Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
1982. február 27. NÉPÚJSÁG 7 Mozdulni kellene! Illlticsí — Holtponton Szekszárdról Mucsiba tartva, az újságíró indokoltnak tartotta megállói az útbaeső Hőgyé- szen, s a nagyközségi közös tanácsnál némi előzetes tájékoztatást kérni úticéljáról. Annál is inkább, mivel Mucsi Hőgyész társközsége.-— Negyvenhárom tanácstagunkból 31 helybeli, 3—3 dúzsi, illetve kalaznói, 6 pedig Mucsi lakosa — mondotta az ez ügyben legilletékesebb, Trick Ferenc tanácselnök. — A legfontosabb alapellátást eddig is megkapta Mucsi, s a jövőben is megkapja majd. Igaz, az ottani ivóvíz jelenleg csak a nevében az, mert egészségtelen, de ebben az ötéves tervben új kutat fúratunk. Ennek a több mint 1 millió forintos költsége önálló, nem társközségként esetleg 50 évig is „elvitte” volMucsi hangulat na a falu teljes fejlesztési alapját ... Megtudtuk még: nemrégiben helyszíni szemlét tartottak a mucsi óvodánál, mert annak „állaga komoly gond”. Az idézet a nagyközségi közös tanács elé terjesztett és elfogadott költségvetési tervben fogalmazódott meg, amiből újabb adalékokhoz jutottunk. így többek között a következőkhöz: „Mu- csiban a napközi otthon konyhaügye is megoldást kíván. Ennek megoldásához a helyi termelőszövetkezet segítségét és a megyei tanács pénzügyi támogatását kértük.” Másutt: „Felújításra kerül a rendelőt, tanácsadót magába foglaló épület tetőszerkezete, amihez a megyei eü. szakosztálya 140 ezer forintot biztosít." (Ezúton kérünk elnézést azért, hogy a 43 tanácstag által jóváhagyott előterjesztésből ékként idéztünk, de hát idézni csakis változatlan nyelvezettel szabad: így tárni a tényeket az olvasó elé, akit viszont ekképpen az újságíróéhoz hasonló benyomások érnek, s a következtetéseket is talán könnyebben levonhatja.) A mucsi általános iskolában — ahol csak alsótagozat van, mert a felsősök naponta Hő- gyészre utaznak — tanít Csög- lei Imre —községi párttitkár — és felesége, aki a település társadalmi elnökhelyettese. — A közös tanács igyekszik a társközségekre is pénzt költeni — mondották —, de a sok hőgyészi új létesítmény, így a művelődési központ is, elviszi az anyagiakat. Sajnos, meglehetősen gazdátlan Mucsi, ahonnan minden út (értsd: az egyetlen) Hőgyészre vezet. Röviden nehány olyan jellemző adat Mucsiról, amit a Csög- lei házaspártól megtudtunk: a község népessége ma már nem csökken; van művelődési ház; kéthetente mozi; könyvtár; házasságkötő terem; kis választékú vegyesbolt; jól működő tsz; igen rossz napközis konyha és óvoda; felújításra váró orvosi rendelő; az utcák egyik oldalán járda; s ravatalozó, amelynek ablakán hosszú-ihosszú idő óta újságpapír „díszeleg” — a közös tanácstól sokszor kért drapéria helyett... A szolgáltatást mindössze egy női szabó és két kőműves „képviseli” ... *■ — Miről beszéltek az emberek a legutóbbi falugyűlésen? — Az óvoda, az ivóvíz és a ravatalozó volt a legfőbb téma, meg járdát kért a lakosság. — S kapott? — Újat nem. Tavaly is csak a régieket javítgattuk társadalmi munkában. — És a jó ivóvíz? — Hordják ide, a falu közepéig..., Pedig mielőtt társközséggé váltunk, több mint 400 ezer forintot tartalékolt Mucsi tanácsa kútfúrásra, de eltelik még néhány