Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. október 4. ivÉPÜJSÁG 9 ■I Prágai metró Szebb, mint a budapesti? Szovjetunió Modern flották vitorlával és motorral Frág a egyik legújabb büsz- ikiesége a metró már elkészült szakasza. A szomszédos Cseh­szlovákia fővárosának lakói im­már nemcsak a sok-sok mű­emlékhez kalauzolják szívesen az idegent, hanem a metróhoz is. S alig akad köztük olyan, aki tőlünk, magyaroktól ne kér­dezné meg mindjárt: „Nos, szebb, mint a budapesti?" Nem csupán a turisták ismerik egy­más fővárosának egyik leg­frissebb nevezetességét, hanem a szakemberek is. A prágai metró építői közül néhányon nemrégiben Budapesten jártak, hogy megtekintsék a hamaro­san átadásra kerülő új magyar szakaszt Prága és Budapest hasonló gondokkal -birkózik a tömeg- közlekedésben. A lakosság gyors növekedése, a bejáró dolgozok számának gyarapo­dása, az ügyeiket fővárosban intéző vidékiek tömege, a nagy idegenforgalom, a keskeny ut­cák, túlzsúfolt útkereszteződé­sek sokasága tette szükségessé a földalatti építését. A prágai metró létrehozásának gondo­lata először 1926-ban' merült fel a- városatyák fejében, de még sokáig kellett várni a munka megkezdésére. A konk­rét tervek 1967-ben készültek el, a megvalósításról végleg 1970-ben döntöttek. Az első, 6,7 kilométer hosszúságú sza­kaszt 1974 májusában, a má­sodik, 4,7 kilométeres szakaszt 1978 augusztusában, a harma­dik, 5,3 kilométeres és a hoz­zá kapcsolódó 2,7 kilométeres szakaszt tavaly év végén avat­ták fél. Prága és Budapest egyaránt büszke lehet arra, hogy tagja a metrót üzemeltető 50 nagy­város „nemzetközi klubjának". Az együttműködés szorosságát mutatja, hogy sem ott, sem itt már el sem tudják képzelni egy-egy új szakasz megterve­zését, felépítését a másik vé­leményezése, segítsége nélkül. Közös a két metróépífkezésben az is, hogy mindkét helyen nagy része volt a föld alatti vasúthálózat kialakításában a Szovjetuniónak1. Prágában csak­úgy, mint Budapesten' szovjet szakemberek', gépek segítették az építők munkáját, mindkét helyen szovjet mozgólépcsők, vasúti kocsik és más berende­zések biztosítják az üzemelte­tés zavartalanságát. A prágai metró üzemelő szakaszai ma már a tömegköz­lekedés 20 százalékát vállalják magukra. Az építkezés pedig gyors ütemben folyik tovább: úgy tervezik', hogy 1990-ig évente két kilométerrel bővül a hálórat, s az ezredfordulóra 92,7 kilométer hosszú lesz, négy vonalcsoportban, 104 ál­lomással. KOCSI MARCIT A környezetvédelmi és ener­giatakarékossági szempontok­nak egyaránt megfelelnek a modern kereskedelmi flottákról alkotott új elképzelések. A kor­szerű hajók a tervek szerint a természetes és a mesterséges energiát egyaránt felhasználják majd. A Szovjetunió Teng e része t­ügyi Minisztériumának megbí­zásából már folynak a kísérle­tek, amelyéknek célja megálla­pítani: célszerű-e a modern hajókat vitorlával felszerelni? A kísérletek középpontjában a távolsági járatokon közlekedő hajók állnak. Az újmódi vitorlás-motoros hajóknak háromféle változatát dolgozták ki. Az első változat szerint egy átlagos — 15—17 ezer tonnás —, nagy teljesít­ményű motorral ellátott hajóra kisegítő vitorlát szerelnek. Ha a hajó szél-zónába érkezik, a motort leállítják, s a vitorlával haladnak tovább. A második változatnál a hajót kis telje­sítményű motorral szerelik fel, amely a szélimentes zónában az irányítást segíti, de alapvetően a vitorlák révén halad a hajó. A harmadik elképzelés értel­mében a hajót nagy teljesít­ményű vitorlázatta! látják el', s a beszerelt motor csak kiegé­szítő funkciót kap. A vitodáshajók reneszánszát jól példázza a Szedov-vitorlás esete. A hajót hatvan éve bo­csátották vízre. Az utóbbi év­tizedekben már nem hajóztak rajta, de a legújabb szakértői vizsgálatok azt bizonyították, hogy a hajótest még hosszú éveken keresztül szolgálhat. Az árbocok is jó állalpotban van­nak, így csak a felépítményt kelli nagyobb ráfordítást igény­lő munkával átalakítani. A Szedov hosszú éveken keresztül gyakorlóhajó volt, fedélzetén a Szovjetunió Halgazdasági Mi­nisztériuma felső- és középfokú tanintézetéinek sok ezer diákja ismerkedett jövendő szakmájá­val. A halászati1 flotta számos parancsnoka kezdte pályáját a Szedovon. A hajó a továbbiak­ban is ellátja ezt a feladatát, egyidejűleg azonban példaként szolgál arra, hogy igenis lehet­séges a vitorlásflotta újjászü­letése. Korábbam a hajó — vitor­láinak' segítségével — ötcso­mós sebességgel haladt, most ezt nyolc csomóra növelik, maximális sebessége pedig 16 csomó lesz. Ez elég tekintélyes sebesség egy hat és fél ezer tonna vízkiszorítású hajó ese­tében, amelynek hossza 117,5, szélessége 14,6 méter. Az újjá­varázsolt Szedovnak lesz m'ég egy előnye — a 32 darab, ösz- szesen 4192 négyzetméter felü­letű vitorlázat mellett egy 1160 lóerős motor segíti á hajózásban. A modern vitorlások kiala­kítását célzó kísérletek termé­szetesen nem csak a hagyo­mányos hajótípusokra' építenek. A Nyikolajevi Hajóépítő Inté­zet tudósai például egy kom­binált (motoros-vitorlás) hajó tervét dolgozták ki, amely fo­lyami, valamint — a Kijev— Ode ssza:—Jalta—Szeva szto pol útvonalon1 — tengeri szállítás céljait szolgálná. A hármas törzsű hajót modern formájú vitorlákkal szerelték fel. Hosz- szai 37, szélessége 14 méter. Merülése mindössze egy méter. A hármas hajótest tekintélyes befogadóképességet biztosít. Ismeretes, hogy a katamaránok és triimaránok sikerrel állnak ellen a viharoknak. A két, egyenként hatszáz lóerős mo­tor szélcsendben biztosít gyors haladást a ma még szokatlan külsejű hajónak. A hajóépítők tervezik olyan, két árboccal felszerelt érc­szállító hajók építését is, ame­lyeknek vitorlázata 14 ezer négyzetméter felületű. A vitor­lák kibontását és bevonását automatika végzi, s bár az érc- szállítmányok nem különöseb­ben sürgősek, ezeknek a ha­jóknak a sebessége 15—18 csomó lesz. Az ilyen hajókat az óceánokon közlekedtetik majd, ahol állandó a szél. Lengyel mini „Guinnes-könyv” — Lengyelország legmagasabb pontja a Tátrában a Rysy- csúcs, (2499 méter), a legala­csonyabb Raczki Elbiaskie falu egy része (1,8 méterrel a ten­ger szintje alatt.) — Lengyelország leghosz- szabib folyója a Visztula (1047 kilométer), utána az Odera következik (854 kilométer, eb­ből 742 kilométer Lengyelor­szág határán megy végig). Egyébként Lengyelországnak csaknem minden folyója a Balti-tengerbe folyik, az or­szág folyóvizeinek csak a 0,3 százaléka