Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
1982. február 6. ^NÉPÚJSÁG 5 Szemfesték ötezerért “ Enyém, tied, mienk A megyénkben farsangolók sok vidám mulatsága közül a fotóskamera — Czakó Sándor kezelte — a híres-nevezetes bonyhádi „Páva-bál"-ra látogatott, ahol két zenekar is húzta a hatszáz bá- lozónak a talpalávalót. HA NEM TUDNÁ netalán valaki, tudatom vele, hogy vannak esetek, amikor egy doboz Fecske 800—1000 forintot, egy svájcisapka 600—800, egy tégely szemfesték pediglen nem kevesebb, mint 5000 forintot is kóstálhat. Felszisszentek? Ne tegyék, hiszen nem árdrágításról van szó, * hanem arról, amit a hivatali nyelvhasználat bírságolási gyakorlatnak nevez. Akik találkoztak vele, keménynek találják ezt a gyakorlatot, akik lidérces álmaikban sem vetemednek bolti lopásokra, liberálisnak. Nem kevés aztán azoknak a száma sem, akik államalapítónk, István király bűnmegtorló gyakorlatának bevezetésére szavaznának. Eszem ágában sincs tréfára fogni a dolgot, de sejtik-e ezek, mekkora megsemmisítő apparátusra lenne szükség a más tulajdonára emelt kezek óhajtott lemetéléséhez? A közegészségügyi előírásoknak százszázalékosan megfelelő eltakarítás feladata nagyobb lenne, mint azt bárki gondolná. A Tolna megyében előforduló tulajdon ellent szabály- sértések között leggyakoribb a lopás (80 százalék!), ezen belül is az önkiszolgálóbolti lopás. .. ÚGY MONDJÁK, a bolti szarkáskodós indítéka az önkiszolgálásban rejlő csábító alkalom Ott jön-megy az emberfia és -lánya, kezében kis kosárkával, az árukkal megrakott gondolák között, gyanútlanul. Pedig, ugye nyomában a kísértés, ha igaz az, hogy a tolvajt alkalom szüli. Vagy nem egészen így van ez? Azt hiszem, hogy nem, mert bőség ide, szédítő alkalom oda, sok százezrünknek nem jut eszébe a boltokból fizetés nélkül távozva „vásárolni". Ámbátor, ha siet az ember, ha szórakozott, megeshet vele egy és más, amit menteni is lehet, magyarázni is, de napirendre térni felette nehéz. Velem például megesett mór, hogy annak rendje és módja szerint túlesvén a fizetésen szépen elindultam hazafelé a megpakolt vásárlókosárral. S kint az utcán döbbentem rá, hogy pár percre eltulajdonítottam a bolt tulajdonát. Mit mondjak? POCSÉK EGY ÉRZÉS volt, pedig a délutáni csúcsban még csak kárörvendő pillantás se „nyugtázta" tévedésemet. Minap már igen. Megkaptam a „nyugtát". Ez volt a tekintetekben: „Hülye ez a nő?” Az történt hogy két doboz cigarettám árát nem ütötte be a pénztáros, mert a füstölnivaló két tejeszacskó alatt hevert. Amikor ezt észrevettem, visszalépkedtem fizetni. Az említett sikerélményben akkor volt részem. Mintegy igazolandó azt, amit hallván kissé megállt nemrég az eszem. Egy megyei jellegű tanácskozáson egyik városunk közrendje volt az érdeklődés többek közötti tárgya. Ügy nyilatkozott a meginterjúvolt tanácsi vezető, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűn- és szabálysértési esetek magas száma mellett elenyésző az egyéb, törvénybe ütköző cselekedet. De, mint mondotta, a lakosság nem elégedetlen, mert a „közvéleményt" nem irritálják annyira a társadami tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények, mint a garázdaság, rablás vagy gyilkosság”. Ha most azt gondolják, hogy gőzerővel moralizálni kezdek, csalódást kell okoznom. A kosár és a két doboz cigaretta példázata is csak azért kellett, hogy tiltakozzam a szólás-mondás igaza ellen. Illetve bátorkodjam azt föltételezni, hogy az alkalom csak akkor szül tolvajt, ha emberére talált, azaz olyanra, aki eleve úgy tér be önkiszolgálóboltjaink valamelyikébe, hogy keresni fogja az alkalmat. Csak szekszárdi viszonylatban is akad szép számmal ilyen „vásárló". Hogy úgy mondjam, visszaeső alkalomvadász is. Semmi részvétet nem érzek irántuk, ha szisztémájuk egyszer, kétszer, sokszor csődöt mond és 1000—2000—5000 forintokra büntetik őket. Tudniillik a már említett bírságolási gyakorlatnak egyre markánsabb vonzása, hogy differenciált. Jó értelemben az. Bolti kártevőink cselekményeinek elbírálásában fontos szempont, hogy az adott delikvens anyagi helyzete, kereseti viszonyai, családi körülményei, stb. milyenek. Ha ezek nemcsak jók, hanem átlagot meg- haladóak, kerüljön csak 800—1000 forintba egy doboz Fecske, ötezerbe az egy tégely szemfesték! Drákóinak lehet nevezni ezt az „árazást", d-e fölösleges szigorúnak semmiképpen, hiszen az esetek többségében nem hetvenkedő kamaszok a bolti lopások negatív hősei. Nem olyanok tehát, akik hekulából tesznek ügyességpróbát hanem alkalmanként jól szituált, környezetüktől maguknak nagy tiszteletet követelő felnőttek. HÓNAPOKKAL EZELŐTT beszélgettem egy igazgatási vonalon tevékenykedő tanácsi emberrel, akitől azt szerettem volna megtudni, hogy a tetten ért bolti szarkák fizetnek-e szótlanul, vagy pedig élnek a fellebbezés jogával. Nos, szép szám a fellebbezőké, de zöme fizet, mint egykor jó mezőgazdasági években a köles... Történnek próbálkozások , mindent megadok, csak senki meg ne tudja” bevezetéssel is. Nyilván ilyen esetek mégiscsak bekövetkező kipattanása után évődnek a boltokba vásárölni és nem csenni járók azon, hogy mi a kleptomania, ki lehet a mi társadalmi viszonyaink között kleptós. Ha kihegyezik, a kérdés így fest: aki hóna alá csap egy kétkilós kenyeret és fizetés nélkül távozik, az lop. Aki szemfestéket, márkás külföldi italokat lop, az kleptomániás. • Megnyugtatásul: ez is lopás, az is lopás. Egyik is megakadályozható, a másik is. Liberalizmus, sablonos megítélés nélkül ! Jó lenne mindezek után friss adatokkal szolgálni, de nem készült még el az összesítés, mely a tulajdon elleni szabály- sértéseket bontja és összegezi 1981. évre szólóan. Tartha- tuk azonban attól, hogy nagyobb szóm áll majd az elmúlt évet jelző 1981. mellett mint állott 1980-ra érvényesen. Akkor, tulajdon elleni szabálysértés miatt 1 153 elkövető ellen indult szabálysértési eljárás és a bírságok megyei átlaga meghaladta az 1100 forintot. ITT JEGYZEM MEG, hogy bármennyire is optimista lélek szorult belém születésemkor, nem hiszek abban, hogy ez az átlag szépülni kezd a csökkenés irányába. Ahhoz, hogy ez a mozgás bekövetkezzék a közvéleménynek is tisztábban kellene látni az enyém, tied, mienk kérdéseiben. Akik a társadalmi tulajdont esetenként, vagy folyamatosan károsítják, azokat egyáltalán nem a szükség kényszeríti garast rabolni ! — li —
