Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

XXXI. évfolyam, 258. szám. ARA: 1,40 Ft 1981. november 3., kedd. Mai számunkból LEONYID BERZSNYEV INTERJÚJA A DER SPIEGEL CÍMŰ LAPNAK (2. old.) SZÍNHÁZI ESTÉK (4. old.) a hírek ÉS DOSZTOJEVSZKIJ (4. old.) FÉLBESZAKADT A SZEKSZÁRD-SABARIA MÉRKŐZÉS (5. old.) A MUNKAVERSENYRŐL (3. old.) Miért tartalékolnak? Olvasom a most megjelent Munkagazdaságtan című könyvben (Tímár János egyetemi tanár kitűnő szerkesztése), bogy „...minden vállalatnál, mindenfajta munkánál és a bérezési rendszerek minden típusánál létezik teljesítmény­visszatartás. Ez a jelenség annyira általános, hogy a gya­korlott munkásnak, ha munkahelyet vagy beosztást változ­tat, első kérdése ez: ,és itt mennyi a napi munka?' A kü­lönböző munkafajtáknál ugyanis kialakulnak azok a telje­sítménystandardok, amelyek egy-egy munkahely belső .nor­máiként’ működnek... Megszegésüket gyakorta még a mű­vezetők sem támogatják, mert növelnék a csoporton belüli súrlódásokat és ellentéteket, s ez az egész csoport teljesít­ményét veszélyeztetheti". Erről jut eszembe egy korábban olvasott másik könyv (Nemes Ferenc munkája, „Érdekeltség, magatartás, tarta­lékok” címmel), amely mór fél évtizede leszögezte, hogy „...az ösztönzési rendszer nem képes a különböző szintű ér­dekek elkülönüléséhez, végsősoron ésszerűtlen tartalékolás­hoz vezet. Külön tartalékol a munkás, külön a művezető, külön az üzemvezető és így tovább, egészen a vállalati hie­rarchia legfelső fokán álló vezetőkig.” Minderről pedig egy nagyvállalat vezérigazgatójával foly­tatott beszélgetés jut eszembe. Tőle azt kérdeztem: igaz-e, hogy mindenki, még a vállalatok legmagasabb beosztású vezetői is tartalékolnak (vagyis, hogy visszafogják a lehet­séges teljesítményeket): s ha igaz, akkor valójában mi ennek az oka? A kérdés első felével gyorsan végeztünk: igaz! Tartalékol a segédmunkás és a vezérigazgató is. Hogy miért? Mert az ösztönzési rendszer — a vezérigazgató személyes anyagi ösztönzése is! — sajnálatos módon erre kényszerít. Az érvényes bér- és keresetszabályozás előírásai szerint ugyanis — a legkedvezőbb jövedelmi pozíció eléréséhez — úgy kell vezetni a vállalatot, hogy minden évben a lehető legtöbbet és legjobbat, s minden következő évben a koráb­binál is többet és jobbat „hozzanak ki" a kollektívából. Ez pedig nem megy. Nem is lehet! Például azért nem, mert a piaci helyzet, mondjuk, kényszerű stagnálásra ítéli a válla­latot. Vagy azért nem, mert a vállalati gazdálkodásban szükségképpen vannak tudatosan megválasztott stagnálási periódusok: amikor például felkészülnek a piaci változás megkövetelte fejlesztésre: szerkezetátalakításra, struktúra­korszerűsítésre, új piacok meghódítására, s hogy ehhez időt, energiát és pénzt nyerjenek, esetenként lassítani kell a tempót. E lassítást azonban a szabályozási rendszer nem honorálja. Következésképpen: minden vállalat esetében megfonto­landó, hogy egyik évről a másikra mekkora eredmény- többlettel emeljék azt a bázist, amely majd a következő esztendőben esedékes teljesítményértékelés alapjául szol­gál. Megfontolandó ez azért is, mert — bár mások vitatják, a vállalatvezetők meg rendre bizonygatják — a teljesít­ménynövelés egy ponton túl már nem lehet arányos a bér- növekedéssel. A vállalatoknál sok progresszív, s ígéretes hatékonysággal ösztönző bérezési rendszer bukott meg már emiatt. Jó néhány vállalatnál a viszonylag könnyen hasz­nosítható belső tartalékokat szétaprózzák, több évre be­osztják, hogy a legváratlanabb helyzetekben is produkál­hassanak valami eredményt a mindenkori bázishoz képest. Az érdekeltségi rendszer ugyanis csak a növekményt, az ál­landó eredménytöbbletet honorálja. S mi köze mindehhez a vállalatvezető személyes jöve­delmének? Annyi, hogy a vezetői jövedelmek nagysága is a mindenkori és az állandó eredménynöveléstől függ. A vállalatvezetőnek tehát minden oka meg lehet arra, hogy szünet nélkül kalkuláljon, taktikázzon, s csak módjával tö­rekedjék arra, hogy növelje a munka hatékonyságát, a vál­lalat eredményét. Többnyire így is cselekszik — jobb meg­győződése ellenére. A vállalatvezetőt ugyanis a taktikai számitgatásai közben nem annyira személyes anyagi érde­keltsége vezérli, mint inkább az — s erről munkatársai lépten-nyomon meggyőzik —, hogy a nagy teljesítmény­ugrásnak a következő évben, de legkésőbb két év .múltán meglesz a böjtje. Ilyen esetekben pedig vajmi keveset segít a vezető belátása. Ő esetleg még elfogadná, hogy az egy­szeri „nagy ugrás” rövid időn belül megismételhetetlen, s emiatt személyes jövedelme is csökken. De hogyan fogad­tassa el ugyanezt a munkatársaival, a gyár egész kollektí­vájával? A taktikázó vállalatvezető lényegében nem tesz mást, mint egy adott konstrukció feltételrendszeréhez iga­zodik. E konstrukció — az érdekeltségi rendszerrel együtt — pedig arra készteti, hogy a vállalatot a „jusson is, marad­jon is" elve szerint irányítsa. VÉRTES CSABA Magyarországra érkezett Ali Nasszer Mohamed Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, a Politikai Bizottság tagjá­nak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnö­kének meghívására hétfőn hivatalos, baráti lá­togatásra hazánkba érkezett az Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt KB fő­titkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saság Legfelsőbb Népi Tanácsa elnökségének elnöke, miniszterelnök vezette párt- és állami küldöttség. A magas rangú vendég fogadására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Kádár János és Losonczi Pál. Rövid, szívélyes üdvözlés után a Népi Jemen államfője és kísérete a magyar vezetők társaságában gépkocsikba szállt és diszmotorosok kíséretében az ünnepélyes fo­gadtatás színhelyére, a Kossuth Lajos térre hajtatott. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság nemzeti zászlóival feldíszített Országház előtti té­ren felsorakozott a vendég tiszteletére a Magyar Néphad­sereg díszzászlóalja, ott voltak a budapesti dolgozók százai, s jelen voltak a hazánkban ta­nuló jemeni diákok képviselői. Az ünnepélyes fogadtatáson megjelent Kádár János, Lo­sonczi Pál, Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának helyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnö- ke, valamint Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, Berecz János, a Központi Bizottság külügyi osz­tályának vezetője, Púja Frigyes külügyminiszter, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Veress Péter külke­reskedelmi miniszter, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfej­lesztési miniszter, az MSZMP KB tagjai, továbbá az Elnöki Tanács, a kormány, állami és társadalmi életünk számos más képviselője. Jelen volt Bencze- kovits Lajos, hazánk adeni és Mohamed Saed Abdullah Mohsen, a JNDK budapesti nagykövete. Az ünnepélyes fo­gadtatáson ott voltak a buda­pesti diplomáciai képviseletek vezetői. Ali Nasszer Mohamed meg­érkezésekor kürtszó harsant a téren, majd a díszzászlóalj pa­rancsnoka jelentést tett a ma­gas rangú vendégnek. Felcsen­dült a jemeni és a magyar himnusz, majd Ali Nasszer Mo­hamed Kádár János társaságá­ban ellépett a 'díszzászlóalj előtt. Piros nyakkendős úttörők vi­rágcsokrokkal köszöntötték a jemeni párt- és állami küldött­ség vezetőjét. Ezután a vendég­látók és a vendégek kölcsönö­sen bemutatták egymásnak a Magyar Népköztársaság és a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság közéleti vezetőit. Ali Nasszer Mohamed üdvözölte a fogadtatására megjelent dip­lomáciai vezetőket. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai diszzászlóalj diszmene- tével zárult. A vendégek ezután gépkocsikba szálltak, s a ma­gyar vezetők társaságában szállásukra hajtattak. Délután az Országház dele. gációstenmóben megkezdődték a magyar—jemeni hivatalos tár­gyalások. Kádár János vezette o ma­gyar tárgyaló küldöttséget, amelynek tagja volt Losonczi Pál, Marjai József, Púja Frigyes, Veress Péter, Ábrahám Kálmán, Oláh István vezérezredes, hon­védelmi miniszterhelyettes, Go­rái Róbert külügyminiszter-he­lyettes, Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője, Herkner Ottó kül­kereskedelmi miniszterhelyettes és iBenczekovits Lajos. Az Ali Nasszer Mohamed ve­zette jemeni delegáció tagja volt Ali Shaye Hadi, a JSZP Politikai Bizottságának póttag­ja, Salem Saleh Mohamed, a JSZP KB tagja, külügyminiszter, Haidar Abu Bakr al-Attas, a JSZP KB tagjai, építésügyi mi­niszter, Jassin Saed Noman, a JSZP KB póttagja, tervezési mi­niszterhelyettes, Abdullah Ali Aleiwa, honvédelmi miniszterhe­lyettes, vezérkari főnök, Ahmed Abdel Rahman Bashar politikai tanácsadó, Abdo Kasim Nagi, a külügyminisztérium főosztály- vezetője és Ali Ismail Seif, a JSZP KB külügyi osztályának munkatársa és Mohamed Saed Abdullah Mohsen. A szívélyes, baráti légkörben és a teljes egyetértés szellemé­ben folytatott tárgyaláson Ká­dár János tájékoztatást adott szocialista építőmunkánk ta­pasztalatairól, eredményeiről, gazdasági helyzetünkről és tö­rekvéseinkről, az MSZMP tevé­kenységéről és a XII. kongresz. szus határozatainak végrehajtá­sáról. Ali Nasszer Mohamed is­mertette a Jemeni Szocialista Párt előtt álló feladatokat, a gyarmati múlt felszámolásában, az országépítő munkában elért eredményeket, a jemeni nép társadalmi, gazdasági és kultu­rális felemelkedése érdekében tett erőfeszítéseket. Véleményt cseréltek a két párt és ország együttműködésének kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a párt- és államközi kapcsolatok jól fejlődnek, s ki­fejezték szándékukat a két nép javát szolgáló együttműködés további bővítésére. Megelége­déssel állapították meg, hogy a párt- és államközi kapcsolatok jól fejlődnek, s kifejezték szán­dékukat a két nép javát szolgá­ló együttműködés további bőví­tésére. Az esti órákban az MSZMP Központi Bizottsága és a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa fo­gadást adott a jemeni párt- és állami küldöttség tiszteletére. A fogadáson Kádár János és Ali Nasszer Mohamed pohárkö­szöntőt mondott. Kitüntetések A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója al­kalmából hétfőn kitüntetési ün­nepséget tartottak a Magyar Sajtó Házában. A sajtó terüle­tén kifejtett, eredményes mun­kásságuk elismeréséül 32-en a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Munka Érdemrendet, 55-en pe­dig a Kiváló Munkáért kitün­tetést kaptak. A kitüntetettek között volt a Tolna megyei Népújság két munkatársa is: Gyuricza Mi­hály ‘olvasószerkesztő és Jant- ner János főmunkatórs. Mind­ketten a Kiváló Munkáért ki­tüntetést vették át. Az ünnepségen jelen volt Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, és Fodor László, a Központi Bi­zottság osztó lyvezető-helyettese. A kitüntetéseket Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke adta át. SZMBT­küldöttség Budapesten Hétfőn Budapestre érkezett a Szovjet-Magyar Baráti Tár­saság küldöttsége, amely Nyi- kolaj Fjodorovics Danyilinnak, az SZMBT alelnökének, a Szov­jetunió orvos-műszeripari mi­niszterhelyettesének vezetésével részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. év­fordulója alkalmából rendezen­dő központi és MSZBT tagcso­porti ünnepségeken. Lehet olcsóbban isi Napjainkban a lakáshelyzet javítása a legfontosabb fele ‘-‘«link közé tartozik. Erről tárgyalt az MSZMP Központi Bizottsága, többek között, az október L*-i ülésén is. Megyénkben az egyik legsikeresebb munkát a Paksi Állami Gazdaság végezte a lakásépítés terén. Az V. ötéves tervben segítségükkel 36 dolgozó költözhetett Pakson új lakásba, úgy, hogy a költségek jóval kisebbek voltak a hivatalosan megengedettnél. Erről szól írásunk lapunk harmadik oldalán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom