Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. szeptember 13. a Képújság Körzete az egész megye — Nekem emiatt nem volt gondom. Illetve közvetve egyszer. Egy munkatársnőnk hozta valamennyit Pécsről, s egy kö- teget elloptak tőle. Újakat csínotok, s azokkal én mentem Bátasrékre. De ott, hogy illetéktelen ne kasszírozzon, előre kihirdették, legyenek óvatosak. Azok is voltak. Az egyik háznál éppen disznóölés volt, mikor mentem. Mikor megtudták, miért jöttem, körül is vették, jókora késekkel. — És kellemesebb emlékei? — Olyan is sok ran. Mert az emberek legtöbbje nagyon kedves. Különösen Szakályba szeretek járni. Gyakran mondják, „de jó, hogy maga jött, kisebb a számla”. Mintha rajtam múlna. — Nem szokták megkínálni? — Előfordul. Régen, amikor nem motorral jártam, egyszer- kétszer elfogadtam. Most nem lehet. — Mennyi a fizetése? — 3100 körül. — És borravaló? Ingatja a fejét, majd, mert látja hitetlenkedésem: A múlt hónapban, mikor a számlákat összeadtam, hetven forint jött ki pluszként — A család? — Egy kisfiam és egy nagylányom van. — Keveset van velük? — Ha Vidéken szedek, este 6-7 körül érek ihaza. Mit mutat a villanyóra? Ez a következő számla alapja. — Egyszer sem haraptak meg. Csak ezt a táskát. A szomszédban egy nagy dög elszakította a láncot, átugrott a kerítésen. A táskát tartottam magam elé. Látja ezt a lyukat? Az újabb házban sokallják a számlát. — Nem vettek hűtőgépet? — Oe, a tavasszal. Az utcán már nekem magyarázza : — Nemrég én is sókat törtem a fejem, mert láttam, hogy több helyen, főként az idős embereknél a korábbi 20-30 forintos számla tízszeresére rúgott. Kiderült, kis hűtőgépet vettek, amire a boltban azt mondták, alig fogyaszt. De az olcsó hűtőgép ezt nem hallhatta. * (Bán Istvántól, a DÉDÁSZ szekszárdi üzemigazgatóság üzemgazdasági osztályvezetőjétől a jövőt kérdezem. Mert köztudott, hamarosan Szekszárdon, később pedig az egész megyében bevezetik az új módszert, mikor évente öt azonos összegű számlát kell fizetni, s egyszer lesz a különbözet elszámolása. És a fogyasztásmérőket is évente csak egyszer olvassák le. Mi lesz akkor a díjbeszedőik dolga? — Leolvasáskor ellenőrzik a hálózatot. S egyébként sem tudjuk nélkülözni őlket, mert egyelőre, ahol nem az OTP-be, vagy takarékszövetkezetbe fizetik be a díjat, oda nekik él kell menniük. SZEPESI LÁSZLÓ- S mikor indul? — Hajnalban, hogy még munkába menet előtt otthon érjek minél több embert. * Egy újabb házhoz értünk. Látszik, szinte már várták. — A szomszédban senkit nem találtam. Nem fizetné ki helyettük is? — Az idős bácsi kérdez: mennyi? — és már újra nyúl a viseltes bukszáért. Kifelé egy kutyus somfordól utánunk kíváncsian. — Azt mondta — folytatom a keressem, ahol a kutyák ugatnak. Volt már afférja, a házőrzőkkel? Úgy beszéltük meg, Hőgyészen találkozunk. Elmondta, a régi postától indul felfelé a domboldali utcákba.- Egyébként könnyen megtalál — tette hozzá fanyar humorral - ott keressen, ahol a kutyák ugatnak. A kutyák csendben voltak. A járókelőket kérdeztem: nem látták a villanyszámlást? — Itt volt egy órája. Odébb meg: fél órája ment arra. Végül is — lépésről lépésre követve — megtaláltam. Ment a száz-valabányadik fogyasztóhoz. Először a villanyórát nézte meg. Felírta az állását — ez lesz a két hónap múlva kifizetendő villanyszámla alapja - aztán, jó hangos jónapotokkal próbálta megtudni, hol vannak a lakók. Felszerelése egy öreg táska. — ötvenkilencben úgy örököltem, Keresztes nénitől. Ö vagy másfél évtizeden át gyűjtötte benne az elfogyasztott kilowattóráikért járó pénzt. Kaptam ugyan .újat, de ez valahogy erősébb. Ha szétjönf a varrás, megcsinálom. A táskán valóban meglátszik az évék múlása. A varrás helyén itt cérna, ott spárga, másutt a hordástól fényesre csiszolt drótdarab. 'Divatosnak aligha lehetne mondani. De biztonságos. És a nap vége felé a tartalma sem megvetendő. — Nem is Cipelem magáimmal. Megyek a postára', van mindig csekk nálam, és feladom. Bár, még soha „nem kérték” tőlem, üres táskával szívesebben megyek hazafelé. Szabó László, a DÉDÁSZ szekszárdi üzemigazgatóságának egyik fődíjbeszedője. Ketten vannak ezen a poszton, s leggyakrabban helyettesítenek. Hol itt, hol ott. így, az eltelt majd három évtized alatt megfordult szinte a megye valamennyi lakásában. — Hogyan kezdte? — Megtetszett ez a munka. Fiatal voltam és megkedveltem, mert szeretek ide-oda járni. — Decsen lakik. Most Hő- gyész, a múlt héten Gyulaj volt a területe. — Decsről hogyan megy néha a megye másik végébe? — Nyáron általában motorral, télen meg saját kocsival. De akkor is csak a motorra fizetik a kilométerpénzt. Tudja, most nyerek, ha meg kocsival jövök, ráfizetek. így a pénzemnél vagyok. — Milyenek-az emberek? — Ki lehet ismerni őket. Persze, vannak fura alakok is. Egyszer, régebben Gyulajon majdnem megvert... _ ? — Voltak elmaradt számlái. Nem fizetett, ki kellett kapcsoltatni az áramot. Akkor már hajlandó volt elővenni a pénztárcát. Mikor újra mentem a számlával, „törleszteni” akart. A falubeliek mesélték, mindig tele van adóssággal. — Nem ijedt meg? — Akkor ,nem. Csak egyszer. Nagymányökon. A ledőlt kerítésen át beléptem az udvarra, hogy leolvassam a villanyórái Amint írom a számokat, érzem, figyelnek. Úgy is volt. Ketten álltak mögöttem. Az egyiknél légpuska volt, a másik kisboltét emelt a magasba. Idegbeteg emberek voltaik. Én meg még fél óra múlva is remegtem, mint a 'kocsonya. * A hangos köszöngetésre nem jön elő senki. — Most mi lesz? — írunk egy értesítést. Itt a kirendeltségre, másutt általában meghatározott időben a tanácsra hozhatják be a pénzt. — S ha nem viszik? — Várunk 8—10 napot, újra megkeressük, s ha akkor sem fizet, kénytelenek vagyunk kikapcsoltatni az áramot. — Általában milyen fizetők az emberek? — Székszárd kivételével nincs sok gond. Ott van száz cigánycsalád, közülük három tudta kiegyenlíteni a számlát. — iMondta, a pénzt feladja. De a számla 'is, elvileg pénzt ér. Azokra is vigyázni kell. Ha nincs otthon senki,., Itt harapta ki a szomszédból jött kutya ■ "-lógón doktor napközben a kertben szöszmötölt, gratuláló le"9 velet írt fiának, aki bekerült egy országos vetélkedő teleki, viziós döntőjébe, elfogyasztott egy bögre aludttejet, lehúzta —Ja vécét, pizsamába bújt. Harminchét évig gyógyított, ebből húszat a kis lélekszámú, de nagy külterületű faluban, ahonnét gyerekei kirepültek, ahol feleségét eltemette. Harminchét évig gyógyított, ebből húszat a kis lélekszámú, de venkilós szikárságát irigyelték az ér- vagy emésztőrendszeri problémákkal küzdő aktív kollégák. A faluban, a tanyákon mindenkit ismert, apraját-nagyját, gondját, baját. Bekapcsolva a tévét, keze ügyébe készített egy zamatos almát, amit többnyire akkor szokott elrágni, amikor a híradó a nemzetközi helyzet újabb konfliktusairól tájékoztatta. Amikor a bárgyú krimi elkezdődött, levette a hangot, leoldotta láncáról, és enni adott a kutyának, bezárta az utcai kaput, a konyhában eloltotta a villanyt. Mert vérből, tragédiából volt elég. Az öreg Kárász Panna néni, ki hat gyereket felnevelt, de egyedül élt, hetvenéves korában leesett a fáról gerinctörése a kórházban tett pontot életére. Az átlőtt karú szökött katona negyvennégyben. Biczó papa, a téesz állatgondozója, akit megtaposott a bikái. Birta Pista tizenkét éves lánya, akit apja megerőszakolt. A kislányt a rendelőből vitték el a mentők, a tárgyaláson mint orvos, doktor Zágon volt a koronatanú. Birta Istvánt több évre ítélték. Bent nem jutott szeszhez, jó magaviseleté miatt harmadolták. Mikor kiszabadult tíz kilóval volt nehezebb, mint előtte. Az utcán találkoztak össze. — Nem ismer meg, doktor úr? Ugye nem? Pedig mikor lecsuka- tott gondolhatta volna, hogy egyszer még találkozunk. Fogunk még, dokikám. Fogunk. Ezt jegyezze fel magának — közölte vele a másfél fejjel föléje tornyosuló ember. A krimi után a vetélkedő első döntője következett. — Ki a szerzője, és mi a címe a könyvnek, amelyből a következő részlet elhangzik: , Lehár egy idegi elgondolkodva bámult maga elé, nem értette a kis kígyó szavait, de hirtelen felcsillant a szeme. — Eresszek magamból vért, kis kígyó? — kérdezte. — Ne eressz, úgysem érnél vele semmit. — Hát akkor, mit kell tennem, kis kígyó? — Emeld meg azt a sziklatömböt.”* Ekkor csengettek. Az utcai kapun. Bosszúsan lépett az udvarra. A ház előtt mentőkocsi állt, a kapunál fehér köpenyes kolléga, és egyenruhás betegkísérő a járási kórházból. — Elnézést, kolléga, hogy pihenését zavarjuk, de nem volt más választásunk. Doktor Soóst, a körzeti orvost nem találjuk. Telefonon hívtak bennünket egy asszonyhoz, aki megmérgezte magát. De a nő már egzitált. Hullaszállítót kell küldenünk, de az sem viheti el addig, amíg a rendőrség nem látta a helyszínt. Az itteni ’ Lakatos Menyhért: A hosszú éjszakák meséi. rendőrt sem találtuk, a járási kapitányságról kellene járőrt küldeni. Kérem, szíveskedjék velünk jönni és biztosítani a helyszínt, míg a rendőrség megérkezik. Maximum fél óra az egész, és ők visszahozzák önt kocsival — közölte a főorvos egyszuszra. — És kihez kell menni? — kérdezte doktor Zágon. — Birta Istvánék. A férj hivatott bennünket, de már részeg, mint a csap. — Egy kis türelmet, felöltözöm. A képernyőn látható fiára pillantott, kikapcsolta a készüléket, nadrágba, zakóba bújt, orvosi táskájáról letörölte a port, bezárta a bejárati ajtót. — Egyszer még találkozunk. Egyszer még találkozunk — zakatoltak agyában Birta szavai. — Egy pillanat még, valamit elfelejtettem. Vissza a házba, villany fel, táskájából szike a zakózsebbe, zsebkendőbe, hogy a szövetet ki ne vágja. — Mi van doki? Fázik? Fázik? — böfögi rá a pálinkabűzt Birta, mikor a lakásba lépnek. A mentőorvos kezével félretessékeli a házigazdát. Az nekitán- torodik a falnak, és csuklani kezd. A szobát savanyú hányadék- szag tölti be. A betegkísérő kinyitja az ablakot. A mennyezeten negyevenes égő gyér fénye világítja meg a szoba koszos falait. — Megmérgezte magát... ott az üveg... az asztalon — botladozik Birta nyelve. Az asszony az ágyon fekszik, ruhája gondosan begombolva, elsimogatva. — Jöjjön csak. kolléga... — szól a mentőorvos, és félrehúzza a hulla frissen fésült haját. A nyakon karcolások, véraláfutások árulkodnak a fojtogatásról. A gége roncsolt, a szájüregben sérülések. Birta az asztalnál ül, egy vadósztőrrel játszik. — Mikor találta meg a feleségét? — teszi fel a kérdést Zágon doktor, nyomatékül táskája csattan az asztal közepén. Egyik keze zsebben, a betegkísérőre pillantva szemöldöke sürgetően megrándul. Birtát a határozott mozdulat meglepi, bambán bámul az orvosra, nem veszi észre, hogy a betegkísérő mögé lép. — Mikor ért haza? — vonja magára a férfi figyelmét a mentőorvos. Egy villanás, és a kés Zágon doktor kezéből a táskába hull. Kattan a zár, Birta szemében gyűlölet csillan. 22 óra 7 perc: a mentőorvosék mögött becsukódik a bejárati ajtó. — Harminc perc — gondolja Zágon doktor, és a szobaajtó mellett egy székre ül. Az ütött-kopott szekrény tetején borosüvegekbe eltett paradicsom. A szekrény oldalába vert szögön lóg egy pecsétes télikabát. Az ablak nyitva. 22 óra 31 perc: az ágy alatt sáros bakancsok, magas szárú női cipők, kilógó béllel. Birta az asztalnál ülve alvást mímel, félig hunyt szemmel figyeli az orvost. A nyitott ablakon távoli kutyugatás hallatszik. 23 óra 21 perc: a falon Birtáék esküvői képe. Mellette a kislány, mint elsőáldozó. — Igen, huszonkettő lehet most — számol az orvos. A szobában távolodó motor zúgása oszlik semmivé. 23 óra 22 perc: — Átöltözöm — közli Birta, és mozdul. — Nem! Maradjon ott, ahol van! — vágja rá az orvos, miközben zsebrevágott keze a szikét szorítja. A távolban kutyák csaholnak egymásnak. 0 óra 12 perc: — Hugyozni megyek! — emelkedik fel Birta. A sarokban kupcanyi szennyes ruha. A konyhában koszos edények, vagonnyi üres üveg. Felszakad a felhőzet, az égen feltűnik a hold. 0 óra 34 perc: két rendőr lép a lakásba. A kereszthuzat az asztalról földre sodorja az orvos véres ingét. A konyha földjét vérbe alvadt üvegcserepek borítják. Köztük egy nagydarab férfi fekszik eszméletlenül. A másik mellette térdel, - karján gézkötés, atlétatrikója, nadrágja alvadt vértől szennyezett. Doktor Zágon nem veszi észre a rendőrök érkezését, szorítókötést teker Birta felkarjára. A Megyei Bíróság megállapította: ^ Birta István délután feleségével a falu italboltjában szeszt fogyasztott. Este hazatérve szóváltás közben megfojtotta élettársát. A halál beállta után a tetem torkába fakanállal gyógyszert dug- dosott, hogy tettét öngyilkosságnak álcázza, majd a postáról mentőért telefonáltatott. A mentők által lakására szállított Zágon doktor ellen előre megfontolt szándékkal emberölést kísérelt meg. Hogy nem sikerült, az csak az orvos lélekjelenlétén múlott. A bíróság a vádlottat első fokon kötél általi halálra ítélte. Másodfokon az ítéletet életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta a Legfelsőbb Bíróság. ágon doktor hazament, friss kötést rakott karjára.. . feladta fiának a gratuláló levelet... helyettesítette a körzeti orvost. .. megmetszette a gyümölcsfákat... törött csontokat rakott sínbe... gyógyszereke írt ki.. . szüléseket vezetett le. .. bort fejtett... permetezett... majd...