Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

2 NÉPÚJSÁG 1981. november 18. Dr. Bruno Kreisky Magyar előterjesztés az ENSZ-ben Kádár János látogatása a Magyar Indományos Akadémián Tizennyolc szocialista és kö­vetkezetesen antiimperialista ország nevében dr. Kőmíves Im­re nagykövet, a magyar ENSZ- küldöttség tagja nagy fontos­ságú határozati javaslatot ter­jesztett elő hétfőn a világszer­vezet közgyűlésének politikai és biztonsági kérdésekkel foglalko­zó bizottságában. A tervezet arra irányul, hogy ne állomá- soztassanak nukleáris fegyvere­ket azoknak az országoknak a területén, ahol jelenleg nincse­nek ilyen fegyverek. A magyar küldött a bizottság hétfői ülésén elhangzott felszó­lalásában hangsúlyozta, hogy a nukleáris fegyverek telepítésé­nek ilyetén való bővítését tiltó nemzetközi egyezmény megkö­Varsóban Wojciech Jaruzels­ki hadseregtábornok, kormány­fő elnökletével hétfőn ülést tartott a Minisztertanács. Az ország helyzetéről szólva meg­állapította, hogy néhány sztrájk­központban sikerült ugyan ren­dezni a helyzetet, de számos körzetben és foglalkozási kör­ben újabb konfliktusok jelent­keznek, ami arról tanúskodik, hogy sokan figyelmen kívül hagyják a szejmnek a sztrájkok beszüntetésére szólító határoza­tát. Az üzemekben és a felső- oktatási intézményekben egyre PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatko­zó látogatáson fogadta Kiyoshi Sumiyat, Japán rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. STUTTGART Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára hétfőn Stuttgartban megtekintette a „Pillantás Ma­gyarországra” című egyhetes rendezvénysorozat keretében tartott magyar kiállítást, hlavasi Ferenc megbeszélést folytatott Lothar Späth baden-württem- bergi miniszterelnökkel. MOSZKVA Véget ért a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa kedden kez­dődött ülésszakának első mun­kanapja. A képviselők délelőtt a legfelsőbb tanács két háza, a szövetségi és a nemzetiségi tanács együttes ülésén meghall­gatták a Szovjetunió 1981. évi népgazdasági és szociális ter­véről, valamint az 1982. évi nép- gazdasági tervről szóló előter­jesztést, amelyet Nyikolaj Baj- bakov miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke ismertetett. Az ország jövő évi költségvetésének tervezetéről Vaszilij Garbuzov pénzügymi­niszter számolt be a küldöttek­nek. A nap második felében elkezdődtek a Legfelsőbb Ta­nács két házának külön ülései. PÁRIZS Párizsban hétfőn este nagy­gyűlést rendeztek a Kubával való szolidaritás jegyében. A nagygyűlésen Georges Mar­chais, az FKP főtitkára, a fran­cia kommunisták testvéri szoli­daritásáról biztosította a kubai népet az amerikai fenyegeté­sekkel szemben. HAVANNA Kubában sikerült véglegesen felszámolni a dengue nevű tró­pusi járványt. A járvány június­ban kezdődött Kubában. A betegséget összesen 350 ezer ember kapta meg. A Prensa Latina hivatalos forrásai szerint 150 ember halt meg a járvány következtében, s az áldozatok többsége gyermek. Mint isme­retes, Fidel Costro elnök július­ban azt mondta, hoEjy a den- guet kiváltó vírust Kubában a CIA amerikai kémszervezet ter­jesztette el. tése jelentős mértékben meg­szilárdítaná az atomsorompó- rendszert, hozzájárulna az atomháború veszélyének és a nukleáris fegyverkezési hajszá­nak a csökkenéséhez és előse­gítené atomfegyvermentes öve­zetek kialakítását. Dr. Kőmíves Imre kijelentet­te: a határozati javaslat társ­szerzőinek véleménye szerint azok a közelmúltban hozott döntések, amelyek értelmében nukleáris fegyvereket telepíte­nek ama államok területén, ahol jelenleg nincsenek ilyen fegyverek, illetve további nuk­leáris fegyvereket- helyeznek el ott, ahol már vannak, csak fo­kozták e kérdés jelentőségét és időszerűségét. újabb feszültségek keletkeznek, politikai jellegű kilengések ta­pasztalhatók — ezekben időn­ként a „Független Lengyelor­szág Konföderációjának” jel­szavait alkalmazzák — szocia­listaellenes és szovjetellenes röplapakciók folynak. A kormány kinyilvánította, hogy továbbra is jóakarattal vi­seltetik a nemzeti egyetértés minden partnere iránt, ugyan­akkor a hatalom jóindulatát, a konstruktív együttműködésre való készségét nem lehet a végtelenségig próbára tenni. (Folytatás az 1. oldalról.) megszületett gondolat és a megvalósítás közötti kapcsolat fontosságát, bírálták az innová­ciós folyamat lassúságát. A kibővített elnökségi ülésen felszólalt Kádár János. Tolmá­csolta az MSZMP Központi Bi­zottságának üdvözletét, majd szólt a párt tudománypolitiká­jának érvényesítéséről, a tudó­sok szerepéről és felelősségéről, az ország előtt álló bonyolult feladatok megoldásában, a jö­vő megalapozásában. Hangsú­lyozta, hogy munkáját a maga területén mindenkinek tisztes­séggel kell végeznie — dolgoz­zék bármilyen beosztásban, akár fizikai területen vagy akár a tudomány valamely ágában. A Központi Bizottság első tit­kára kiemelte, a vezetés, az egyes vezetők fokozott felelős­ségét azért, hogy minden terü­leten biztosítsák a munka vég­zéséhez megfelelő körülménye­ket, eszközöket és a tágabb ér­telemben is vett alkotó légkört. A tudomány munkásai körében is érvényesíteni kell az olyan általános — társadalmunk szó-' cialista vonásait is erősítő — követelményeket, hogy kinek- kinek az öntudata, a felelősség- érzete és felelősségvállalása mellett legyen meg az érdekelt­sége. Ez viszont csak akkor ér­vényesülhet, ha vállalt kötele­zettségeinek mindenki becsü­lettel és maradéktalanul eleget tesz. Utalt arra is, hogy töretlen politikánkkal, nemzeti összefo­gással és kemény munkával el­ért eredményeinkben ott van tudósainknak és értelmiségünk más rétegeinek az áldozatos és hozzáértő tevékenysége, újat, értelmeset és értékeset alkotni akarása és tudása. A párt és a kormányzat megbecsülésére és támogatására a jövőben is biz­ton számíthatnak a tudományos élet dolgozói. Viszont számol­niuk kell azzal is, hogy munká­juk gyümölcse, eredménye — legalábbis a nem tudósok, a közvélemény előtt — a végter­mékben jelentkezik. Az újra, a korszerűre törekvés mellett ter­mészetesen szükség van a ma­gyar tudomány tradícióinak és múltbeli eredményeinek tiszte­letére és kamatoztatására is. Tovább lehet és kell bővíteni a világban jó hírnévnek örvendő magyar tudomány nemzetközi együttműködését, a tudósok személyes kapcsolatait más or­szágok szakembereivel, hiszen alapigazság, hogy amit mások már tudnak, azt nekünk nem kell újból kitalálni. A párt-, az állami vezetés és tudomány kapcsolatáról szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság továbbra sem vállalja magára tudomá­nyos viták eldöntését. Eddig sem vállalta, s káros és rossz lenne eltérni ettől a gyakor­lattól, mert különben sérelmet szenvedhetne az alkotói sza­badság. A tudományős vitákat a tudomány körében, a tudósok vitájával kell eldönteni, az eredményt pedig a gyakorlat próbája szentesíti. Újságírónak ritkán kijáró megtiszteltésben volt részem az elektronikus mérőműszereket gyártó bécsi Goerz-cégnél: a központi üzemépület bejáratá­nál elhelyezett hirdetőtáblán név szerint köszöntöttek. Több volt ez puszta udvariasságnál: a kedves fogadtatás a magyar „hírvivőnek" szólt, jelezve, hogy ez a cég is sokra becsüli a magyar kooperációs partnerek­kel létesített és a jövőben lé­tesítendő kapcsolatokat. Éve­ken át a MOM-mál dolgoztak együtt, 1975 óta a Ganz Vil­lamossági Müvekkel tartanak fenn kooperációs kapcsolatot. A bécsi Goerz Elektro GmbH csak egy azok közül, amelyek évek alatt tartós és megbízha­tó kapcsolatot építettek ki a magyar vállalatokkal. Magyar és osztrák szakemberek egy­aránt a kooperációs tevékeny­ség további bővítésében látják a gazdasági együttműködés szélesítésének biztos alapjait. Jelenleg több mint száz koope­rációs szerződés van érvény­ben a két ország között — nagy részük az utóbbi tíz év­ben jött létre. így a fejlett tő­kés államok közül az NSZK után Ausztria a második leg­nagyobb kooperációs partne­rünk, Ausztria pedig a szocia­lista országok közül hazánkkal tartja fenn legtöbb ilyen jel­legű kapcsolatát. Ennek oka a földrajzi közelségnél sokkal szélesebb: mi elismerjük a fej­lett osztrák iparral kiépített Dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancel­lárja 1911. január 22-én szüle­tett Bécsben. Jogot és közgaz­daságtant tanult és jogi dokto­rátust szerzett a bécsi egyete­men. A „Forradalmi Szocialista Ifjúság" lunkcionáriu.saként 1935-ben letartóztatták, 1936- ban a szocialisták elleni per­ben hazaárulásért elitélték. 1938-ban a Gestapo letartóz­tatta, öt hónapig fogva tartot­ta, végül sikerült Svédországba menekülnie, ahol emigráns­ként telepedett le. Részt vett a szocialista emigráns mozgalom­ban. 1945 után a svéd kormány megbízásából segélyakciót szer­vezett Ausztria számára, s elő­készítette az Ausztria és a skandináv országok közötti dip­lomáciai kapcsolatok felvételét. 1946 és 1951 között diplomata­ként dolgozott a stockholmi osztrák nagykövetségen. 1951-ben visszatért Ausztriá­ba, s az elnöki kabinetiroda helyettes vezetője lett. 1953- ban külügyi államtitkárrá ne­vezték ki, s igy részt vett 1954- ben a berlini konferencián, va­lamint 1955-ben a moszkvai ál­lamszerződési tárgyalásokon. Bruno Kreiskyt 1959-ben kül­ügyminiszterré nevezték ki. Eb­ben a minőségében 1964 vé­gén, a nyugati külügyminiszte­rek közül elsőként látogatási tett Magyarországon. 1956-ban parlamenti képvise­lővé választották. 1959-ben lett az Osztrák Szocialista Párt el­nökhelyettese, majd 1966-ban megválasztották a párt alsó­kapcsolatok jótékony hatását saját technikai fejlődésünkre: osztrák partnereink dicsérik megbízhatóságunkat, a magyar vállalkozási kedv erősödéséi, ami különösen a harmadik or­szágok piacaira való termelés szempontjából nélkülözhetetlen. És ami még nagyon fontos; a kooperációs kapcsolatokban a termékszerkezetet illetően se le­het kifogásolni valónk: csak­nem felük a gépgyártásban és az elektronikai iparban jött lét­re, 30 százalékát a kémiai ipar és a gyógyszergyártás területén létrejött megállapodások teszik ki. ­A továbblépés lehetőségeiről a kereskedelmi minisztérium­ban dr. Josef Tschach, a Szö­vetségi Kamarában Kari Albert Deuring, a Goerz-cégnél Reinhard Hell és Julius Polste­rer szinte egybehangzóan azt mondta: a világgazdaságon el­uralkodó gondok egyrészt sür­getik a két ország vállalatainak mind szélesebb együttműködé­sét: másrészt meg is nehezítik a konkrét megállapodások lét­rehozását. Olyan kooperációk kiépítését kellene szorgalmazni (a gépgyártásban, az elektro­nikában, a kémiai anyagok és gyógyszerek gyártásában, a híradás- és számítástechnikai iparban)', amelyeknek termékei harmadik ország piacain is megállják a helyüket. (A Goerz Elektra GmbH termékeinek 90 százalékát szállítja exportra.) Fontos kérdés a minőség! Bár a magyar partnerek mun­kájáról mindenki elismerően ausztriai elnökévé. A pártkong­resszus 1967-ben az Osztrák Szocialista Párt elnökévé vá­lasztotta, ebben a funkcióban azóta többször megerősítették. Az 1970-es parlamenti vá­lasztások a második köztársa­ság történetében először Bruno Kreisky vezetésével sikerült a szocialistáknak megszerezni a relativ többséget a parlament­ben, ennek meglelelően Kreisky lett az Osztrák Köztársaság szö­vetségi kancellárja. Azóta is betölti ezt a funkciót, ugyanis pártja az 1971., az 1975. és az 1979. évi parlamenti választáso­kon is abszolút többséget szer­zett. Dr. Bruno Kreisky — akinek svéd születésű felesége és két gyermeke van — a Nagy Arany Becsületkereszt, valamint szám­talan küllöldi kitüntetés tulaj­donosa. nyilatkozott, ugyanakkor hang­súlyozták is: éppen a kooperá­ciós együttműködések szem­pontjából szóba jöhető terüle­teken igen nehéz a verseny, számolni kell az iparilag fejlett országok technikai „kihívásá­val". Sok szakértő úgy látja, hogy a kis- és középüzemek kooperációi lehetnek a legélet­képesebbek, a nagy cégek hát­tériparát alkotva, illetve felde­rítve és kihasználva minden olyan részterület igényeit, amit a „nagyok" figyelme elkerül. ígéretes üzletnek látszik a Vas megyei, toronyi lignitmező fűtőenergiájára építendő erő­mű. A magyar lignittel fűtendő, osztrák területre tervezett erőmű a tervek szerint mindkét ország­nak szállítana villamos energiát. Az osztrák természetvédelmi szakemereknek kell még kimon­daniuk az igent, hogy — a hi­tel- és árkérdések tisztázása után — a tervek megvalósítása elkezdődhessen. Miközben a magyar idegenforgalom felté­teleinek javításában szálloda- építéssel segítenek osztrák szomszédaink, tárgyalások foly­nak postai, távközlési rendsze­reink együttes korszerűsítéséről. Tárgyalunk, tehát keressük a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés új meg új lehetőségeit, megoldásait. Mert úgy igaz: nem szabad beérnünk a közös fáradozással kialakított jószom­szédi viszony puszta nyugtázá­sával. F. FÁBIÁN FERENC Osztrák-magyar kapcsolatok a •• •• ■ •• rr Gyümölcsöző együttműködés A Budapest és Bécs között menetrend szerint közlekedő autóbuszon gyakori utas egy Ausztriában élő magyar kis­lány, aki lovagolni tanulni jár haza nagyapjáékhoz, Pomázra. Azt mondják, a határ közeli magyar települések (Sopron, Kőszeg, Szombathely) étterméi- nek vannak olyan osztrák törzs­vendégei, akik — régi ismerős­ként — már keresztnevén szó­lítják egyik-másik pincért. Az esős őszi napokon is mindig áll a bécsi Babenberger Strasse parkolójában néhány magyar autóbusz a Mariahilfer Srassén bevásárló utasaikra várakozva. Tény: turistaként, hivatalos kiküldetésben, üzleti ügyekben szívesen és gyakran megyünk egymáshoz „szomszédolni”. Gyakori látogatóba, szíves vendégségbe ahhoz a szom- szédoz megy az ember, akivel jó egyetértésben, barátságban él. Márpedig a magyar—osztrák államközi kapcsolatok példa­mutatóan jók, zavartalanok. Néhány napos bécsi tartózko­dásom alatt bárkit kérdeztem erről (jó néhányon kéretlenül is mondták), egybehangzó volt a vélemény: jó szomszédként élünk egymás mellett, becsüljük egymás eredményeit, és mind­két félnek kölcsönös érdeke, hogy a békés együttműködés minden lehetőségét a lehető legjobban kihasználjuk. Hivatalosan, az osztrák szö­vetségi kormány nevében is ezt a véleményt erősítette, meg dr. Paul Ullmann, a külügyminisz­térium kelet-európai ügyekkel foglalkozó vezető munkatársa. Bíztató és megnyugtató — hangsúlyozta —, hogy a jó kapcsolat nem csupán a kor­mányszervek között épült ki, hanem sok más politikai, társa­dalmi intézmény, gazdasági egység között is. Szinte nincs olyan hét, hogy ne lenne olyan esemény Bécsben vagy Buda­pesten, ami egymás jobb meg­ismerését, kapcsolataink erősí­tését szolgálja. Természetesen nincs olyan jó kapcsolat, amit ne lehetne továbbfejleszteni. Az október közepén Bécsben megrendezett magyar hét prog­ramjának ezt az alcímet adták: „Magyarország, az ismert és ismeretlen szomszéd". Érdemes elgondolkodni: mi indokolja a második, „ismeretlen” jelzőt. Gazdasági, kereskedelmi szak­embereink egybehangzó véle­ménye, hogy a gazdasági együttműködésben még nagyon sok a kihasználatlan lehető­ség A legutóbbi tíz évben mind Ausztriába irányuló exportunk, mind a hozzánk érkező osztrák áruk értéke gyors mértékben, mintegy négyszeresére növeke­dett. A tőkés partnerek között Ausztria a második helyen áll, s az egész magyar külkereske­delemből körülbelül 5 százalék­kal részesedik. A méreteiben tehát jelentős magyar—osztrák kapcsolatok „féloldalasságát" az árucsere-forgalom összetéte­lében látják a magyar szak­emberek. Nyugati szomszédunk piaca ugyanis ma is elsősor­ban a „hagyományos" magyar árucikkeket fogadja szíveseb­ben, főleg az energiahordozó­kat, nyersanyagokat, mezőgaz­dasági termékeket, élelmiszere­ket. Ugyanakkor a gépek, be­rendezések és más ipari erede­tű termékek aránya a legutóbbi öt évben csökkent. A Kereskedelmi és Ipari Mi­nisztériumban a propaganda­ügyekkel foglalkozó dr. Josef Tschachnak, a Szövetségi Ka­marában a kereskedelempoliti­kai és külkereskedelmi részleg igazgatójának, Kari Albert Deuringnak tettem fel a kér­dést: „Mit gondolnak, miért nem olyan problémamentes gazdasági, kereskedelmi viszo­nyunk, mint például a politikai vagy a kulturális?" Mindketten azt hangsúlyozták: a kapcsola­tok fejlődésének dinamizmusa bizakodóvá teheti, mindkét fe­let. Ausztria szocialista partne­rei között Magyarország mind az exportot, mind az importot illetően a harmadik helyen áll. A különböző cégek feladata, hogy felkutassák a bővítés le­hetőségeit. A magyar vállalatok — mondták —, kínáljanak jó minőségű árut, hiszen a világ minden tája felé nyitott osztrák piac nagyon igényes. És még valamit: többet kell törődni a propagandával, a termékek, együttműködési lehetőségek fel­kínálásával, hogy tudjon rólunk az osztrák piac, a leendő part­Országaink közt rendszeresek a magas szintű politikai kapcsolatok is. Képünkön: Dr. Bruno Kreisky kancellár legutóbbi budapesti látogatásakor Kádár Jánossal és Lázár Györggyel tár­gyal a Parlamentben. 4 A lengyel kormány ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom