Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

1981. december 11. Képújság 3 Ipari körjárat Ötmillióval több a műszer gyárban Szekszórd iparnegyedei a vá­rostól keleti irányban terülnek el, nagyjából legyező alakban, így a Rózsamáj-dűlőben, a Bo­gyiszlói úton, iá Keselyűsi úton, s végül a Tartsay úton. A Szek- szárd-Palátík felé vezető út, a régi hatos számú fő közlekedé­si út mentén, a Rózsamáj dűlő­ben több ipari üzem tevékeny­kedik. Felkerestünk néhány üze­met, azt kérdeztük, mi újság az év végén? * Az MMG Automatika Művek szekszárdi gyáregysége települt elsőként a Rózsamáj dűlőbe. Tulajdonképpen ez a gyár je­lentette Szekszárd „újkori ipa­rosítását". Hiszen ennek előtte nagyipar nem volt, a vasipari vállalat, egy-két ipari szövetke­zet volt a meghatározó a me­gyeszékhely ipari életében. A műszergyár alapítása abban az időben kezdődött, amikor a gazdasági életben új szelek kezdtek fújni, amikor a megyei párt- és tanácsi vezetésnek is nagyobb beleszólása lett az iparositásba, a terület fejlesz­tésébe. A műszergyár volt egy­ben az ipari munkásokat képe­ző bázis is, hiszen a hatvanas évek elején százszámra küldték a tanműhelybe a fiatalokat, fel a fővárosi anyavállalathoz, hogy legyen majd munkása a terme­lésbe álló új gyárnak. A másfél évtizednyi ipari múlt, amely a műszergyár mögött áll, egyben feljogosítja az embert arra is, hogy ezt az első gyárat gondolja annak a sornak az élére, amely a jövőben is meg­határozó lesz a város iparosí­tásában, úgy is, hogy egyre korszerűbbé válik a termelő ap­parátus, tehát a gépek technikai minősége és az emberek képes­sége egyre magasabb színvona­lat ér el. Most, amikor a műszergyár­ban jártunk, ismét egy újdon­ságnak lehettünk szemtanúi. Újabb szerelőszalagot állítanak fel, mert nő a rendelés, bőví­teni kell a szerelőkapacitást. A szerelők kezdték tanulmányozni a BOSCH-rendszerű szalag ira­tait, és beállítani a gépeket. Wéhner Lajos, a műszaki igaz­gatóhelyettes elmondta, hogy a termelés feszített ütemben fo­lyik, de ezzel egy időben a sze­relőszalag munkába állításával sem késlekednek. A november első hetében ka­pott újabb megbízás szerint a gyárnak ötmillió forinttal növel­ni kell idei produktumát, a ter­vezetthez képest. Ezt a plusz feladatot elég későn kapták kézhez. Ezért is tartotta fontos­nak a vállalat műszaki igazga­tóhelyettese, hogy személyesen jöjjön el a gyárba, tanácskoz­zon az itteni vezetőkkel. — Hétfőn délelőtt azzal töl­töttük az időt, hogy soroljuk a tennivalókat. Nem akarunk az év utolsó heteiben kapkodni. Átcsoportosítunk, és első helyre a termékgyártásban az exportot állítjuk. A dolgozók tudják, hogy az év hátra lévő részében több lesz a dolgunk, de úgy ér­zem, megértik, hogy erre az ex­portmunkára most nagy szük­sége van vállalatunknak és a népgazdaságnak is — közli Wéhner Lajos. Azt tervezték, hogy a Szov­jetunióba irányuló exportot no­vember 30-ig teljesítik — ezen már túl vannak. Főleg tömlő- feszmérőket gyártottak. Nagy a gyakorlatuk ennek a terméknek a gyártásában, szerelésében az üzemben, a szerelőszalagon dol­gozók összeszoktak, nem volt gond a feszített tervet teljesíte­ni. A második helyre kerülő fel­adat a tőkés országokba irá­nyuló export, míg a harmadik a szocialista országok rendelé­se. Ez utóbbival december 15-e körül végeznek. Főleg a Cseh­szlovákiába irányuló szállítmá­nyokkal lesz sok gond, de a munkát jól szervezték a gyár­táshoz szükséges anyagok, al­katrészek együtt állnak, nem lesz probléma a szállítási ha­táridő betartásával. A hazai ipart szolgálandó, az MMG szekszárdi gyárában a hegesztő apparátusok felújítá­sát is végzik. A vállalat saját üzletében, a budapesti IX. kerü­letben árulják . a szekszárdi gyárban felújított hegesztőké- szülék'eket. A szekszárdi műszergyárban az is újság még, hogy a fej­lesztési osztálynak, élén Kulcsár Józseffel, különösen sok tenni­valója akadt. Éppen a termelés folyamatának összehangolása, a termelőeszközök megfelelő cso­portosításának elérése a cél­juk. Ehhez pedig az eddigi egy­két jól bevált módszert is felül kell vizsgálni, hátha van még rejtett1 tartalék, nem is szólva arról, hogy még milyen lehe­tőségek kínálkoznak egyéb te­rületen, ha a szükség kívánta szorult helyzetben alaposabban megvizsgálják egy-egy termék alkatrészének gyártási folyama­tát, vagy szerelési mechaniz­musát. A műszergyárban, a Rózsa­máj dűlő legrégibb, most már patinás gyárában tehát az az újság, hogy az 1981. év vége sokkal több tennivalót kínál, mint 1980 hasonló időszaka. A feszített- terv, a plusz ötmillió forint a munkások és vezetők legnagyobb aktivitását kívánja meg. * PALKOVÁCS JENŐ ^ KAPFINGER ANDRÁS / Az MMG szekszárdi gyáregységének bejárata Mit várunk a kisvállalkozásoktól ? III. Tartalékok hasznosítása A vállalkozáshoz két dolog szükséges: ter­melőeszköz és munkaerő. A tőkét a vállalatok, szövetkezetek úgy teremthetik elő, hogy saját eszközeik egy részét e célra elkülönítik, illetve térítés ellenében a dolgozóik részére átenge­dik. A másik megoldás, hogy a kistermelés résztvevői saját megtakarításaikat, eszközeiket adják össze. Mindkét változat tartalékokat mozgásit; a gazdaságfejlesztés így —- más módon elő nem teremthető — pótlólagos for­rásokhoz jut. Nincs tehát szükség számottevő központi forrásokra, beruházásokra. A társadalom számára különösen fontos, hogy a lakosság a személyi jövedelmek meg­takarítható részét valóban megtakarítsa, ne pedig elfogyassza. A kisszervezetek fejleszté­se lehetőséget nyújt a fogyasztóknak arra, hogy a jövőt megalapozó felhalmozások, ér­tékmegőrző befektetések ne terheljék, hanem bővítsék az áru- és szolgáltatási alapokat. A szocialista gazdaság hatékonyságát, egyen­súlyát javitja, ha a személyi jövedelmek egy része a mérlegnek abba a serpenyőjébe kerül, amely a kínálatot növeli, nem pedig abba, amelyik a keresletet fokozza. Ami a kisszervezetek munkaerőforrásait ille­ti, a cél szintén a meglévő tartalékok mozgó­sítása. Nyilvánvalóak — és nem lebecsülhe- tőek — a szabad idő és a családi munkaerő produktív hasznosításában rejlő lehetőségek. A termelés szerkezetének átalakítása, a nem gazdaságos tevékenység visszafejlesztése, meg­szüntetése nyomán számolhatunk azzal, hogy a kistermelésben hatékonyan foglalkoztatható munkaerő szabadul fel. Végül; de nem utolsó­sorban, jelenleg tartalékot képez a nagyszer­vezetek állományában lévő, de nem kellő mértékben és hatékonysággal foglalkoztatott munkaerő ésszerű hasznosítása is. Remélhet­jük a meglévő — 20—30 százalékra becsült — belső munkaerő-tartalékok egy részének mozgósítását is. A munkaerőért folyó versenyben azok a nagyvállalatok tudják megtartani ambiciózus, tehetséges szakembereiket, amelyek kezde- ményezőek, rugalmasak, magasan szervezet­tek, s merész megbízatásokkal, hatásos anya­gi ösztönzéssel érvényesülési lehetőséget te­remtenek dolgozóik számára. Nehéz helyzet­be kerülhetnek viszont a merev, nehézkes, erő­sen hierarchizált rendszerek, amelyek korlá­tozzák az alkotó energiák kibontakozását, a személyiség önmegvalósítását. Különösen a fiatal szakemberek türelmetlenségét, kísérlete­ző, fejlesztő kedvét, a kreativ munka iránti von­zalmát — tegyük hozzá: nem minden illúziótól mentesen — erősítheti az új lehetőség. . Ha a tehetség új munkahelyen, egy kisvál­lalatnál jobban érvényesül, ennek a népgaz­daság egésze látja hasznát. Egyebek közt több olyan műszaki, gazdasági kooperációs ' feladatot oldanak meg majd a kisszervezet­nél, amely közvetlenül hozzájárul a nagyválla­latok hatékonyságának, versenyképességének fokozásához. Míg a teremtő energiák elherdá­lása, a rossz alkotói közérzet felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoz. A tartalékok, az alkotó energiák nem sza­badulhatnak fel spontán módon. Fontos, hogy a nagyvállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, a minisztériumok szervezzék, kezdeményezzék a kisvállalkozások megalapítását, egyengessék útjaikat. Mindenképpen el kell kerülni, hogy ne a kalandorok, a ,,pénzcsinálók" üzlete le­gyen a kisvállalkozás, hanem a dolgozni sze­rető és dolgozni tudó szakemberek alkotó te­vékenységének szintere. A magánerős lakás-----és lóként a családi­ház-----építésekre például az állami és a szö vetkezeti építőiparnak eddig vajmi kevés hatása volt. A jövőben lehetőség nyílik arra, hogy az ilyen magánerős építőtevékenységet szervezzék, gépkölcsönzéssel, építőanyag- beszerzéssel, stb. segítsék. Vagyis a szabad időben végzett építőmunka ugyanúgy a szo­cialista épitőszervezetek integráns részévé vál­hat, ahogyan a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szerves részét képezik a háztáji gazdaságok. Nincs szó a kisszervezetek és még kevésbé a magánvállalkozások túlburjánzásáról. Első­sorban szocialista típusú, új kisszervezetek ala­pításával számolunk. A becslések szerint a következő két évben 100—150 kisvállalat és kisszövetkezet fog alakulni. Ezeknek várhatóan egyharmada (30—50J lesz teljesen új képződ­mény. Kétharmada pedig a meglévő nagy- szervezetekből válik ki, önállósul bizonyos meglévő feladatok végzésére az új igényeknek és lehetőségeknek megfelelően. Az alakuló kisvállalatok és kisszövetkezetek csupán mére­teikben,- s egyszerűbb számvitelükben, irányí­tásukban különböznek a nagyobb társszerver ti zetektől, termelési viszonyaikban nem, hiszen.: a termelőeszközök itt is egy,érig) műén szociar lista tulajdonban lesznek. Megemlíthetjük továbbá, hogy 400—500, fő­leg vállalati, kisebb részben magánjellegű gazdasági munkaközösség alakítása szintén várható. Számolhatunk a meglévő 80 ezer kis­iparos több ezer fős gyarapodásával is. Mind­ez együttvéve is elenyésző arányt képvisel a szocialista szektor dolgozó millióihoz képest! (Folytatjuk) KOVÁCS JÓZSEF Nőpolitikái aktíva Szekszárdon Előadó és hallgatóság a nőpolitikái aktíván Tegnap délelőtt a Szakszer­vezetek ToLna megyei Tamácsá- nolk székül ázábani tartott nőpo­litikái aktíva értekezletet az MSZMP megyei bizottsága a városi, járási, nagyközségi párt­bizottságok nőre'feremsei, vala­mint a társadalmi és tömegszer­vezetek oőfeüejősei részére. A hatvan résztvevő között foglal­tak helyet a szakszervezeti' nő- felelősök is, akiknek továbbkép­zése e napokban zajlik a, me­gyeszékhelyen. Az érdeklődéssel várt nőpoli­tikái aktíva előadója Dustíhek Lajosáé, az MSZMP KB tagjai, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke volt, aki a MNOT elnökéként1 ezúttal látogatott először Tolna megyébe, hogy a nőpolitikával foglalkozóikat tájé­koztassál az október 8—13 kö­zött Prágában megtartott nők világítom g resszusá nak m u n ká já - ról. Azt értekezletet, melyen részt vett Horváth József, az SZMT vezető titkárai is, íHohmainn Jó­zsef, az MSZMP megyei bizott­ságának osztályvezetője nyitot­ta meg. Ezt követően a MNOT elnöke közel kétórás előadás­ban számolt be a nők vilá g - kongresszusának — ezen belül a tíztagú magyar delegációnak a munkájáról1. Az „Egyenlőség, nemzeti füg­getlenség, béke” ^ jelszavával megtartott világeseményen - mint arról annak idején ai hír­adások is szóltak — vezető po­litikai személyiségek, kormányok tagjai, parlamenti képviselők, munkás- és parasztasszonyok, a tudományos és kulturális élet képviselői, családanyák és fia­tal nők, 132 ország, 234 nem­zeti és 96 nemzetközi szerveze­téneik küldöttei fogalmazták meg véleményüket az emberisé­get, a haladás ügyét legin­kább érintő kérdésekben, DusChek bájosáé ismertette ter­mészetesen a, kongresszus mun­káján kívül azt isi, hogy vala­hány kontinensen milyen előké­szítés folyt, s milyen szerep ju­tott ebben a^ Magyar Nők Or­szágos Tanácsának. A nagy érdeklődéssel hallga­tott tájékoztató után a nőpoli­tikái aktíva résztvevői kötetlen beszélgetés 'keretei között kap­tak választ az őket leginkább foglalkoztató kérdésekre a MNOT elnökétől, aki ai délutáni órákban IDecsre látogatott, ahol a Háziipari Népművészeti Szö­vetkezet és a helyi mezőgazda- sági termelőszövetkezet mun­kájával és a szövetkezetekben dolgozó nők helyzetével ismer­kedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom