Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-23 / 300. szám

1981. december 23. SrifepÜJSÄG 3 Karácsonyi vásár Közbeszólt az érdektelenség Magánemberként és újság­íróként is egyaránt izgatottan vártam, hogy december köze­pén megnyíljon Szekszárdon, a megyei művelődési központban — a volt klubpresszóban — a Tolnában élő képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítás, majd a karácsonyi vásár. A kiállítást természetesen megnéztem. De csalódás ért már az első pillanatokban. Ugyanis annak ellenére, hogy a „ház" tizenhárom művészt hívott meg a megye első ilyen jellegű rendezvényére, mind­össze öten vállalkoztak, azaz öten állítottak ki, s öten árusí­tottak a kiállítás két zárónap­ján az alkotásaikból. Izgatott voltam azért is, mert látva a kiállított miniatűröket, grafikákat, akvarelleket, olaj- festményeket, fából készült használati tárgyakat, kisplaszti­kákat, mázas figurákat, szinte bizonyos voltam abban, hogy a vásár megnyitását követő egyetlen órában mind gazdára talál. S mivel nekem akkor más teendőm akadt, féltem, hogy elszalasztom a nagy témát, a tülekedő vásárlókat, azt, ami­ről írni szándékoztam. Tehát a vásár december 11- én délután két órakor nyílt, s én csak három órakor érkez­tem. Fotós kollégám viszont ott volt pontosan kettőkor, s meg­örökítette a várva várt „nyüzs­gést", amit egy általános is­kolai osztály gyermekhadának látogatása jelentett... Később már gyerekek sem jöttek, csupán egy-egy látoga­tó, illetve vásárló tévedt a te­rembe. A helyzet a következő napon sem változott. Kétség nem fér hozzá, hogy a kiállítás és a decemberi vá­sár megrendezése — utóbbira először került sor megyénkben —, ragyogó kezdeményezés. Egyaránt örülhettek mindkettő­nek a művészetet szerető, a művészethez értő emberek, úgyszintén a művészek — akik közül sajnos többen nem fo­gadták el a meghívást, a föl­kérést. . . Hogy miért voltak passzívak, nem tudni. Volt, aki­nek idejéből, volt akinek ere­jéből nem futotta készülni a karácsonyi vásárra; de akadt olyan is, aki rangon alulinak találta alkotásait „vásáron" kí­nálni. Pedig ez a vásár, me­lyet kiállítás előzött meg, nem­csak árusításra volt alkalmas, hanem elsősorban arra, hogy a művészekkel, munkájukkal meg­ismerkedhessenek a megye- székhelyen és a környéken élők. — Én nem akartam vásárol­ni — mondja az idős asszony, miközben arra kér, a nevét ne írjam ki az újságban, mert amit mégis vásárolt, karácsonyi ajándéknak szánja. — Arra gondoltam, eljövök és megné­zem, hogy a megyénkben élő művészek mi mindent hoztak el nekünk, nézőknek, netán vá­sárlóknak. .. — s hóna alatt óvatosan tartja a becsomagolt képet, ami holnap este már valakinek a szobáját teszi szebbé. — Ismerősöm említette a vásárt... Nagyon tetszett az ötlet, s örömmel jöttem, hátha találok' valami szépet, amolyan igazi ajándékot — mondja dr. Görgényi Zsuzsa, Szekszárd já­rási, városi szakállatorvos. — Miért legyint? — A jövetelem miatt. Alig találtam meg a kiállítást. Egyetlen tábla, egyetlen jelzés sem mutatta az utat, vagyis hogy itt, ebben a beugróban van a bejárat... De azért megérkeztem, s ezt a szép kis diótörőt vásároltam. — Elmondaná a véleményét a vásárral kapcsolatban? — Szívesen. Ismétlem, az ötlet kitűnő, csakhogy e vásárt két-három héttel előbb kellene rendezni. Akkor, amikor legtöb­ben még a karácsonyi aján­dékvásárlás előtt vagyunk. így igaz. Hiszen akkor talán többen találnának rá olyan igé­nyes, szép tárgyakra, melyek­kel szeretteiknek valóban örö­met szerezhetnének. S hozzá kell tenni azt is, hogy a vásárt rendezőknek előbb — s nem októberben — kellene felkérniök a művésze­ket, akik az ünnephez kapcso­lódó tárgyak készítését jó idő­ben kezdhetnék el. Az idei vá­sáron kizárólag az ilyen jelie­gű alkotásoknak volt keletjük. Elfogytak a roppant finom mí­vű miniatűrök, az esztergált fa­tárgyak — gyertytartók, gyü­mölcskosarak, tálak, többen vásároltak kerámia és mázas figurákat, s egy szálig gazdá­ra találtak a szintén kerámia csengőcskék, a diótörök. Hoz­zá kell tenni, hogy a felsorol­tak darabonként mindössze két-háromszáz forintért voltak kaphatók. Viszont csöppet sem voltak úgymond borsos árúak az egyedi grafikák, pasz- tellek, olajfestmények és kis­plasztikák sem. És tán meg­jegyezni is alig kell, hogy ezen a vásáron kizárólag zsűrizett alkotások kerültek (volna) piac­ra. — Nem volt frenetikus sike­re a vásárnak, azt el kell is­merni — mondja Turnacker Katalin, a művelődési központ képzőművészettel foglalkozó munkatársa, egyben a kiállítás és vásár szervezője, illetve ren­dezője. — Az idei karácsonyi vásárt tájékozódó jellegűnek szántuk. Felmértük, hogy mi­lyen az érdeklődés, illetve a kereslet. Szívesen fogadunk minden észrevételt, kritikát, s ezek figyelembe vételével ren­dezzük meg a következő esz­tendőkben a hasonló rendez­vényeket. Mert lesz vásár jövő­re is, az bizonyos. Nem lenne teljes a riport, ha nem sorolnánk fel azokat a művészeket, akik bemutató­jukkal szép élményt, eladott műveikkel pedig szép kará­csonyt szereztek néhány család­nak. Paksról V. Delast Elena hozta el lehelletfinom minia­tűrjeit, melyek mind gazdára találtak. A megyeszékhelyen élő Juhos Lászlótól igényes kis­plasztikákat és kerámiaszobro­kat vásárolhattunk. Fetzer Já­nos, aki Zombán telepedett le, s műveit 1976-ban zsűrizték elő­ször: esztergált fatárgyakat kí­nált. Martinék József, a jól is­mert tolnai festőművész grafi­kával és festményeivel vett részt a kiállításon és vásáron. Bakay Péter, aki 1980 óta la­kik megyénkben, festményekkel és tehetségéről valló grafikák­kal mutatkozott be a kiállítá­son. Azon a kiállításon és vásá­ron, aminek haszna nem kér­dőjelezhető meg. Legfeljebb az első próbálkozás sikere. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Kapfinger András A várva várt nyüzsgés Tanácsi tervek az életkörülmények további javítására A tanácsók 1982-ben a ren. delkezésükre álló 110 milliárd forint túlnyomó részét a lakos- ságot közvetlenül szolgáló léte­sítmények fenntartására, s újak építésére költik. Ezzel is segítik a társadalompolitikai vívmányok megőrzését, az életkörülmények további szerény mértékű javítá­sát. A néhéz gazdasági viszo­nyok ellenére teljesítik a VI. öt­éves terv időarányos la/kásépíté- si feladatait, az általános isko­lai tantermek építésében 1981- 82-ben nem 2, bennem két és fél évi program valósül meg, az egészségügyi kiadások pedig jövőre 7,2 százalékkal halódjék meg az ideit. Az új évben 77 ezer — ebből 19—20 ezer állat mi - lakás épül, sék ezret fel­újítanak, az általános iskolá­sok jövőre 1300 új tanteremben kezdhetik meg a tanulást, a be­tegek ellátását 1200 kórházi ágy létesítésével javítják. A fejlesztési tervekről a, kö­vetkező körképet adják az MTI tudósítói: Mindenütt programot dolgoz­tak ki a lakásék felújítására, korszerűsítésére, c magánldkás- épít'kezések számára közművesí­tett telkek biztosítására, tetőte­rek beépítésére. Baranyában például az évtized végéig telje-, sen fel akarják számolni a la­kó sf elúj ítá sókban f elg yü le m I ett elmaradásokait, s e program ke­retében már javőre 625 lakás korszerűsítését fejezik be. Egy­ben elkezdődik o megye város- központjainak rekonstrukciója. Pécs történelmi városmagijá'baa harminc lakóház helyreállítását kezdik meg. A megyei tanács anyagi támogatással és ked­vezményes kölcsönökkel ösztön, zi a vállalatokat felújítási ka­pacitásuk bővítésére és az éh­hez szükséges kisgépék beszer. zésére. Borsodban telepszerű építke­zéssel jövőre mintegy 2500 új Jakás létesül, ebből 1310 taná­csi költségvetésből, öregék há­zának, fiotaJok garzonházának építését is tervezik, s ebben a megyében is sok lakást korsze­rűsítenek, Mi-skolcon például hatszázötvenet. Bács-Kiskunban a tanácsok meggyorsították az építkezésre alkalmas telkek ki­jelölését, közművesítését. Már épülnek azök ü telepszerű, töb' szintes lakónegyedek és kertes családi házek, melyekbe jövőre négyezren költözhetnék majd be. Mivel a megye lakásállomá­nyának 47 százailéka még min­dig komfort nélküli, viszonylag nagy öszeget, 69 millió forintot költenek jövőre a helyi tanácsok a régi épületek megfíatalitásá- ra, korszerűsítésére. Vas megyé­ben 485 lakást korszerűsítenek, s hasonlóan nagy gondot for­dítanak a lakásfelújításokra He­vesben, dhol e munkára a szö­vetkezeti építőipari vállalótok szakosodtak. Szerte az országiban nagy erőfeszítéseket tesznek az álta­lános iskolai hálózat bővítésé­re, ahol a pénzből nem futja elegendő új tanterem építésé­re, ott régi épületeket alakíta­nak át e célra. 