Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-21 / 273. szám

Mai számunkból ELŐADÓI KONFERENCIA AZ OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGON (Z. old.) A KISVÁLLALATOK SZEREPE GAZDASÁGUNKBAN (3. old.) A TÉLI SPORTOLÁSI LEHETŐSÉGEKRŐL (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT OROSHÁZA BEMUTATKOZIK — ZOMBANAK IS (3. old.) Szunnyadó energiák Alkotó műszakiakról lévén szó, most néhány példa kö­vetkezhetne csalódott, meg nem értett, újat akaró embe­rekről. Akiknek a hosszú évek során megszerzett tudására nem tartott igényt a vállalat, az intézet, akiknek tudása, vagy akárcsak egyetlen, de hasznos ötlete végül is nem került be a társadalmi munkamegosztás áramkörébe. De most nem a csalódott műszakiakról példálóznék, hanem azokról, akik nem csalódtak. Nem mintha utóbbiak len­nének többen. Gondban van hazánkban a műszaki értel­miség, ezt kár is volna tagadni. Nem titkolták ezt leg­utóbb a MTESZ közgyűlésén sem. Tehát a nem csalódottak. Ami nem jelenti, hogy feltét­lenül sikeres emberek, akiknek lám minden gond, problé­ma, minden csukott ajtó és áskálódás ellenére is sikerült kibontakoztatni alkotóképességüket. Űk sincsenek kevesen, bár számuk nem éri el a csalódott műszakiakét; ha meg kéne mintázni a ma műszaki emberét, nem ők állnának modellt. Azokról is szót kell ejteni, akik valahol a siker és a kudarc között élnek, akiknek nem adatott meg még az a lehetőség sem, hogy csalódjanak, vagy örüljenek. Volta­képp azok sincsenek kevesen, akik egyszerűen nem alkot­nak, hanem egyik napról a másikra végzik munkájukat, épp annyit, amennyit kell, s épp olyat, amilyent elvárnak tőlük. Akik ambíció, egészséges becsvágy nélkül járnak be a munkahelyre rajzolni, számolni, embereket irányítani. ők is a műszakiak közé tartoznak: a „közömbösek". Rájuk hivatkozva mondhatják sokan: „az a baj a műsza­kiakkal, hogy semmi sem jó nekik. Pedig, ha akarnák, al­kothatnának... Az igazi alkotó ember anyagi és erkölcsi elismerés hiányában is alkot, él, dolgozik". Tény, hogy bármely szakma, amelynek művelői nincsenek kellőképp megfizetve, alkalmanként elismerve, felhígul. Az ilyen területen egyre inkább háttérbe szorul az érték szerinti kiválasztódás, a munka, a képességnek a valósá­goshoz közel álló megbecsülése. Az ilyen terület törvény­szerűen kialakít fantomérdekeltséget, fantommunkát. Ter­mészetes hát, hogy nem minden műszaki értelmiségi szá­jából jogos az érv, hogy „nem ismernek el”, mert erre az elismerésre sokan nem adnak alapot. Csakhogy ez a gondolatmenet megakad egy ponton. Én magam ismerek nem egy műszaki pályán dolgozót, aki évek óta semmit sem csinál a munkahelyén, és ezt nem is titkolja. Azt mondja, és példák sorával bizonyítja, nem érdemes, mert falba ütközik az ember. Erre nem nagyon lehet mit válaszolni. Gyenge érv, ha az ember azt feleli: egyáltalán nem biztos, hogy falba ütközöl. iNem valószínű, hogy szavakon, tetszetős biztatásokon múlik a műszakiakban szunnyadó energiák felszabadítása. Sokkal inkább az érdekeltségen, azon, hogy a vállalatnál, az intézetnél, az adott helyzetben és időben igénylik-e, s értékén mérik-e a műszaki ember munkáját. Nem álta­lában az érdekeltség, hanem a napi ösztönző erő az, ami hiányzik. Értékesek-e a műszakiak, vagy sem? Erről is céltalan vi­ta folyik nem egy helyen, fórumon. Lehet-e egy gondokkal küszködő, ellentmondósoktól sem mentes terület emberei­ről kijelenteni, hogy tehetségesek, vagy épp azt, hogy tehetségtelenek? Az alkotókészség létét, vagy nem létét próba dönti el. A próba, ami folyamatosságában alakítja, változtatja is a készséget, eltompítja, vagy felszínre segíti a képességeket. Minden bizonnyal vannak szakmájukhoz nem értő műszakiak is, de ahhoz, hogy ezt kijelentsük róluk, előbb biztosítani kell számukra a lehetőséget. Most ilyen évek kö\fetkeznék, mondják a prognózisok. Nos, ha ilyen évek jönnek, akkor semmi okunk a pesszi­mizmusra. Arra a hangra sem, amely azt súgja, baj lesz, nagy baj, mert ez a mai műszaki gárda nem alkalmas a nehezebb, igényesebb feladatok megoldására. Miért ne volna az, mikor és kik bizonyították e kételyek jogossá­gát? Hiszen éppen a nehéz feladat az, amely arra ösztö­kélt kis és nagy közösségéket, hogy érték szerint szelektál­ják a munkát, ismerjék el a képességet és marasztalják el a tehetetlenséget. S ha kemény évek jönnek, akkor álljunk elébe. Lássuk, mi lakozik a műszakiakban. MEGYÉSI GUSZTÁV Bruno Kreisky beiejezte magyarországi látogatását Kádár János és Bruno Kreisky találkozója. (Telefotó - KS) Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke péntek délelőtt az Or- szógházban, hivatalában fo­gadta Bruno Kreiskyt, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárját, akivel szívélyes, baráti hangulatú megbeszélést folytattak. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára dél­előtt az Országházban találko­zott Bruno Kreiskyvel. A szívé­lyes légkörű megbeszélésen vé­leménycserét folytattak a nem­zetközi élet időszerű kérdései­ről, különös tekintettel az európai biztonság és együttmű­ködés erősítésének közös ügyé­re, valamint a magyar—osztrák jószomszédi kapcsolatok továb­bi fejlesztésének lehetőségeire. A találkozón részt vett Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke. A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kö­zötti kapcsolatokat törésmen­tesnek, jónak és barátinak mi­nősítette budapesti sajtókonfe­renciáján Bruno Kreisky, hoz­zátéve: ezek a kapcsolatok pél­dát mutatnak arra, miként él* hét egymás mellett két külön­böző politikai és társadalmi be­rendezkedésű állam. A Duna-lntercontinental szál­lóban rendezett sajtóértekezle­ten — amelyet Bajnok Zsolt ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnö­ke nyitott meg — magyar és külföldi újságírók előtt Bruno Kreisky azt is hangsúlyozta: ta­pasztalatai szeriht a magyar gazdaság olyan különleges ru­galmassággal rendelkezik, ami természetesen előnyt jelent a magyar—osztrák gazdasági kapcsolatok fejlesztése szem­pontjából is. Kiemelte — a Budapesten épített, illetve épü­lő új szállodák példájával is alátámasztva —, a magyar vál­lalatok és az osztrák cégek kö­zötti közvetlen együttműködés jelentőségét. A magyar vezetőkkel folyta­tott megbeszélései alapján kö­zölte: a nemzetközi helyzet kérdéseiben a két ország ré­széről nincs nagy különbség a véleményekben, s Magyarország is, Ausztria is különös mérték­ben érdekelt abban — mond­hatni, létérdekének tekinti —, hogy az enyhülési politika foly­tatódjék. A világban történő, a nemzetközi légkört kedvezőt­lenül befolyásoló események — tette hozzá — nem kell, hogy érintsék kétoldalú kapcso­lataink fejlődését. * Magyarországi háromnapos hivatalos látogatását befejezve, pénteken elutazott Budapestről Bruno Kreisky. Az osztrák szö­vetségi kancellárral elutazott felesége, Vera Kreisky. A magyar és osztrák zászlók­kal díszített Ferihegyi repülő­téren a vendégeket Lázár György és felesége, Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök- helyettese, Sághy Vilmos bel­kereskedelmi miniszter és több más közéleti személyiség, köz­tük Nagy János külügyi állam­titkár búcsúztatta. Ott volt Ran- dé Jenő, a Magyar Népköztár­saság bécsi és Johann Josef Dengler, az Osztrák Köztársa­ság budapesti" nagykövete. Út­törők virágcsokrot nyújtottak át Bruno Kreiskynek és feleségé­nek, akiktől a házigazdák szí­vélyesen, baráti kézfogással kö­szöntek el. (A látogatásról kiadott köz­leményt a 2. oldalon ismertet­jük.) Schmidt fogadta Havasi Ferencet Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja csütörtökön Bonn­ban fogadta Havasi Ferencet, a Magyar Szocialista Munkás­párt P&litikai Bizottsága tagját, a KB titkárát. Gáspár Sándor Genfbe utazott Gáspár Sándor, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke, a magyar Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára, aki az Olasz Általános Szakszerve­zeti Szövetség (CGIL) X. kong­resszusán Rómában tartózko­dott, pénteken délután az OKP székházában találkozott Gerardo Chiaromonteval, a párt titkárságának tagjával. Gáspár Sándor pénteken es­te Rómából Genfbe utazott, ahol részt vesz az európai szak- szervezeti vezetők november 23- án és 24-én rendezendő IV. konferenciáján. Brezsnyev üzenete Szárkiszhoz Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke üzenetet inté­zett Eliasz Szárkisz libanoni ál­lamfőhöz. üzenetében megerő­sítette, hogy a Szovjetunió tá­mogatja Libanon szuverenitását és függetlenségét, s elítél min­den Dél-Libanon ellen irányuló izraeli vagy egyéb agressziót. A szovjet államfő a napok­ban ugyancsak üzenetet inté­zett Jasszer Arafathoz, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szerve­zet VB-elnökéhez. Tévéfilmet forgatnak Pakson (Második hete rendkívüli ese­mények történnek Paks régi központjában és környékén: Jancsó Miklós rendező televíziós filmet készít Gyurkó László Fa,- ustus doktor bol'dogságos pokol­járása című regénye alapján, és a nyoltrészes sorozat utolsó két része csaknem teljesen Paks városban játszódik. A helyszínre talán legjellemzőbb epizód for­gatása ajkaiméval kerestük fel a stábot, amikor az árvízi men­tés, illetve a mór menedékhely­re jutott emberek helyzete, az itt lejátszódó dráma és szóra­koztatás a téma. A régi iskola­épület tornatermében rendezték be az árvízi menekültek szállá­sát, paksi emberek statisztáltak a tömegjelenetekben. Az udva­ron csobogó 'mesterséges esőt a helyi tűzoltóság „szolgáltatta". Megtudtuk Horváth Lóránt gyár. tásvezetőtől: forgattak már Pakson az ifjúsági házban, ahol tanácselnöki iroda volt egyebek között, forgattak a Duna-parton, hegyi temetőben, templomban és a téren, összesen 200 színész Szerepel és rengeteg statiszta, a főszerepet Bailázsovits Lajos, illetve — későbbi korban — Ko­zák András játssza a nyolcrészes sorozatban, amely vagy a jövő év végén, vagy 1983 elején ke- tüI képernyőre. Jancsó Miklós számára újszerű ez a munka, tv-filmet még nem rendezett, de új a felvevő berendezés is: vi­deó-technikával készül a film, a rögzített anyag azonnal kontrol­lálható.. GEMENCI JÓZSEF .Fotó: Gottvald Károly. Videó-kamera. A rendező felvevőkocsiból, hangszórón irányítja a munkát Az árvízi menekültek - paksiak a Kormorán együttes és kö­zépen Kozák András

Next

/
Oldalképek
Tartalom