Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
1982. január 13. KÉPÚJSÁG 3 Délután a napköziben A szülők hajlamosak a gyerekek délutáni napközi otthonban tartózkodását „szükséges rossznak" elkönyvelni. Tele panasszal ecsetelik gyermekük zsúfolt napjait, ami a délelőtti iskolai elfoglaltságot, a délutáni napközit jelenti, melyek közé gyakran ékelődik be valamilyen szakköri foglalkozás, nyelv- és zeneóra, avagy edzés. Mondogatják, hogy kénytelenek napközibe adni a lurkót, mivel otthon nem tud rá felügyelni senki. Akik a napközit csupán gyermekmegőrzőnek tekintik, alaposan tévednek. Mindezt bizonyítandó, kérem tartsanak velünk a faddi általános iskola 3. b. osztályának egy „szürke” hétköznap délutáni napközis foglalkozására. Pontosan fél kettő van. Puskás Jánosné tanítónőnek sorra jelentenek a padsorok „ügyeletesei”, majd helyet foglalnak a kisdiákok. A padra előkészített tankönyvek közül o matematikát teszik maguk elé. A házi feladat elkészítését előkészítő agytorna előzi meg - az írásvetítő közreműködésével. Majd — az ezres számköriben — számkeresés következik. Pattognak a gyerekek kérdései, egyre szűkül a kör ...végül Oláh Mónika talál: 191. — Mennyi időt terveztek a matematika ledke elkészítésére? — hangzik a tanítónő kérdése. — Tíz percet — így az egyhangú válasz. — Majd ellenőrzőm az órámon. A matematikát az anyanyelv követi. E témában nagyon „otthon” van az osztály, hiszen e tantárgyat a Zsolnai-kísérlet szerint tanulják. Biztosan választják ki az összetett mondatból az állító szerkezetet : elemzik és helyes hanglejtéssel olvassák a mondáitokat. — Olyan jó, hogy itt mindig megbeszéljük a házi feladatot. Ha nem értünk valamit, a tanító néni elmagyarázza' és gydkorol- ja velünk — mondja Kóleszár Olga, — És annyi érdekes dolgot csinálunk a napköziben. Legutóbb gyógyszeres- és gyu- fásdobozo'kból bababútort, autókat, repülőket ragasztottunk Többen — többet!- mutat a terem sarkában álló mini kiállításra a cop'fos kislány. ■Somai Gábor pedig a polcon sorakozó köcsögdudákat mutatja, majd az agyagból készült dísztárgyak 'születéséhez fűz magyarázatot.. — Egyik délután, elmentünk Marsai János fazekashoz. Megmutatta a1 műhelyét, majd mi is formázhattunk, amiket ő kiégetett. Anyukáméi« mind a kettőt a szekrénybe tették. — A napköziben a tanórán kívüli szabad foglalkozások két csoportra oszlanak: o kötött és a kötetlen programokra — mondja Puskás Jánosné. — Amiket oz imént o gyerekek felsoroltak, mind ü' kötött kategóriába tartoznak, tehát a tanórákon tanultakhoz kötődnek. Az úgynevezett kötetlen foglalkozásokba tartoznak a színház- és mozi látogató sok, amímetikus játékok, a különféle műsorok összeállításai Például rendszeresen adunk műsort oz öregeik napközi otthonában.. — Hogyan hasznosítják a színházi és mozielöadásökat? — Természetesen előre felkészülünk, utána ipedig feldolgozzuk a látottakat Rajzolunk 'róla,, fogalmazást írunk... Sajnos, színházi előadás nincs túl gyakran. Az a véleményem, hogy a Népszínház előadásai rendszerint rangosak, viszont az úgynevezett haknibrigádok meglehetősen gyenge dolgaikat hoznak, melyek srinte károsak a gyerekekre nézve. Csöppet sem járulnak hozzá az ízlésneve'lé- sükhöz. A moziról pedig az a véleményem, hogy a diákdk szereti'. Csakhogy kevés film áll rendelkezésre, s ez azt tar furcsa helyzetet hozza, hogy mire egy gyerek negyedik osztályos lesz, egy-egy jobb filmet már három- négyszer is lát. — A sokrétű napközis munka fárasztó. — Nem mondom, hogy köny- nyű - így a válasz. - De ha az ember valóban együtt van a gyerekekkel, akkor maga is örömét llelíi a foglalkozásokban, s abban, hogy még a legszótla- nabb gyerekek is aktívan kapcsolódnak a különböző játékokba, vagy műsorok tervezésébe. Amikor minden „harmadik bés” elkészült a, feladattal, a közkedvelt, s mindig várva-várt vetélkedő következik. „Felborul” az osztályterem rendje, a padok a faildk mellé kerülnek, karéjük pedig a csapatok. Papírlapot kapnak a gyerekek hat költő nevével és hat verseimmel. (Weöres Sándor, Nemes Nagy Agnes, Zélk Zoltán... Fekete hattyú, Hold és felhő, Lékvár- cirlkusz bbhóoali...) A feladat egyszerűnek tűnik, persze csak azoknak, akik egyaránt ismerik a költőket és a verseket lis. Minden csapat a maximális pontot éri el, hiszen a minden költőtől induló voncfl a megfelelő versihez érkezett — Most pedig válasszatok cso- paltlképviiselőt, aki elszaval egy- egy költeményt a felsoroltak közül ! — A tanítónő szavali nyomán máris a tanári asztal előtt állnak a szavalok. Produkcióikat megérdemelt taps követi. Leadva! Zoltánt o nyert két pont joggal feszi büszkévé. — Már nőnapon is szavaltam — mondja, s leül a helyére. A következő feladat: a felsorolt versek közül valamelyiket össze kell hozni a tanítónő által mutatott reprodukcióval. (Fényes Adolf 'Bujkáló nap című 'alkotásával!.) Máris íródnak a1 jellemző sorok a cetlire: „Felhő- cápa úszik az egeken át, űzi az egeken át...” A hangulat — úgy tűnik - tetőfokra hág, az osztályterem olyan, Imiintha egy „ki mit tud?” vetélkedő színhelye volna*. .. V. HORVATH MARIA Fotó: Gottvald Károly. Regölés a faddi 3. b. osztály előadásában Sokszínű Magyarország 11 ■ 1 ajlamosak vagyunk azt hinni, hogy miit; sok ugyanúgy ítélik meg a világot, ugyanúgy gondolkoznak, mint mi, ugyan- ——J olyan az ízlésük, kultúrájuk, érdeklődésük, mint nekünk. Diplomáciai nyelven szólva: nézeteink azonosak, vagy nagyon közel állnak egymáshoz. Hosszú élet sok tapasztalata kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk: nemcsak a különböző nemzetek látják másképp a világot, de egy nemzeten belül is annyi a vélemény, az ízlés, a megítélés, ahány emberről van szó. Ezért olyan szenvedelmesek a viták például nálunk egy tv-műsor megítélésében; az egyik nézőnek tetszett az, amit a másik lecsepül. A tv-t csak azért említem, mert ez az a fórum, amelynek szerepét mindenki figyelemmel kísérheti és véleményt lormálhat róla. Alighanem arról van szó, hogy osztályok és rétegek és egyének élnek együtt, egymás mellett, s nem ismerik kellőképpen egymást. Gyermek- és ifjúkorom egy alföldi városban telt el. Nemcsak a dunántúli városi lakos szemléletét nem ismertem, de szőkébb pátriám falusi és tanyasi emberének a világát sem. Nem tudtam, miről cserélnek szót vasárnaponként a város főutcáján, az úgynevezett „köpködőn" pipázva álldogáló cívisek. Később, a fővárosba kerülve, fogalmam se volt — bár az egyetemen kollégaként ügyeltem —, hogyan élnek, miről csevegnek a gyárosok és nagykereskedők fiai-lányai. Nem tudtam, hogy például az előadásról a Lovardába rohanó szép fiatal lánynak meg a dúsgazdag hentesmester fiának mi jár a lejében. De azt se tudtam, hogyan élnek a Leipziger szeszgyár munkásai, pedig egyszer valamelyik buzgó professzor szemináriumi praktikumként kivezényelte az egész évfolyamot a szeszgyárba, hogy megismerkedjünk a termelési folyamattal. S elképzelni sem tudtam: milyen ember lehet az iljú Odeschalchi herceg, aki részegen végigszáguld sportautójával a körúton, kockáztatva százak életét, s még a rendőrök is haptákba vágják magukat a mutatvány láttán. Vagy, hogy milyen lehet izzadni valódi és fölkapaszkodott uraknak beiktatáson, megyebálon, esküvőn, fogadáson bársonnyal, rókamállal ékes díszmagyarban. Aminthogy azt is nehezemre esett fölfogni: mit keres ilyen helyeken az előkelőségek között Herczeg Ferenc meg Zilahy Lajos, meg Surányi Miklós. Nekem Nagy Lajos szikár leírásai, s Szabó Lőrinc iljúkori versei fogalmazták meg: mit jelent „szegénynek lenni, s Hatolnak". Sok évtizeddel ezután és sok tapasztalattal a hátam mögött egy dunántúli városban egyszer jeles írókkal együtt ültem a pódiumon, s válaszoltunk a közönség kérdéseire. Egyik — ma nagynevű — ‘nőtársam az érthetetlennek bélyegzett versekről szólván, elkövette azt a hibát, hogy kijelentette: soha nem volt olyan kor, amikor egy költő az egész nemzet költője lett volna. „Ezt Petőfire is érti?" — kérdezte az egyik pedagógus. „Rá is." Csaknem kiűztek bennünket a teremből. Nyilván, mert másképp látták irodalom és közönség viszonyát, min mi. S föltehető: az életnek még egy sereg dolgában is másképp gondolkoztak: pedig ők is értelmiségiek voltak. Más, fontosabb kérdések értékelésében is nagy a különbség, ha különböző múltú, korú, kultúrájú, ízlésű, szemléletű, s különböző körülmények között élő emberek ítéletét vetjük össze. Hónapok óta gyűjtök újságcikkekben megjelent statisztikai adatokat arról, hogy hazánk csaknem 11 millió lakosa hányféleképpen csoportosítható. Nem azokra a közismert adatokra gondolok, amelyeket a Statisztikai Hivatal évről évre publikál, s amelyekből megtudhatjuk, hány férfi van és hány nő, hány nyugdíjas, mennyi a kiskorú, hány gyermek jár óvodába, hány kismama van gyesen, mennyi a különböző tudományos fokozatokkal koszorú- zottak száma, mennyi a jogerősen elitéit, mennyi az orvosok és az ápolószemélyzet száma, hány fiatalkorú van állami gondozásban — és így tovább. Ezek a hivatalos statisztikák is magyarázzák, hogy ugyanazt a jelenséget, eseményt, művészeti produkciót miért Ítéli meg mindenki másképp, mondjuk, egy gyesen lévő fiatalasszony nem ugyanúgy, mint egy nyugdíjas, és egy akadémikus nem ugyanúgy, mint az, aki garázdaság miatt börtönben ücsörög. Ám hazánk lakosságát más ismérvek szerint is lehet csoportosítani. Mondjuk, hogy kereken hatmillióan elvégezték a nyolc általánost, de négymillió polgártársunk nem végezte el. Hogy a sörfogyasztás eszméletlen méretekben növekedett, s hazánk minden lakosa — a csecsemők is — évente 172 üveg vagy korsó sört iszik meg, vagyis kétnaponként egyet. Hogy a nagyivók — azok, akik 150 gramm abszolút alkoholnál naponta többet hajtanak le a torkukon — félmillióan vannak. Vagyis minden huszadik hazánkfia nagyivá. Az idült alkoholisták száma „csak" 150—200 ezer. Nem tudatosítjuk, hogy 600 ezer rendszeres véradó van az országban. Hogy a cukorbetegek száma 300 ezer, s 90 százalékuk 45 éven felüli. S mozgássérült? 700 ezer leinőtt és 300 ezer gyermek! Valahol azt is nyilvántartják, hogy 1 millió 300 ezren ingáznak lakóhelyük és munkahelyük között. Kétszázezer az önkéntes rendőrök száma. S arról is olvastam a minap, hogy a válások növekedése mellett mi jellemző még a családi és házaséletre. Egy nyilván nem dokumentálható — közlés szerint hazánkban 500 ezer férfi és 300 ezer nő csalja meg a házastársát. Régen, ha a száguldó vonat ablakából figyeltük a földeket, zöld és sárga nadrágszij- parcellák sávozták egészen a horizontig a tájat. így osztódik a társadalom is — túl az osztály- és rétegjellegen — rengeteg kisebb- nagyobb parcellára. Nem röstellem megvalla- ni: nem ismerem eléggé a sokféle csoportba tartozó embert. S nem tudom megmondani : ki miért, mi okból olyan, amilyen, mért utasít el egy művet, egy gesztust, egy szemléletet, vagy ugyanazt mért fogadja el. Sok-sok évtized után mintha ma se tudnék többet az emberekről, mint ifjúkoromban. S mert az életben a sávok egymásra tolódnak, minden lehetséges variáció előfordulhat. Valaki például véradó, és megcsalja a házastársát, vagy csak hat általánost végzett és cukorbeteg, élete nagy részét ingázással tölti, s szereti a sört, nyugdíjas, s önkéntes rendőr. És mindezt másképp variálva — itt élünk egy sokszínű Magyarországon jók és rosszak, derék munkásemberek és lógósok, lakásért gürcölök és megállapodott lakásbérlők, éjszaka álmatlanul vergődők, reménytelen szerelmesek és boldog horkolók, rokkantságuk ellenére egyensúlyt találók, itt élünk egyetlen Magyarországon, mely sok Magyarország is.------- égül így van jól, mert ilyen a világ. Ha ne mzeti egységről beszélünk, ezt ne yy úgy képzeljük el, hogy mindenkinek —-— egyforma az ízlése, mindenkinek ugyanaz a tv-műsor tetszik, mindenki eltolja magától a söröskriglit, mindenki ugyanazt a férfivagy nőtipust találja vonzónak, mindenki Ber- kesit vagy Moldovát vagy Tandorit olvas, a Fradinak drukkol, az Omegáért lelkesedik, mindenki egyformán viselkedik. A legfontosabb úgyis az, hogy ez a sok Magyarország mégiscsak egy, mert a lődotgokban egyformák vagyunk. Véleményem szerint tehát még akkor is egymásért élünk, ha sok részdologban nem értünk egyet, s nem is ismerjük egymást. NEMES GYÖRGY Az építőtáborok eredményei és programja A KISZ Központi Bizottságónak titkársága értékelte a tavalyi önkéntes építőtáborok tevékenységét, és meghatározta az ez évi feladatokat. Tavaly 104 központi táborhelyen csaknem 54 ezer fiatal dolgozott. A táborozok 42 százaléka gimnazista, 36 százaléka szakközépiskolás, 16 százaléka szakmunkástanuló, valamint kisebb szómban úttörő, egyetemista, főiskolás, sportoló és külföldi fiatal volt. A szakmunkástanulók közül csaknem 2500-an kilenc építőipari, több mint kétszázan pedig egy erdészeti szakmai táborban dolgoztak. A táborozok között mintegy 250- en negyedszer, csaknem félszá- zan pedig ötödik alkalom mai vállalták, hogy szabad idejük egy részét az építő közösségekben töltik. A központi táborokon kívül a megyei, az egyetemi és a főiskolai KISZ-bizottságok szervezésében 55 építőtábor működött, munkájukban 13 500-an vettek részt. Megállapították, hogy az előkészítés, a szervezés alapos volt, mindenütt biztosították az eredményes táborozáshoz szükséges feltételeket. Mindez tükröződik a teljesítményekben is: a táborokban dolgozók munkájának értéke mintegy 300 millió forint volt, s 50 millió forinttal haladta meg az 1980-as eredményt. A szombathelyi Hevesi Ákos szakközépiskola KlSZ-szerveze- tének fölhívása nyomán ai táborok többségében társadalmi munkát is végeztek. Ennek bevételét a mozgássérült fiatalok támogatására ajánlották fel. Ez évben a központi szervezésű, 88 építőtáborban 52 ezer, a megyei, az egyetemi és a főiskolai szervezésű táborokban pedig mintegy 100 ezer fiatal részvételére számítanak. A korábbi éveknek megfelelően az idei táborozok mintegy 80 százaléka a mezőgazdasági munkákat segíti, továbbá két autópálya — az Ml-es és az M3-as — és két vasútvonal építésére létesítenek építőtáborokat. Külön építőtábort szerveznek a budapesti úttörőstadion felújítására. Újdonság, hogy az építőiparban tevékenykedő szakmunkás fiatalok valamennyien szakmunkát kapnak majd. A tavaly jól bevált speciális táborok mintájára a mezőgazdaságban három olyan tábort is szerveznek, amelyekben az öntözéses gazdálkodásban tevékenykednek majd a fiatalok. Bővülnek az építőtáborozók nemzetközi kapcsolatai. Míg tavaly nyolcvan bolgár, hetven NDK-beli és négyszáz lengyel fiatal dolgozott magyar építőtáborokban, addig az idén bul- gáriából 450, az NDK-ból 400, Lengyelországból pedia 1000 diákot várnak. Az idén is különös gonddal szervezik a táborozok szabadidő-programját. A bevált formák mellett több újdonság is szerepel a tervekben. így például száz táborozó fiatal az eszperantó nyelvet tanulhatja a munkaeszközök letétele után. Minden megyében megrendezik a közlekedésbiztonsági szaktáborokat, s a közlekedési ismeretekből összeállított vetélkedőn legjobban szereplők országos döntőn is összemérhetik tudásukat. A lakiteleki Szikra Tsz építőtáborában dolgozó fiatalok szabad idejükben az újságírás alapfogalmaival, műhelytitkaival ismerkedhetnek majd meg. Nézzétek a képet!
