Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

1981. november 25. NÉPÚJSÁG 3 Hiányzik egy láncszem „A gyermek és az ifjúság egészséges fejlődése érdekében a gondozó, nevelő és nevelő- oktató munkában érvényesíteni keli a közegészségügyi követel­ményeket... Biztosítani keit az if­júság egészségének védelmét, fejlődésének korszerű egészség- ügyi feltételeit, továbbá a tár­sadalmi együttélésre való felké­szítése keretében egészségügyi nevelését o családi életre..." (Egészségügyi törvény 1972. II. tv.) A váróban vannak vagy tízen. Mindannyian nők. Mindannyian terhesek. Pusmogásukból egy szót sem lehet érteni, legfeljebb izgatott tekintetükből következ­tetek orrai, hogy a csöppnyi, rendellenességnek vélt jelenség kizökkentette őket a -rendes ke­rékvágásból, s alig várják, hogy az orvossal, védőnővel megbe­szélhessék a panaszt, tanácsot kapjanak. Nyílik az orvosi szo­ba ajtaja. Fiatal szőke nő lép ki. Körésereglenek a- többiek és faggatják. — Ha minden igaz, két hét múlva -meglesz a baba, semmi probléma nincs — mosolyog, s közben felhúzza kabátját. Be­gombolni nem próbálja, hiszen úgysem éri be kerekded pocak­ját. Tehát még meg sem születik a gyermek, máris féltő gond­dal vigyázzák - nemcsak szülei, hanem orvosok, védőnők egya­ránt. Jól tudjuk, o várva várt pil­lanat, a születés után is rend­re ellenőrzik a -baba súlyát, ét­rendjét; hasznos tanácsok ára­datával látják el a kismamát a szakemberek. És nincsen- annál nagyobb öröm, mint látni a gyermek egyenletes fejlődését, észlelni nyiladozó értelmét, hallgatni első szavait. Szeren­csére a legtöbb gyerek harmo­nikus, meleg otthonban, növe­kedhet, kiegyensúlyozott -környe­zetben, egészségesen „vághat” neki az előtte álló útnak, aiz életnek. És akiknek mindez nem ada­tott -meg? Völgy csak -részben? Rájuk- bizony még inkább oda kell figyelni — a család nők és a szakembereknek egyaránt * Dr. Hidasiné Somogyi Julian­nát, a megyei vezető védőnőt kerestük fel, s tőle azoknak a gyerekeknek a gondozásáról-, ápolásáról érdeklődtünk, akik nem egészségügyi okok -miatt, hanem környezetük fejlődést gáttó, s -minden morált nélkü­löző mivolta -miatt, azaz pszichoszociálisa.n veszélyezte­tettek. — A védőnők a- kisgyermek születése után, közvetlen a kór­házból való távozáskor meglá­togatják a családot otthonában, S ahogy a látogatás rendszeres volt az anya terhessége idején, úgy folytatódik a szülés utón. A védőnő tehát pontosan tudja, hogy -kik a-zok a- kisgyermekek, akiknél a család, vagy a sző­kébb környezet pszichés, vagy szomatikus ártalmat jelent. Ró­luk nyilvántartást vezet, s ez a nyilvántartás „végigkíséri” gyereket az óvodában, általá­nos iskolában... Hacsak köz­ben a családban, a -környezet­ben valamilyen változás — ter­mészetesen pozitívra gondolok — nem történik. — Tehát a védőnő az általá­nos iskolás korúnkat is rend­szeresen látogatja? — Hogyne. Felkeresi őket az iskolában, ahol a -pedagógusok­kal is konzultál- a veszélyezte­tett gyerekekről; de látogatást tesz otthonukban is. Tehát a vé­dőnő iskola-egészségügyi mun­kája nemcsak a „tetvészésben” merül ki, -mint ahogy a,zt a köz­vélemény hiszi. Egyébként az is­kola-egészségügyi munka ki­emelt feladataii-nk között szere­pel a VI. ötéves tervben. Ezeket a feladatokat -részletezi a-z a -módszertani levél, amit idén nyáron adott -ki az Országos Csecsemő- és Gyermekegész­ségügyi Intézet. Közismert, hogy a védőnő munkája segíti az orvosokét, pe­dagógusokét, ugyanez