év, amíg jó . ivóvizünk lesz. — Mit tehet és tesz a társadalmi elnökhelyettes? — Ezzel a címmel nem jár kellő hatáskör... * A megye legkisebb tsz-ének elnöke Berta János. Tőle kérdeztük: — Hogyan élnek itt az emberek? — Ha a tsz-tagok jövedelméből indulunk ki, akkor jól, mert az egy dolgozóra jutó évi kereset átlagosan 47 ezer 600 forint volt tavaly, s a tagság 20 százaléka 85 ezer forint felett keresett. Most a jövedelemnövelés új formáját alakítjuk ki: az idén ezer sertést helyezünk ki a háztájikba, ahol CCM-rendszerrel hizlalják majd őket, s a következő években 2500-ra akarjuk növelni ezt a számot. — És ha nem a jövedelmekből indulunk ki? — Jobb, ha mégis azt tesz- szük... — Mit jelent Mucsi életében a tsz? — A közös gazdaság a jó munkaalkalmakon kívül egyebeket is nyújt a falunak, például a fuvarozást, s többek között az iskolai villanyszerelést, olajkályhajavítást a mi dolgozóink végzik, és a tsz segíti anyagilag az iskolások kirándulásait is. Ezenkívül rendben tartjuk Hőgyészig az utat, s miután képtelen volt Mucsi más módon egy halottaskocsihoz jutni, hát azt is mi csináltuk meg... Természetesen adunk anyagi segítséget az óvoda — remélhetőleg mielőbbi — rendbe hozásához. Fontosnak tartom még: játékkészítő melléküzemágunkban a 35-ös létszámból 20-an olyanok, akik korábban nem dolgoztak. * Mucsiban valamivel több mint 700-an élnek. Az elvándorlás megszűnt, de legutóbb 25 éve épült új ház. „üzletház, cukrászda — mind álom" — mondták a faluban, ahol tudják: ezekre jelenleg semmi esélyük sincs. De a meglévő létesítmények, közintézmények folyamatos karbantartását, javítását joggal elvárják, s szintén jogos igény az, hogy legalább a kisebb költségű, alapvető’szükségleteiket a közös tanács elégítse ki. Ám Hőgyészen — sajnos — még nincs olyan költségvetési üzem, tanácsi, házilagos brigád, mint más nagyközségekben, ahol ezzel a társközségekről is kellően gondoskodni tudnak. Ehelyett marad a drágább megoldás és a felsőbb, megyei tanácsi támogatás kérése. Persze, az sem igen fordul elő Mucsiban, hogy ha valakik járdát akarnak utcájukba, akkor — mint szintén máshol jól bevált szokás — csupán anyagot kérnek annak megépítéséhez. Pedig ha néhányon elkezdenék, bizonyára követőkre találnának... Mozdulni kellene tehát Mucsi és a mucsiak érdekében „lent" is, „fent1 is! VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Czakó Sándor Iregszemcse gyarapodik . •■■■■-V.-vivővé.v' Iregszemcse messze van a megyeszékhelytől, s ezt korábban, itt is, másutt is úgy mondták, messze vannak a tűztől. Mondták ezt mintegy indokolásként, hogy ezért kevés a pénzük, ezért nem épül több járda, út, s egyéb közmű, hogy a többit ne is említsem. Iregszemcsén azonban pár év óta cseppet sem látszik az elmaradottság. A település fejlődik, szépül. S ha az utóbbi egy-két év eredményeit vesszük sorra, az némely vonatkozásban felülmúlja a „tűzhöz közel" lévőket. Ami pediig nemcsak arra lehet bizonyíték, hogy hamis az a magyarázat, hogy a távollévő települések mostoha- gyerekek, s hogy csak ott, és azok hangoztatják, akik maguk sem tesznek sokat településükért. A változást ketten mutatják be, Lénárt Sándorné vb-titkár, s a tanács elnöke, Gonda József. Előbb arról beszélnek, ami egészen „fentről" jött pénzből készült. Minisztériumi beruházás volt a kisegítő iskola és nevelőotthon bővítése. Ez egy épületszárnyat kapott, s csináltak hozzá egy szennyvíztisztítót is. Ez a bővítés több millióba került, ennyi pénze az iregszem- csei tanácsnak nem lett volna.- S ezzel fokozódott az amúgy sem kicsi különbség a kisegítő iskola, s az általános iskola színvonala között. - folytatja a vb-titkár. Ez pedig még sürgetőbbé teszi az utóbbi korszerűsítését. Mert az amúgy is kicsi volt, négy tanterem élet- veszélyes lett, s hogy az ötszáz kisdiák délelőtti tanítását megoldják, igénybe kellett venni a művelődési otthont, meg a pártházat is. A huszonkét tanulócsoport az iskola tizennégy termében, meg a két intézményében tölti a délelőttö- ket. Mindezt azonban cseppet sem panaszkodva mondta, mert rögtön a tervekkel folytatta. Az iskolát kijavítják, s építenek még hozzá három tantermet, két szertárt, s elkészítik a vizesblokkot. Ebben nagyon sokat segítenek a szülők. Eddig a felújításra, bővítésre 28 ezer forintot adtak készpénzben, s vállalták, hogy háromezer óra társadalmi munkával is gyorsítják az építkezést. De már eddig is dolgoztak. A falakhoz szükséges tégla egy részét régi épületek lebontásával előteremtették. így nem is tűnik irreálisnak a terv, hogy jövő szeptemberben megkezdik a tanítást az új osztályokban is. A titkár az óvodával folytatja. Idén volt az első év, hogy valamennyi kisgyereket — ösz- szesen százhuszonnégyet — felvehették az óvodába. Igaz, zsúfoltan vannak, de ez nemcsak Iregszemcsén fordul elő. Hamarosan azonban itt is építkezni kezdenek. — Mert a három óvoda mindegyike elavult. Sőt, az egyiket nem is lehet felújítani, azt hamarosan meg kell szüntetni. Az az elképzelésünk, hogy egy helyre vonjuk össze a három gyermekintézményt, mégpedig úgy, hogy a régi egészségházat egybeépítenénk a központi óvodával. Idén bontanak, hogy kevesebb új tégla kelljen, s utána építenek. Elmondják azt is, hogy túlzsúfolt az újiregi óvoda. De itt is hallatlanul sokat segítenek a település lakói. Forintjaikkal, és munkájukkal megújul itt is a régi iskolaépület. Bár az eredményeket tudakolni jöttem, még mindig a tervekről beszélnek a tanács vezetői. Arról, hogy Iregszemcsén az öregek napközi otthona hamarosan új helyre költözik. Egy megszűnt szolgálati lakásból alakítják ki májusra a mostaninál nagyobb, szebb' újat. Ott jelenleg a tanács házilagos brigádja dolgozik. Egyébként ők a kivitelezők az iskola és az óvoda átépítésénél is. Mikor a korábbi évekre terelem a beszélgetést, o fogorvosi rendelő korszerűsítésével kezdik. Hogy tavaly felújították a fogászati rendelőt, a fogorvosi lakást. De amit legtöbbre tartanak, az új turbinás fogfúrógép, amit a megye adott. Két év során 18 lakás épült Irekszemcsén, egy pediig Újire- gen. És a tempó nem esett visz- sza. Állnak a falai, s a tető is fenn van a település első sorházán. Ezt a négy egybeépített lakást egy újfajta építkezés nyitányának is tekintik. Magánépítkezések, de fordít ilyen célra a pénzéből a tanács is. Májusra lesz kész a pedagóguslakás. Az iskolák, óvodák, lakások után az utcák következnek a felsorolásban. A faluban a lakosság pénzéből, és a településfejlesztési versenyben tavaly elért harmadik helyezésért kapott 200 ezer forintból, meg természetesen sok-sok óra társadalmi munkával, három utcában, összesen 1060 méterhosszban a földút helyén aszfaltburkolatot építettek.- Az Arany János, a Katona József és a Babits Mihály utcában ma már a legnagyobb eső után sincs sár.- Azt mondta, a lakosság pénzéből is. Mennyit fizettek be erre a célra?- őtszáztizenhétezer forintot. S már az idén is befizettek erre több mint százezer forintot. Mert az útépítést folytatnii akarjuk. A Damjanich, a Kölcsey és a Móricz Zsigmond utcában lesz aszfalt a sáros, poros út helyén. Szóba hozom a kereskedelmet. Elmondom, hogy idejövet Tamásiban beszéltem a Kop- Ka ÁFÉSZ elnökével, s tőle tudom, hogy ebben a tervidőszakban a volt szövetkezeti központ helyén egy új bolt készül, ami vagy iparcikk-üzlet lesz, ahol könyvet, papírt, játékot, üveg- és porcelándolgokat lehet venni, vagy a jelenlegi önkiszolgáló bolt költözik ide, s annak helyén lesz ez az üzlet. Meg, hogy később egy új vegyesboltot is építenek a település szélén. Ők már tudnak róla. Szeretnék, ha korábban lennének készen az új boltok és nagyon fontos lenne a meglévő, siralmas állapotban lévőket is korszerűsíteni. A lakosság száma, ha csak egészen kis mértékben is, de fogyatkozó Iregszemcsén. Bár cseppet sem lepődnének meg a tanács vezetői, ha ez a fogyás máról holnapra gyarapodássá változna. Eddig már többen visszaköltöztek azok közül, akik évekkel ezelőtt litthagyták a falut. Akik pedig ittmaradtak, egyre inkább magukénak érzik a három és fél ezer lakost számláló települést. Ezt bizonyítja, hogy tavaly harmadikak lettek a megyei településfejlesztési versenyben. A munkaképes lakosság kétharmada Tamásiba, Siófokra és a többi környékben lévő munkahelyekre jár dolgozni, sőt az iregszemcseieket megtalálni a paksi atomerőmű építői között is. Elindultam, hogy megtaláljam azokat, akik sokat tettek a faluért. Susoczki Györgyöt, aki évek óta motorja a társadalmi munkának. Vagy Huszti Ferencet, Dobos Károlyt, akik szervezték tavaly az útépítést. De sem őket nem találtam, sem Krutek Józsefet, aki az idén végzi ezt a munkát. Az „útépítők” között volt a múlt évben Barna Tibor. Őt végül mégis sikerült megtalálnom. Ahogy beszélgettünk, lassan kialakult a kép a változásokról. Mikor ő Regszemcsére jött, 1969-ben, legtöbb utcában még járda sem volt. Most már aszfaltburkolat van sokhelyen az úttesten is. Hogy ebben mennyit segítettek? Az útépítésnél terítették a követ, ásták az árkot. És éjjel — mert akkor jöttek az aszfaltozok —, legalább a fél utca lakossága kinn volt. Hoztak kávét, gyümölcsöt a gépészeknek, s figyeltek. Utána meg, gyeptéglákkal rakták ki a padkát. Barna Tibortól elköszönve még megnéztem a nyáron aszfaltozott utcákat. Az egyik végénél egy bácsit láttam, ki sámlin állva az útmenti fát metszi. — Igaz, megcsinálták, szépen, a tanács emberei, én egy kicsit még formálom. Tudja, nem szeretném véletlenül se, hogy a hirtelen növő ágak elérjék a villanyvezetéket. De, miért kérdezi? Nincs abban semmi különös, hogy kicsit szépítgetem. Almási Feri bácsinak természetes ez a szépítés. És már az, másoknak is. SZEPESI LÁSZLÓ Napközben kihalt a főutca A Csöglei házaspár
