Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-03 / 283. szám
4 ivEPÜJSÄG 1981. december 3. Vastapsok után Várjuk a folytatást Szekszárdi dalosok a színen Néhány évvel ezelőtt a vágyálmok kategóriájába utaltuk még azt a különben szívből jövő kívánságunkat, hogy a megye hagyományőrző együttesei közé odasorakozzanak a német nemzetiségi együttesek is. Kulturális életünkben ezt, az akkoriban hiányzó színt, időközönként csak azok az együtesek képviselték, amelyeket a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, az ország különböző részeiből utaztatott hozzánk vendégszereplésekre. S hitem szerint nemcsak az anyanyelven történő szórakoztatás kedvéért, hanem azért is, hogy vendégjátékaik ösztönzően hassanak és ott, ahol arra alkalmas vezetők, a kultúra szolgálatára kész öregek és fiatalok vannak, alakuljanak újabb együttesek. A vetés beérett. Ezt először ez év tavaszán konstatálhattuk a Reich Brüderlich die Hand területi döntőjének házigazdáiként. November utolsó szombatján este aztán ismételten megtörtént a csoda: a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ színpadán hét nemzetiségi hagyományőrző együttesünk adott közel háromórás műsort. Telt ház előtt, és ami legalább eny- nyire fontos: a nézőtér széksorait nemcsak szekszárdiak töltötték meg, de nem is az együttesek tagjai. (Nekik, illetve kísérőiknek mindössze ötven ülőhely jutott!) Nem csalódtunk. A hét végén valahogy mindig kicsit ünnepibb várakozásunknak kiválóan feleltek meg Szekszár- don is a nemzetiségi est műsorának közreműködői és kirobbanó sikerükön mitsem változtat, hogy saját előadóművészek, mesemondók híján a műsorban főiskolások képviselték — vendégekként — a prózát, s szereztek derűs perceket az erre is rendkívül fogékony közönségnek. Summa summárom: a siker nem volt se váratlan, se meg- szolgálatlan. A nemzetiségi hagyományőrző együttesek parádés műsorral bizonyították, hogy régen túljutottak már „serdülő" korukon és bármikor bárhol képviselhetik szűkebb hazánkat. Tolna megyét. Ha rajtam múlna, azért a hét együttes közül hármat, a mórágyi és nagymá- nyoki — utánpótlást is nevelő — csoportot,' továbbá a szekszárdi baráti kör kórusát külde- ném minden gondolkodás nélkül vendégszerepelni. Műsoruk színpadra érett és valóban értékes hagyományokat őriz. Kellemes perceket szerzett aztán a nézőtéren ülőknek finom hangzásával a Bonyhádi Vörösmarty Általános Iskola nemzetiségi kamarakórusa is és nagy tetszést aratott a bá- taszéki művelődési ház német nemzetiségi tánccsoportja, bár nemcsak ruhájuk jellemzője «olt a stilizálság, hanem az általuk előadott tánckompozícióknak is, amelyekből „kilógtak” kissé a balettes elemek. (Úgy tűnik, elkél nálunk a szaksegítség.) Két fúvószenekar is helyet kapott a műsorban, egyik a bonyhádi I. sz. Általános Iskola úttörő fúvószenekara, a másik, ugyancsak bonyhádi zenekar gazdája pedig a művelődési központ. Sajnos, indiszponált volt mindkét együttes, noha hírük-nevük érdemelten jó. Egyenként négy-négy szám előadásából állt a fúvósok műsora. Soknak találtuk. Valamivel kevesebb tempóhibóval, gondosabban választott számokkal sikerülhetett volna jobban is a föllépés. Mondjuk úgy, mint a bátaszékiek csak kíséretet ellátó, néhány fős zenekarának. Őket hallgatva — elnézést a szóhasználatért — viszketni kezdett a talpunk, tán- colhatnékunk támadt. Végül álljon itt a következő: szép esténk volt és mert a néző hajlamos az önzésre, sok hasonlót kívánunk még magunknak. Jó lenne legalább évente egy alkalommal Szek- szárdon köszönteni a nemzetiségi hagyományőrzőket! — li — Fotó: Kapfinger FEJÉR MEGYEI HÍRLAP] A Székesfehérvári KÖFÉM olyan berendezéssel lett gazdagabb, amely a világ af>uminium iparában élenjáró technikának számít A hétmilliárdos beruházás lehetővé teszi, hogy a KÖFÉM új, minőségében különleges termékekkel is jelentkezzen a világpiacon. A piacokon, amelyeken nem tolonga>- naik 'mostanában a vevők, az' alumíniumipar az egész világon eladási nehézségekkel küszködik. Most a mélyponton van a piac — és ezzel megsokasodtak a KÖFÉM gondjai is. A magyar aluminium ipar most, a recesz. szió időszakában megjelent a Távol-Kelet piacain. Japánban, Tajvaa-szigetén, Dél-Koreóbcn, az Arab-félsziget államaiban is találtak értékesítési tehetőséget az üzletkötőki Szállítanak az NSZK-bai és újabban az Egyesült Államokba is. Különösen kemény feltételeket szab az amerikai, a japán és a nyugatnémet piac. Most a vevő diktál. A gyárnak o jelenlegi árak mellett is tartani kell a pozíciót, hogy akkor is versenyben maradijainak, amikor a fellendülés következik. Tóth Gézái, a könnyűfémmű igazgatója a lap munkatársának elmondtál: igazi értéket csak a hibátlan mankó teremt. A minőségjavító beruházásokra a legszűkösebb beruházási helyzetben sem szabad sajnálni a pénzt. >És az emberektől is többet keil követelni: maximális rendet, fegyelmet. Egy anyagmozgató, egy targoncás, vagy egy darús egyetlen mozdulattal tönkre tehet itt egy átlagos méretű, negyedmillió forintot érő alumínium tekercset. Nyilvánvaló, vele ezt nem lehet megfizettetni. Az esetleges levonás nem megoldás. Egyedüli megoldás: érdekeltté tenni anyagilag a munkásokat a hibátlan munkavégzésben. A hibátlan munkát is meg kell fizetni. Mivel a dolgozó tud hibátlanul dolgozni, oz ő feladata az ellenőrzés is. SOMOGM*™ A Nagyatádi Cérnagyárban egy ideig ismeretlen fogalmat takart a két 'betű: ,/DH". 1975-ben ugrásszerűen megnőtt a kereslet az úgynevezett perié cérna iránt S mert a külhoni piac nagyon is kényes a minőségre, olyan ösztönzőrendszert kellett kialakítaniuk, amely- lyel kiküszöbölhetők a gyártási hibák. Erre alkalmas volt a Dolgozz Hibátlanul mozgalom bevezetése. A kezdeti hullámzó eredményekben közrejátszott, hogy a dolgozóknak nem volt elégi tau patsztailatuk, folyt o rekonstrukció, és nem mindenki értette igazából, hogy miről is van szó. Végül mégis siker koronázta a próbálkozásukat. Tavaly 880 dolgozójukból már 712-en vettek részt a mozgalomban, 21 vezető közreműködésével. Ennek eredményeként tavaly 4 675 423 forint megtakarítást eredményezett o DH-mozgalom és ebből 170 423 forintot fizethettek ki a jól dolgozóknak, idén újabb eredményeket várnak, mert mint a tavalyi megtakarítás is mutatja, ha vannak is gondok, a DH-mozgalom bevált Dunántúli napló A jót, a hasznosat mindig támogatják oz emberek. Baranyában Boly lesz az első, ahol kommunális kötvényt bocsátanak ki. A tét az öregek napközi otthonának bővítése, korszerűsítése. Miért éppen Bolyra esett a választás? Többek között azért is, mert ez a község a végzett társadalmi munka alapján az országos élmezőnyben van. Évek óta itt az egy lakosra eső ' társadalmi munka értéke ezer forint. A lakosság segítségével építették fel a sportcsarnokot, bővítették a szennyvízcsatornahálózatot, korszerűsítették az óvodát Az öregek napközi otthonának bővítését, korszerűsí. tését csak a hetedik ötéves tervben kívánták megoldani, de az élet a mielőbbi korszerűsítést követeli. A korszerűsítés utón lesz öt pihenőszob>a, betegszoba, orvosi rendelő, az ebédlővel egybenyitható társalgó, műhely, foglalkoztató, pince, kamra, tálaló, raktár, vizesblokk, tisztasági fürdő. A költségvetés 2/1 millió forinttal számol. A megyei és o községi tanács ehhez hozzáad egy milliót, százezer forint társadalmi munkával számolnak, o hiányzó egymilliót pedig kommunális kötvénnyel biztosítják. December elsején indul az akció: ezer és ötezer forintos