Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
1981. december 6. Képújság 11 * A pusztuló hatvani kastély története Járom az utcákat Hatvanban o múlt relikviáit kutatvai, de csak barokk emlékekkel találkozom. Belőlük sincs sok. Korábbi századok örökségét hiába keresem.' A Kossuth Lajos téren méreteivel, kecses formáival! megbabonáz a Grassalkovich-kastély, ez az I. Antal herceg, által emeltetett építészeti ékkő. Az élelmes nagyúr nem tartozott a pazarlók közé, a falazáshoz szánt köveket a hajdan nevezetes vár iromjajibál hordotta össze. Ennek históriája bővelkedik eseményekben. o A mohácsi csatavesztés után három részre szakadt az ország. A két király — Ferdinand és Zá- polyai János szűnni nem akaró csatározásai hadszíntérré változtatták az egyébként is ezer sebből vérző hazát. Zsíros koncra számítva lésben állt a török is, várva a legmegfelelőbb pillanatot a 'beavatkozásra!. Aki csak tehette, védett falak mögött húzto meg magát, s remélte o jobb napokat. Mások — épp o biztonság érdekében — várat építtettek. Ezt tették Hatvaniban 1527—1544. között a váci püspökök. Az utolsó kapitányok, Danes Ambrus és Pál nem tartoztak a félelmet nem ismerő vitézek közé: Vi- segirád és Nágrád elestének hírére annyira megrémültek, hogy felgyújtottál« ai palánk védőműveket, és szélsebesen Egerbe futottak, magúikkal víve a gyávái ságból jeleskedő őrséget is. így aztán nincs abban semmi különös, hogy Mohamed pasai elfoglalhatta az erődítményt. Elrendelte megerősítését is, hiszen belátta: Buda védelmében s az egriek fékentartásábaa fontos szerepet játszhat. A nagy bajvívások időszaka ez. 1584-ben Dobó katonáinak utódai Balassi Bálint vezetésével — ai zseniális poéta fegyver- forgatónak is kiváló volt — ki akarták innen füstölni az egészen jól berendezkedett po- gányt. Bátorságban, virtusban nem is akadt hiány, de o külvárosinál tovább mégsem jutottak, mert az élfenség makacsul kitairtott. Nemcsak ekkor, hanem később is, Két alkalommal — 1596 őszén és 1603-iban — ugyan futnia kellett, de visszajött, s még jobban 'befészkelte magát, mint 'íbrábbcin. e 1686-ban azonban ez a település is felszabadult. A harcok iszonyú áldozatokkal jártak: a vár és a város házai elpusztultak, a mecsetet és a török fürdőt leszámítva alapjaiig leégtek. Rákóczi szabadságharca idején 1709-foen ismét a lángok martaléka, lett minden . . . Az élet joga azonban erősebb a halálnál. 1711 januárjában már megérkeztek az első vissza- vándorlók, akik 'konokul hittek az újrakezdés értelímében. S jöttek az új urak is: I. József gróf Stalhrenberg Gubdaiker Tamás udvari kamarai elnöknek adományozta Hatvant. Természetesen nem ingyen, hanem hatalmas vételárért, 150 ezer forintért. III. Károly mindehhez hozzácsatolta a fejedelem pártjára tért IForgóch Simon egykori uradalmait: Boldogot, Apcot, Csány harmadrészét, fancsali,. Szántó felét, Lőrincit, Gombost s még jó néhány birtokot Pest és Nógrád megyékből. 1730-ban azonban már Gras- salkovich Antal kamaraelnöké minden, azé a beosztó gazdáé, aki jó építőanyagnak találta a híres vár köveit is. Grassalkovieh Antal ötletekért nem kopogtatott a szomszédba. 1762-ben például posztógyárat alapított, ez ugyan nem lett versenyképes, hamarosan bezár, ta kapuit, de addig is munkai- lehetőséget biztosított a nincstelenek egy részének. o A messziről jött főár hozzá méltó kastélyt emeltetett mo. gának ai XVIII. század első felében. Nem volt fennhéjázó, nem markolt sokat, de o barokk pompája őt is lenyűgözte. Először a középső rész készült el, ez Oraschek. Ignác munkája. Ezt bővítette két szárnnyal 1763- bain Jung József. A látogatót ezek a méretek már lebiliincsel'i'kj Szemet gyönyörködtető az emeletes, homlokzatán közép rizaíitos épület, nyolc plusz három plusz nyolcas taglalása jó arányérzékre utal. Ha belépünk és szétnézünk, kissé zavar bennünket az, hogy a hajdan összetartozó helyiségeket felszabdalták, amikor kórházi vagy szakrendelői célra alakították át. Ám ha szabadjára engedjük fantáziánkat, ok. kor az eredeti formák gyönyörködtetnek. Az egykori élet képei vonulnak el előttünk. A Grassalkovi'- ohökat o Sina bárók váltották, majd jöttek — 1867-től Deutsch Ignác pesti nagykereskedő és leszármazottai — a Hatványok, aiz iparmágnások. De sok időt töltött ezekben a termekben az irodalompártoló, az igazi mecénást az alkotónak js rangos Hatvány Lajos báró, aki a magyar literature legjelesebbjeit látta vendégül rezidenciájában, többek között a 'barátjává fogadott József Attilát. o Ma veszély fenyegeti a kastélyt. Felső szintjét már életveszélyessé nyilvánították. Ho a hatodik ötéves tervben megépítik az új rendelőintézetet, akkor a régi kiköltözik innen, s a csenddel az enyészet is sátrat ver itt. A vészjelzés jogos, ám még meg lehet menteni a hazai barokknak ezt a ritka gyöngyszemét, amelynek kövei az ősi település regényes krónikájáról va ll anak... PÉCSI ISTVÁN „Töredék-élet, töredék-pálya...” Aradi Nóra: Kondor György Nagy alapossággal, szakmai gonddal és a téma iránti elkötelezettséggel írt könyvet a fiatalon halálba űzött festőről Aradi Nóra. Feladata látszólag nehéz volt, hiszen egy valóban igazából meg sem kezdett életet szakított In a gonosz erőszak, amikor Kondor Györgyöt a gázkamrába terelték. Az alig pár esztendőre terjedő „töredék-pálya” művekben csak keveset mutathatott fel. A megmaradt és ismert alkotások száma eleve nem lehetett bőséges, s az életkorból adódóan színvonala sem egyenletes. A kismonográfiát átolvasva, nyilvánvaló lesz, hogy ennek ellenére viszonylag sok tényt, adatot gyűjtött egybe a- korról, méginkább a festőről a szak- tudomány. Aradi Nóra, e korszak legjobb ismerője, dokumentumok tömegéből, szubjektív emlékezések szövetéből bontotta ki, állította elénk Kondor György alakját, s szembesítette a „töredék-élet" eseményeit a „töredék-életmű” alkotásaival. Kondor György Debrecenben született. Hányatott gyermekkora volt. Korán testközelbe került a szegénységgel. Gimnáziumi évei alatt szokatlan tudatossággal készült a festőművész életre, tisztelendő műveltségre tett szert. Szakmát tanult, gyárba került, s szinte törvényszerűen bekapcsolódott — majdnem gyermekfővel! — a munkásmozgalomba. Művészvágyai vezették el a Szocialista Képzőművészek Csoportjába. Rendszeresen , részt vett kiállításaikon, s működésük második periódusában — 1939—1942. között — a szervezkedéseik egyik mozgató motorja volt. Szerepet játszott a rendőrség által betiltott Szabadság és Nép-kiáltás előkészítésében. Hamarosan letartóztatták. Huszonegy éves volt akkor és már elkészült műveinek zöme. A börtönévek alatt is festett jelentős műveket, de a törést a „huszonegy évesen megélt bebörtönzés” idézte elő. Aradi Nóra az életrajzi vázlattal összefüggésben tárgyalja a festő szerény de kvalitásokat felmutató munkáit, követi szellemi, művészi fejlődését. Festészeti tanulmányai kevéssé érintették munkásságát. Igazi iskolája a Csoport volt. Témaválasztását, a megjelenítés módját, a képszerkesztés rendjét idősebb társai befolyásolták. Képeiben Dési Huber, Derko- vits, Háy Károly László hatását lehet érezni. Ez egyben mutat* ja azt is, hogy a fiatal festő milyen irányt tűzött maga elé. Eredetiségét korán felismerték. 1939-ben egy képe a Szinyei Társaság tárlatára is bekerült. Valamivel később egy közös kiállításról írva Kállai Ernő állapította meg, hogy „festményei biztos, nyugodt rajzúak". Némi kritikai éllel tette még hozzá: „Nem feltűnő egyéniségű, de igen rokonszenves, komoly t e h e t s é g". Olyan művek szolgálnak bizonyítékul e soha nem cáfolt megállapításhoz, mint a Csendélet mosdóval, a Gondolkodó, s mindenek felett a Hajnal a vonaton című rajza, amely nélkül valóban nem lehet e korszak művészeti körképét elképzelnünk. A tanulmány körültekintő elemzésekkel, sokoldalúan árnyalt, már kevéssé módosuló műtörténeti értékelést nyújt. Konkrét tényekkel, ikonográfiái példák segítségével tárja fel Kondor művészetének gyökereit. Utal a történelmi mozgásokra, a témaválasztást ennek fényében vizsgálja. A stiláris kérdéseket tárgyalva, nem éri be csak a hazai, kortársakkal való egybevetéssel, mintaszerű pontossággal deríti fel az egyetemes művészettörténetben fellelhető példákat, analógiákat. Közben nem veszít mértéket, nem értékeli túl a festő életművét. Többször hangoztattja egyenetlenségét, töredék-voltát, de kiemeli céltudatosságát, őszinte emberségét. Egyetérthetünk végső következtetésével, miszerint „munkássága nem torzó: világos volt a cél, a kutatómunka útja, a szintézis-szinten megvalósult eszmény”. írása befejező részében az oeuvre utóéletét tekinti át, mérlegeli az elfogadtatásáért tett erőfeszítéseket. Kondor György művészetéről mostanáig csak kisebb írások, összefoglalók szóltak. Aradi Nóra írta az első átfogó monográfiát, amely rögtön megnyugtatóan rendezte a három évtizede szakmánkra nehezedő adósságot. E füzettel a Corvina Kiadó Művészet Kiskönyvtára formát és méretet váltott. Elmaradt a kötetek számozása és a puha, visszahajló borító. Valamelyest könyvszerűbb alakot kapott és közvetlenül a borító kartonra került a címlap képe és szövege. A változások — szerencsére — sem a terjedelmet, sem a belső tartalmat nem érintik. SALAMON NÁNDOR A színház művészeinek közgyűlése után A mai magyar színház demokratizmusa A magyar színházművé- ------------—------- szét nem egyszerűen oz egyik művészeti ág a sok közül. Történeti okokból is anyanyelvűnk és kultúránk állapotát mutatja fel a mindenkori magyar színház társadalmi érzékenységünk, alkotó szellemiségünk tükreként. íg y van ez ma is. Nem változtathatott ezen semmit a televízió belépése otthonunkba. Az elektronikus kép — annak aki megízlelte — nem pótolhatja az egyszeri és megismételhetetlen élő varázst. A színész és néző között létrejött élő kapcsolat áramkörének maradandóbb és erősebb feszültsége, az árammal telt doboz bármilyen tízezer voltjánál. Nincs színházi válság hát a televízió következményeként. Amióta színház a színház, mindig válságban volt megújulásra törekvő belső természete miatt. Keresve annak az igazi élménynek művészi megvalósítását, amire otthon és ott éhezik közönsége. Sokféleképpen lehet eljutni éhhez a csodálatos élményt adó színházi estéhez, az alkotók egyéniségében és minőségében rejlő különbségek miatt. És sokfajta színház is létezik, ennek megfelelően. Ha valami, hát akkor ez a kollektív játék viseli el legkevésbé az uniformizálást, ez sínyli meg legjobban az egysíkúságot. Mert a színház nyitott intézmény, a társadalomé, a közönségé. Nem zárkózhat be, nem mondhatja: „...hogy ilyen és ilyen színházat csinálok — önmegvalósításként — és nem érdekel a közönség” —, s nem mondhatja: „ha a közönség nem ért meg: annál rosszabb neki, én megyek a magam következetes művészi útján, egyszer majd megértenek!" S jelen van ennek az ellenkezője: „finoman cizellált, klasszikus színházat csinálok a közönségnek. Amit megszoktak, amit elfogadnak. Hagyományos mulatságot kell magas színvonalon nyújtani neki — s tódulnak! Tessék a táblás házak minket igazolnak". S avultat játszik konokul és szépen és nem törődik vele, hogy sikere ízlést konzervál és nem is mindig a legjobbat. Mintha hasadna a magyar színház ízlés- és hagyomány teremtette egységes ege. Mintha az esztétikai dogmatizmus ádázul tanyát vert volna alkotó szívekbe. Az egyik színház, mert vezetője így döntött, és mert teljhatalmú úr? csak ezt adja közönségének, csak azt, ami ő! Pedig igazából még oly kiérle- letlen művészi pályája még csak induló — s máris véaérvénye- sen ítélkezik. Eldob és kizár, amire meg rástartol, azt megemészteni nem tudja, a maga szándékai szerint felmutatni eredményesen nem tudja. Aztán az eredmény: a torzót magyarázza sikernek, igazi egésznek. Profilt akartunk színházainknak, iskolát teremtő rendezőket — igen, de nem művészi csecsemőotthonokat, hogy az összes réai gyermekbetegség-izmusokat elkapják, melyeket már el is felejtett Európa. A másik színház vezetője ------------------- legalább egykori-mostani sikerekkel igazolt teljhatalmú úr! Lecövekelt akkori koncepciója-attitüdje mellé és oly sértődésfalat emelt a világ, maga és társulata közé, hogy azon már nem hatol át semmi. Jószándékú segíteni- akarás — és rossz-szándékú sértés sem! Talán a sok bántás is segítette emelni izolációs falát. De most már azon szűk, meleg kis belső térben is az a kizárólagosság uralkodott el, ami ő. S minden változtatni akarást személyes támadásnak érez. M űhelyek? Kis színházi várak, ahol a megnemértettség sértődöttjei nyalják a sokszor nem is létező sebeiket. A vállalkozókedv mögött gyakran nincs minőségfedezet, szakmai tapasztalat, műveltség és „az és azonos vagyok saját régiegykori ötletemmel és aki azt túlhaladottnak ítéli, engem öl meg" védekezésszemlélet akadályozza a tapasztaltabb innovációját. Miért nem tudnak egymásra találni, egy műhelyben tiszta művészi eszközökkel csatázni. Talán az adminisztrációs intézkedések miatt, mely .fél összeereszteni őket. Ki tudja? Színházszervező, csapatot szervező, színházi vezetőkre van szükség. Az egysíkú szellemi kötődés nem alkalmas igazi műhely kialakítására. Mintha a magyar színházból elveszett volna az a műveltségtartalom, amely hatalmas szellemi fedezete volt, s helyette szakmai ízű művészkedés alkotja létének erőterét. Amiben a színész egyedül van; nem egyik vagy másik színház tagja, csak önmaga megalkotója, legfeljebb egyik vagy másik rendező kegyeltje, szőkébb csapatának tagija. De ezt a kis csapatot: klikknek hívják. S csak ritkán fordul elő, hogy a rendező iskolát teremtve neveli is színészbarátait. Érdekszövetkezet ez és nem művészi közös élmény által teremtett iskola. Jelentős, már kikristályosodott téhetségértékekről szólunk és jelentőssé válható, sokat ígérő tehetségeket szeretnénk szeretni. De a fiatalon kialakított egysíkúság (s a később létrejött is) értékromboló. S zsarnok, mert csak azt fogadja el, aki annak az egynek hódoló híve, amit ő tud. Ha már mást is szeret, akkor az ő számára nem az igazi. A Színházművészeti Szövetség nemrég tartott közgyűlésén is fölszikráztak az egysíkúságnak ezek a megszállott igéi, miközben a szeretet összeesküvése is megindult. Mert ott a Vigadó nagytermében az egész ország által tisztelt-becsült nagy művészek érezhették az egymás becsülés erejét. Annak O képességnek han-------------- gos felmutatását, h ogy őszintén tisztelem és becsülöm mindazt az értéket, amit másutt mások hoztak létre. Érdeklődöm iránta és tanulni akarok belőle, mert a magyar színházművészet együtt és sokféleségében lehet gazdag. SZALONTAY MIHÁLY
