Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

e népújság

1981. november 15.

Csodáljuk aiz olyan házasságot, melyben a társaik hasonlóan gondolkodnak, a dolgokról alkotott véleményük szinte megegyezik, életvitelük és életritmusuk azonos, közeli és távlati terveik úgyszintén. Mivel az említettek mindegyike jellemzője Kasza Sándorék házastársi együttélésének, s mivel a hosz- szas beszélgetés során egyetlen egyszer sem adódott nézet- különbség kettejük között, ezért nem is jelöljük, hogy az egyes kérdésekre Kasza Sándor, avagy Kasza Sóndorné válaszolt-e.

— Sajnos, manapság nehezen szánják rá magukat a házasfelek, hogy három gyermeket vállaljanak. Akár az anyagi, akár a többletmunka oldaláról vizsgálódunk, rendszerint az az eredmény, hogy egyszerűbb a két, sőt, még egyszerűbb egy gyerekkel. Önöknek három van. Három fiú.

— A legidősebb a tizenhárom éves Zoltán. Sándor kilenc, Péter pedig háromesztendős. Szerintünk ideális a három gyerek. Igaz, harmadjára kislányt szerettünk volna . . . De most így a jó, ahogy van. Ahol három gyerek van, ott ismeretlen az irigykedés, a féltékenykedés a lurkók között. 'Nem azért, mert a hármas egy bűvös szám. Hanem azért, mert a gyerekek szívesen osztják meg egymással problémáikat, örömüket. A mi gyerekeink azonkívül, hogy testvérek, nagyon jó barátok is, egymás védelmezői. Legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy félté, kenykedjenek egymásra. . . Sőt, kisebb nézeteltéréseket leszámítva, nem is veszekednek. Kiegyensúlyozott legénykék.

— A környezet is nyugodt, harmonikus a légkör.

— Valóban,, nálunk o felnőttek sem civakodnak. Ragyogóan megértjük egymást, pedig vagyunk néhányon. Eddig - a dédnagymama haláláig — négy generáció élt ebben a házban. Most heten vagyunk: a nagymama, o nagyapa, a három gyerek és mi ketten, lehet, hogy az alkafmazkodó képességünk velünk született tulajdonság. Lehet, hogy ezért könnyebb a dolgunk, mint az együttélőknek óhajában. De mindannyian ragaszkodunk ehhez az életformához, amit választottunk magunknak. A nagyszülők sokat segítenek nekünk, de mi is nekik. És^ igazi boldogságot jelent az idősek számára', hogy nap mint nap együtt víinnak unokáikkal. Ettől az örömtől — ha egy mód van rá — nem szabad megfosztani egyetlen nagymai. mát és nagypapát sem. Ne csak a sátoros ünnepeken jusson nekik az unokákból.

I

— Nyilván ezt a szekszárdi szép sorházi lakást is közösen építették.- Saját erőből képtelenek is lettünk volna rá. Feleségem szülei korábban a Bartima utcában laktak, szintén családi házban. Amikor 1967-ben ösz- szeházosodtunk, én ,is hozzájuk költöztem. Később eladtuk azt o házat és elkezdtünk építkezni itt, az ,Ibolya utcában. 'Mindössze két év alatt épült fel a ház, 1975-ben költöztünk ide. A földszinten van a főzőfülke és a nem kicsi étkező. Ugyani itt van egy nagy szobájuk a szülőknek. A mellette levő, ami a dédnagymamáé volt, egyelőre üres. Az emeleti három szobát mi lakjuk. Egyébként az

építkezéshez nem kaphattunk OTP-kölcsönt, mivel az akkor érvényben levő rendelkezések nem engedték. Száztíz négyzet- méter alapterületű a Jakás. Viszont a hatvanezer forint szociálpolitikai támogatást megkaptuk a két gyerekre. Nem ígértünk harmadik „trónörököst", noha már akkor is jól tudtuk, hogy lesz még egy ... Szóval 'Péter nem véletlengye- rek.

— Mit szóltak az ismerősök, munkatársak a harmadik jöttéhez?

— Általában meglepődtek, csodálkoztak. A munkatársak közül — a megyei tanács tervosztályán — csak nekem van három gyerekem. Viszont a mostani osztályvezető-helyettes nagyon örült, hogy mertem vállalni a harmadikat.

— Belekötök a szavába. Harmadik gyereket vállalni mersz kérdése?

— Szerintem és szerintünk nem. De a közvélemény szerint bizony az. Mint már mondtuk, több szempont miatt is ideális a három gyerek. Belőjük igazi közösségi emberek válnak. Már most, gyerekeknek is azok ... Viszont a közvélemény azt is mondjál hogy ahoí négynek jut, ott az ötödiknek is van mit ennie. Ezzel nem értek egyet, hiszen jól tudom, hogy eggyej több száj, az egy- gyel több száj. Vagyis három gyereket etetni többe kerül, mint kettőt. De nem annyival, hogy emiatt ne lenne „mersze" vállalni az embernek. És egyébként a három gyerekre közel kétezer forint a családi pótlék, ami anyagilag jelentős terhet vesz le a vámunkról.

— Tehát elérkeztünk az anyagiakhoz. Hogy keresnek, és hogyan osztják be a pénzt? Miről kell lemon- daniok azért, mert gyerekeik száma három?

— Lemondanunk nem kell semmiről, legfeljebb a szórakozásról, de az a: téma nem vág ide . . . majd szólunk arról is. Az én fizetésem — gyakorlati oktatás vezető vagyok az 505-ös Szakmunkásképző Intézetben — hatezer-kétszáz, a feleségemé négyezer forint. Kapjuk még a családi pótlékot. Ezt osztjuk be havonta. Már nem kelj spórolnunk, mint az építkezés idején, viszont kis megtakarított pénzünk mindig van. Egy ekkora családnál az nagyon fontos. Egyébként nem vagyunk hátrányosabb helyzetben a kétgyerekes családoknál. Van gépkocsink, tanyánk Iváo-völgyben, 'Fölösleges holmit nem- veszünk sem a gyerekeknek, sem magunknak, de a mi srácaink is ugyanúgy öltözködnek, mint a többiek. Most a farmer a sláger a nagyoknál. IMást föl se húznak, legfeljebb az iskolai ünnepségekre. Játékokkal sem halmozzuk ©I őket indokolatlanul. 'Viszont kerékpárja mindegyiknek van, Le- go-készletek, logikai játékok, autók . . . tessék benézni a gyerekszobába.

— Szép. Nagyon hangulatos gyerekbirodalom. Ki tartja rendben?

— Természetesen a fiúk. A játékokat mindig helyükre pakolják, s a hét végén maguk porszívóznak, törölgetnek. Egy ekkora családban rendnek és rendszerességnek kell uralkodnia. Be kell tartani a napirendet... például nem térünk el attól, hogy a gyerekek bármi indokkal eltolják a nyolcórai lefekvést. Legfeljebb fél órát olvashatnak az ágyban. Nálunk

megvan mindenkinek a maga feladata. Én vagyok a „takarítónő" és részben a bevásárló. A vásárlásba édesapám is besegít. Édesanyám főz. Mindennap. A két nagyfiú nem napközis, ők itthon is ebédelnek. Esténként és vasárnap délben pedig természetesen heten ülünk asztalhoz.

— Említette, hogy a bevásárlás az anya, illetve a nagypapa feladata. Es milyen arányban oszlanak meg a költségek?

— Teljesen közös háztartásban vagyunk szüleimmel. Azt tartjuk, ha nekik van pénzük, akkor nekünk is van, de fordítva is igaz. Soha nem számolgatjuk, hogy ki vásárol többet, illetve ki hagy több pénzt a boltban. Hol édesapám jön tömött szatyorraJ, hol én. Tegnap is vettem egy rúd pick szalámit, húst és apróságokat... ötszázasom bánta. De az ennivalón nem spóroltunk soha. Igaz, minden esztendőben vágunk disznót. Nemrég fogyott el az utolsó szál szalámink. Ja! A bevásárlásról még egy dolgot elmondok. Igaz, nem köznapi bevásárlást említek. A színes tv-t apukámék vették.

— És miért nem az ö szobájukba tették?

— Mert mi nézünk több műsort. Öt a híradó és a Hét érdekli jobbára. No és a család ilyenkor is együtt van. Ez a szoba, ahol most ülünk, egyébként is amolyan nappali... Sanyi pedig, mármint a férjem is kevés időt tölt a készülék előtt.

I- — Miért ?

— Amikor jó idő van, általában későn jövök haza. Ismerőseimhez, barátainkhoz járok dolgozni, azaz építkezni. Sorra adom vissza azt a sok segítséget, amit annak idején mi kaptunk tőlük... önzetlenül. De jól is jött az! Tán annak is köszönhető, hogy fel tudtuk építeni a házat. A kőműves t- mivel eredeti szakmám az — magam voltam. De jöttek a festők, ácsok, különböző szerelők. A villanyt szinte teljes egészében egyik munkatársam és a feleségem bátyja szerelte. És el ne felejtkezzem arról, hogy a gyerekek is segítettek. Ezt nem a tréfa kedvéért mondom. Nagyon szerettek itt lenni az építkezéskor. Kis vödrökben hordták az anyagot, adogatták a téglát, meg mindent csináltak, amit kellett.

— Én magam nem vagyok tv-rajongó, de mégis visszatérek a dologra... Az úgynevezett hosszú téli estéken csak jut ideje egy- egy jó műsort megnézni?

— Akár hiszi, akár nem, alig jut. Olyankor általában tanulok. Hogy is néz ki a dolog... A gimnáziumot levelező tagozaton végeztem és 1972-ben leérettségiztem. Utána — mindössze két év kihagyással — beiratkoztam a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemre, amit 1978-ban fejeztem be. Most végzem Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán a műszaki oktatói szakot. Tehát van mit tanulnom. És fogjak hozzá akkor, amikor hazaérek a munkából? Amikor mindannyian itthon vagyunk? Nem. Az képtelenség. Hiszen alig van együtt a család. A délután öttől nyolcig időszak mindannyionké. Tanulni akkor kezdek, amikor mór a fiúk lefeküdtek. Mert hiába, a tananyaggal folyamatosan kell foglalkozni. Szerintem a vizsgaidőszak hajrájában nem lehet alaposan felkészülni...

— Min derülnek ilyen jól?

— Azon, hogy a srácok rendszeresen „ellenőrzik" az apu bizonyítványát. S ha netán becsúszik egy-egy gyengébb jegy, akkor megy a nagy élcelődés. Egyébként a gyerekek az 1. számú általános iskolába járnak. Zoli közepes tanuló. Esze van, csak nem kitartó. Sanyi viszont nagyon jól startolt az iskolában. Vele soha nem kell foglalkozni, roppant önálló gyerek, s fiú létére is rendesek, tiszták a füzetei.

— Mikor voltak utoljára szórakozóhelyen?

— Mikor is? Nem is voltunk... amennyiben táncos mulatóhelyre gondol. Moziba, egy-egy népdalestre elmegyünk. Na és ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy a szakmunkásképző szak- szervezeti bizottsága minden esztendőben rendez farsangi bátyus bált. Azokon még táncolni is szoktunk. Tavasszal, nyáron nagy kirándulásokat teszünk. Általában fürdőhelyekre megyünk. Például Tamásiba, Siófokra, mivel gyerekeinknek mindenük a víz. Az, hogy egyáltalán nem járunk szórakozni kettesben, az csöppet sem jelent számunkra áldozatot. Szeretjük a lakásunkat, jól érezzük itt magunkat. Meg mindketten amolyan itthon ülő típusok vagyunk. És úgy hozzánk nőttek a gyerekek, hoqy nélkülük nem szívesen megyünk sehová. A beszélégetés elején szó esett arról, hogy lemondtunk a szórakozásról. Igen ám, de nem kellett volna lemondanunk. Ez a lemondás nem áldozathozatalt jelent, hanem saját döntésünket tükrözi. És most sem kívánkozunk a fiúk nélkül sehova, noha az anyagi dolgok már nem kötnek bennünket.

— Bizonyára, most már könnyebb a helyzet, mivel a lakást szépen berendezték, s Péterke „nagykorú- sodásával", aki már két hónap óta óvodás, anyuka is visszament dolgozni. Tehát nem a gyermekgondozási segélyt, hanem a fizetést kapja.

— Természetesen jobban nyújtózkodhatunk. De nem bánjuk az itthon töltött három évet. Hiszen az gyönyörű volt. A két nagyobb fiúval rövidebb időt vehettem ki. Akkor nagyobb szükség volt a pénzre.

— A nyaralásról eddig nem esett szó. Gondolom, hogy kétévenként kapnak szakszervezeti beutalót, amit a három gyerek indokol?

— Központi elosztású szak- szervezeti beutalót még csak nem is láttunk. Elsősorban az egygyerekes, vagy a gyerektelen házaspárok kapják. A több- gyerekeseknek nincs beutaló. Nem tudni, miért. Egyébként először 1975-ben voltunk együtt nyaralni. 'Miskolctapolcán töltöttünk tíz napot önellátás üdülőben. A tanács üdülőjében, Zamárdiban mind az öten voltunk. Ott készülteik ezek az emlékezetes fényképek. Aztán Zolikát rendszeresen elkísérjük a versenyeire. Ugyanis ő a Spar- tacusban kerékpározik. Olyankor kicsit országot is látunk.-.

— Mi lesz az ebéd vasárnap?

— Kakaispörkölt galuskával. Ez a család kedvence. A munkatársak évődnek is o gyakori kakaspörkölt miatt De mi azt szeretjük, azt esszük ... Hiszen mindenki azt eszi, amit szeret, s amit főz magának. S mi ezt átvitt értelemben is valljuk. Eddig még 'bejött minden ...

— Kívánom, hogy ezután is így legyen!

V. HORVÁTH MÁRIA

Múltunkból

Aranyos Györgyről, Tolna megye 1919. évi kormányzótanácsi biztosáról .keveset tudunk. Nem tudjuk például, hogy járt-e korábban a megyében, ismerte-e az itteni szociáldemokrata vezetőket, találkozott-e korábban a nagyszámú építőmunkás okkal. Intézkedés e i bő I

viszont azt tudjuk, hogy radikális, tettrekész ember volt, akinek mindig volt bőségesen tennivalója, nem fogyott ki a mun., kából. Türelmetlen, volt a tehe- tetlenkedőkkel, az aJamusziak- kal, viszont szép szóval magyarázott azoknak, akik jószándékkal fordultak hozzá, hogy választ kapjanak az új társadalmi, gazdasági rend kialakulásával összefüggő kérdéseikre. Azt is tudjuk róla, hogy hű társának tekintette Soós Sándort, a vasúti mérnököt, a megyei direktórium elnökét Gyorsain tudott tájékozódni a bonyolult politikai helyzetben is, s ebben sokat segített neki több évtizedes munkásmozgalmi tapasztalata.

.Mint a .korábban közzétett dokumentumokból. ismerjük, Aranyos György 1919. május 22-én — csütörtökön - kezdte meg a munkáját Szekszárdon, mint kormányzótanácsi biztos, a 'belügyi népbiztosság megbízása alapján. Május 26-án pedig már terjedelmes, átfogó jelentést küldött a népbiztosnak Tolna megye politikai helyzetéről. Négy nap alatt olyan tömegű és minőségű információra tett szert, amely alkalmas volt arra, hogy jól ítélhesse meg a megye politikai, gazdasági helyzetét és néhány alapvető teendőt meghatározhasson.

'Hamarosan megismerte, hogy a megye vezetése megoszlik a forradalmi és a reformista erők között, s azt is tapasztalhatta, hogy az osztályellenség ellen nincs következetes harc, szinte szabadon szervezkedhettek az új hatalom ellen., s alig-alig vonták felelősségre azokat, akik a proletárdiktatúra intézkedéseit nem tartották be. láthatta, hogy a megyeszékhelyen „szinte hajsza szerű akciót" indítottak ai politikai megbízottak ellen, több alkalommal a hivatalukban meghagyott régi tisztviselők kiutasították őket a hivatalokból, Intézményekből, s „engem is mint idős bácsit tűrnek meg; de még ismeretlenül is vérszopóna'k neveznek egyesek" — írta o politikai helyzetről szóló hangulatjelen- tésében május 26-án Aranyos György o belügyi népbiztosnak.

A megyeszékhely, az a kis város, amelynek azt tartották legjellemzőbb tulajdonságának,, hogy nehezen mozdul, hogy nincs érzéke a forradalmi változások iránt - valójában nem tartott lépést korának eseményeivel. A burzsoázia, a dzsentri, a klérus, a parasztság gyakran passzív, olykor aktív ellenállást tanúsított a társadalmi változásokkal szemben.

Ilyen körülmények között azonnali, radikális intézkedéseket tartott szükségesnek a kormányzótanácsi biztos. Nem késlekedett cselekedni.

Az első ilyen intézkedése volt, hogy a május 26-ra tervezett megyei tanácsülést nem engedte összehívni, mert véleménye szerint az botrányba fulladt volna. Jó oka volt arra, hogy így határozzon. Ugyanis a május 22-1 direktóriumi ülés a politikai ellenfelék harcának színhelye volt, ahol a jobboldali és konzervatív erők lemondással fenyegetőzve akartak kicsikarni engedményeket a baloldal részéről, illetve így akarták megakadályozni olyan ha tározótok meg hozata lát,

amelyek a forradalmi kormányzótanács intézkedései megvalósítását .gyorsíthatták volna meg. Hasonó eset megismétlődésétől tartva, hatalmi szóval akadályozta meg a tanácsülés összehívását.

Megdöbbenve látta, hogy a megyei direktóriumban Soós Sándor szinte egyedül áll a visszahúzó erőkkel szemben, s csak a legnagyobb küzdelemben tud egy-egy haladó jellegű intézkedést keresztülvinni. Ezt írja a fentebb hivatkozott jelentésében:

„A nyugodt .munkálkodás hiányának okia főként az, hogy az intézőbizottsági üléseken munka helyett személyi hajszát indítanak az elnök kommunista szellemű intézkedései ellen, ki szinte egyedül, áll a szervezett reactiós terrorral szemben az intézőbizottságban.”

A fentiekből levonta a maga szóm ára o következtetést:

„A helyzet ilyetén állásának fő oka az, hogy o megyei intézőbizottság túlnyomó része még a szociáldemokratikus elveknek sem felel meg, nemhogy a kommunista szellem hatná át őket".

Elhamarkodottnak tűnhetne ez a súlyos minősítés — de még egy hónap sem telik el a jelentés megírásától, az élet, sajnos, igazolta Aranyos Györgyöt. A júniusi ellenforradalmi lázadás idején ezek a reformista erők veszik kézbe a megye irányítását, megrágalmazzák és letartóztatják a direktórium forradalmi tagjait, ahelyett, hogy engednék cselekedni őket.

S amilyen világos és határozott a helyzetmegítélése, olyan világos, határozott és céltudatos a megfogalmazott cél', a teendők felsorolásai. Ezekkel a tennivalókkal természetesen nem értett egyet sem a megyei, sem a városi direktórium reformista tagjainak többsége.

A belügyi népbiztos azonban egyetértett Aranyos Györggyel. Mit akart a kormányzótanácsi biztos?

Az eüenf orrad almi erők szervezkedésének és agitációjának megakadályozására, valamint a szesztilalom tömeges megsértőivel szemben o megyeszékhelyen statáriáíis bíráskodás bevezetését kívántai legalább 14 napra. 'Ez oltott az idő alatt olyan viszonylagos nyugalmat lehetne teremteni, amely kedvezőbb lehetőséget teremt a pro le tá nhatalo m intézkedéseinek végrehajtásához.

Javaslatot tett a rendszerrel szemben álló lapszerkesztő és a Gyámok című vezércikk írójának letartóztatására és a 'budapesti forradalmi törvényszék elé állítására. Megjegyezzük ezzel .kapcsolatban, hogy a megyei lap a Tanácsköztársaság időszakának elején a reformisták kezében volt, s számos cikkben a rendszer elleni ellenállásra szólítottak fel — s nem történt felelősségre vonás.

Azt is javasolta Aranyos György, a belügyi népbiztosnak, hogy oszlassa fel a 11 tagú megyei direktóriumot, s helyette egy 5 tagú bizottság jöjjön létre, amely munkaképes lesz — biztosítja a törvények, rendeletek végrehajtását Tolna megyében.

Törvényellenesnek minősítette a városi tanácsot is, s ezért annak is feloszlatását és új választások kiírását kérte. Azzal indokolta ezt, hogy ott is hasonló szellemet talált, mint a megyénél, s ráadásul a választás során alig 700-an adták le szavazatukat a 3000 jogosultból. Arra következtetett ebből Aranyos György, hogy a város nem érezte magáénak az így megválasztott tanácsot

Az aztán végleg kellemetlenül érintette a városi vezetőket, amikor őzt javasolta, hogy a belügyi népbiztos függessze fel Szefcszárd autonómiáját és rendelje a megye irányításo alá. Ok Itt is volt bőségesen.

'Végezetül .azt kérte, 'hogy nyomozót küldjön a megyébe a népbiztosság, hogy a demarkációs vonal védelméről fokozottan lehessen gondoskodni.

A jelentés valószínűleg futárral jutott Budapestre, mert benne az is olvasható, hogy Tánczos Vendel adjon további információt o népbiztosnak a megye politikai helyzetéről.

Aranyos Gyöngy szinte teljesen szabad kezet kapott a felsorolt intézkedések megtételére.

K. BALOG JÁNOS