'Kecskémét újabb lakónegyedében, az Árpád-vá­rosban az 1982—83-as tanévre elkészült a 24 tantermes általá­nos Iskola. A pécsi nevelési központban szintén új épületet adnak át, amely az Iskolai cé­lokon kívül az új városrész la­kosságának iművelődését is szol­gálja. Az általános Iskolákét Baranya megye tíz nagyközsé­gében is bővítik, ehhez vállala­tok, termelőszövetkezetek is fel­ajánlották támogatásukat. Szombathelyen és Szentgotthár. dón egy-egy 16 tantermes álta­lános iskola építését kezdik meg, a repcéialki általános is- kolo pedig a tanács és a szén- savtermelő vállalat összefogása nyomán négy tanteremmel bő­vül. Nádasdon kommunális köt­vényt bocsátottak ki a község általános iskolájának bővítésé­re és tornacsarnókának megépí­tésére. Gyöngyösön 24 tanter­mes iskolát hoznak tető alá. 'Kórházak rekonstrukciója, c szakrendelések 'bővítése és kor. szerűsítése is jelzi, hogy a kor­mányzat a legfontosabb te­endők közé sorolja a lakosság egészségügyi ellátásának to­vábbi javítását. Gyöngyösön megkezdik a városi kórház, Mis­kolcon folytatják a vasgyári és a Semmelweis 'kárház rékonst- rukcíóját. Mezőkövesden 100 ágyas reumaosztályt létesítenek. Helyreállítják a Baranya me­gyei kórház szülészeti osztályát, befejezik a siklósi járási kórhá­zat, és folytatják a mohácsi kór­ház felújítását. Előkészítik a szi­getvári 220 éves kórház kivite­lezését, amely a jövő év végén kezdődik el!. Szombathelyen, a Vörös Hadsereg úti kórházban 1982 elején megkezdődik a műveseállomás elhelyezését szolgáló rekonstrukció. Ez az új létesítmény Vas megyén kívül Győr-Sopron, Veszprém és Zc- la megye betegeit is.ellátja majd.. Egerben, Vámosgyörkön kor­szerűsítik, Kiskunmajsán bőví­tik a szociális otthont, Bélapát­falván pedig újat hoznak létre. Kiskunhalason hozzákezdenek o mozgássérülték ta-nintézeténék létesítéséhez. Bogyiszlói paprika, cékla, uborka A szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet húsz hektáron kertészkedik. Saját termékeiket - a bogyiszlói paprikát, céklát, uborkát - és a háztáji gazdaságok kertészeti termékeit saját sava­nyító üzemükben konzerválják. A vitamindús savanyúságot a nagykereskedelmi hálózatba és a ZOLDÉRT-nek szállítják. Az energiatakarékossági pályázat eredményhirdetése A MTESZ Kossuth téri szék­házában kedden kihirdették az energiatakarékossági pályázat eredményeit. 1980. márciusa — az első pályázati felhívás — óta 435 beküldött pályaművet értékeli a bíráló bizottság, ebből mint­egy 150 azoknak a javaslatok­nak a száma, amelyeket meg­valósításra az ebben érdekelt i ntézmé nyékhez, vá I la latokhoz eljuttattak. A hasznosításra to­vábbított pályázatokban szerep­lő javaslatok csaknem 30 szá­zalékát már bevezették, s az ezek révén nyerhető energia­megtakarítást a szakemberek évi 800 millió forintrd becsülik. A közeljövőben valósítják meg a bevezetésre javasolt pályáza­tok újabb 30 százalékát. A legutóbbi pályázati felhí­vásra 40 pályamű érkezett, amelyek közül a bíráló bizott­ság hármat díjazott, hét pályá­zót pedig pénzjutalomban ré­szesített. Az első díjat nem ad­ták ki. Második díjat Váci Gyula, az Állami Energetikai és Ener- giabiztonság-technikai Felügye­let munkatársa a fűtőradiáto­rokon átáramló víz mennyisége és hőmérséklete szabályozási módszerének kidolgozásáért. Harmadik díjat kapott Ron- kay Ferenc, a Fővárosi Gázmű­vek mérnöke, a háztartási gáz­tűzhelyek főzés közbeni bővesz­teségét jelentősen csökkentő visszaverő ernyő konstruálásá­ért. Ugyancsak harmadik dijat kapott Borsovszky Éva, az Ener­giagazdálkodási Intézet üzem­mérnöke és Orbán József, a Pollack Mihály Műszaki Főisko­la adjunktusa, a távfűtési ve­zetékek utólagosan, a rendszer megbontása nélküli hőszigete­lésének kidolgozásáért, ami a jelenlegi hőveszteséget nagy­mértékben csökkenti. A kiállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom