Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-06 / 4. szám
1982. január 6. , TOLNA \ NÉPÚJSÁG 3 Vizsgálatok téeszekben /. Miért nagy a differenciálódás ? Sok helyütt aktuális az állattartó telepek rekonstrukciója A mezőgazdasági nagyüzemek az V. ötéves terv időszakában jelentős termelési sikereket értek el. Számottevően növelték mezőgazdasági termelésüket, vállalatszerű gazdálkodásuk erősödött. Mindez a megye szövetkezeteinek többségére jellemző, ám az eredmények ellenére tartós és nagy feladatokat jelentő feszültségek is mutatkoztak. Tovább erősödött a mezőgazdasági üzemek differenciálódása. Kiváltói lehetnek a természeti adottságok eltérései, de a mindenkor érvényes szabályozórendszer egyre magasabb követelményeihez való alkalmazkodóképesség differenciáltsága, a szubjektív és objektiv elemek különbségei is. A TESZÖV elnöksége a szövetkezetek gazdálkodásának értékelése során több esetben foglalkozott az üzemek közötti differenciálódás kérdésével. Állásfogalásaiban gnnak mértékét elfogadhatatlannak, a természeti adottságokkal csak részben indokolhatónak minősítette. Úgy ítélte meg, hogy az elmaradás okainak feltárásával, a gazdasági kibontakozás anyagi és személyi feltételeinek megteremtésével az üzemek termelési és gazdálkodási eredményében mutatkozó különbségek mérsékelhetők. A vizsgálatba bevont szövetkezetek kiválasztását az V. ötéves tervidőszak átlag jövedelmezősége, más hatékonysági tényezők és egyéb szempontok figyelembevételével határozták meg. A SÁRSZENTLŐRINCI „Petőfi" Termelőszövetkezetben a növénytermelés agronómiái előfeltételeinek megteremtésében előrelépés nem történt. Az átlagos táblaméret alacsony, 35 hektár körül alakul. Az üzem vetésszerkezete egyszerű, döntően négy növény termesztésére korlátozódik. Az 1979. évi teljesen torz vetés- szerkezet — közel 50 százaléka volt kukorica — némi javulást mutatott 1980-ra, amikor közel 170 hektárral emelkedett a kalászosok vetésterülete. A szántóföldi növénytermelés hozamai az utóbbi öt évben búzánál a megyei átlag körül, kukoricánál lényegesen a megyei átlag alatt realizálódtak. A műtrágyafelhasználás az utóbbi két év kivételével lényegesen a megyei átlag alatt maradt. A gépi ellátottság a szövetkezetben 1980-ban is csökkent. A műszaki színvonal a megyei átlag alatt van, A termelőszövetkezet állatállománya az elmúlt két évben lecsökkent. A csökkenés oka, hogy minőségi állománycserét hajtottak végre egyidejűleg a szarvasmarha- és a sertéságazatban is. A szarvasmarhalét- szóm fejlesztésének feltételei jelenleg nincsenek meg. A mar- hahízlalásra használt épületek teljesen elhasználódtak. Szakosított sertéstelep megépítése anyagi fedezet hiányá- ben nem valósult meg. Rekonstrukció keretében a szarvasmarha-férőhelyek egy részét is sertésférőhelyekké alakították át. Az ágazatot így is az elaprózott, „nulla” értékre leírt épületek jellemzik. 1980-ban és jelenleg is magas a sertéskiesés, sok a fejlődésben elmaradt, csökött malac és süldő. A takarmányozás nem szabvány szerinti. A szövetkezet abrakkészlete év végén minimális volt, ez jelentősen befolyásolta az ágazat jövedelmezőségét is. GYULAJON az Új Barázda Termelőszövekezetben a szántóterület közel 95 százalékán 5 növényt termelnek, amelyből 1981-ben a kalászos 24,9, a kukorica pedig 45 százalékot tett ki. Ezt a vetésszerkezetet az sem indokolja, hogy a búza ötéves átlaga alig haladja meg a hektáronként 3,8 tonna termésátlagot, a kukoricáé pedig eléri a 6,5 tonnát. A műtrágyafelhasználós 1 hektár szántóterületre meghaladja a megyei átlagot. A gépesítés színvonala 'viszonylag magas. A traktorállomány kismértékben csökkent, az új gépek beszerzésével viszont a használhatóság és az üzembiztonság javult. Javítani kell a műtrágyafelhasználás belső összetételét és a technológiai fegyelmet: a talajelőkészítést, a vetést, a növényápolást. A szövetkezet szarvasmarha- állománya az elmúlt két év során csökkenő tendenciát mutat. A tehenek fajtaátalakító keresztezése folyamatban van. A sertéslétszám átmeneti csökkenés után a rekonstrukció befejezésével ismét növekszik. A fejlesztés üteme attól függ, hogy a kocalétszám növelését miként tudják megoldani. Rendkívül magas a kocák kényszervágási aránya. Várhatóan a hízóértékesítés ez évben 3— 400 darabbal meghaladja a tervezettet. Kedvező a súlygyarapodás és az abrakfelhasználás. Jó tapasztalatokat szereztek a nedves kukorica etetésével és megkezdték a saját szükségletek tárolását. A fel- használás technológiai feltételei azonban nem biztosítottak. A juhlétszám, ezen belül az anyaállomány ez évben átme-, netileg csökkent, de a pótlás, illetve a fejlesztéshez szükséges jerkeállomány biztosított. 1985-re az anyajuhlétszámot 2000-re kívánják fejleszteni, amelyet a gyepterület indokol. A gyepgazdálkodásunkban ma még sok a kihasználatlan lehetőség. A BOGYISZLÓI „Dunagyön- gye" Termelőszövektezet vetésszerkezetére az évről évre történő folyamatos változtatás a jellemző, amely nincs összhangban a szövetkezet lehetőségeivel és technikai felszereltségével. Az őszi kalászosok vetésterülete a 26 százalékot alig haladja meg. A napraforgó és cukorrépa dinamikusan nőtt az utóbbi években. A napraforgó 11,1 százalékos részaránya a vetésszerkezetben hosz- szú távon nem tarható. A terméseredmények a kalászosokból, kukoricából és napraforgóból a megyei átlagnál magasabbak, de a termőhelyi adottságok még magosabb termésátlagok elérését Is lehetővé teszik. Különösen alacsony a cukorrépa átlaga. A megye egyik legnagyobb gyümölcstermő területével rendelkezik a szövetkezet. A termésmennyiség és -minőség az elmúlt években szélsőségesen változott, amelyet csak részben magyaráz az ültetvény egy részének ma már korszerűtlen fajtaösszetétele. A betakarítást saját munkaerővel megoldani nem tudják, így évről évre visz- szatérő gond a gyümölcsszedés megszervezése. Jelentős a hízómarha-ágazat, mely részben vásárolt alapanyagon nyugszik. Ezzel az ágazattal jól használják ki a nyáron üresen lévő növendékmarha- és juhférőhelyeket. A sertéságazat nem jelentős: jelenleg 41 anyakoca van az üzemben. Év végéig az ágazatot fel kívánják számolni. Oka: az épületek elavultak, rekonstrukciós lehetőség nincs és új telep építését az anyagi helyzet nem teszi lehetővé. A tsz juhászata a megye legjobb törzstenyészete. A te- nyészanyag értékesítéséből jelentős többletbevételre tesznek szert. A meglévő gyepterületek az ágazat további fejlesztését teszik lehetővé. 1982-től a meglévő baromfitelepen a pe- csenyecsirke-nevelés beindítását tervezik. A főágazat eredményeire kedvezőtlenül hatott, hogy a szükséges abraktakarmány készlettel nem rendelkeztek. 1980. második félévétől a takarmánykeverő kapacitásának kihasználására társulást hoztak létre. Az első év tapasztalatai kedvezőek. A szövetkezetben javítani kell a növénytermelés technológiai fegyelmét, a tápanyaggazdálkodási fegyelmet. Radikális szemléletváltozásra van szükség, az üzemi fejlesztések meghatározásában. Vissza kell fogni a megalapozatlan beruházásokat, általában mérsékelni kell a beruházást. A költséggazdálkodásban szigorítani kell a takarékossági követelményeket. DVM OLVASNI JÚ! Ismerősöm gyakran mondogatja : „Addig szeretem a mogányt, amíg vám hozzá jó köny. vem.’-.- Persze könyvvel a kezében az ember csöppet sem magányos.” Amikor ismerősöm ezt vallja, gyakran, kételkedem, hogy a majdnem 'két mondatot ő fogalmazta-e, vagy a Gondolatok könyvének egyik aforizmája az, amit akkora hittel és lelkesedéssel idéz. VÁSÁRLÁS KILÓRA Elegáns, csinos ifjú nő állít be a könyvesboltba. Tétován lépdel a könyvutcák gazdag polcai között. Látszik, hogy új vendég ebben a birodalomban. Odalép hozzá egyik eladó-nő, s kérdi, hogy miben lehet a segítségére. — Most jelent meg egy új sorozat. Azt szeretném megnézni... Ugyanis a gyár könyvbizo- mányosánál tervezem megrendelni. iCEíbizanytalanodik a,z eladó, -mivel a Nina Ricci felhőbe bur. kolózó asszonykai semmi köze. lebbit nem tud az „áhított" könyvekről, csak annyit, hogy sorozat, s hogy valamikor most jelent meg. Se műfaj, se kiadó, se a kötetek száma... Nagy nehezen kiderül, hogy regényekből áll a sor, s most csak az első kettő érkezett meg. Kábé másfél év alatt jön Iki az összes, vagyis a huszonnégy kötet.) iFőszereplőnk nézi a két vá- szonikötéses könyvet, majd bizonytalanul megkérdi: — Biztos, hogy mindegyiknek más színű lesz a borítása? Ogy tűnik, a hölgy „vidám sarkot” óhajt berendezni. Ehhez kellenek dekorációképp a kötetek. — 'De csak vásárolja meg — drukkolok magamban. — Talán majd kinyitja- őzt ai halványlilát.. Talán le sem teszi.... talán miatta elfeledi .megigazítani a szőnyeg rojtjait... talán odaégeti a húst... tollon... Aztán eszembe jutnak o nagy francia gondolkodó, Joseph Jou- bert szaval: „Ne vásárolj csukott könyvet” „AZ OLVASÁSNAK KÖSZÖNHETEM...” — Tanyasi, hogy úgy mondjam hátrányos helyzetű gyerek voltam. S hogy lett belőlem valami, azt az olvbsásmak köszönhetem — kezdi a beszélgetést Lovas Henrik, a. megyei könyvtár igazgatója', miután megái, laipodtunk abban a csöppet sem új keletű igazságban, hogy o I - vosni jó! — Nekünk otthon nem voltak könyveink, hát a szókincsem is csak az udvarig,, meg a kert végéig tartott Tizenkét évesen kerültem a polgárt iskolába. 'Magyartanárom, IMiszlai István, az olvasásra, mégpedig az olyan olvasásra inspirált', hogy ne csak azzal a vággyal olvassak, hogy megtudjam, mi van a könyvben, hanem fedezzem fel a lenyűgöző stílusát, o nyelv szépségét. Én pedig egyre többet olvastam, s egyre teljesebb világ birtokosa lettem... S hozzá kell tennem, hogy sem akkor, sem most nem „fctltaim” a könyveket. Lassú olvasó vagyok... egy-egy mondathoz akár ötször is visszakanyarodok, hogy gyönyörködjem benne. — Miszlai tanár úr olyan olvasói vágyat indított el ben. nem, hogy azt megszakítani nem lehet Igaz, ma már, bármily furcsa is, inkább novella'- olvasó lettem. Hiszen könyvtári munkám, a művelődéspolitikai speciális kollégium vezetése rengeteg olvasásra kötelez. Viszont esténként, amikor 'lefekszem, mindig elolvasok egy elbeszélést, néhány verset, esetleg memoárt. Szerintem, aki nem olvas,, szellemileg, sőt lelkileg is eltopisodik. VESZTES A TÉVÉ A megyei könyvtár 1980. nya. rán színes tévét vásárolt a gyerekkönyvtárba. A könyvtárosok izgatott an várták a kis törzs- közönség örömét... A hatás viszont jóval a várt alatt volt. (Vagy fölött?) A kicsinyek nemigen törődtek a színes képet adó masinával!. Inkább olvastak, válogattak a könyvek között és boldogan vettek részt a könyvtári foglalkozásokon. Amelyekből tavaly 1'54-et tartottak nekik.. Természetesen a foglalkozások mind-mind ' valamilyen formában a könyvvel kapcsolatosaik. A számoknál tartva íme még néhány, mégpedig annak bizonyítékául, 'hogy szeretünk Olvasni: 1981-'ben Szekszárdon,, a megyei könyvtárba 2379 gyerek, és közel 3600 felnőtt iratkozott be. A kölcsönzött 'kötetek és a látogatók számából kiderül, hogy a könyvtárba járó gyerekek átlag húsz, a felnőttek 15 könyvet kölcsönöztek egy esztendő alatt. A gyerekek 47 651 könyvet vittek haza a könyvtárból'. Hogy elolvasták-e mindet? Reméljük, hogy igen. SZEMREHÁNYÁSBÓL BÜSZKESÉG Ki ne hallott volna korosabb embert arról beszélni, hogy ifjúkorában mennyi szidás, szemrehányás illette azért, mert olvasott? Amikor elbujdokolt a kispadlásna, az udvar árnyas sarkába', a szoba, szinte beláthatatlan zugába, szülei1, nagyszülei dühösen rángatták elő onnét, s naponta fenyegetőztek azzal, hogy elégetik az agyongyötört könyvet, amelynek lapjai rojtosak voltaik o sók forga,- tástól..: A kis betűre vágyót pe. dig így jellemezték az ismerősöknek: — Dolgos gyerek, nincs is vele baj. Nem szájai, nem követelőzik, de rendre (bújja könyveket. 'S olyankor felőle össze, dőlhet a világ, vjrdkndk való az ilyesmi, nem a mi fajtánknak... S változott a világ. Sopánkodnak a szülők, hogy nem jut idejük az olvasásra1. Sőt a gyerekeknek Is alig. — Pedig kiszolgáljuk, elé rakunk mindent, csakhogy olvasson. Annyi könyve van, hogy megint új polcot kellett csináltatni,: Érdekes és érthetetlen. Panaszkodunk a „róhanó tempó, rá’, a „felgyorsult életritmus^ ra”. Kesergőnk, hogy nincs időnk semmire. Sopánkodunk, hogy esfelenfe o napi strapa1 után megviselten zuhanunk az ágyba. Vajon, valóban nem jut időnk semmire? Vagy netán az a baj, hogy mindenre jut, sezt bánják a könyvek? Mindenki igyekszik Iákását rendbe tartani, munkáját jól elvégezni,, a kiskert egyszerűen megköveteli az időt rabló 'kapálást, vakarást ; és néha kirándulunk is; a mozik sem 'konganak az ürességtől ; nem szólva a mindig szinte teltházas presszókról, borozókról. Gyerekünkről pedig büszkén szólunk: — Csak könyv legyen... Nem törődik az mással'. Olvas és olvas. iLogiikaii bukfencet érzek az egészben,. SOHA SINCS ELÉG — Mit kaptál' karácsonyra? — kérdem Farkas Istvántól, a szekszárdi 3. számú Általános Iskola 5. d: osztályos tanulójától. — Autót, ruhafélét és öt köny. vet. Rónaszegi Miklós írt közülük hármat: a Rettenetes Kar- taJt, Kartell kalandos esküvőjét és a Kartal1 visszatért-et. 'Megkaptam a Robinsont és egy Móra Ferervc-lkönyvet. — (Melyiket olvasod? — Még egyiket sem. Előbb befejezem Az Ezüst tó kincsét. Nem szeretek félbehagyni könyvet. — Nem is szoktál sóha? — Előfordult már... Olyankor, amikor hosszú, nyakatekert mondatokból állt az egész. — Mikor és hol olvasol? Amikor időm van. Délután a nagyszobában1, a fotelban, este pedig az ágyban, o kisfám pánál. Sokszor szól anyukám,, (hogy oltsam már el a Villányt... de azért azt mindig megengedi, hogy a fejezetet végigolvassam. 'Ha este olvasok, nagyon jól alszom. Ho ünnep közeledik, és megkérdik, hogy mit szeretnék, én mindig könyvet javasolok. Könyvből soha sincs elég. V. HORVATH MARA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Elmélyülten