fordítva is érvényes. Sőt a társadalmi szervek is bekapcsolódnak ebbe a hallatlanul fontos, jórészt megelőző tevékenységbe, illet­ve gondozási munkába. De ed­dig nem szóltunk a 14—18 éve­sekről, akiknek a -rendszeres -megfigyelése nem, vagy csak ailig-atig intézményesített. És sajnos, ez a.z időszak, amikor az önállóságra és valamiféle ál- szaibadságra és -ki tudja még -mire vágyó gyerekek a legtöbb problémát okozzák a társada­lomnak. Itt érzem én azt a bi­zonyos hiányzó láncszemet... s -pontosan azoknál a fiataloknál, akik nem a -legszélsőségesebb esetek. Tehát környezetük nem annyira romlott, hogy az az ál­lami gondozásba vételt -követel­né. Ha-nem a szülők egyszerűen -megfeledkeznek gyermekükről; avagy alkoholisták, e -mellett esetenként brutálisak; netán hi­bás nevelési elveket követnek. — A bizonyos láncszem beil­lesztése pontosan o VI. ötéves terv feladatai közé tartozik, -no­ha már korábban is születtek intézkedések — mondja dr. Hi­dasiné Somogyi Julianna. Eb­ben a-z időszakban szervezik meg a kpzépfokú tanintézetek­ben a védőnői hálózatot. Igaz, Szekszárdon az 505. Szakmun­kásképző Intézetnek már több, mint öt esztendeje van főállású védőnője. Ugyancsak a megye- székhely középiskoláinak egy éve iskolaorvosa is va-n, s ha­marosan megkezdi munkáját a középiskolai védőnő is. A me­gye többi városában is a terv­időszakban megszervezik a kö­zépiskolákban -a védőnői háló­zatot. — Amennyiben o veszélyezte­tett gyerekek -otthoni -körülmé­nyei nem javulnak, a védőnő ja­vaslatot tehet az állami gondo­zásba vételre? — Pontosan így van. — Csakhogy ez hosszadal­mas ál-la-migazgatási eljárás. — Általában igen. De ha a körülmények indokolják, o me­gyei főorvos azonnali hatály- lya-l elhelyezheti gyermekvédő intézetbe a kiskorút. * A középkorú nő tehetetlenül tördeli a kezét Száját szigorú­an összezárja. Férjével együtt hallgatja a gyermekvédő inté­zet igazgatójának -megfontolt szavait, aki arról beszél a meg­gyötört szülőknek, hogy az ál­lami gondozást -meg lehet szün­tetni, amennyiben -kislányuk, a tizenhat esztendős -Erika az in­tézetben megváltozik; illetve biztos a remény arra-, hogy a leány becsületes tagja lehet tár­sadalmunknak. — De miért tette ezt? - kér­di az apa. — Hiszen -mindent megkapott... -Úgy öltözött, mint egy hercegnő... pénze is volt, amennyi csak -kellett neki... És elhagyott minket. Elszökött tő­lünk..,. és ki tudja, mit csinált — Sajnos, több ilyen tejben- vajban fürösztött gyerek is be­kerül intézetünkbe — mondja Szommer János, o Tolna megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet igazgatója. — Elég sok gye­rekkel nem törődik a család. Vagy olyan formában adnak meg nekik mindent, hogy csak saját lelki ismeretük legyen nyu. godt. Hogy a gyerek a kapott pénzzel mit csinál, a-z már -kö­zömbös számukra. Csak egy dolgot nem értek! Azt, hogy a csavargó gyerekről miért nem vesznek tudomást a szomszé­dok, a-z utcabeliek sem? Miért nem szólnak rájuk? Miért nem figyelmeztetik az iskolát, illet­ve a -munkahelyet, ahova a gyerek tartozik. Akkor már ké­ső sorolni a gyerek bűnlajstro­mát, amikor az intézetbe került. Mert az intézetben, úgy érzem, mindig kicsit későn kerülnek azok o gyerekek, akiken ha ne­tán fél évvel korábban vennék őket gondozásba, egyszerűb­ben-, könnyebben lehet segíte­ni. Szerintem ez is „egy hiány­zó láncszem". — Sajnos, a felnőttek is szí­vesebben választják a kényel­mes megoldást A -más gyereke renitenskedéséről nem veszünk tudomást. A szóvátétel-t szeret­jük elodázni. Pedig a gyerek fi. gyelmeztetéséhez nem kell pe­dagógusnak, lenni. Ha minden­ki felelősnek érezné magát -más gyerekéért is, sok intézeti elhe­lyezést előzhetnénk -meg. Kincsünk az erdő Sem a múltban, sem ma nem lehet elképzelni az emberi éle­tet Földünkön az erdők nélkül. Visszatekintve, hajdanán az er­dők nélkül. Visszatekintve, haj­danán az erdő védelmet, táp­lálékot, építő- és tüzelőanyagot szolgáltatott a természeti né­peknek. Az erdőt az ember min­dig használta, sokszor pedig­kihasználta. Nem egy kultúra elpusztult, a népek elszegé­nyedtek, miután erdeiket kivág­ták, elpusztították, gondoljunk csak a nagy földközi-tengeri kultúrákra. Az ember és az erdő Jelenleg az ember és az er­dő kapcsolata mind szorosabb* még ha a technika fejlődése, az urbanizáció ez ellen mutat is. Ma az erdő közvetett szere­pe egyre jelentősebb. Nemcsak tűzifát, építő- és faanyagot szol­gáltat, nemcsak tért ad a ter­mészet kedvelőinek, hanem újratermeli a gépkocsink, üze­meink és tüdőnk által elfogyasz­tott oxigént, védi termőtalajain­kat a lepusztulástól, tisztítja vi­zeinket, meggátolja nagy ár­vizek keletkezését, életteret ad számos állatfajnak. Hazánkban az erdő jelentő­ségét már évszázadokkal ez­előtt felismerték. Állami törvé­nyek hatására kezdték meg a lepusztult erdők újratelepítését, az Alföld fásítását. Több mint 200 éve az erdőqazdasági üzemtervek tartalmazzák az er­dő védelmét, csökkentésének megakadályozását, az állomá­nyok fenntartását célzó előírá­sokat. Az erdő funkciói Az urbanizációs ártalmak ha­zánk lakosságának nagy részét érintik. Talán ezért is, a lakó­helytől távoli pihenés egyre fo­kozódó igény. Az ősi ösztön, a természet utáni vágy az em­bereket, természetjárókat és kirándulókat egyaránt az erdő­be csalogatja. Világszerte, a hazánkhoz hasonló fejlettségű államokban az erdei pihenés, erdei üdülés társadalmi igény lett. A civilizált ember visszatért az erdőhöz. 1972-ben a Buenos Aires-i VII. erdészeti világkongresszus az erdők alapfunkcióit — a magyar delegáció javaslatára — termelési, környezetvédelmi és szociális-üdülési furíkcióban határozta meg. Hazánkban az erdészeti mun­ka alapvetően e hármas köve­telmény alapján folyik. Le kell szögezni, hogy alapjaiban álta­lában minden erdő gazdasági célokat szolgál, viszont elsőd­leges funkciója meghatározza a gazdasági munka formáját. Akár gazdasági, akár véderdő­ről, vagy közjóléti erdőről van szó, a kezelésére szükség van, a benne lévő faanyagot a gaz­daság számára hasznosíthatóvá kell tenni. Magyarország területének egyhatodát borítja erdő, ez ke­reken 1,6 millió hektárt tesz ki. A környezetvédelemre kijelölt erdők területe 1960 és 1980 kö­zött majd háromszorosára nőtt. Az erdő szociális-üdülési sze­repének növekedését bizonyítja, hogy az elmúlt 20 évben az e célra kijelölt terület aránya négyszeresére nőtt, és a ma fel­mérhető igények alapján 2000- ig még megháromszorozódik. Szociális, üdülési funkció Az erdőkben az ember egész­ségének megőrzésével kapcso-> latos célok az erdők környezet- védelmi és szociális-üdülési funkcióján keresztül érvényesül­nek. Ezt szolgálja az üdülő­erdők ilyen célra fenntartott és berendezett hálózata az ország egész területén. Elsődlegesen szociális-üdülési rendeltetésre 74 ezer hektár erdő van kijelöl­ve, melynek fejlesztésére, fenn­tartására a feltétele* biztosít­va vannak. A IV. ötéves terv időszakában 86 közjóléti fejlesztési terv ke­rült jóváhagyásra. Ez időszak­ban az ország szinte minden városa, nagyobb települése mellett lévő, arra alkalmas er­dőkben és az erdős üdülőtájain- ikon kialakultak azok az üdülő­erdő-egységek, melyekben az alapozó közjóléti beruházások megkezdődtek. Ezek között leg­jellemzőbbek voltak az üdülő­erdőket feltáró sétaúthálózat kiépítése, fogadópontoknál gép- kocsiparkolók létesítése, ezeken és nagyobb forgalmú helyeken —• mint források, kilátóhelyek, rétek mellett — letelepedő he­lyek, asztalok, padok, tűzrakó- helyek, esőkunyhók, eligazító táblák, illemhelyek, szemétgyűj­tők kihelyezése. Készült továb­bá néhány kilátótorony, gép­kocsiét, víztározó, sípálya. Az V. ötéves tervben ezek­nek a megkezdett közjóléti be­ruházásoknak a folytatása kö­vetkezett. A beruházások jelle­gét tekintve az arány a turisz­tikai forgalom igényeit kielégí­tő erdei utak és erdei vasutak rekonstrukciója és létesítése fe­jé tolódott. Míg a IV. ötéves tervben az üdülőerdő-hálózat kialakításának az egész ország területét érintő alapozó mun­káját mennyiségi fejlesztésrtek tekinthetjük, az V. ötéves terv­ben már a kiemelt erdei üdülő­térségek minőségi fejlesztésére került sor. MÉM-támogatással valósult meg egyebek között a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdas'ág területén a sötétvölgyi park­erdő. ödülőerdő még megyénk­ben a tamási pihenőerdő, a váraljai parkerdő, a szálkai üdülőerdő, a tengelici kastély­park, a keselyűsi parkerdő, a paksi Cseresnyés, a dunakömlő- di parkerdő és a faddi nevelő- otthon parkja. A látogatókról Az erdők látogatóinak szá­ma egyre nő. 1976. évi létszám- becslés szerint az erdei kirándu­lók és az üdülőerdők látogatói­nak száma országosan 14,2 mil­lió volt. Az üdülőerdők 1979. évi látogatóinak becsült száma 17,4 millió. Ebből a Tolna me­gyében lévő kilenc üdülőerdő­re jutó becsült látogatói lét­szám 105 ezer volt, a kirándu­lók kétharmada Keselyűs kör­nyékén járt. A meglévő, nagy forgalmú erdei kirándulóhelyeken az ed­digi tapasztalatok leszűrésével az a cél, hogy a kialakított parkerdők területén szétszórva elhelyezett létesítmények he­lyett az egyes parkerdei beren­dezések — az eddiginél egy­szerűbb, de időállóbb kialakí­tásával — azokon a pontokon legyenek koncentráltan elhe­lyezve, ahol a kirándulók nagy számban tömörülnek. Ilyen he­lyek az üdülőerdők fogadó­pontjai, az autóparkolók, a for­rások, a kirándulóhelyek és a játszóterek környéke. Az erdőgazdaságok erőfeszí­tései azonban egyedül nem elegendőek az erdészeti közjó­léti létesítmények tartalmas működéséhez. Szükség van az erdőt és berendezéseit haszná­lók helyes viselkedésére. Jelen­leg ugyanis csak milliókban fejezhető ki az a kár, amit a gondatlanság és a szándékos rongálás okoz. Szinte nincs olyan városkörnyéki erdő, ame­lyet például a'lakosság és az egyes intézmények által oda­hordott szemét el ne árasztana. Nincs az az erdőbe kihelye­zett parkerdei létesítmény, amely használatba adatásából számított egy-két héten belül ne lenne megrongálva. Leg­rosszabb eset az, amikor a kárt okozók a berendezést eltulaj- dosítják. Bízzunk azonban abban, hogy a romboló hajlamú embe­rek száma egyszer teljesen el­fogy és akkor az erdő mara­déktalanul be tudja tölteni azt a nemes funkcióját, miszerint az emberek felüdülését szol­gálja. Már az erdőt sem hagyják nyugton... V. H. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom