Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
10 tÍÉPCUSÁG 1981. december 6. Az író halála A rendőrség gyengéd * volt. Az asszony holttestét halott férje mellé fektették, a nő karját szeretetteljesen a férfi mellére csúsztatták. A hivatalos fényképész csak ekkor készíthette el felvételét a házaspárról, akik 1942. február 22-én a brazíliai Petropolisban, Rio de Janeiro egyik villanegyedében önként (veronállal) búcsúztak el a világtól. A világtól, amelyet a 60 éves férfi többé nem tudott elviselni. Stefan Zweig egykor Bécs ünnepelt írója volt. Könyvei világszerte még Thomas Mannéinál is nagyobb példányszámban jelentek meg. S bár emigrációjában, Braziliában, távol volt a hadi eseményektől, a háború katasztrófáját nem volt képes elviselni, és ezért határozta el, hogy önkezével vet véget életének. 32 éves felesége, Lotte, „szerelemben egyesülve" (Így írta búcsúlevelében) követte férjét a halálba. Zweig már az első világháború alatt Svájcban harcot hirdetett „az értelem árulása ellen”. „Nem akarunk sem győzelmet, sem vereséget... Európának minden áron meg kell szabadulnia kínjaitól’’ — hirdette. Stefan Zweig osztrák volt. Kötődött a német nyelvhez, s olvasótáborának többsége is német volt. S csalódása a német népben, a német kultúrában depresszióba, majd ön- gyilkosságba kergette. Ő, aki a német műveltséget olyan magasra tartotta, a legtöbbet szenvedett a németek miatt. Könyveit elégették, hazájából elűzték, és végül halálba kergették. Már a harmincas években megjósolta, hogy „a németek újabb háborúba rohannak. .." S jóslása beteljesedett. Halála előtt mindent elrendezett Alkalmazottai fizetésére pénzt hagyott hátra, kölcsönvett könyveiről jegyzéket készített azzal, hogy azokat juttassák vissza tulajdonosaiknak. Két búcsúlevele közül az elsőt volt feleségéhez, Friderikához intézte. „Mire e sorokat olvasod, már sokkal jobban érzem majd magam, mint annak előtte" — írta. A brazil hatóságokhoz írt levelében az európai irodalom nagyjához méltó választékos udvariassággal nyilatkozott. Sorait így kezdte: „Mielőtt szabad akaratomból és tiszta ésszel elbúcsúzom az élettől, utolsó kötelességemnek tartom, hogy meleg köszönetét mondjak Brazíliának, e csodálatos országnak, hogy nekem és munkámnak oly jó és vendégszerető pihenőhelyet nyújtott." S a dél-amerikai ország olyan temetést rendezett a nagy humanista írónak, mint még soha egyetlen külföldinek sem. Az üzletek bezártak, nyolc brazil író vitte a koporsót, amelyet sokezer gyászoló követett, köztük az államelnök is. GÁTI ISTVÁN Stefan és Lotte Zweig a halálos ágyon Váncsa István: A próféta — Visszavonultan élek én már, kedves uram, jó ötven éve — szóval azóta, tudja - nem láttáim újságírót, maga az első. Csak a tanítványaim jönnek el •néha', igen, ne csodálkozzon, vannak tanítványaim, ihaijaj I . . . De magának bizonygassam? Nyissa ki az 'újságot, akármelyiket, találomra, tessék ... itt van, ni! Robbanás Miamiban, a mexikói konzulátuson, robbanás New Yorkban (nyolc nap alatt a 'harmadik:), robbanás a jeru. zsálemi óváros falónál, három bomba a korzikai Ajaccóban, egy másik Koppenhágában, a török légitársaság irodája előtt ...ott vagyunk mi, uram, mindenütt. Én, személy szerint, már nem, a gyakorlati munka, már nem nekem valló; beérem azzal, hogy filozófiára, tanítom ai fiau tolókat. Igen, ne bámuljon, filozófiát tanulnak nálam, ezt a szakmát csak bölcseleti alapokon lehet művelni, ez nem újságírás, itt gondolkozni kell! A robbanástechnikát bárki elsajátítja egy hét alatt, akár még maga is, de o lényeg, uram, a lényeg nem ez.. iHát mit gondol1, mi o fenének robbantgaltunik mi állandóan? 'Passzióból? Vagy azt hiszi, hogy bármelyikünknek személyes leszámolnivalójo volt BeheStivel, vagy azzal o másikkal, azzal ai Balhonarrcil? Eay nyavalyát, kérem. A cél, ezt jól jegyezze meg, o cél o robbantás maga.! Hgy még pontosabb legyek, a cél1: kibontakoztatni az anyag isteni lényegét, s ezzel megidézni a teremtés misztériumát. Nem érti, mi? Mert nem jól olvasta a Bibliát. Ha jól olvasta volna, akkor tudná, hogy a robbantás titkaiba maga Isten avatta be Ábrahámot, amikor felrobbantotta előtte Szodomát. Á'brahám aztán megtanította Izsákot, Izsák Jákobot és így tovább; Mózes tudvailévőleg kutat robbantott a sziklába, Józsué pedig felrobbantotta egész Jerikót. Az írásban, nyilván emlékszik, az áll, hogy hét pap fúftta a sáfárt, a nép pedig nagyot rikoltott, s ettől omlottak le a falaik — ugyanis okkor még a szent titkokat nem volt szabad hirdetni. Nekem viszont Istentől nyert jogom és kötelességem felvilágosítani magát, hogy hiába tatainak a papok tüdejük szakadtáig, attól egy kutyaól se dől össze, viszont ha gondosan vannak elhelyezve a töltetek, akkor egy .szájharmonika hangja is elég. Úgy óm, uram. Mármost, kérdezhetné ön, hogy jön össze a, világ teremtése a plasztikborroával? Megmagyarázom. Tudja, mi az a Big Band? iNem tudjál, honnan is tudná, maga- hírlapíró, tehát termé s ze ttu d Omán y os an tájékozatlan, sőt böszme. Arról van szó, hogy az idők kezdetén, úgy tíz-tizenöt milliárd évvel ezelőtt az egész világegyetem hallatta, nul szűk térbe, gyakorlatilag egyetlen szinguláris pontba, kon. centráládott, s aztán ez a pont, a világtojás, egyszereseik felrobbant. Ezt a robbanást nevezik a csilagászok Bin Bamg-nek, magyarul Nagy Bummnak. Érti már? A teremtés, megnyilvánuló Isten első tevékenysége egy irtózatos detonáció. A világ, úgy ahogy van, az ősrobbanás 'hulladéka; maga, kérem, egy re- peszdairab. Ezt fejezi ki a jelmondatunk: omne vivum ex di- ruptio, minden élő robbanásból jön. Továbbá azt is közölnöm kell magával, hogy nemcsak a világ kezdete robbanás, hanem a léte is ; .minden, ami van, robban.. Robbannak az anyag elemi építőkövei, robban a foton és elektron-pozitron pár lesz belőle, robban, a neutron protonná, elektronná és antineut- rinóvá, robbannak1, kérem, a mezonok, a- hiperonok és így tovább, nem is szólva némely atommagokról; nem folytatom, úgyse érti, a lényeg az, hogy a világ: permanens robbanás. És mondja meg, amikor a petesejt osztódni kezd az anyaméhben, az nem robbanás? A vetőmag kicsírázása nem az? És a coitus? A halál? Vagy maga a gondolat, aram, az a tény, hogy az embernek eszébe jut valami, és a semmiből hirtelen felszikrázik az eszme . . . Tudom, ez magával még nem fordult élő, hát higgye el nekem becsületszóra: ez is robbanás. Minden robbai- nás. Maga most azt hiszi, hogy ez az egész afféle üres spekuláció, oedig ez a mi szakmánk alapköve. Mert hol kezdődik egy szakma? Az anyagismeretnél. Ha egy kezdő jön hozzám, először megkérdezem ’tőle, hogy mi a robbanóanyag? Mondja, hogy diinaimit, trotil, aimmónium- nitrát satöbbi, mert úgy tudja; vannak nem robbanó anyagok is, mint például szenteltvíz, tek. nősbéka, mustár. Legelőször is ezt kell kivernem a fejéből, ezt a dualizmust, megmagyarázván, hogy a robbanóanyag nem más, mint a tudtuoktól függetlenül létező, objektív valóság. A fiú tehát ai legelső pillanatban kap egy filozófiai definíciót, és persze éppoly maflán néz rám, mint maga most. Nem érti, mitől robbanóanyag a- mustár? Hát csak gondolja el, mi történik akikor, ha aníianyagbál van a virsli, amit belemárt. Eltűnik a virsli, a mustár, de maga is, kedves uram, a fél várossal együtt, marad egy kráter. Akkorát tud robbanni a mustár, Hogy az atombomba egyszerű vízipisztoly hozzá képest. És ugyanekkorát robban az írógépszalag*, a jég- kocka., ai fogkrém, akármi, A robbanás, értse már meg*, ai dolgok lényege, bennük rejlik, robbantani annyi, .mint felszínre hozni az anyag igazi valóját, azt, ami benne isteni. Szakrális cselekedet ez, uram, nincs világi célja 'Igaz, mi a gyakorlatban azt robbantjuk fel, akit a rnegi- bízó akar, dehát végtére is nem robbanthatunk fel mindenkit, több nap, mint bomba; mégis, ami igaizi, belső szándé. kunk, Istent, az Első Röbbantót tisztelni, néki áldozni. A robbantás a mi vallásunk nagy misztériumai; olyan ez nekünk, mint magának ai szentmise. Hát ennyi volna a lényeg, tisztelt uram. .Most pedig, miután végighallgatott, mutatok magának valamit.; Látja ezt a kis ezüstkapszulát? Kalifornium van benne, nem magyarázom meg, mi az, mindenesetre akkorát tud szólni, mint tíz mázsa trotil. Jól hajította; tíz mázsa és trotil. Én ezt a halálom előtt lenyelem. A gyújtószerikezete hőérzékeny, tehát akkor robbant, amikor engem hamvasztanak. Amikor adóm gyújtanak a ke. menőében, Eli tudja1 képzelni? A krematórium, uram, el röpül, mint az ifjúság. Magát pedig felhatalmazom, hogy ennek megtörténte után írjon rólam, írjon egy szenzációs nekrológot, magyarázza meg, ki voltam én, ki volt a Robbantó Isten első prófétája, akit Ma tüskei Szilveszternek hívtak valaha, Csúnyaságverseny Kovácsné a héten tizenkét levelet írt a televíziónak, húszat a rádió különböző műsorainak, beküldte a megfejtett keresztrejtvényeket és a Márkakupakokat, volt a tanácsnál, a rendőrségen, a KISZ-nél és a nyugdijasbizottságnál. be heti normáját még Így sem teljesítette. Hogy ne legyen hiányérzete, új papirt tett a konyha- asztalra és írni kezdett. „Rendezvények Országos Felügyelősége, Program Főosztály! T. Et.(nő)! A dolgozó magyar nők nagy átlaga nevében szólok. A bálokon, meg anélkül is, mindenféle szépségkirálynőket választanak. A falu szépe, a szakma szépe, a konferencia szépe, és Így tovább. Mi egyszerű nők tiltakozunk, akik sem szépek, sem túl csúnyák nem vagyunk. Ám ezek mellett a szépek mellett, kérem, kifejezetten rosszul mutatunk. Ez elveszi az önbizalmunkat, és elidegeníti tőlünk a férfiakat. Ezért azt javaslom, hogy az érdekeinket sértő szépségversenyek helyett rendezzenek csúnyaságversenyt. Válaszszák meg a bál rondáját! Osz- szák ki a legvisszataszítóbb nők számára kiírt dijat. Mutassák be a csúnyaság-királynő fényképét, lehetőleg bikiniben! Akkor aztán megbecsülnek majd minkén, átlagos magyar dolgozó nőket, akik a sok munkától nem érnek rá szépitkezni." A levél természetesen elsikkadt a Felügyelőség férfidolgozóinak kezén. Kovácsné ezért két hét múlva megírta a kedvenc újságjának, hogy közérdekű bejelentésére, a szabályoknak fittyet hányva, nem kapott nyolc napon belül gyógyuló választ. A Felügyelőség munkatársa a riporter érdeklődésére elismerte, hogy hibát követtek el, amikor Kovácsáénak nem adtak méltó választ. De ami késik, nem múlik. Csak kerüljön a kedves levélíró a izémé elé! Ami pedig az ötletet illeti, nem rájuk tartozik, hanem a nőtanácsra. Az újságcikk elolvasása után 42 propagandista és reklámfőnök csapott a lejéhez (valakinek), és hirdetett vásárokon, szakboltokban, áruházakban és egyéb helyeken, ahol erre semmi szükség, Miss Randa vetélkedőket. Közülük 38-nak remek ötlete támadt. Leróva tiszteletét a csúnyaságverseny szülőanyja előtt, az első dijat ünnepélyesen Kovácsnénak adták át. Azóta nem ír Kovácsné leveleket. Mint mondta, a nagy szellemeket nem érti meg koruk. TÓTISZ ANDRÁS A vállalathoz megérkeztek a külföldi szervezők. Mit mondjak? Várták őket, mint a Messiást. Hírük már messzire megelőzte őket. A szakmában, ahol csak megfordultak, harminc, negyven százalék termelékenységemelést mutattak az adatok. Már az első nap munkához láttak. Fogadta őket az igazgató, s megkérte őket, bátran tolmácsolják neki minden javaslatukat, s ő megteszi, amit tehet. Először is vizsgálat alá vették a vállalati szervezetet. Megállapították, hogy igen lassan terjed az információ, a vállalat vala- lassan terjed az információ, a vállalat valahogy úgy működik, mint a már kihalt gigan- toszaurusz: mire a farkától a fejéig jutott, hogy valami baj van, a ragadozók lerágták a tarkát. Mire a fejéből kiindult a parancs: arrébb kellene menni, már a lábát is lerágták. A szervezők már a második napon mentek az igazgatóhoz: meg kell szüntetni a főosztályokat, mert szükségtelenül ékelődnek a döntési mechanizmusba, késleltetik a döntések meghozatalát. Az igazgató kényszeredetten mosolygott, s közölte a szervezőkkel: — Uraim, elvben egyetértek önökkel, de van néhány helyi sajátosságunk. A megszűnt főhatóságtól két embert ide helyeztek főosztály- vezetőnek. Őket nem tudom sem kidobni, se alacsonyabb beosztásba helyezni. Ha meg ők maradnak, a többieknek nem tudom megmagyarázni, miért kell megcsinálni ezt az egész átszen/ezést. Mindazonáltal köszönöm észrevételüket, s kérem folytassák a munkát, hozzanak újabb javaslatokat. Az üzemszen/ezők tovább dolgoztak. Csakhamar kiderítették, miért olyan kevés késztermék hagyja el a gyárat egy bizonyos meny- nyiségű alapanyagból. A dolgozók szinte a gyári rendészet szeme láttára viszik haza az apró, és igen értékes düzniket, amelyeket a vállalat gyárt. Csupán az így... hm... hazavitt termékkel tízszázalékos növekedés lenne elérhető! Mentek az igazgatóhoz, aki a közkeletű kifejezéssel kezdte mondókáját: — Uraim, tudunk a problémákról, de sajnos, nem szigoríthatjuk meg az ellenőrzést, önök nem tudják, de mi igen, hogy sajnálatos módon a szakmában a mi vállalatunknál a legalacsonyabb a bérszínvonal. Az elvitt düznik, szinte be vannak építve dolgozóink rendszeres havi jövedelmébe, igaz, még el is kell őket adni. Dolgozóink azonban ezt vállalják, miáltal fontos lakossági igényt elégítenek ki. A düzniket a környékben dolgozó maszekok építik be háztartási gépekbe. Na már most, ha mi megszigorítanánk az ellenőrzést, a dolgozók kilépnének tőlünk az alacsony bérek miatt, leállna a düzniellátás, és a kisiparosok nem tudnák javítani a háztartási gépeket. Sajnos, a szolgáltató vállalat nem foglalkozik a düz- nikkel, csak ha aggregátokkal együtt adja őket. A szervezők homlokukat törülgették, s ideg- csillapitókat vettek be, nem pedig az igazgató magyarázatát, de mit volt mit tenni, tovább tanulmányozták a vállalatokat. Észrevették, hogy az alapanyag-raktárakon egy évre elegendő készlet van, s ez fölöslegesen terheli a céget. Megtudták, ez azért van így, mert monopolhelyzetben lévő partnerük különben nem szállítana. Észrevették, hogy a düznik egy része eldugul, mert a késztermékraktárban csigák mászkálnak a finom szerkentyűkön. Megtudták, a csigát a raktáros tenyészti, de nem tudnak semmit sem csinálni vele, mert védett korban van. Észrevették, hogy kihasználatlan a vállalati számítóközpont. Megtudták, nem lehet felszámolni, mert ott számítják ki a vállalati vezetők gyermekeinek számtanpéldáit. Egy hónap múlva a két szervező megőszült, abbahagyta a munkát, és nyugdíjazását kérte saját vállalatától. Bánatosan hagyták ott a gyárat. Ahol csodák-csodája, a munkaszen/ezők ottjárta után mégis emelkedett az egy főre jutó termelés. A cég jó néhány dolgozója ugyanis — ahogy ők fogalmazták: „az utóbbi egy hónapban átélt piszkálódások miatt" — kilépett a vállalattól. GŐZ JÓZSEF IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: Bartók Zene sikolt mozdony fütyül, valahol hangszert hall a fül. Kocsikerék zaja: zene, mintha a köd is fénytané. Repítsd vonat! Robogj vonat! Hagyd el az állomásokat! Szemafor int. Villan, látod? Készülhetsz! — Vedd a kabátod. Kerék sikolt: Bartók-zene, mintha Mindenség zengene. A sínek hegedűhúrok, zongorások... Itt Ö — zokog — ... Ű, ki lelép s hajóra száll, (a muzsikája tengerár) útja mintha az utolsó világ vállán egy koporsó... CSORBA GYŐZŐ: Van és marad Hagyja magát a föld s a víz: napóleonok hada hódít, lezúdul és pacifikái, kitűzdeli izgága lobogóit. Még a hernyó is mosolyog: ősemlék leng a levegőben: a napóleonok hada rendre pusztul a forgandó időben. S a föld s a víz van és marad, ásít a csöpp diktátorokra: • hordja millió éveit nyugalmasan, csöppet se tántorodva. Szikszói Károly illusztrációja