kommunális köt* vényeket válthat a lakosság. Az érdeklődés nagy. Sokan — főleg öregek — jelentkeztek már a tanácson. hogy 10—15 ezer forint értékű kötvényt kívánnak váltani Vollt már olyan is, aki 30 ezret ajánlott .fel.1 A bólyi vezetők aiz érdeklődéiből azt látják: meglesz az egymillió és 1982 végéig megnyithatják az ötven személyt befogadó öregek napközi otthonát, amelyben tizenöt idős ember hatnapos bentlakási lehetőséget is kap. PETŐFI NÉPE Az ötödik ötéves terv idején a tervezett 9 százalékkal szemben 55 százalékkal nőtt a juhállomány !Bács-IKiskun megyében. Az elmúlt esztendő végén a ju. hók száma meghaladta o háromszázezret örvendetes, hogy nemcsak a nagyüzemek, a kisgazdaságok is gyarapították juhállományukat. Az elmúlt esztendő végén a kistermelők 87 ezer juhot tartottak és állományuk 1975-től 1980 decemberéig 75 százalékkal nőtt A vágóju- hok 15 százalékát, a gyapjú egyharmcdát a kisgazdaságoktól vásárolták fel. Most az állami húsipar újabb akciót hirdetett Tisztes árat fizet a mezőgazdasági üzemeknek és kistermelőknek az élő bá. rányért A legújabb akció azonban nemcsak o vágójuh kedvező értékesítési tehetőségeit tárja fel, legalább ilyen mértékben segíti o tenyésztői munkát a még inkább húsjel leg ű juhállomány gyarapítására. Az állami húsipar, valamint a Gyapjú- és Textil nyersanyag- forgalmi Vállalat ugyanis a velük szerződéses kapcsolatban lévő juhászati társulásoknak értékes tenyészállatokról is gondoskodik. Trencsényi Imre: Ordastörténet — Csak nézem-nézem, ki zavarja fel a vizet. Hát te vagy az?! — Bocsáss meg, ebben a pillanatban érkeztem, még nem is érinthettem... — Nyisd ki a szemed! Ez neked zavaros? — Csakugyan, mintha kissé zavaros lenne. De láthatod, hogy én még véletlenül sem tehettem, hiszen lejjebb is állok nálad. — Még hülyének is nézel? összezavarod a vizemet, aztán megkerülöd a sziklát, hogy lentről vigyoroghass a pofámba? — Dehogy vigyorgok! Hidd el, nekem a legkínosabb. Mondd, miért tenném, hogy miután szomjamat oltottam, és el is kerülhetnélek, visszajöjjek ide? — Most szóltad el magad! Tehát ittál, és el is akartál kerülni, mert tudod, hogy bűnös vagy. — Hiszen, ha el akarlak kerülni, azt gondolod, nem sikerült volna? — Szóval akkor jársz túl az eszemen, amikor te akarod? — Dehogy akarok én a te eszeden túljárni! Csak... — Igazán kedves vagy/ Mit akarsz egyáltalán, ha szabad kérdeznem? — Békességet! Semmi mást, csupán csak békességet! — Békességet? Ezek után?... Látni sem bírlak. Utálkozom, ha rád nézek. (A hímnek már a száján volt: „Ezen igazán könnyű segíteni", de mégis sikerült türelmesebbre fogni a hangját, s így szólnia): — Akkor még egyszer kérlek, ne haragudj, és engedd, hogy távozzam. — Igen? Azt hiszed, ilyen könnyen megúszod? Tönkre* teszed az életemet, aztán egy pardonnal elszelelsz? Hát nem és nem! Előbb elszámolunk! — Hallgatlak. De nézd, a víz most is zavaros, pedig jó ideje mindketten a parton állunk. — Ki tudja, mit hajigáltál bele? — Magam is ebből a patakból iszom. — Akkor meg mit bazudozol? — Én csak azt mondtam, hogy ennél a kőnél följebb sosem jártam. De ha nem hiszel nekem, nincs más hátra, mint hogy másik patakot keressek magamnak. — Nekem meg itt hagyod ezt a mocskot! — Akkor keress te magadnak másikat! — Nem te fogod megszabni, merre járjak! Ott iszom, ahol nekem jólesik! — Maradjunk ennyiben. — Mented az irhád? Ehhez értetek! A másik meg csak üvöltözzön egyszál egyedül ebben a kőomlásos, kopár, ijesztő völgyben!... — Hát mit tehetek érted? — Itt mindenki csak saját magával törődik, legyen tele a bendője, a többi megdögölhet! Ovöltök a magánytól, érted?! Azt hiszed, nekem nem hiányzik a másik melege? Mit képzeltek ti?!... — ...Eddig nem igy beszéltél... Miért nem ezzel kezdted? — Megintcsak én? Mindenben, mindig én vagyok a hibás? Ti miért nem tudtok figyelmesebbek lenni? Azt hittem, különb vagy, megértesz, de te is csak olyan vagy, mint a többi!... — Nem! DehogyI in értelek!... Maradjak?... Elmenjünk a forrásig? Megnézzük együtt...? — Azt hiszed, azzal minden megoldódik? — Hiszen a zavaros víz dühített fel. Te mondtad... Indulunk? — Micsoda vízről beszélsz te? — Szerinted felzavartam az ivóvizedet. — Te még mindig itt tartasz? — Igen. Mert be szeretném bizonyítani... — Ne bizonygass te nekem semmit. — De igen. Mert nem akarom, hogy erről köztünk még egyszer szó essék! — Tudom, neked legjobb lenne, ha én befognám a pofámat. — Nem mondtam semmi ilyesfélét... — Csak gondoltál... — Nem is gondoltam, de szeretném, ha tárgyilagos lennél... — És megenném az efféle szánalmas kimagyarázkodásokat... („Engem szeretnél te megenni" — villant át a másikon, és ezt nem is találta olyan tréfás gondolatnak, mert felbor- zolódott a szőr a hátán.) — Maradjunk a tényéknél. Te ott álltái a köveken, és kortyoltad a kétségkívül kissé zavaros vizet, amikor megjelentem én, nem tagadhatod, hogy alulról jövet. Éppen csak körülnéztem, mire te befejezted az ivást, megpillantottál, és rám... megpillantottál, és megszólítottál... — Mondd csak ki! Rád ripa- kodtaml... Rád ordítottam! Rád üvöltöttem, mert én egy ilyen őrült, bolond, elmebajos, üvöltöző bestia vagyok! — Nem mondtam egyiket sem. — Visszaszivtad, mert nem merted kimondani! Ugye, most lapulsz? — Mit válaszoljak? Ha azt mondom, nem lélek, gátlástalan, pimasz, cinikus és elbizakodott vagyok. Ha azt mondom, félek, rossz a lelkiismeretem, és ki tudja, minek nézlek... Úgy forgatod a szavaimat, ahogy te akarod... — Lassan kiderül, mi a véleményed rólam. No, mondd ki végre bátran! — Nem ítélkezem én leietted. Hányszor mondjam, nem akarok marakodni... Nézd, itt kushadok előtted, igy könyör- gök, hagyjuk békén egymást! — Azt elhiszem! Megfojtanál egy kanál vízben, ám hagyjuk békén egymást, mert én vagyok az erősebb! Rosszul számítottál. Ha már te is úgy gondolod, hogy vagy te, vagy én, legyen meg, aminek meg kell lennie!... — Itt a torkom, mit bánom én! Csak már egyszer vége legyen ennek a pokoli szócsavar- gatásnak!... A nőstényfarkas egy pillanatra visszahőkölt, de megsejtve, hogy további acsargásaira egyre lokozódó ernyedtség lesz a válasz, meg azt is érezve, hogy ez az utolsó alkalmas pillanat, fáradt fogcsattogtatással nekiesett ordastársának, hogy most aztán széjjeltépi... Pénzlelet Egy udvari épület alapozásának munkája közben értékes pénztehetre bukkantak a Szabolcs megyei Cégénydányádon. A Dózsa György utca 14. szám alatti telken 80 centiméter mélységből 35 darab ezüstpénz került napfelszínre. Az ottlakók azonnal értesítették a községi tanácsot, ahonnan a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészeit hívták segítségül, utóbbiak megállapították, hogy a tetet jelentős része a francia nap- király, XIV. Lajos udvarában használatos ezüstpénz és az 1660-as évekből származik. Emellett több pénzről kiderült, hogy azok ugyancsak abból a kortól valók és a dalmát Ra- guza — a mai Dubrovnik — fizetőeszközei voltak. Orchideák Virágzó orchideák szín pompás látványa fogadja ezekben a napokban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botani- kuskertjének látogatóit. Huszonhat különféle orchideafaj bontott egy időben virágot, köztük olyanok, amelyek a Himalája déli lejtőjéről, illetve Dél-Ame- rikából származnak. A különlegesen szép növények 6-8 hétig virágzanak, közülük némelyik kellemes illatot áraszt. Feltűnő a színűik is: a világos barnától o rózsaszínig, a Illa és a zöldes sárga különböző árnyalataiban pompáznak.
