnek, mennyire elégedettek a háttérváros jelleggel? Gréringer Mihály nyugdíjas, harminchárom évig volt a textilgyárban munkás, művezető, főművezető. — A község magas lélekszámúhoz, a gyárak munkásságának megkívánt életszínvonalához képest elmaradunk a kor követelményeitől, mégpedig három területen: a kulturális, a kereskedelmi .és az egészség- ügyi helyzet tekintetében. Valamikor volt például iparoskörünk, polgári kör, az építők művelődési otthona, a hajósok klubja. Ma van egy ifjúsági házunk, amely düledezik, bár programját jónak mondhatják a fiatalok, de a középkorúak- nak, az idősebbeknek már nincsen szórakozási lehetőségük, hangulatos vendéglő, szórakozóhely. vagy gyári művelődési klub. Az építők „befogadnak" másokat is, de az ő otthonukat inkább az építőipari nyugdíjasok töltik meg. A községben egy új, és korszerű élelmiszeráruház van, a vásártérrel szemben. A Népbolt üzletei tavaly 126 milliós forgalmat bonyolítottak le. Az üzletek közül néhányat felújítottak. De a többi üzlet régi. Az egészségügyi ellátás területén az alapellátás jó, ám ha valakinek laborvizsgálatra, röntgenre kell menni, egész napja eltelik ezzel Szekszárdon — mégha bejáró dolgozó, akkor is. Lehel, hogy ezért a véleményemért sokan megorrolnak. Több alkalommal hallottuk már Tolnán és más községekben is, hogy megyeközpontú a kereskedelem fejlesztése — az áfész annak idején sok pénzt adott a Skála Aruház építéséhez, mía a Domus felépülte után a Népbolt meg akarja szüntetni a helyi bútoráruházát, amely tavaly húszmillió forint forgalmat bonyolított le. Igaz, az itteni, vegyes, élelmiszer, iparcikk üzletek forgalmának növeléséhez Mözs, Fácánkert, Bogyiszló, de még Fadd lakossága is „hozzájárul”. . . — Körülbelül két éve érezzük, hogy egyre növekszik a Szekszárdra, s körülbelül egy év óta a Paksra eljárók száma — mondja Toronyi István községi tanácselnök. — A húskombinát üzembe állítása, a szekszárdi iparosodás szívja a munkaerőt. A tolnai munkahelyeken éppen ezért csökken a létszám. A PATEX és a selyemgyár is, de még a szabó szövetkezet helyi üzeme is munkaerőgondokkal küzd. Egyrészt növekszik d helyi üzemek kapacitása, ezzel egy időben a technikai korszerűsítés is napirenden van. Másrészt pedig az ipari szövetkezetek, a költségvetési üzem, a szolgáltatás is egyre több munkaerőt kívánna — éppen a háttér „gazdagodása miatt”. Az üzleteket fejleszteni kellene, egy-két üzletet tudtak csak úgy átalakítani, hogy az éppen- hogy megfelel a mai követelményeknek, és egy új ABC- élelmiszeráruház épült. Sőt: szó van arról, hogy életveszély miatt meg kell szüntetni néhány boltot, másrészt pedig létszámhiány akadályozza az üzletek működtetését, jó áruellátását. — Nő az eljáró dolgozók száma, de mi arra törekszünk, hogy itt a megélhetési viszonyokat javítsuk — mondja Pintér János, a községi pártbizottság titkára. — Elsősorban persze a lakásépítési lehetőségeket szorgalmazzuk-javítjuk, másrészt pedig kérjük a Szekszárdra járókat, hogy segítsenek a községfejlesztésben. Szavunk meghallgatásra talál. Példákat is tudok mondani arra, hogy a szekszárdi vállalatok miként segítik községfejlesztő munkánkat, illetve azt, hogy dolgozóik jobb körülmények közé érkezhessenek haza, tehát a városi munkaszínvonalhoz városias életviszonyok is kialakulhassanak. A TOTÉV nem ad pénzt, de segíti — ha kell géppel, anyaggal — a költség- vetési üzemünket. A „bejáró” tervezők, akik a TOLNATERV- nél dolgoznak, öt iskolához vizesblokkot terveztek, társadalmi munkában. A vízmüvet tudom a segítők közül leginkább kiemelni, hiszen ők segítenek a legtöbbet. Most a Szekszárdi Szabó Szövetkezet ajánlott fel segítséget, a szolgáltató szövetkezet is támogatja a községfejlesztő munkát, de tucatnyi vállalatot tudnék még említeni. Az természetes ugyan, hogy a „bejáró” helyben akar mindent megvásárolni, de azt már nem tudják gyorsan elérni, hogy a községi politikai-társadalma életbe is hatékonyabban bevonják őket. Bárhogy is számoljuk, az ezerötszáz felnőtt és a több mint százötven diák - mégiscsak naponta másfél órával többet tölt munkaidőben, illetőleg az oda- és visszautazásban, mint a helyben dolgozók. Bár az utóbbi hat évben tíz kilométer hosszúságú szilárd burkolatú út épült, ez a megyei átlaghoz viszonyítva százalékban az ötvenet sem éri el. Amíg a megye községeiben a járdák az utcahossz kilencven százalékában kiépültek, Tolnán alig több mint ötven százalékban. Pedig öt év óta minden egyes évben valamivel több mint háromszázezer forintot költöttek e célra — most évente az azonos költségráfordítás ellenére a járdaépítés - méterben — csökken. Ház, sorház, családi ház építésére van lehetőség — mert van telek, hitel, építési kedv. Mivel csak egy ugrás Szekszárd, s mert igen jó a vasúti és az autóbusz-közlekedés — a több tucat járat közül néhány menetrendjét kellene megváltoztatni - érthető, ha a község lélek- száma nő, amint nő az eljáró dolgozók száma is. A két község — Mözs és Tolna — között például kilencven telket adtak el. Itt három év alatt új községrész épült fel és köti össze most már házakkal is, nemcsak községtáblával a két települést. Amli a leglényegesebb: itt egy családi házat, vagy sorházat 200 ezer forinttal kevesebb költséggel lehet felépíteni, mint például Szekszárdon. Most az a község vezetőinek álláspontja, hogy a belsőterületen alakítsanak ki új lakótelepeket, illetőleg folytassák az utak, járdák építését - ehhez a munkához segítséget kérnek a lakosságtól, a vállalatoktól. Majd a következő ötéves tervben szeretnének központi művelődési házat építeni. Az óvodai, bölcsődei és iskolai helyzet jó, szinte kifogástalan - hála a község lakóinak, a támogató vállalatoknak és a fejlesztéshez pénzt adó állami szerveknek. Am hiányzik a sportcsarnok, vagy -terem. Két tornaszoba van mindössze a község iskoláiban, a gimnáziumnak pedig tornacsarnoka. A tervek szerint néhány éven belül lesz majd nagyobb méretű sportcsarnok is a községben — és akkor az „eljáró" szülők már nem kérik ezt sem a község vezetőitől. Társadalmi munkát majd ahhoz is szerveznek, hogy az 1500 általános iskolásnak, középiskolásnak és felnőttnek lis — akik Szekszárdra, Paksra járnak dolgozni — városi színvonalú legyen a sportolási lehetősége. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A kukoricás brigád |ï inden a lehető leajob1.1 bon zajlott. Március 19-ét irtunk, és ezen a in.-ipnn rendezték meg legalaposabban. Bábolnán az IKR 243 taggazdasága csapatai között a versenyt, hogy eldöntsék: melyik taggazdaságban dolgoznak a A regölyi Kaposvölgye Tsz brigádja hónapok óta erre a napra készült. Tanultak, jegyzeteltek, kérdeztek, kételkedtek, és tanultak újra. Először Pécsett a területi döntőn versengtek, ahol elsők lettek. Aztán következett a nagy nap, a döntő. Egyetemi tanárok, fejlesztőmérnökök, termelési igazgatók, szervizfőmérnökök vizsgáztatták a regölyi csapatot, amelynek tagjai: Kovács Lajos szerelő, Fazekas Zoltán szerelő, Riba Tibor főagronómus és Schell Ferenc gépészmérnök, a csapatkapitány. A regölyiek 137 ponttal a másodikak lettek, az elsők, a felsőszentivániak mindössze két ponttal kaptak többet. Pedig a Tolna megyeiek a házi feladat 28 pontjával a hatodik helyről rajtoltak. A döntőn részt vevők elkészítették saját gazdaságuk energiaracionalizálási programját. Valamennyi csapat egész gazdaságát feltérképezte, s ennek eredményeként dicséretes ötletek születtek. A négytagú csapatok a 15 fordulós vetélkedő első részében totót töltöttek ki, agronómiái, műszaki és politikai témakörökben. Az agronómiában a telitalálatot a regölyi gárda érte el: 14 pontot. Ezután a vetélkedő legizgalmasabb része következett: a gyakorlati forduló. A politikai kérdések között régi fotók tették próbára a csapatokat. Következett a műszaki írásbeli. A Claas Dominátor 105-ös kombájn hidraulikus sémáján fel kellett ismerni a szerkezeti egységeket. Fel kellett sorolni az Sz CsK-készítés gépsorát, és egy dízelmotor nyomatéki görbéjén meg kellett jelölni a vontatási tartományt. Ebben a fordulóban is a regölyiek érték el a legtöbb pontot. Ezután került sor az energiagazdálkodási, majd a gazdaságpolitikai fordulóra, ahol ismét csak a legtöbb pontot kapták. Pedig a kérdések a tápanyag-gazdálkodás komplex rendszerére, a kukoricanemesítés mádszereire- vonatkoztak, részletes jellemzést vártak az egyes hibridekről, a míkrotápanyagok jelentőségéről. — Mióta tagjai az IKR-nek? — kérdem a főagronómustól. — 1973-tól. A kukoricaterületünk összesen 1600 hektár, a cukorrépái 280, 1200 hektáron termesztünk búzát, napraforgót pedig 344 hektáron. Ezt a rendszert praktikus szempontból választottuk: a gépek árát öt év alatt kellett megtéríteni. Nem csalódtunk: öt év alatt megduplázódott a kukorica termésátlaga. Éppen ezért határoztunk úgy az elmúlt esztendőben, ' ' ' Schell János hogy a többi növénnyel is belépünk. — Milyen a szövetkezetben a szakembergárda? — Nagyon jó. A gépműhelyben például ötvenen dolgoznak, s közülük csak ketten betanított munkások, a többiek szakmunkásvizsgát tettek. — A szövetkezet gépállományát milyennek ítéli meg? — fordulok Schell Jánoshoz. — A gépállományunk átlagon felüli, ez darabszámra és típusra egyaránt érvényes. Tavaly beindította az IKR a tsz- ben a gabonafejlesztési programot, ez a búzára és a kukoricára vonatkozik. Ehhez biztosították a komplett technológiai gépsort: jelenleg van egy Rába—360-as típusú traktorunk, hozzá egy IHC—3588-as, valamint munkagépek, vetőgépek, talajelőkészítő gépek, betakarító gépek és kombájnok. Ezekkel a gépekkel a búza és a kukorica minden munkáját elvégezzük, de a régebbi gépek, Riba Tibor például a három Rába 245-ös is kiegészíti ezeket. — Hányadszor vesznek részt vetélkedőn? — Ez a negyedik alkalom, az IKR kétévenként rendezi meg. A területi döntőn Pécsett, elsők lettünk, így kerültünk az országos döntőbe. — Miért kellenek mérnökök is a csapatba? — Agronómiái, műszaki, gépészeti és gazdaságpolitikai témakörben kell vetélkedni, s ez meghatározta a csapat ösz- szetételét. Két fizikai dolgozónak is kellett lenni a csapatban, hisz gyakorlati kérdések is voltak, méghozzá nem is olyan könnyűek. Minthogy a két szerelő, Kovács Lajos és Fazekas Zoltán igen alapos, jó dolgozó, órájuk esett a választás. — Hogyan készültek fel a versenyre? — A témaköröket megközelítően megadták, főleq agronómiából és gépészetből. De hát mindegyik olyan volt, amit a Kovács Lajos gyakorlatban is alkalmazunk. Persze, ennek ellenére igyekeztünk alaposan felkészülni, tanulmányoztuk az IKR kiadványait, a gépek kezelési utasításait, s alaposan utánanéztünk az általános kérdéseknek is. A gazdaságpolitikai fordulóban a népgazdasági terv tétele jutott, és még számos olyan dolog, amit illik ismerni. — Izgultak a döntőn? — Izgalom az volt bőven. Persze már pontokkal indultunk: kidolgoztuk a tsz középtávú energiaracionalizálási tervét, amiben javasoltuk az energiatakarékos talajművelés fejlesztését, azt, hogy kevesebb üzemanyaggal végezzük el ugyanazt a munkát. A hőenergia-gazdálkodással kapcsolatban javasoltuk, hogy az olajról térjünk át a széntüzelésre, továbbá alkalmazzuk a CCM- módszert. A szárítóüzemnél is érdemes lenne áttérni a melléktermék-tüzelésre. — Milyen eredményre számítottak? — Nyerni szerettünk volna, de a második helyezésre nem számítottunk. * 1 : Fazekas Zoltán — Kovács Lajos gépszerelő a gyakorlati fordulóban remekelt, társával, Fazekas Zoltánnal együtt. — Egy alkatrészt kellett felismerni, és megmondani, hogy mi a funkciója. Kihúztunk egy számot, és a hozzátartozó dobozból kivettük az alkatrészt. Az én dobozomban Claas kombájn ürítőcsiga hidraulikus szelepe volt, amiről azonnal tudni kellett, hogy mi a feladata a gépben. Az írásbeli műszaki totót közösen töltöttük ki, az egyik kérdésre élesen emlékszem: a Rába 245-ös rugalmas- sági képességét kellett a megfelelő helyen kiikszelni. — Az agronómiái totó nehéz, volt? — kérdem a főagronó- must. — Nem túlságosan. Ismerni kellett a búza-, kukoricafaiták tenyészidejét, a gyomirtó szereket, az IKR termésátlagait. Aztán képeket vetítettek, amelyeken fel kellett ismerni a gyomokat és a különböző kártevőket. Ezt sokan elhibázták, hisz a diák a növények kelés utáni állapotában készültek, s hiába ismeri fel az ember, a földön egészen más ugyanannak a növénynek a képe dián... Aztán beszélni kellett a Mondified kukori cab i b rid ek jel entőség éről, előnyéről. — A kérdések között szerepelt olyan is, hogy mennyi büntetést kell fizetni a koszinusz fi után... — A koszinusz fi a villamos berendezéseknél a hasznos és a meddő energia hányadosa. A gazdaságos villamosenergia- vételezést jellemző fázistényező. A javítása a fajlagos vil- lamosenergia-költség felhasználás mérséklésének a feltétele. — Milyen jutalmat kaptak? — Augusztus végén három napra Törökországba, öt napra pedig Bulgáriába megyünk. — Érezzék jól magukat. DVM A városközpontban, a Szekszárdi utcában négyemeletes házakat építenek A „külváros” lakói közül hárman. Balról jobbra: Pintér János, Gréringer Mihály, Toronyi István.
