Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1982. február 13. "mËPÛJSÀG 7 Mi újság Simontornya? A víz 37 fokos Tanévnyitás *84 Őszén - Zászlóféltők '82 küszöbén Ilyen még nem esett meg velem ebben az imponálóan fejlődő nagyközségben: mindenki úgy tesz, mint Bodóné, aki azért lett szóláskincsünk halhatatlanja, mert minden kérdésre válaszolt, csak arra nem, hogy mibe kerül a bor ... Kérdezem ezt és arra felelnek, amire nem kérek választ. A tanácselnök, Szabó Sándor délelőttre várt látogatókat a járástól, de ebéd után jöttek a vendégek, akiket most „kísér- getnie kell". Találkozni vele? Bajos. Tudakolom, kit hol találhatnék a társadalmi munka szervezői közül? Hallgatom a választ és úgy tűnik, baj van a fülemmel. Vagy megátkozta volna valaki ezt a fényeivel tavaszt idéző délutánt? Kínosan lassú tíz perc telik el, mire megértem, hogy szó sincs átokról. Arról van szó, hogy körülbelül úgy örülnek ma itt a mesterségünkkel járó kíváncsiskodásnak, mint ablakosmester a hanyatt- esésnek. De hát miért? A településfejlesztési verseny első helyezettjeitől tavaly kora nyáron tudhattam meg, hogy mit terveznek végezni a hatodik ötéves terv időszaka alatt fejlesztés címén, s mire szánják azt a kétmilliót, ami egyrészt a helyezés velejárójaként, másrészt jutalomként (ötévi munkájukért) a markukat ütötte. Szívderítőén jó hangulatban ismertették akkor velem Szabó Sándor elnökkel, Deli György bácsival és Papp István bőrgyári vízépítő mérnökkel az élen, hogy „vizet is fakasztanak", iskolát is építenek. Most meg? Akármivel próbálkozom — konspirációba ütközöm. Ez sincs, az sincs, amaz sincs. Ez se pontos, az se biztos. Aztán, mikor vércukor- szintem már elérné a veszélyküszöböt, leesik a tantusz. 1982 februárjában járunk, s nemhogy elkészült már Simontor- nyán is a községfejlesztés 1981. évi mérlege, végelszámolása, hanem már régen iktatták is Szekszárdon a településfejlesztési verseny kiírói a simontor- nyaiak írásba tett pályázatát! A-tól Zs-ig minden benne van ebben ami öntevékenység, kezdeményezőkészség, összefogás, lelemény, okos gazdálkodás javára könyvelhető el. És itt van a kutya elásva! Azért vagyok persona non grata, hogy ki ne fecsegjem a községpolitika titkait. így hát kezdem sajnálni a végrehajtó bizottság titkárát, aki hősi módon és mégis udvariasan igyekszik mindent elkövetni, hogy felfogjam, mennyivel tágasabb odakint. Állja a sarat becsülettel, tartja szilárdan a frontot. Csakhogy az újságíró, ha kell, ravaszságban az ördög rokona ... Akkor se hiszi el, hogy Simontornyán nincs az égvilágon semmi újság, ha egy egész fehérbe öltözött tanácstestület esküszik rá ünnepélyesen. Megfelelő részletezéssel ama bizonyos pályázat is arról szól, azt tartalmazza, hogy a simontornyaiak — a kis- székelyiekkel együtt 5900-an - nyolcmilliónál jóval nagyobb értékű fejlesztési munkát véA féltett zászló geztek el 1981-ben. És most? Türelmesen, de nem izgalmak nélkül várják az értékelést, a nagy tekintélyű megyei zsűri döntését. Illetve, a döntést megelőző helyszíni vizsgálódást, mert minél szélesebb lesz a mezőnye a Tiszta, virágos Tolna megyéért nevet viselő település- fejlesztési versenynek, annál nehezebb a dolga a zsűrinek. Mióta él ez a verseny, a simontornyaiak három alkalommal szerezték meg a nagyközségek kategóriájában az elsőséget és egy alkalommal a második díjat. Mindig szívesörömest beszéltek erről. Most azért burkolództak hallgatásba inkább, mert a szokvány „apró- cseprők” kategóriájába sorol- hatókon kívül „csak” két valóban nagyszabású vállalkozásuk előmunkálatait végezték el. Parkosítottak, járdát építettek, útépítést is kezdtek a László király utcában. Elkészült a szilárd útburkolatból 300 méter, s a tervidőszak végéig ki kell érni- ök ezzel az utcaburkolással a bőr-szőrméig. Nem csekélység! De „a legnagyobb ügy” most mégis az, hogy „megfúródott" társadalmi munkában készített tervezés után az a kút, ami nemcsak a bőrgyár ipari vizét szolgáltatja, hanem 37 fokos vízével táplálja az uszodát is. Évtizedesnél jóval öregebb volt az a közóhaj, hogy legyen strand, mert a korábban készített tanuszoda az iskolásoké. Megtörtént aztán igen nagy körültekintéssel a 8 tantermes iskolaépítés előkészítése is. Ebben az évben startol az építkezés és miint mondják „itt 1984 szeptemberében akkor is tanévnyitónak kell lennie, ha a fene fenét eszik". Tehát mindenképpen. Pedig többről van szó, mint 8 tanteremről. Nyolcszáz adagos napközis konyháról és kétszáz személyes étteremről, megfelelő nagyságú tornacsarnokról is szó van. Pillantás a várból Úgy tűnik, a titkár elvtárs már nem fájlalja annyira, hogy ezen a napon neki jutott a sajtóelhárítás keserves feladata. Sőt, látogatásunk vége felé már nyoma sincs szavaiban az elhárítási szándéknak. A búcsúkézfogással ezért nem érhet véget ez az év elejli látogatás, melynek célja megtudakolni az újságokat. Van újság, mert a tények makacs dolgok. Lehet ezeket a tényeket égig magasztalni, vagy semmire se érdemeseknek nevezni. De Simontornya esetében mindenképpen marad az osztószám. A közös nagyközség lakosságának lélekszá- ma osztva a 8 millió 282 ezerrel. A tervezett társadalmi munkaérték a ténnyel, a teljesített, az 1981-ben bekaszírozott, fejlesztési alapot növelő értékkel. A versenybíráskodás - mint mondottam már - a zsűri dolga. Azt is jeleztem, hogy nem irigylem feladatáért ezt a testületet, hiszen a keményedő gazdálkodási feltételek között a harc is egyre keményebb lesz a településfejlesztési verseny résztvevői között a helyezésekért és a helyezésekkel járó dí- pakért. Ebben a vetélkedésben ugyanis kizárt az umbulda. A végzett munkáé, az eredményeké a döntő szó. Hogyan is haragudhattam volna meg azért, hogy e témában nem kívántak nyilatkozni a simontornyaiak első számú képviselői? Ezek a példásan jól község- politizálók ezekben a napokban csak egy dologban biztosak. Abban nevezetesen, hogy teljesítményükkel dobogón maradhatnak a nagyközségek kategóriájában. Csakhogy ma még kérdés, hogy mekkorát kell majd lépni a dobogóra. Az évek óta kitartóan nagy riválisuk, Decs egyre másra előáll a maga nem kis értékű meglepetéseivel. Ezért is lett a sok résztvevős településfejlesztési versenyben Simontornya legnagyobb ellenlábasa a sárközi nagyközség. Annyira komoly közöttük a küzdelem, hogy nem lepődnék meg, ha kiderülne egyszer, hogy menet közben onnan ide, innen oda küldenek felderítőket. Kifürkészni hol tart az egyik, s mit tervez a másik. Milyen módozatai lehetnek a korrekt előzésnek. Mitől ez a láz? Tanúsíthatom, nemcsak a helyezésekkel járó díjak hatóereje nagy. Ebben a nemes versengésben az erkölcsi győzelem legalább annyira fontos, mert kifejezője a jó és a javuló lakóhelyi közérzetnek. Mert nézzük csak a tényeket. Decs művelődési házat készül építeni, emitt út épül, iskola és uszoda születik összefogással. És ott is, itt is meg szeretnék tartani azt a zászlót, aminek birtoklása legalább akkora ösztönző erő, mint a fejlesztési alapot gyarapító pénzjutalmak. Simontornyának szerencséje volt és mégsem volt szerencséje akkor az első helyezetteknek kijáró zászlóval, mint a jóval kisebb Tengelicnek. A vándorzászló ugyanis akkor mentesül a „vándor" előnévtől,’ ha háromszor egymás után nyerik el. így hát Simontornyán mostanában nem kíváncsi riportereket várnak, hanem az 1981. évi településfejlesztési verseny eredményhirdetését. Drukkolnak és igazuk van, ha erről nem kívánnak beszélni. Bár, a várakozásukban nincsenek egyedül. Se ők ott a Sió partján, se a de- csiek itt, a Sárközben. Mindezek után kinek szurkol a krónikás? Mindig annak a közösségnek, amelyik többet vállal lakóhelyének fejlesztési munkáiból. Miért? Mert nagy fejlesztési eredményeket egyre inkább csak a tettrekész lakóhelyi közösségek lesznek képesek meghódítani! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Cz. S. egyes részeiből akar a boltba, orvosihoz eljutni, semmivel se tesz meg kisebb távolságot, mint az itteniek a 3 kilométernyire lévő Szakályba... Postánk persze nincs, de telexünk igen, CB-rád iánk pedig rövidesen lesz. Azokat az ürgevári változásokat, melyek egyes egyedül a felszabadulás utáni, még pontosabban az állami gazdaságii éveknek köszönhetők, legjobban a valamikori cselédházakon lehet lemérni. A régi tulajdonos nem lehetett buta ember, mert maradandóan építkezett. Eszébe se jutott vályogot használni, ehelyett nem sajnálta a pénzt a téglára. A volt cselédeknek a háború után — mint majdnem mindenütt — első dolguk volt a közös konyhás lakásokból valóban sajátot, méghozzá külön konyhásakat csinálni. Néhány éve, amikor itt jártunk, még ez volt a jellemző a hosszan elnyúló, 8-8 lakásos épületekre. A viszonylag szenvtelen számokat soroló fiatal kerületvezető hangja valósággal átforrósodik, amikor az időközben már elkészült, 2-2 szoba, fürdőszobás, hlideg-meleg vízzel ellátott, szőnyegpadlós új lakásokon végigvezet bennünket. A tető az egyetlen, amely közös maradt, a lakások száma épületenként 4—4-re fogy.- Középről eltűnnek a tyúkólak, disznóólak. Ezt a részt parkosítjuk, játszásra is alkalmassá teszzük. Az épületek végébe kerülnek a gazdasági épületek, kis kertek. Tudják, mit szeretnék csak megőrizni a régi pusztából?- Ugyan mit?- Hagyománytiszteletből a haranglábat! Nem kondítja meg egyikünk sem, de némi túlzással a látogató még azt se csodálná, ha ürgevárott a harang is másként szólna, mint korábban ... O. I. Fotó: B. i. ADALÉKOK: 1. E sorok írójának sejtelme sincs, hogy a Szakály község közigazgatási területéhez tartozó puszta honnan nyerte, katonai — tehát „vár" — szempontból még csak túlságosan hízelgőnek se mondható nevét; 2. Élénken emlékszik viszont az „ürgevári ürgére", vagyis a pusztába bevezető út torkolatánál a partszakadásba faragott emberalakra, melynek alkotóját néhány évvel ezelőtt talán ki lehetett volna deríteni, de ezt a maga idején elmulasztottuk ; 3. Az ürgevári ürgét tönkre- silányította a fagy, így a művészettörténelem se az előbbit nem jegyezheti fel, se hitelt érdemlő felvétel nem maradt a műről, ami pedig kár. A maga nemében többet ért, mint sok tárlatokon mutogatott „naív" alkotás. 4. örgevár valamikor föld- birtokosi tulajdonban lévő puszta volt. Semmi értelme az egykor volt urak emlékét felidézni, ilyesmi már sokszor és unalomig megtörtént. Tehát eszünkbe se jut azon töprengeni, hogy mennyiben és mekkorát különbözik az ürgevári élet a felszabadulás előttitől, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy az ezt követő évekhez viszonyítva történtek-e változások. INFORMÁTORAINK: 1. Egy valamikori csendőr altiszt, aki jó hatvan évvel ezelőtt a szakályi őrsről nyomozni járt itt, mert egy pólyás- gyereknek (nem tévedés!) lerágták a fülét a patkányok. Ez adalék elfeledett lakásviszonyokhoz. 2. Gscheidt Mátyás, a Hő- gyészi ÄG igazgatója: — 13 és fél ezer hektáros gazdaságunkból kereken 3000 hektár tartozik az ürgevári kerülethez. A sertéstelep rekonstrukciója óta, évi 25 ezer sertés kibocsátója, ürgeváron a gazdaság álló- és forgóeszközeinek értéke 140 millió forint. Mint lakóhely megszűntével, egyáltalán nem számolunk, nem is lenne értelme. Az ilyesmi amolyan magyaros túlzás, hiszen például egész Nyugat- Európa televan tanyás rendszerben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemekkel. Legfeljebb viszonylagos csökkenésről lehet szó... 3. Varga Vendel, Szakály község tanácselnöke: — Valamelyes betelepülés a faluba kétségtelen, ürgevárnak jelenlen 42 lakója van, a hozzá tartozó Tárkánynak, amelynek pedig valamikor külön iskolája is volt, 20. Az állami gazdaság párttitkára, Fodor elvtárs, tavaly járt nálunk, üresen álló házakat szemrevételezendő. Ilyenek alig vannak, de a Tamásiba vezető út mentén, a kisvendéglővel ellentétes oldalon 13 telket alakítottunk ki. Ezek egyenként 1000—1000 négyzetméteresek, javarészt fiatalok, részben betelepülők a jelentkező vevők. 4. Mártonfai Dénes agrármérnök, kerületvezető: — Van melegítőkonyhás étkezőnk. A gazdaság naponta két nagy és két mikrobusszal hordja, viszi a dolgozókat és iskolásokat. Az ingázás kétségtelenül nem leányálom, de kérdem én, hogy hol az a fővárosi üzem, mely az embereit a lakásuk kapujától a munkahelyig szállítja mindennap. Egy sertéstelepi dolgozó átlagosan 4500—6000 forintot keres, a traktorosok órabérre átszámított jövedelme 21—25 forint. Itt ürgevárott egy magántulajdonban lévő személygépkocsi van, Tárkányban három. Az aszfaltút évekkel ezelőtt megépült. Ha valaki Szekszárd A régi cselédházak. A középsőt már modernizálták. Egyre több az aszfaltozott út a pusztában Régi dolgozók az új otthonok előtt Urna+Mx^tmirJímá amm
