Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-18 / 270. szám
1981. november 18. Képújság 3 Párttitkár Harmincnégy évvel ezelőtt, tizenhét éves korában lépett be a pártba az egykori gazdasági cseléd, akkor már újgazda fia, Kosztyu Sándor. — Apám volt a pártttitkár, természetes, hogy én is kommunista lettem .— mondja ezekről az időkről. — Az idősebb elvtársak is, de főként mi, fiatalok tele voltunk lelkesedéssel, tudtuk, hogy új világ kezdődött, és nekünk is tenni kell érte. Tett is. Otthon, Adony-Alsó- cikola-pusztán a pártszervezetben és a DÉFOSZ-ban, majd két év múlva a fővárosban, ahol a kalapgyárban helyezkedett el segédmunkásként. Pártcsoportbizalmiként fogja össze, irányítja tucatnyi kommunista munkáját. Bevonulása után a néphadseregben végez pártmunkát — közben elvégzi a háromhónapos, majd az öthónapos pártiskolát. Leszerelése után Tamásiba nősül és a földművesszövetkezetnél dolgozik. Itt is pártcsoportbizalmi. Ez a pártmunkája az állami gazdaságban is, ahova 1956- ban lépett be. Közben egy kis „kitérő". Pártmegbízatásként több hónapot tölt el a környező községekben, Nagykónyiban, Póriban, Iregszemcsén és Ozo- rán, részt vesz a termelőszövetkezetek szervezésében. Agitál, vitatkozik, magyarázza a gazdáknak: a parasztság felemelkedésének egyetlen lehetséges útja a közös, a szövetkezet. Le kellett váltani a gazdaság pártalapszervezetének titkárát 1964-ben. Kosztyu Sándort egyhangúlag választja a tagság párttitkárrá. Hét év múlva — miután az iregszemcsei gazdaság egyesült a fornádival — létrehozzák a négy alapszervezetet összefogó pártvezetőséget, titkára Kosztyu Sándor. — Sok probléma volt az egyesüléskor, nem volt könnyű elfogadtatni az iregszemcseiek- kel a mi elképzeléseinket és hasonló volt a helyzet fordítva is. És itt nemcsak az emberekről volt szó, ki milyen beosztásba kerüljön, hanem a gazdálkodás módszereiről,,, fejlesztési koncepciókról is. De sikerült. Rendezni kellett az alapszervezetek hatáskörét, kialakítani a pártvezetőség munkamódszerét. Megoldottuk. — Gazdaságunk jól működik, több elismerést, kitüntetést kapott. A változó és egyre nehezedő közgazdasági körülmények nem okoztak „fejreállást”, mindig megtaláltuk a jó megoldást. Még véletlenül sem beszél egyes szám első személyben. Nem az ő eredményei, amelyekkel az állami gazdaság dicsekedhet, hanem a szakMunka Érdemrenddel Bővülő szolgáltatás „Gazdaságunk jól működik" mai vezetésé, a pártvezetőségé, a pártszervezeteké, a kom-, munistáké, a gazdaság nyolcszázötven dolgozójáé. — Sikereink annak köszönhetők, hogy kiváló szakembergárdája van a gazdaságnak és elfogadja a vezetés a pártvezetőség, a pártszervezetek ellenőrzését, politikai irányítását. — Sohasem vitatkoznak? — Dehogynem. Csak éppen elvi alapokon, nem személyeskedésből. Mert nem az a jó együttműködés, amikor fejbólintó jános a párttitkár és a vezetőségi tag, hanem nyíltan és őszintén kiáll véleménye mellett. Mindaddig, amíg meg nem győzik. Mert volt már erre példa, nem is egy. Hadd szóljak csak kettőről. Régi eset, de tanultunk belőle. így vezetőállás betöltéséről volt szó. A javasolt személyt mi nem tartottuk alkalmasnak. Ám a gazdasági vezetés sok érvet sorakoztatott fel az illető mellett, végül is engedtünk, bár néhányunkban megmaradt a kétség. Pár hónap múlva bebizonyosodott, hogy nekünk volt igazunk, le kellett váltani. Ellenkező példa: egy beruházással kapcsolatosan kellett állást foglalni. A vezetőség többsége ellenezte a megoldás módját, ám a szakemberek meggyőző tényekkel, adatokkal alátámasztva bebizonyították az elképzelés helyességét. Elfogadtuk, de hozzátettük: kommunisták vagytok, a felelősségetek nemcsak a vállalattal, hanem a párt- szervezettel szemben is fennáll. Ha akadály van, szóljatok, mit segítsen a maga eszközeivel a pártszervezet. Nem telt el egy év, az eredmény „bejött". Kosztyu Sándor most ötvenegy éves. A nyolcszázötven állami gazdasági dolgozónak mintegy kétharmada személyes ismerőse. Sanyi bácsinak szólítják a fiatalabbak, de sokan a nála idősebbek közül is. Ha kint jár a határban, a műhelyekben, üzemekben, gyakorta marad el, nem ér vissza irodájába, amikorra megígérte. Megállítják itt is, ott is, néha csak egy „hogy van”-ra, máskor azért, hogy felhívják a figyelmét valami rendellenességre, de nem ritkán személyes problémával. Családi ügyek, lakásügyek, vagy azért, hogy a brigád egyik lógós tagját el kellene távolítani. — Az egyik ilyen esetem emlékezetes — mondja. — Az illetőt behívtam az irodába, beszélgettem vele. Hogy nézze a családját, a feleségét, aki becsületes, szorgalmas dolgozója a gazdaságnak. Végül is az illető maga kérte, hogy segítsek elintézni, soron kívül mehessen az alkoholelvonó kúrára. Pár nap múlva kezében volt a papír. Azóta sincs semmi baj vele. Most az éves összevont beszámoló taggyűlésekre készül. A héttagú pártvezetőség reszortfelelősei is dolgoznak már a beszámolón, mindenkinek megvan a feladata. — A beszámoló legfontosabb témája a gazdaságpolitikai munkánk lesz. Ma már látható — lévén csaknem teljesen betakarítva a termés —, hogy az idén is nyereségesek leszünk. De előre is nézünk. Szakembereink kiszámították, hogy az új szabályzók jövőre tízmillió forintot visznek el. Ám ezzel a számmal nem akarunk dobálódzni, főleg mentegetőzni, indokolni a veszteséget. Kizárólag azért érdekes ez a tízmillió, hogy megtaláljuk, milyen intézkedésekkel, módszerekkel tudjuk pótolni. Mert vannak még tartalékaik, főleg a takarékosság terén. A taggyűlés erre is fogja mozgósítani a kommunistákat. A Fogtechnikai Vállalat szekszárdi laborjának Gemenc szocialista brigádja — a rokkantak éve és a fogászati hónap keretében — felajánlást tett, és társadalmi munkában végzi a rokkantak fogsorjavítását. Könyves János brigádvezető és hat munkatársa a szekszárdi rendelőintézet fogászatának Arkövy brigádjával együtt vállalta a közös munka elvégzését. Munkában a Gemenc brigád Nyakas Lászlóné Könyves János brigádvezető KSZE-bázis Szekszárdon Kosztyu Sándornak, a Tamási Állami Gazdaság pártvezetősége titkárának, a községi párt-végrehajtó bizottság tagjának eredményes munkája elismeréseként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. J. J. A Szekszárdi Állalmi Gazdaság növénytermelési rendszere, a (KSZE két és fél évvel ezelőtt kezdte meg központi telepének építését. A megyeszékhely ipari negyedében korszerű javítóbázist, gépátvevő és -átadó áilto- mást, valamint raktárt építettek. A SZAG saját brigádjai végezték a munkát, kiváló minőségben. A bázison nemcsak bemutatják a gépeket, hanem korszerű oktatási központot is létesítettek. Itt a tanterembe tudják vinni a legnagyobb gépeket is, ugyanakkor a tanfolyamon részt vevő taggazdasági szakemberek megismerkedhetnék a raktárral, az anyaggazdálkodással is. A raktárbázist, illetőleg a KSZE új központi telephelyét november 25-én mutatják be a 'hazai sajtó képviselőinek. Itt lesznek a bemutatón a külföldi partnerek 'képviselői is. A 'KSZE a SZAG telepéről teljes egészében kiköltözik, tehát az irodáktól kezdve a nyom. dáig minden részegység december elsejétől teljes egészében a 'Bogyiszlói úton, az új liparne- gyedlben lesz. Cigány lakosságunk helyzete, 1981. Szivközelböl Sok ismerősöm van a megyében, s közöttük igen szép számmal cigány származásúak. Onnan a kapcsolat, hogy újságíróként valamikor találkoztam velük, legtöbbjével a munkahelyén, és megmutatták életük egy-egy darabját. Látnom engedték elszánt igyekezetüket a helytállásban, beszéltek arról is, hogy nem könnyű a dolguk, de talán majd a gyerekeiknek könnyebb lesz. Az kell, hogy legyen, hiszen iskolába járnak, kezdenek szakmát is tanulni. Tíz-tizenöt év kell — mondták nem egy alkalommal és ugyanazok —, aztán már nem lesz olyan ritka az se a gyerekek, meg a gyerekek gyerekei között, aki diplomát szerez. Jut eszembe aztán az is, hogy néhány évvel ezelőtt, szinte divattá lett a nyolc általánost végzett cigány kislányok körében a gyors- és gépírás tanulása. Sajnos, nem mindből lett gyors- és gépirónő. De ma sem tudok elfogódás nélkül arra gondolni, hogy a betűnek, az írni tudásnak milyen babonás tisztelete motiválta a szülők pályaválasztási magyarázatait. És a lányok milyen segélykérő pironkodással vallották be, hogy sok bajuk van a helyesírással. Szinte egytől egyig kiderült a panaszkodókról, hogy iskolába kerülvén csak az anyanyelvűket beszélték. — Tudja mi a baj? Az, hogy sokan egy kalapba raknak bennünket, cigányokat, pedig mi se vagyunk már régóta egyformák — mondta nemrég Tamásiban Orsós Ferenc tanácstag, aki legszívesebben fölpörgetné az idő kerekét, hogy írnánk már legalább 1995-öt. Azt vallja ugyanis ez az Orsós Ferenc — s tudni kell: nem egyedül —, hogy a munka, a lakáskörülmények, a műveltség az, ami nyugvópontra juttathatja társadalmunkban a cigányságot. Számok - életek Tolna megye összlakosságának 4 százaléka cigány. Ez azt jelenti, hogy 1980-ban cigány lakosságunk lélekszáma négyszázzal haladta még a tízezret. Hol laknak? A megye 109 települése közül 81-ben. Közel hetven százalékuk falvakban, kisebb településeken. Egy ez évben készített felmérés szerint a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek száma — a Tolna megyei Tanács hovatovább tízéves felszámolási tervének végrehajtását dicsérendő — huszonkettőre csökkent. Tizenhét telepen még öt putrit laknak, öt telepen 6—13 putri áll. Ezeket 113 család lakja 304 fővel. Az elmúlt tervidőszakban 20 család építéssel, 146 vásárlással mondott búcsút az elmaradt telepi életnek és ehhez nem kevesebb, mint 22 millió 639 ezer forint kölcsönt kapott. Egyéb módon számoltunk föl 67 putrilakást, így 1980—85 között 233 család költözik megfelelő körülményeket biztositó hajlékba. Itt jegyezném meg, hogy 1979-ben 32 cigánytelepülés 177 építményében 196 család élt, 636 fővel! Tanácsaink, családokra bontott tervet készítettek a putrikból való kiköltözés érdekében. Ennek a tervnek a végrehajtását a megyei tanács illetékes osztálya rendre számon kéri, különben falugyűléseken, cigánygyűléseken is sok szó esik a lakáshelyzet megváltoztatásának teltételeiről, Munka - tanulás Hogy az életkörülmények alakulásában milyen fontos szerepet játszik a munka, ha úgy tetszik a foglalkoztatottság, szükségtelen magyarázni. Cigány népességünk 57,5 százaléka munkaképes korú. Az 5987 főnek pedig 71,6 százaléka aktiv kereső. Jelentősen emelkedett az állandó munkaviszonyt létesítő nők száma. Alkalmi munkát a nők és férfiak közel azonos arányban — 11 százalék — vállalnak. A munkaképes korú eltartottak száma 1699. Ebből 1281 nő, akik a nagycsalád, bölcsőde hiánya, vagy évszázados szokások miatt nem vállalnak munkát. Ha bárki e sorok olvasói közül felidézi, hogy cigányságunk honnan indult és zömében (!) hova jutott el, nem talál semmi égbekiáltót abban, hogy a 4288 aktív keresőnek ez idő szerint mindössze 8 százaléka szakmunkás és ezért a munkavállalók elsősorban a segédmunkaerőt igénylő ágazatokban találhatóak meg. De... ha lassan is, növekszik a Vili. általánost végzettek, újabban a középiskolát végzettek száma. Van már 6 pedagógusunk, egy agrármérnökünk is! A cigányok munkahelyi beilleszkedésével is kevesebb a probléma napjainkban. Igaz, több segíséget is kapnak. Nem ■érdemtelenül, hiszen vannak már szép számmal 5—10 éves törzsgárdatagok, az iparban dolgozók közül mind többen válnak nyugdíjjogosulttá, és még valamit, amit azért Írok le, hogy elgondolkoztassam a cigányság életmódváltozásának türelmetlen „drukkereit"I Az állami gazdaságokban dolgozó cigányok 76 százaléka szocialista brigádtag. Szakmát tanulni a műveltség megfelelő alapozása nélkül, abszurd óhaj. Ezért fontos feladat a mérsékelten jelentkező fejlődés tendenciáit erősíteni a cigány gyerekek oktatásában, nevelésében. Az, hogy a 3—6 éves gyerekek 80 százaléka óvodás, óriási lépést jelent. A korábbi években nemcsak 20 százalékuknak kellett ugyanis iskolaelőkészítő foglalkozásokat szervezni. Az elmúlt évben 187 tanuló fejezte be általános iskolás tanulmányait. A továbbtanulásra — többségük a szakmunkás- képzést választja — a végzettek 80—86 százaléka jelentkezik újabban. A 80/81-es tanévben 120 gyerek ment szakmunkás- képzőbe, 15 szakközépiskolába, 2 gimnáziumba. Egyébként, több évi átlagban 3—4 középiskolát végzett kéri fölvételét főiskolára. Elsősorban valamely pedagógusképző intézetbe. Beszédes szám az is, hogy 1971-től 450-en a felnőttoktatás keretében fejezték be általános iskolás tanulmányaikat. A jövőről... Az önművelés szervezett oktatáson kivül eső lehetőségei iránt igen differenciált az érdeklődés. A fiatalabbak szívesen vesznek részt műsoros, táncos rendezvényeken, látogatják a filmszínházakat, többen dolgoznak a művelődési intézmények hagyomány őrző együtteseiben is. A tamási rácvölgyi cigányklub példája hívta életre a szedresi és decsi klubokat. Így ha azt írom, hogy a fiatalokkal való foglalkozás a jövőben is kiemelt feladatunk kell, hogy maradjon, bizonyára felesleges szaporítani a szót. Cigányságunk — élve a társadalom segítségével is — „kapukon" belülre került; egészségügyi kultúrája, állam- polgári magatartása is mind jobban hasonlít az elvárhatóra. És mert helytállással megszerezték helyüket a társadalmi munkamegosztásban jelen képességeiknek megfelelően, méltán néznek optimistán a jövő elé. Tíz—tizenöt év? Az érintettek azt mondják, annyi kell ahhoz, hogy a cigányság munkába- állitásának, lakáskörülményeik javításának, művelődésének mai problémái lekerüljenek a napirendünkről. Nem vitatkozom velük. LÁSZLÓ IBOLYA
