Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

1981. október 11.

/'tolna'N

KÉPÚJSÁG 7

'Kezdetben zászlós ember szaladt a zakatoló vonat előtt. Tiltakoztak a büdös füst, a zaj ellen, tiltakoztok, a vonat közlekedését akartaik megakadályozni másfél száz évvel ezelőtt, s hiába — a karaván, meg a vonat csak haladt. Most meg szálad. Szalad, fut a zászlós ember a dízelmozdony előtt? Nem legetnek zászlót, gombokat nyomogatnak a forgalmisták, s a vonatok maguk Irányítják az a utóm at lkával saját ú't- jiikbt. Mint a szellemvasút, mondhatnánk, úgy járnak az ország vágánylháfózatán vonatok százai. Ám az a helyzet, hogy. minden egyes kocsi, vonat, mozdony, ami sínen gurul, szigorú törvény, rend alapján mozog vagy áll.

A vasúton ma a biztonság- rd va'ló törekvés a legfontosabb tennivaló.

iBizbersza'kszoIg — vasúti elnevezés, ami annyit jelent, hogy: biztonságberendezési

szakszolgálat. Hozzájuk, tartozik minden, ami a biztonsággal, a híradással, informádió- áramlássa! kapcsolatos. Tehát a várótermek fali órái, telefon- vonalak, telexrendszerek, utas- tájékoztatók., feketedobozok a forgalmi irodákban, integrado- minó-rendszer, belső szolgálati telefonvonal-hálózat, váltórendszerek. a utóm attikája., jelzőlámpák, vaisút-lközúti kereszteződések jelzőrendszerei... Felsorolni. is nehéz volna.

iFeiszt Jaktab üzemvezető. Amint fölveszi a telefont, hallom a pattogó bejelentkezést : „bizberszakszolgfeisztjakab". Fejemhez kapok: ki, hol érti, kivel beszél éppen?

— Most például a dombóvári alsónál, a fűtőház térségében bekapcsolunk egy régi kábelt az élő rendszerbe, ezt beszéltem meg kollégámmal.

A beszélgetés hat percig tartotta megegyeztek.

— Nem egyeztünk, hanem utasítás és végrehtajtás van. A kollégám, is vagy húsz éve itt van a szakmában., ismeri minden kábel nyomvonalát.

Valóban, fontos dolog ez. Hiszen most kábeleken megy a vezérlés együk szolgálati helyről a másikra, és ott „Szót értő" kezelők, legtöbb esetben azonban műszerek veszik az utasítást. Az a lényeg ugyanis, hogy a vasút mellől egyre inkább eltűnnek a régi telefonoszlopok, nem ugrál szemünk előtt a vonat ablaka alatt a vezeték, az oszlop a földben — kábelon — megy jel. A kábelon, amely nehezebben, sérül, élettartama hosszabb, és bármilyen fejlesztés, koncepció jön, ez alkalmas átvételére. Persze, lassan húsz éves az im- tegra-dominó, de még mindig új nálunk, a fő vonalakon már ez a szisztéma adja a vonatok közlekedtetéséhez a maximális biztonságot.

— Nem szeretem, ha embereimet látják a vasúton — mert akkor valahol baj van. Ha egy jelző elromlik, itt azonnal észleljük, és intézkedünk. Rólunk általában ritkán beszélnek, mert munkánk meglehetősen bonyolult, kevesen értenek hozA MÁV-nak saját telefonrendszere von, egyik központja Dombóváron üzemel. A központ vezetője és munkatársai ellenőrzik a műszereket, a kapcsolók működését.

Az üzemvezető, egy vizsgára hozott integra-dominó szekrénnyel

zá. másrészt pedig speciális a helyzetiünk a. vasút nagy gépezetében. Gondolok anra — mondja Pá tanai Lajos művezető —, hogy az Indulási kijelző készüléktől a vasúti pályaudvarok órájáig, minden a mi gondunk, az Is, ha recseg a hangszóró, az iis, ha az Integra valbihoi elromlik. Célunk az, hogy egyre növeljük a forgalom biztonságát, és a forgalom gyorsítását segítsük elő —, tehát ha jól működük minden jelzőrendszer, akkor van. biztonság, a járművek-vonatok gyorsabban. halódhatnak,

A dombóvári üzemre több mint hatszáz kilométer vasútvonal sokoldalú biztonsági munkája hárul. Százhúszon dolgoznak, a főnökség területén, Puszta Szabolcstól a déli határig, s egészen Szentgothárd térségéig,

iRadics Attila táviközlési művezető, Müller Adóm szocialista brigádja mindenütt ott van, akkor, amikor rájuk szükség van, Az irdatlan nagy terület áttekintése, berendezéseinek Ismerete alapikövetelmény. Mind a nyolc művezetőség speciális területen, végzi a munkát, részben a. terület elhatárolódása miatt, részben pedig a szakmai hozzáértés, és a berendezések különleges-, sége folytán, Munkájukat jellemzően csak egyet említünk meg.: él még néhány állomáson a nyolcvan, éve épített ál- lomásb'iztosítási rendszer, de üzemben van. az Integra második. műszercsaládja is, amelyet a hatvanas éveik, végén kezdtek a MÁV-nál alkalmazni.

A százhúsz embert, akik a bizberszakszoígálatot látják el a fél dunóntúlnyi. területen, isme rilk minden' állomáson,, ők viszont, -minden, jelzőt, sorompót, állomási berendezést, s térközjelzőt, sőt, az állomásokon., térközökben szolgáló vasutasokat is, mint kollégáikat ismerik. Ugyanis a MÁV-nál egyre szorosabbá válik a különféle szolgálati ágak között a kapcsolat.

Mert bármennyire is a legújabb berendezések felszerelésén, üzemelésén fáradoznak a vasút vezetői, azért most is elsősorban az emberekkel foglalkoznak, hiszen életet ők adnak a hideg ezüst pólusú jelfogóknak, a különféle áramköröket ők figyelik. Sorolni lehetne szinte mind a százhúsz nevet. Említsünk a legkiválóbbak köSzáz és száz jelfogó között kell eligazodni. Veres Emil munkában.

zül néhányat, akik mindennapi munkájukkal hozzájárulnak, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósága körzetében, biztonságosan utazhassunk. Gondoljunk rájuk elismeréssel: Honos Antal, Németh Ferenc, Fránya Ferenc, Kiss József, Parányi János, Orbán. Lajos — szerelői1, ápolói a biztonsági berendezéseknek.

PALKOVÁCS JENŐ

Emlékezünk régi időkre

Ketten az elsők közül

A D'iósberény melletti Rekettye s-pusz'tán, hét, a Békés megyei Bacsóról idetelepült ag tompról etár 1948. október 22-én szövetkezetét alapított. Vagyonúik semmi, a közös földterületük a 180 holdas egykori Disberger-biirtok volt, az istállókba állatokat a kisajátított birtokokról kaptak, a földet a gépá líomá s klörmöstralktora i

művelték. Gyalog jártak, zsíros kenyeret és szalonnát ettek, készpénzük nem- volt és utalványra rüházkodtak. Keressük a, Vörös Csillag Szövetkezet egykori alapítóit, tagjait, hogy nyomon, követhessük a szövetkezet mega lakításá nak történetét, s megtudjuk, hogyan éltek és dolgoztak1 az első hónapokban,

*

Zsuró György, a szövetkezet első elnöke 15 éves korában már kúbilkolt, nyaranta csép- lést vállalt, ahol, bandagazdának választották meg.

— Mi 1946-bani aratás idején érkeztünk Dió sb erénybe, zömében kubikosok és napszámosok 'voltunk:. Itt németekkel, székelyekkel és felvidékiekkel találkoztunk, s mind közül mi voltunk a legszegényebbek, de a legösszetartóbbak. Mi már Békésiben szervezetten földet osztottunk, s az idetelepültek 90 százaléka tagja volt a kommunista pártnak. Igen, a mi legnagyobb erőnk az összetartás volt: a kubikosok csapatban. dolgoztak, nem, ismerték a lazítást, a lusta embert kiközösítették, de ha. valaki lebetegedett, akkor összeadták neki a pénzt Apám a hét gyerekre Berényben tíz hold földet kapott. Ebből má'r meg lehetett élni; s mi1 csak ezt akartuk, nem mást, nem földet és nem

vagyont. Igen ám, de az öregebbek nyomában már ott to- porgott a mi nemzedékünk, földünk, nem volt, a környéken pedig nem akadt munka. Az ország több városában, 1948- ban nagygyűlést tartottak, ahol megpendítették a szövetkezet- alapítás gondolatát. Mi a, párt- alapszervezet helyiségében minden este összejöttünk, beszélgettünk: Szabó István, Dina Imre, Balogh Lajos, Tőke Imre, Komrádki’ István és én. Akárhogy is töröm a fejem, névszerinti nem, jut eszembe, ki vetette fel elsőként: mi lenne, ha mi is szövetkezetben dolgoznánk. De az biztos, mi magunk határoztunk., bármiféle kényszer nélkül.

Főidet nem kellett összeadni', a gazdasági alap a prédában álló Disfoerger-blrtok volt. Szabályosan megalakultunk és megválasztottuk az elnököt és a vezetőséget. A tagok két csoportban', az állattenyésztésben és a. növénytermesztésben dolgoztak. Kivétel nem volt: elnök, nem elnök, itt mindenki dolgozott. A megalakulás tényét jelentettük a< megyének, a .kántortanitótál kölcsönöztünk egy írógépet és elkezdtük a munkát. Október volt ugye, de a földeiken nekünk már csők a kukoricaszár maradt. Nagy- dorográl kaptunk egy kormost, ez szántott, vetőmagot és lovat Dombóvár mellől hoztuk, mentünk' gyalog és jöttünk szekérrel. A letafcamítás karácsonyig tartott, de közben a. gabonát elvetettük. Az állatfor- galmitól kaptunk húsz vemhes üszőt, húsz anyakocát. Átalakítottuk, meszeltük, takarítottuk a portát Ügy, ahogy az új gazdához illik.

Anélkül, hogy bárkit agitáltunk volna, jöttek, beléptek a falubeliek is. Keresték a megélhetést hisz ez kellett abban az időbeni, munka és létbiztonság. Naponta 14—16 órát dolgoztunk és hónapokon át senki sem kérdezte, mennyi lesz a fizetés. Fogalmaim nincs, miből éltünk egy éven keresztül, de megvoltunk. Tüzelőt az erdőben. .gyűjtöttünk, krumpli, hagynia1 került a kertből, még disznót iis hizlaltunk. Közben a tagság szépen szaporodott: tavasszal már ötven embert kellett eltartani az őszi vetésnek. Alighogy beindult a gazdaságunk, Keszthelyre, majd PaUagira 'küldtek vezetőképzőre. Miikor elvégeztem., a' tsz-ben épphogy köszönni tudtam, máris odábbáüítottak: a. Tolna, szigeti Állami Gazddságba neveztek ki. igazgatónak. Ezután állás iskolát, iskola állást követett: iskola Keh'idán, igazgatói állás Nagytormáson., voltam a Tolná, megyéi'. Állami' Gazdaságok közontjánolk igazgatója, osztályVezető-lhelyettes a minisztériumban és a KSH-nál. Mikor kiadták a- jelszót, „Arccal a mezőgazdaság felé", vidékre kértem magam. Dolgoztam a. Kuncsorbd'i Állami Gazdaságiban, majd a bonyhádi gazdaságiban lettem mezőgazdász. 1955-öt írtunk, mikor érszűkülettel kórházba kerültem. Ezután, a szekszárdi1 Városi Tanács elnökhelyettese lettem, innen mentem' 'rokkantsági nyugdíjba' 58-ban.

Mónika nélkül azonban nem maradtam, eInaiké voltam a szekszárdi' Haladás Tsz-nek, majd a Garay Tsz-ben zsákoltam, kaszáltam, gyalogos voltaim. Akárhogy is elestem, miindig talproálltam, pedig

1968-ban: az egyik lábamat amputálták. Naponta 10—12 órát dolgozom most is, palántát nevelek, káposztát savanyítok. A munkát mindig az ember 'képességéhez kell igazítani, Doldogzni kell, muszáj, mert a munka adja az élet értelmét.

A Vörös Csillag Tsz második elnöke Strózsi József volt, aki most a gyönkii MEZŐGÉP tmk- részlegénél dolgozik.

— Negyvenkilenc szeptemberében léptem be a, tsz-be, előtte egy hold földet béreltem, abból éltem. A barátaim mind tsz-tagok voltak, s láttam, hogy nincstelenek ugyan, de sokat dolgoznak és segítik egymást. Novemberben brigád- vezető iskolába küldtek Mórira, majd miikor a Zsuró Gyuri elkerült tőlünk, elnöknek választott a tagság. Szépen, szaporodott a szarvasmarha létszám, de hiába voltak' jó helyen az áltatok, ha nem akadt eleség. Naponta 8—10 liter tejet fejtünk egy tehéntől. Az anyakocák fidttak, s lovunk is volt vagy tizenöt pár. Aratás utóin, miikor lett etetni való, mlilnden család kapott két süldőt és azt felhizlalta. Rengeteget, elmondani nem. lehet, mennyit dolgoztunk. Iroda nem volt, az elnök mellett egy pénztáros intézte az ügyeket. Minden fontos dologban a vezetőség döntött, sokszor a szárkúp, vagy a kazal tövében üléseztünk. Kukoricát, lucernát, gabonát, takarmányt termeltünk. Holdanként 10—12 mázsa’ gabonát arattunk, a. termés egy részét le kellett adni, búzával fizettük a gépállomást, a maradékot meg elosztottuk a munkaegység arányában:. Ha a tsz-ben dolgozott egy háromtagú család, 20'—25 mázsa

Zsuró György: Nem agitáltak, magunk döntöttünk.

búzát és két mázsa árpát kapott.

Aratáskor disznót vágtunk: hiába, enni kellett, hogy bírjuk a. munkát. Pénzünk csak annyi volt, amit a gyapotért, a gumipitypaingért adtak:. Az OTlP-'től 400 forintos, ruhautal- ványt köptünk, ebből tisztességgel felöltözött mindenki. A gyalogosok egész nyáron, kapáltak, ha melegük volt, vizet ittak. A társaság jókedve soha él nem fogyott, zsíros kenyéren éltünk, de' szerettük egymást nagyon. Berendezkedtünk, még tojó tyúkot, sőt, pulykát is tartottunk.

•Elnök 1951 őszéig voltam, majd tartalékos tiszti iskolára' kerültem. Leszerelés után egy hónaipig dolgoztaim a tsz-ben, majd átmentem a Hőgyészi Állami Gazdaságba. Az igazat szólva, megsértődtem., mert míg én a seregben szolgáltam, a család semmit sem. kapott. Hő- gyészről a gépállomásra mentem., onnan 60-ban. újra vissza a tsz-be, brigádvezetőnek. Három saját gépünk is volt és

Strázsi József: Rengeteget dolgoztunk.

én ráültem: a román, traktorra. De .megint csak elcsaltak a gépállomásra.. Itt aztán kitanultam' a. mezőgazdasági gép- szerelést és azóta ezt a szakmát nyűvöm.. Most a MEZŐGÉP-,néí a szerszámgépeik karbantartása a dolgom. Még kemény öt esztendőm van. a nyugdíjig. Nem lenne baj, de a térdem nagyon érzi a traktoros. világot. Áz ai fő, hogy jól megélünk', munka most már annyi van1, amennyit csak akar az ember. Egy kis betegség még nem a világ, és különben is, hogy nézne 'ki, ha 55 évesen. tétlenül töltené az ember a> .napot?

*

A Rékettyés-pusztai Vörös Csillag Tsz az átszervezések idején egyesült a diósberényi Petőfivel, Á jogutód a Rákóczi Tsz, amely ma 2010 hektáron gazdálkodik, s az egy dolgozó tagra jutó jövedelem tavaly 46 556 forint volt.

D. VARGA MARTA Fotó : Bakó Jenő