Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

1982. február 13. KÉPÚJSÁG 5 ♦ A sorok iránya: észak-dél Ha Valaki mondjuk vetés idején, szétnéz a határban, a ---------------------következőt láthatja: több száz hektáros kuko­ricatábla szélén korszerű, nagy teljesitményű erőgép, traktor áll, mögötte tizenkét soros pneumatikus vetőgép. A traktoros beül a légkondicionált fülkébe, elindítja a mo­tort, és megkezdi napi munkáját. Menet közben bekapcsol­ja a monitort, és az egyes vetőelemek fotocellái jelzik a folyó­méterenként ölVetett magok számát, amivel aztán ellenőriz­hető a vetés. Ha munka közben valamilyen problémája akad az üzemanyag-, vagy a vetőmagellátással, nem ritkán URH- rádiór. hívja a' szervizközpontot, és segítséget kér. A legkorsze­rűbb technika segítségével naponta 70—80 hektár földön veti el a magot, vegyszerez, műtrágyát szór egyedül, egy menetben. A gépi technika térhódításával a falvakban élő lakosság szinte észre sem veszi, hogy az egykor legnehezebb munkákat a nagy­üzemekben elvégezték. Többnyire ilyenkor, a zárszámadások idején értesül arról is, hogy milyen nehézségek támadtak év közben, mit mennyi idő alatt vetettek el, takarítottak be, és mennyi lett a hektáronkénti átlagtermés. A gépen ülő traktoros többnyire egyedül van a határban. De ez csak a látszat. A figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy egy jól szervezett komplex brigád egyik tagjaként végzi a munkaműveleteket. A brigád többi tagja qondoskodik a gépsor kiszolgálásáról az üzemanyagról, a vetőmagról, a vegy­szerről!. A szántóföldi növénytermesztés minden egyes szakasza pontosan kidolgozott technológiai előírások alapján, iparsze- rüen történik a mezőgazdasági üzemekben. Az elmúlt évtizedekben a gépesítést, a magas színvonalú talajerőpótlást, a vegyi védekezést tűrő új, nagyhozamú faj- . tákat áillítottuk a termelés szolgálatába az országban min­denütt, így Tolna megyében is. Megyénk a gabonafélék ter- * mesztésben az országban az elsők között áll. Szokás mondani, i hogy a megye a gabonaövezetben fekszik, ez azonban önma­gában kevés llenne, ha nem állna mögötte a szakértelem és a szakmaszeretet. Persze igaz ami igaz: a növénytermesztésben országosan kialakult arányt meghaladó területen termelünk például gabonát, mégpedig a szántóterület 66 százalékán. A gabonaprogram teljesítése nálunk azért fontos, mert ehhez az adottságaink megvannak. Ennek a kiemelt ágazatnak a fej­lesztése a VI. ötéves tervben a hozamnöveléssel, a terület szin- tentartásával valósulhat meg. Ezt a tendenciát mutatják az üzemek általi készített középtávú tervek. A termesztés színvona­la, a műszaki fejlettség, a külpiaci gazdaságosság figyelembe­vételével a gabonafélék termésmennyisége az elmúlt tervcik­lus átlagához képest megyékben 13—14 százalékkal növekszik a VI. ötéves tervben. Persze még mindig nagy a szóródás az egyes üzemek között, s ha ezt sikerül „leszorítani”, akkor a gabonatermelésünk jelentősen növekedhet. Mindenkinek, aki mezőgazdasági üzemben, s azon belül is a növénytermesztés­ben dolgozik, az eddigieknél még jobban kell figyelnie egy-egy technológiai mozzanatra, hisz ha csak egy százhektáros táb­lán nem sikerül a gyomirtás, akkor az az ezer hektáron gabonát termelő gazdaság rekordnak ígérkező termésátlagát ronthatja le. , ! A termésmennyiség növeléséért fizethető felárral, '-------— és a gyengébb termőképessé­g ű területekre adott külön árkiegészítéssel idén sikerült elérni, hogy a gabonafélék területe az előző évit legalább 2000—2500 hektárral meghaladja. A már elvetett búzaterület egy év alatt 8,6 százalékkal nőtt: jelenleg 62 ezer hektár. A másik fontos gabonaféle, a kukorica, amiből a gazdaságok — éppen a ta­valyi kimagasló terméseredmények miatt — erre az évre ke­vesebb hozamot terveztek. A vetés ideje április, a tervek már elkészültek, de még mindig mód van arra, hogy azon változ­tassanak. Nagyobb területen, több termést vár tehát a megye üzemeitől az ágazat, ami nemcsak az aktuális tennivalók idő­ben történő elvégzését, a munka pontos szervezését jelenti, hanem azt is, hogy tovább bővüljön a tároilókapacitás, s előny­ben részesüljön minden energiatakarékos tárolási mód. Mint­hogy terjed a szárítás nélküli kukoricatárolás, ismét élőtérbe kerül a fajta: a hosszabb tenyészidejű hibridek köztudottan nagyobb potenciális termőképességűek. Megyénkben húsz termelési rendszer tevékenykedik, a gabona- termelést igen nagy területen integrálja a KSZE: termelési eredményei az országban az elsők között vannak. Mezőgazdasági üzemeinkben — minthogy ez érdekük is — igen nagy súlyt fektetnek a gabonfélék termesztésére. Az egy hektárra intő termésmennyiség néhány szélsőséges esetet ki­véve emelkedik. Van o/lyan szövetkezet, ahol öt év alatt a búza és a kukorica terméstálaga megduplázódott. A Rába traktorok, az IHC munkagépek, a Claas Dominátorok végzik azt a mun­kát, amit a termelési rendszerek meghatároznak, így biztonsá­gos a termelés és magasak az átlagok. Az ágazati szervezés, a több felsőfokú végzettségű szakem­ber alkalmazása, a traktorosok, gépkocsivezetők szakmai to­vábbképzése nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ter­méseredményeinkre büszkék lehetünk. Az önköltségszámítás mindennapi feladat, hisz nem mindegy, hogy hány forint egy tonna termény előállításának költsége. Az üzemek kampány­terv szerint dolgoznak, pontosan végzik a termésbecslést, any- nyi műtrágyát adnak a táblákra, amennyit a talajvizsgálatok alapján a szakemberek megállapítottak. A fajtát elsősorban a termésátlag szerint választják ki, figyelembe véve persze az érési sorrendet, a szárszilárdságot, s éppen az energiatakaré­kosság miatt a vízleadóképességet. Sőt: minthogy a Nap já­rása kelet—nyugati irányú, a kukoricát észak—déli irányba vetik, mert így a tövek egymást nem árnyékolják, és több órán át éri a növényt a nap. Nemrégiben mon<^ta az egyik traktoros: a jó fajta, a —?-----------—---------- korszerű növényvédelem mellett sem érte volna el a szép eredményeket, ha a régi gépekkel művelnék a : talajt. Ha jó a szántás, ha a magágyat szépen készítették el, akkor minden munka könnyebb és kevesebb. így igaz. Jól tud­ják mindezt a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek. A min­dennapi kenyerünk mellett az állatok takamányát is ők ter­melik, ami nem csak egyenletes belföldi ellátást jelent, hanem növekvő exportot is, azt, hogy a sokat emlegetett magyar me­zőgazdasági modell nemhiába érdemelte ki hírnevét. Nem sok tekintélye volt a sorompónak Kurdon. Le is szerel­ték most a télen, és fénysorompót tettek a helyére. Most már azzal sem kell vesződni, hogy átbújjon valaki. Két autós számára is szomorú pillanat. Történt Kéty és a teveli elágazó között, a 18-as kilométerkőnél. Akik dolgoznak az úton. Pörböly és Alsónyék között a téli fagy okozta károkat javítják. Akik futásra használják az utat D. V. M. Átszaladó őzek a tamási erdő mellett Fotó: Bakó Jenő. ï ^ ~£L-je - m. országúton

Next

/
Oldalképek
Tartalom