folyik a Fekete-ten­gerbe és az Északi-tengerbe. — Lengyelországban a leg­több tó a Suwalki vajdaság­ban található. Itt vannak Len­gyelország legnagyobb tavai is — a Sniardwy (113,8 négy­zetkilométer) és a Mamry (104,4 négyzetkilométer). A Su­walki tóvidéken van Lengyel- ország legmélyebb tava is: a Hancza (108,5 méter mély). — Lengyelország legmele­gebb KŐmérsélkletű vidéke a plocki vajdaság. Itt van a leg­kevesebb csapadék is: évi át­lagban 500 milliméter. A len­gyel vajdaságok közül ebben van a legkevesebb erdő, az egész terület 11,8 százaléka. — Kartográfia történetében Lengyelország neve legelőször a párizsi Máté világtérképén szerepel, aki 1200 és 1259 kö­zött élt. Máté új irányzatot képviselt a középkori kartog­ráfiában : nemcsak az egész földet igyekezett pontosan áb­rázolni, hanem annak egyes részleteit, sőt, még az egyes országokat is. — A legelső ismert lengyel térképek még nem jelentős kartográfiai művek. Közülük az egyiket, amely egyébként elve­szett, a lengyel követség 1421- ben mutatta be Rómában, hogy dokumentálják a lengyel jogokat azokra a földekre, amelyekről a keresztes renddel viták folytak, a másik két tér­képvázlat pedig a czechlói Sedziwoja Kódexben található, valószínűleg 1450-ből. Ezekből az egyik a keresztes rend föld­jeit, a másik a gdanski tenger­melléket ábrázolja. — A legelső Hiteles lengyel tériképeket Krakkóiban nyomtat­ták 1812-ben. Ezeket a stob- nicai Jan lengyel geográfus készítette „Introductio in Pto- lemaei Cosmographiam”. Ezek a téfképék kis változtatással a Waldseemuellter-iféle 1507-ben megjelent, térképek egy részé­nek átdolgozásai' voltak. E térképek sokáig álltak a tér­képtörténészek érdeklődésének központjában, mert először áb­rázolták Amerika kontúrjait és tüntették fel nevét is. Ezeket a térképeket a lengyel geográfus eredeti művének tartották, egé­szen 1903-ig, amikor felfedez­ték a Waldseemueller-féle tér­képeket. — A lengyel színház Európa legrégibb színházai közé tar­tozik. A lengyel színjátszás kez­detei a középkorba nyúlnak vissza. Akkor a színjátszásnak sacráíis, vallási jellege volt. A legrégibb fennmaradt, úgyne­vezett Officium Sepulchri a XII. és a XIII. század forduló­járól származik, és a krakkói káptalan gyűjteményében ta­lálható. Fennmaradt több la­tin egyházi dialógus is, ame­lyekben Mária beszélget az an­gyalokkal és az apostolokkal Krisztus sírjánál. Ezeket a dia­lógusaikat kezdetben az oltár előtt mutatták be, később a templom kapuja előtt, majd a városok terein és utcáin. Eleinte kizárólag, liturgiái és vallási jellegűek voltak, majd egyre több világi elemmel gazdagod­tak. Diakónusok, pap növendé­kek, diákok és kézművesek mutatták be őket. A latin szö­vegek után lengyel szövegű dialógusokat is előadtak, való­színűleg már a XIV. század vé­ge felé. — A legrégibb lengyel fest­mény a XIII. század második feléből származik. Deszkára festették temperával, magassá­ga 68,5 centiméter, szélessége 23,5 cenfiiméter. Szent Katalin és Szent Ágnes képmását áb­rázolja. A Nowy Targ közelé­ben lévő debnó'i templomban találták meg, ahol arra hasz­nálták, hogy az oszlopos folyo­só mennyezetét javitsák ki ve­le. A késői román stílusú kép olasz és bizánci hatásokat is mutat. A krakkói kúria gyűjte­ményében őrzik. — Lengyelország legnagyobb gótikus szentélye a gdanski NMiP templomban van. 1343- ban kezdték építeni, amikor a főváros kőházait is. Az épít­mény hosszúsága 105 méter, szélessége 41,5 méter, magas­sága mintegy 30 méter. — Lengyelországban a leg­első erőiművet Bieiskóban he­lyezték üzembe 1896-ban', a másodikat Varsóban, öt évvel később. Egy kolhoz­óvodában A Marupe kolhoz óvodájá­ban megforduló felnőttek gyak­ran mondják, hogy szeretné­nek ismét gyerekek lenni. A Marupe Lettország egyik élenjáró kolhoza. A tagok nem sajnálták az óvodára az építési költséget. A játszószobák, há­lóik, az élőcsarnok díszítésére művészeket kérték fel. A gyer­mekek, hétfőnként örömmel jönnek az óvodába, amely egy hétig otthonuk lesz. Az óvó­nők nagy figyelmet fordítanak a mozgással járó játékokra, a zenei képzésre, a rajzra, a gyurmával való foglalkozásra, vagyis mindarra, ami oly sók örömet okoz a gyerekeknek, és amit a felnőttek úgy neveznek: a személyiség sokoldalú fej­lesztése. Úgy vélik, hogy minden gyer­mek természeténél fogva tehet­séges. Egy sincs, aki ne tudna énekelni vagy táncolni, szülei­nek ajándékot készíteni. L'iene Luszét, a zenei óvónőt nevezik az óvoda lelkének. A tapasztalt pedagógus megérzi b gyermekek hangulatát, tudja, mikor, milyen dalit tanítson ne­kik. Nem véletlen, hogy a Lit­ván Televízió a gyermekadások szervezésére éppen őt, a köz­társaság Komszomol-díjas ne­velőjét kérte fel. Önfeledt játék Tallinni dalfesztivál A Tallinnban megtartott dalfesztiválon több mint 27 ezer zenész és énekes vett részt, köz­tük az NDK-ból, Magyarországról, Finnországból és több szovjet köztársaságból érkezett kó­rusok is. Az ünnepség szép aktusa volt a dalos fáklyagyújtás, a résztvevők színes menete Tallinn utcáin, valamint a koncert a „dal mezején”. Fekete kagylót gyűjtő búvárok 'Mór a régi görögök Mytilus- na'k nevezték az ehető kagyló­kat. A tudomány napjainkban a MytiJus-kagylókat „fekete kagylókénak is nevezi. Leg­gyakoribb faja a Mythus edu- Iis, az ehető kék kagyló, amely igen sok tengerben, így az európai tengerpartokon minde­nütt megtalálható. Ezeket a kagylóikat cölöpökön, köveken', gátakon, csónakok fenekén ta­láljuk meg. Gyakran nagy tö­megekben lepik el az aljzatot. A Mytilus eduli'S az emberi táplálkozás szempontjából a legfontosabb faj. Főként az At­lanti-óceán partján1 és a Föld­közi-tenger vidékén fogyasztják. Értékes ásványi anyagokat tar­talmaz, ezeken kívül A-, B,- C- és D-vitaminokat, valamint sok fehérjét. Az ehető kék kagylót termé­szetes- lelőhelyén, kagylópado­kon gyűjtik, vagy pedig te­nyésztik. A sekély vizű tenger­partokon sok helyütt találhatók kagylópadok, amelyek kiterje­dése sokszor több négyzetkilo­méter. A Szovjetunióban már ré­gebben feliismerték az ehető kék fcagylófajok gazdasági je­lentőségét. Rendkívül szaporák ezek az állatok: egyetlen állat évente két- vagy háromízben 5—12 petét rak le, és ezek a vízben termékenyülnek meg. Két szovjet könnyűbúvárt látunk ehető kék kagyló zsákmány­nyal, de ezeket laboratóriumi vizsgálatok céljára gyűjtötték be egy távol-keleti óceáni laboratórium számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom