Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

2 Képújság 1982. február 20. Varsóba érkezett Herbert Wehner Herbert Wehner, a Német Szociáldemokrata Párt parla­menti csoportjának elnöke pén­teken délelőtt néhány napos, tájékozódó jellegű látogatásra Varsóba érkezett. A pályaudva­ron Kazimierz Barcikowski, a LEMP parlamenti képviselőcso­portjának elnöke, valamint a szejm és a lengyel külügymi­nisztérium több képviselője fo­gadta. Herbert Wehner, az SPD par­lamenti frakciójának vezetője lengyelországi látogatása kap­csán nyilatkozatot adott a Zy- cie Warsawy bonni tudósítójá­nak. Útjának célja — mondotta - az, hogy megismerkedjék a va­lós lengyel helyzettel, amilyen alaposan és részletekbe menően csak lehet. „Bármily tragikusak voltak a lengyelországi esemé­nyek, és bármennyire nem ér­tünk egyet a hozott intézkedé­sekkel, nem állhatunk meg a bíráló nyilatkozatoknál, hanem folytatnunk kell a segítségnyúj­tást” — hangoztatta Wehner, majd kijelentette: „Immár hosszú évek óta arra irányulnak erőfeszítéseink, hogy jó kapcsolatokat építsünk ki Lengyelországgal és a térség többi államával, hogy együtte­sen és békés módon oldjuk meg az égető és súlyos problé­mákat. Lengyelország társadal­mi berendezkedésének és a Varsói Szerződéssel kapcsolatos kötelezettségeinek keretében mindig is igyekezett hozzájárul­ni Európa megosztottságának elkerüléséhez." Wehner elmondta, hogy amennyiben a lengyel vezető­ség meghozza azokat a politi­kai intézkedéseket, amelyekre korábban már több ízben utalt, akkor a nyugati kormányok ké­szek - a lengyel hatóságokkal és minden erre hajlandó kor­mánnyal együttműködve — se­gítséget nyújtani Varsónak a gazdasági nehézségek leküzdé­séhez — mely nehézségek kö­vetkezményei a lengyel népet érintik a legsúlyosabban. Puccsisták pere Csaknem egy évvel a február 23.-i spanyolországi államcsíny­kísérlet után pénteken Madrid egyik külvárosában a legfelsőbb katonai igazságügyi tanács, mint katonai büntetőbíróság meg­kezdte a katonai lázadás bűn­tettével vádolt 32 katonai és egy polgári személy bűnperének a tárgyalását. A tárgyalás színhelyét nagy rendőri és katonai erők őrzik. Tilos a terembe magnetofont, fényképezőgépet, tv-, vagy film­felvevő kamerát bevinni. Nem adtak belépési engedélyt párt­lapok munkatársainak és a szocialista országok tudósítói­nak. Vádiratában az ügyész 30-30 évi börtönbüntetés kiszabását kéri a 3 fővádlottra, Jaime Milans del Bosch altábornagyra, Al­fonso Armada hadosztálytábor­nokra és Antonio Tejero csend­őr alezredesre. Huszonkilenc vádlottra háromtól húsz évig terjedő büntetés kiszabását, egy vádlottra pediig másfél évi büntetést kér az ügyész. Az egyik fővádlott, Tejero csendőr alezredes, aki osz­tagával elfoglalta a parla­mentet Uj kabinet Helsinkiben Péntek esti kommentárunk. A közelmúltban rendezett elnökválasztás után Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság államfője pénteken kinevezte az új kormányt. Mint a Finn Kommunista Párt és a Finn Népi Demokratikus Szövetség nyilatkozatamegállapitotta: a 17 tagú koalició összetétele és programja a legelfogadha­tóbb megoldás az ország jelenlegi politikai és gazdasági helyzetében. Ami az összetételét illeti, a kabinetben Kalevi Sorsa mi­niszterelnökkel együtt öt szociáldemokrata, hat centrum­párti politikus kapott helyet, ezenkívül a Népi Demokratikus Szövetség három kommunista párti tagja, két svéd nép­párti és egy független politikus alkotja. Nyolc miniszter már az előző kormányban is részt vett, s a kabinet kilenc új tagja közül hat most először került egy-egy tárca élére. Vitathatatlanul nehéz időszakban kezd munkához Kalevi Sorsa koalíciója. Az egykori újságíróból a Finn Szociál­demokrata Párt főtitkárává lett politikus nagy kormányzati tapasztalatára lesz szükség, hogy a nem túl kecsegtető bel­ső és külső körülmények, az ország gazdasági problémái és a nemzetközi helyzet feszültsége ellenére Suomi helyzete ne rosszabbodjék. Sorsa külügyminiszterként, illetve egy alkalommal a kormányfői poszton bebizonyította rátermett­ségét, amire most még fokozottabb mértékben szükség mu­tatkozik. Finnország új kabinetje elsősorban a gazdasági élet fel­lendítését és az aggasztó mértékben növekvő munkanélkü­liség visszafogását tűzte ki céljául. Egyik sem lebecsülendő feladat. A finn ipar ugyanis értékesítési gondokkal küzd: a hajógyártás például a nagyarányú szovjet megrendelések nélkül szinte megbénulna, az egykor virágzó textil- és fa­ipar pedig új piacokat egyelőre még nem talált, ami miatt jelentős leépítésekre kényszerült. Az olajárak emelkedése a finn gcurdasági életet is megviselte, a kohászati termékek iránti érdeklődés lanyhulása ugyancsak a munkanélküliek táborát növelte. A minden tekintetben nemzetközi elismerést érdemlő, pél­damutató aktiv semlegesség Helsinki nevéből fogalmat va­rázsolt. Finnország továbbra is töretlenül ezt a politikát folytatja, aminek egyik fontos pillére a szomszédos Szovjet­unióhoz fűződő baráti kapcsolatok ápolása. Aligha vélet­len, hogy Mauno Koivisto államfő első külföldi útja már­ciusban Moszkvába vezet. Ezzel is kifejezésre jut az a hel­sinki szándék, hogy Urho Kaleva Kekkonen utódja minden tekintetben elődje nyomdokain kíván haladni. Kalevi Sorsa új kabinetjének munkáját a finn társadalom­ban nagy várakozás előzi meg. A széles alapokon nyugvó koalició egyszersmind az ország történetében új korszakot is nyit. Az előzőt 25 éven át Kekkonen neve fémjelezte. Az új most kezdődik, remélhetően minden régi értéket meg­őrizve és gyarapítva. GYAPAY DÉNES PANORÁMA BUDAPEST Elvtársainak, barátainak, har­costársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára pénteken a Mező Imre úti te-- metőbe dr. Ajtai Miklóst, a magyar munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének elnökét, az MTESZ társelnökét, nyugalma­zott miniszterelnök-helyettest. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében Bor­bánéi János, a Minisztertanács elnökhelyettese vett búcsút az elhunyttól. Ispánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetségének főtitkára a szövetség és a család részé­ről mondott búcsúszavakat. * Sztanis Bonev, a Bolgár Nép- köztársaság minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, a magyar -bolgár gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési bi­zottság bolgár tagozatának el­nöke, aki a bizottság 17. ülés­szaka alkalmából tartózkodott hazánkban, pénteken elutazott Budapestről. A bizottság napi­rendjén szereplő kérdéseken túlmenően eszmecserét folytatott Marjai Józseffel, a Miniszter- tanács elnökhelyettesével a két országot érintő nemzetközi gaz­dasági kérdésekről, a szocialis­ta integráció erősítésének kö­zös feladatairól, tanulmányozta a magyar gazdaságirányítás, az életszínvonal-politika elvi és gyakorlati kérdéseit, a fogyasz­tói ellátás rendszerét. Találko­zott Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszterrel és megtekin­tett több ipari, -mezőgazdasági és kereskedelmi létesítményt. PRÁGA A szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak képviselői értekezletet tartottak Prágában, hogy megvitassák a párt- és tömegszervezeti mun­ka kérdéseivel foglalkozó KB- titkárok soron következő ta­nácskozásának előkészületével összefüggő teendőket. A pén­teken véget ért kétnapos ta­lálkozón magyar, pártmunkás­küldöttség is részt vett, élén Baranyai Tiborral, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak tagjával, a KB osztályve­zetőjével. NEW YORK Matus Jánosnak, New York-i ENSZ-képviseletünk munkatár­sának személyében magyar al- elnököt választott a világszer­vezetnek az az ad hoc bizott­sága, amely a sport terén meg­nyilvánuló apartheid elleni nemzetközi egyezmény kidolgo­zásával foglalkozik. GENF Pénteken Genfben teljes ülést tartott a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról tárgyaló küldött­sége. LIBREVILLE II. János Pál pápa befejezte nyolcnapos afrikai körútját és pénteken délben Gabon fő­városából, Librevilleből külön­repülőgépen hazaindult a Va­tikánba. A repülőtéren Omar Bongo gaboni államfő búcsúz­tatta. HÉTRŐL hírről Pénz, pénz, pénz Egy hét alatt sokan megpénzesedtek Tolna megyében, a jó munka révén, meg a szeren­cse jóvoltából. A tsz-tagok zárszámadáskor já­ró nyereséget markoltak föl, három hazánk-, illetve megyénkfia pedig totó-lottó nyereményt vehetett át. Hír is, kép is jelent meg róluk la­punkban, azaz csak kettejükről: Pataki Ferenc szekszárdi, „régi szenvedélyes totós”-ról és Pál Éva bonyhádi fodrásznőről. Nem tudom, mi­lyen régóta totózik Pataki Ferenc, de a képen kimondottan fiatalnak látszik. Lehet, hogy a nemes szenvedély fiatalít? Mindenesetre jól csinálta, gratulálok neki. De még jobban gra­tulálok Pál Évának. Hogy miért? Hát azért, mert fodrásznő létére nem hagyta magát ki­szolgáltatni a borravaló kényének-kedvének. Húsz évig játszott hat számtáblás lottószel­vénnyel és most bejött az eredmény. Ha vala­ki netán iirigyli tőle a 79 ezer forintot, az kö­vesse a példáját: totózzon húsz esztendeig és akkor majd ő is nyer. Kétségtelen, hogy az emberek többsége meg­becsüli a pénzt. Erre mutat például, hogy sok jut a takarékba. Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor elolvastam a hírt a múlt pén­teki Népújságban, amely szerint öt és fél mil­lió forinttal nőtt a Dunaföldvári Takarékszö­vetkezet betétállománya az év .eleje óta. Vagy­is alig több mint egy hónap alatt. A betét már meghaladja a negyedmillárd forintot. Tudom persze, hogy a szövetkezethez tartozik Paks, Bölcske, Madocsa és Németkér is. Negyedmil- liárd egy fél járásban elég tisztességes sum­ma. Főleg úgy, hogy az összes pénz nem ván­dorolhatott a takarékszövetkezethez, építeni és vásárolni is kellett jócskán. Hajó és szekrény A szekrényben is van pénz. Most nem arra gondolok, / hogy nem mindenkinek esik útba a takarékszövetkezet, és a soha nem használt „tiszta ruha” közé csúsztatja fölösleges ban­kóit. Arról van szó, hogy érdemes szekrényt ké­szíteni, mégpedig beépített szekrényt, kisüzem­ben, például Pakson, budapesti nagyvállalat­nak. Négymillió forintos a megrendelés. A Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet asztalosüzeme négymillió forint értékben készít beépített szek­rényeket a’ Középület-építő Vállalatnak. Méret­re, több változatban, ahogyan kérik. Nyilván­való, hogy jól jár mindkét fél. A szövetkezet­nek ez hónapokig tartó munka, a budapesti vállalat pedig azt kapja, amire szüksége van. így kell megtalálni egymást. Többnyire egyedi termékeket készítenek ebben az asztalosüzem­ben, ami azt jelenti, hogy legfeljebb húsz egy­forma áru kerül tai egyszerre, de sokszor való­ban csak egy-egy, amit a vevő kér. Az eset, a négymilliós üzlet nem egyedülálló. Éppen most tárgyaltak a szövetkezet vezetői Baján, ugyan­csak nagyobb munkákról, közben Baranyának is készített az asztalosüzem különleges, készen nem kapható ablakokat és más egyebeket. Szó­val van kapcsolat, sőt hírnév is. Ez a szövetke­zet mindenfelé túllépett a megyehatárokon. Ugyanez áll fordítva: fölfedezték az ország különböző vidékein, hogy Pakson létezik egy asztalosüzem, amely kívánságra termel. Gyakorlati oktatás a paksi asztalosüzemben Úgy vélem, a balatonfüredi hajógyár híre nem úgy jutott el Nigériába, hogy a hajógyár föladott egy hirdetést valamelyik nigériai lap­ba: „Építtessen nálunk mérőhajót!”. Nigériai megrendelésre két mérőhajót készít a füredi gyár. A jó hír elterjed. Hiába van a világ lég- különbözőbb részein jó néhány monumentális hajógyár, ahol többnyire monumentális hajó­kat gyártanak, ha Nigériában 22 méter hosz- szú folyami járműveket akarnak venni. Ilyen esetben Nigéria fölé száll a hírnév, hogy tud­niillik a balatoni szép fürdőhelyen van egy kis hajógyár, amelyik remek kis hajókat tud épí­teni. Egyszerű ez, csak mindig jó termékeket kell csinálni. A piac a jó termékeket szereti. Beépített szekrényből is, mérőhajóból is. Venyige Disznótorban voltam múlt vasárnap, aktívan közreműködve a vacsoráig különböző munkák­ban. Ilyen kisegítő tevékenység volt például, hogy venyigével tüzeltem az udvaron, a bog­HÉTRE HÍRRE rács alatt, amíg a ház egyik fiatal tagja ke­ményfát aprított, hurkafőzéshez. A venyige tö­kéletesen bevált, mint átmeneti megoldás. Jól emlékszem a gyerekkorból, hogy a venyige - a száraz, lemetszett szőlőág - mindig megbíz­ható tüzelőanyag volt. Ezt a megbízhatóságot most fölfedezték a Komáromi Állami Gazda­ságban: ezentúl hasznosítani fogják a gazda­ság csaknem 800 hektár szőlőjében keletkező ezerkétszáz tonna venyigét. Mobil, szükség sze­rint áttelepíthető kazánban tüzelik el, fűtenek vele üvegházakat, sertéstelepet. A hír még arról is beszámol, hogy a hulladékanyag föl- használásával évente megközelítően egymillió forint értékű tüzelőolajat takarítanak meg. Ha drágább lesz az olaj, még többet megtakarí­tanak. Szóval befutott a célba, végre, a venyi­ge is. Ha jól emlékszem, a kukoricacsutkával kezdődött ezeknek a „vacak" tüzelőanyagok­nak az újkori reneszánsza. Mégpedig nagy­üzemben. Várható volt, hogy így alakulnak a I dolgok. Az olaj egyre drágább, másrészt pe- | diig — oki valaha is tüzelt csutkával, venyigé- > vei, az tudja —, magas kalóriaértékű anyagok ezek a kidobnivaló vackok. Úgy égnek száraz, állapotban, mint a zsír. Szóval majdnem úgy, mint az olaj. \ Keltetöállomás i Csaknem fél Dunántúl háztáji gazdaságaiba eljutnak a Kajdacson kelt naposcsibék, egy- egy szezonban Halketrec Az oroszlánok, a tigrisek, a sasok nem rajon­ganak a ketrecért. A halakkal, úgy tűnik, más a helyzet-. Vízbe süllyesztett ketrecekben te­nyészt halat a szigetszentmiklósi tsz és az ed­digi eredmény nagyszerű. A ponty, a harcsa, sőt a pisztráng is lényegesen gyorsabban nőtt ilyen tartási körülmények között. Három-négy méter mélyre merülnek a haíketrecek, és egy- egy „lakosztályban" nyilván nem túlságosan sok a hal, mert 48 ilyen ketrec van a tóban, a tó pedig nem más, mint elhagyott kavicsbánya­meder. Mire volt alkalmas eddig az ilyen só­dertó? Bocsánat az erős megjegyzésért: jófor­mán csak arra, hogy minden évben beleful­ladjon néhány ember. A szigetszentmiklósi szö­vetkezet tehát kettős sikert ért el: tavat lelt, földmunka nélkül, másrészt pedig az új, ketre­ces technológiával gyorsabban neveli a hala­kat, mint más üzemek. A módszer kifejleszté­séhez egyébként segítséget kaptak a Szarvasi Haltenyésztésii Kutatóintézettől, 1979-ben kez­dődött a közös munka. Mi lehet a gyors halgyarapodás magyará­zata? Nem tudom. De azt biztosra veszem, hogy a halak nyugodtabbak ilyen kuckóban, mint a véget nem érő vízben, ahol egész nap csavarognának, illetve úszkálnának. Szerintem sokat úszik a hal fölöslegesen, haza akar men­ni, de hát hová menjen szerencsétlen, amikor mindig csak vizet lát és idegen halpofákat. A ketrecben szépen megismerkednek, össze­barátkoznak, elnézegetik egymás gyarapodá­sát. Talán udvariasak is és a maguk nyelvén (miiért ne lehetne ilyen?) közük egymással: szomszéd úr, az utóbbi időben jól néz ki. Ja, kérem, itt jobban élünk, mint hal a vízben, ön is deltásodik. Vagy közvetlenebb stílusban? öregem, azzal a kis nővel érdemes lesz kö­zelebbről megismerkedni, nézd, milyen reme­kül kigömbölyödött. A válasz: nekem van már gömbölyűbb, ez legyen a tiéd. GEMENCI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom