Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-08 / 210. szám
2 ^ÉPCUSÁG 1981. szeptember 8. A lengyel kormány helyzetértékelése A lengyel kormány a varsói lapokban hétfőn értékelést tett közzé a gdanski és szczecini megállapodások, valamint az azóta aláírt egyezmények teljesítésének helyzetéről. A dokumentum egyebek között megállapítja, hogy a tavalyi, nyár végi megállapodások aláírása óta az ország életében nagyarányú demokratizálódási folyamat megy végbe, amelyhez azonban — a korábbi várakozásokkal ellentétben - nem társul a munka termelékenységének növekedése, sőt: a termelés nagymértékben visszaesett. (Hétfőn Gdanskban folytatódott a „Szolidaritás" szervezet kongresszusa, miután vasárnap javarészben ügyrendi, szervezeti kérdésekről folyt vita. A kongresszus épületében és annak környékén továbbra is nagy példányszámban terjesztenek olyan kiadványokat, amelyeket a Szolidaritás különböző regionális szervezetei adnak ki, és amelyek gúnyolják a lengyel kormányt, annak tagjait és az általuk hozott döntéseket, továbbá megkérdőjelezik a LEMP vezető szerepét és a Lengyel Népköztársaság szövetségi kapcsolatait. Lech Walesái, az országos egyeztető bizottság elnöke azt indítványozta, hogy alakítsanak 15 tagú elnökséget, amely széles jogkörrel irányítaná a Szolidaritás munkáját. Javasolta továbbá egy száztagú képviseleti testület létrehozását, amely ellenőrizné az elnökség munkáját és időről időre tartandó ülésein meghatározná a szervezet soron levő feladatait. A hétfői napon egyébként a gdanski regionális szervezet egyik képviselője azt fejtegette, hogy „a szervezet alapszabálya a maitól eltérő helyzetben született és ideje felülvizsgálni az alapszabály ama pontját, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepének elismeréséről szól”. (Bydgoszcz, börtönében hétfőn folytatódtak a tárgyalások az igazságügy-minisztérium különbizottsága és a szombaton fellázadt elítéltek képviselői között. A rabok, akik elbarikádoz- ták magukat és „okkupációs sztrájkot” hirdettek az épület egyik szárnyéiban, csaknem harminc, a PAP hírügynökség szerint belyi jellegű, követelést terjesztettek elő. Közben a rendőrség folytatta a hajszát a bör- tönlázadás alatt megszökött elítéltek után, akik között tíz gyilkos is van. A 154 szökevény közül hétfő délutánig húszegynéhányat sikerült elfogni. PANORÁMA BUDAPEST A Brazil Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Joao Baptista de Oliveira Figueiredo köztársasági elnöknek. * A Hazafias Népfront Országos Tanácsa meghívására hétfőn Budapestre érkezett az Afgán Nemzeti Hazafias Front küldöttsége, Mohammad Nasid Jaia vb-titkár vezetésével. MOSZKVA Lenin-renddel, a Szovjetunió legmagasabb kitüntetésével tüntették ki Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkárát, a Bolgár Népköztársaság államtanácsa elnökét hetvenedik születésnapja alkalmából. LIPCSE Az afgán külügyminiszter Indiában Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter hétfőn egynapos látogatásra Indiába érkezett. Az afgán diplomácia vezetője Új-iDel’hiben kétoldalú, valamint Afganisztánnal összefügg gő kérdésekről tárgyalt indiai kollégájával, Naraszimha Raó- val. Az indiai külügyminisztérium szóvivője vasárnapi nyilatkozatában hangoztatta, hogy Doszt első ízben látogat él kétoldalú tárgyalásokra Indiába. Az afgán diplomácia vezetője idén februárban járt már ugyan Új- Delhiben, de akkor az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezletén vett részt. Új-delhi diplomáciai körökben rámutatnak: Doszt látogatásának különleges jelentőséget ad, hogy az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya augusztus 24-én ismételten javasolta Pakisztánnak és Iránnak: tartsanak kétoldalú tárgyalásokat országaik kapcsolatainak rendezésére. Az afgán kormány egében közölte: kész háromoldalú tárgyalásokra is, amennyiben Pakisztán és Irán ezt kívánja, és nem ellenzi, ha a két-, vagy akár háromoldalú tárgyalásokon részt vesz az ENSZ főtitkára vagy annak megbízottja. Begin amerikai látogatása Az Egyesült Állomok és Izrael stratégiai együttműködésének további elmélyítését remélik Izraelben azoktól a tárgyalásoktól, amelyeket Begin kormányfő és kísérete folytat majd tíznapos amerikai látogatása során. A bagdadi atomreaktor és a bejrúti lakónegyedek bombázását követő átmeneti elhidegülés után Tel AviVban most arra számítanak, hogy Ronald Reagan amerikai elnök és Menahem Begin izraeli kormányfő szerdára kitűzött washingtoni csúcstalálkozója újabb mézeshetek nyitányát jelenti majd a két ország hagyományosan szoros kapcsolatai történetében. Az izraeli kormányfő és kísérete vasárnap reggel indult New Yorkba, ahol Begin keddig tartózkodik a program szerint. A kétoldalú tárgyalások napirendjén elsősorban a Washington- Tel Aviv viszony talpkövét képező katonai együttműködés továbbfejlesztésének kérdései szerepelnek mcjd. Tárgyalási témának ígérkezik a libanoni helyzet és a Kairóval hamarosan újrakezdődő palesztin ön- kormányzati megbeszélések problémaköre is. Begin - megérkezését követően — a New York-i polgármesterrel. (Képtávírónkon érkezett.) A békés egymás mellett élésnek, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésének jegyében nyitotta meg kapuit vasárnap délelőtt Lipcsében a hagyományos őszi vásár. A MOGŰRT pavilonját vasárnap délelőtt felkereste Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke, Willi Stoph miniszterelnök, valamint az NSZEP Politikai Bizottságának több más tagja. PRÁGA Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök hétfőn délután hivatalos baráti látogatásra Líbiába utazott. A csehszlovák vezető párt- és kormányküldöttség élén hivatalos baráti látogatást tesz, Etiópiában és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban is. KOPPENHÁGA „Dánia sohasem fogja megengedni, hogy területén neutronfegyvert helyezzenek el” - jelentette ki a szociáldemokrata párt alborgi országos konferenciáján Kjeid Ölesen dán külügyminiszter. A neutronfegyver gyártására vonatkozó amerikai döntést bírálva a külügyminiszter kijelentette: „Tény, hogy Európa északi része mentes a nukleáris fegyverektől. Ezt az övezetet ki kell terjeszteni az Európát kettéosztó voncl mindkét oldalán.” Tisztogatás Kairóban Hétfő esti kommentárunk. Anvar Szadat sajátos módon gondoskodott arról, hogy akkor terelje Kairóra a nemzetközi figyelmet, amikor nagy érdeklődés kíséri az izraeli miniszterelnök amerikai látogatását. Az egyiptomi fővárosban a múltban is kockázatosnak bizonyult az államfő megfellebbezhetetlen hatalmának bármilyen megkérdőjelezése, most azonban a jelek arra mutatnak, hogy a minden rendű és rangú ellenzék „kezelése" új szakaszba lépett. Kairóban úgy ért véget az elmúlt hét, hogy Anvar Szadat kerek háromórás beszédében hatalomra jutása óta a legdrákóibb és a legátfogóbb intézkedéseket jelentette be, méghozzá — és ez is új jelenség — ezúttal az ellenzék valamennyi csoportja ellen. Nem kevesebb, mint ezerötszáz ember került órák alatt börtönbe. Az az elnöki állítás, amely szerint az intézkedésekre a kopt keresztények és muzulmánok között kirobbant vallási zavargások nyomán került sor, legfeljebb az ürügy lehet, de semmiképpen az igazi ok. Az elnök ugyan valóban lesújtott mind a fanatikus Muzulmán Testvérek, mind a koptok mozgalmára — ez utóbbiakra olyannyira, hogy egyházfőjüket egyszerűen detronizálta —, de ha valóban „vallási” természetű döntésről volna szó, jogos a kérdés: mit keresnek a letartóztatottak között a baloldal vagy akár a nasszerista progresszív szárny képviselői, Heikal főszerkesztővel, az elhunyt nagy államférfi bizalmasával az élen? Az intézkedések igazi hátteréhez a kulcsot alighanem a Sza- dat-beszédnek az a világszerte sokat idézett része jelenti, amely szerint a bebörtönzött ellenzékiek — belpolitikai magatartásukon túl — „megkérdőjelezték Egyiptom külpolitikáját is”. Egy olyan időszakban, amikor a növekvő bírálatok ellenére újabb erőfeszítések történnek a megrekedt Camp David-i megállapodások továbbvitelére, amikor Washington héjapolitikájában Kairó katona- politikai szerepe is felértékelődött; amikor a nagy nehezen or- száglását meghosszabbító izraeli jobbszárny vezére, Begin a Fehér Ház vendége — nos, egy ilyen nem akármilyen időszakban Szadat - elnöknek a szokásosnál is nagyobb szüksége van a belső stabilitásra. Vagy belső stabilitás híján legalábbis annak látszatára. HARMAT ENDRE Khomeini beszéde „A merényletek egy percre sem tántorítanak meg minket, csak eltökéltebbé teszik nemzetünket az amerikai érdekek megsemmisítésében” - hangsúlyozta Khomeini ajatollah a világ iszlám hívőihez címzett rádióbeszédében. A szónoklatban, amely vasárnap, a mekkai zarándoklat előestéjén hangzott el a teheráni rádióban, a vallási vezető ismét „az Egyesült Államok bérenceit” tette felelőssé oz iráni vezetők elleni merényletsorozatért. A főpap bírálta Szadat egyip- tom elnöklőt és bizonyos arab uralkodókat is, akik az iszlám egységért való munkálkodás helyett csak viszályt szítanak. Khomeini egységre szólította fel az iszlám országait, hangsúlyozva, hogy meg kell hiúsítani a megosztásukra irányuló kísérleteket. Az egyiptomi elnök által elrendelt tömeges letartóztatásokról kijelentette, hogy Szadat azzal „teljessé tette Izrael kiszolgálását”. Khomeini „az iráni és az arab nemzet szembeállítását célzó pljas rágalomnak” nevezte azokat a híreszteléseket, miszerint Izrael fegyvereket szállítana Teheránnak. Masszud Radzsaíi modzsahe- din vezető a Time amerikai hírmagazinnak Párizsban adott interjújában kijelentette, hogy a Modzsahedin Khalk szervezet követte el a Radzsai iráni államfő és Bahonar miniszterelnök életét kioltó merényletet. A Baniszadr volt iráni elnökkel szövetségre lépett modzsahedin vezető azt hangoztatta, hogy a merényletek „törvényes válasznak" tekinthetők a hatóságok által elrendelt kivégzéshullámra. Banizsadr és Radzsavi, államilletve kormányfőnél szokásos módon, a francia vezetőkhöz in^. tézett távirataikban fejezték ki részvétüket a (bejrúti nagykövet meggyilkolása miatt. Baniszadr Mitterrand elnöknek küldött táviratában az iráni nemzet nevében fejezte ki részvétét. Ami a hadijelentések mögött van Dél-Afrika agressziós terepe >/ Az Angolai Népi Köztársaság hadseregének egyik tankegysége Luandában New Yorkban megnyílt az ENSZ-közgyűlés Namíbiával foglalkozó rendkívül ülésszaka. Az ülés összehívását az afrikai tagállamok csoportja kezdeményezte. Változatlanul hadijelentések érkeznek Angola déli tartományaiból: a pretoriai rendszer csapatai agressziós terepükké változtatták ezt a vidéket. Tekintsünk most a napi hírek mögé a gazdaság-földrajzi adottságok, valamint a történelmi- politikai előzmények felvázolásával. A független Angola egyike a legnagyobb területi kiterjedésű afrikai országoknak, de egymillió 246 ezer 700 négyzetkilométeres sávján csupán hat—hétmillióra becsülik a népesség számát. A déli, illetve a középső-déli részét nyolc tartományra osztották (Benguela, Haum- bo, Bié. Moxico, Mocamedes, Huila, Cunene, Cuando-Cuban- go). Ez az ország összterületének csaknem fele, ahol mindössze kétmillió lakos él. Ezek főként a csokva, herero, ngan- guela, ovimbundu és koisan törzsi csoportokból kerülnek ki, sok esetben azonosságot mutatnak az észak-namíbiai népességgel, hiszen a gyarmatosítás időszakában mesterséges határokkal „vágták szét” a hasonló, vagy azonos etnikai közösségeket. Főként mezőgazda- sági jellegű vidékekről van szó, ahol az állattenyésztés az uralkodó ágazat (három—négymillió szarvasmarha), de jelentősek a cassingai vasércbányák, s feltárás alatt vannak más fontos ásványi kincsek az uránérctől a vanádiumig, az ólomtól a gyémántig. Amikor 1975. november 11-én Angola —- csaknem fél évezredes portugál gyarmati iga után — végre kikiáltotta függetlenségét, az egész országban, de különösen a déli tartományokban, bonyolult hejyzet alakult ki. Három szakadár szervezet fegyveresei törtek a fiatal államra, reakciós külföldi támogatókkal a hátuk mögött. Az északkeleti részeken rohamozó FNLA, valamint a Cabinda tartomány elszakításáért fellépő FLEC hamarosan vereséget szenvedett, de a déli vidékeken tevékenykedő, Jonas Savimbi vezette UNITÁ-val viszonylag nehezen tudott megbirkózni a népi hatalom. A déli tartományok nyugtalanságát az állandó dél-afrikai betörések okozzák. A függetlenség kikiáltásának hónapjában, 1975 novemberében dél-afrikai csapatok hatoltak be Angolába és a hivatalos pretoriai adatok szerint még decemberben is legalább tízezer katonájuk tartózkodott egy másik, szuverén állam földjén. Azután kényszerűen visszavonultak, mert az újonnan szerveződő angolai néphadsereg, a FAPLA — a kubai internacionalisták segítségével — erőteljes ellentámadást indított. A támadások azonban különböző formákban folytatódtak, s ürügyként részben az UNITA támogatását, részben a namíbiai helyzetet hozták fel. (A gyakorlatilag délafrikai katonai megszállás alatt lévő Namíbia Angola déli szomszédja. Az elmúlt évek során sok ezer menekült volt kénytelen átkelni a Cunene határfolyón, hogy a dél-angolai táborokban találjon ideiglenes otthont. Az Angolai Népi Köztársaság következetesen támogatja Namíbia függetlenségi harcát, szolidáris a namíbiai nép törvényes képviselőjével, a SWAPO-val, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezettel. Namíbia függetlenségének támogatása egyébként nemcsak Angola ügye: egyhangúlag kiállt mellette az Afrikai Egységszervezet ötven tagállama és túlnyomó többséggel szentesítette az Egyesült Nemzetek Szervezete. Dél-Afrika azonban a Dél- Libanon elleni „izraeli receptet" próbálja alkalmazni...) Az 1977-es esztendőben tizennégy dél-afrikai légitámadás ért angolai célpontokat és pretoriai zsoldban álló diverzánsok robbantást hajtottak végre a benguelai vasútvonalon. 1978- ban számszerűen kevesebb délafrikai akciót hajtottak végre, de a cassingai menekülttáborok bombázása csaknem hatszáz áldozatot követelt: angolaiak és namíbiaiak egyaránt életüket vesztették. A luandai hadügyminisztérium összesített jelentései szerint 1979-ben hetven alkalommal sértették meg dél-afrikai repülőgépek Angola légterét — a Lubángo városa elleni szeptember 26.-i támadás következtében 26 halott és 89 súlyos sebesült került a veszteséglistára. Megismétlődtek ' a dél-afrikai behatolások 1980- ban is, főleg N'giva térségében. A dél-afrikai provokációk tehát állandósultak, ugyanakkor a pretóriai kormánynak számolnia kellett a nemzetközi közvélemény határozott tiltakozásával. s ez a nyugati hatalmak magatartására is hatással volt. Washingtonban is kénytelenek voltak figyelembe venni azt a tényt, hogy Dél-Afrika nyílt támogatása elszigeteli az Egyesült Államokat Afrika többi részétől, tehát a taktikai finomságok nem hagyhatók figyelmen kívül. (Ekkor kezdődött különben öt NATO-hatalom — az USA, Nagy-Britannia, — Franciaország, Kanada és az NSZK — namíbiai bizottságos- dija, amelynek során szerették volna elérni,'hogy egy formálisan független, de nyugatbarát rendszer jöjjön létre az országban.) A Reagan-kormányzat nyílt hadüzenete a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, a SWA- PO harcának „terrorizmusként" történő elítélése jelentősen megváltoztatta a képet. A dél- afrikai kormány immár felhatalmazva érezhette magát, hogy háttérben a nyílt amerikai jóváhagyással, erőpróbát kezdeményezzen. Már júniusban kétszáz alkalommal sértették meg Angola felségterületét és július 29-én átlépték a határt az első reguláris egységek, minden eddiginél mélyebben hatolva Angola területére. Luanda nagy önmérséklettel reagált, de elkerülhetetlenné vált a dél-afrikai csapatok összeütközése az angolai néphadsereg alakulataival. Amint az angolai kormány több nyilatkozatában hangsúlyozta: az ENSZ alapokmányának értelmében joga van segítséget kérni az ország védelmére. Számításba jöhetnek itt az Afrikai Egységszervezet által felajánlott erők, említettük a kubai internacionalisták angolai állomásoztatását. (A szocialista országok különben is sokoldalú segítséget nyújtanak Angola gazdaságának, oktatás- és egészségügyének, védelmi képességeinek fejlesztéséhez: ez a támogatás jutott kifejezésre a szovjet—angolai barátsági szerződésben is.) A harcok megélénkülése ezúttal szükségessé tette a Biztonsági Tanács sürgős összehívását, ahol a lényegében magára maradt Egyesült Államok csak a -vétójog érvényesítésével akadályozhatta meg egy Dél- Afrikát elítélő határozat elfogadását. Mindez jelezte Washington elszigetelődését, de egyúttal azt a tényt is, hogy nem adja fel Pretoria védnökének szerepét. A kubai és szovjet jelenlétre való amerikai hivatkozások üres magyarázkodások és nem érintik a lényeget: az új dél-afrikai akciók különösen agresszív és veszélyes jellegét. Sem Angolával, sem Namíbiával kapcsolatban nem válhatnak be az amerikai—dél-afrikai számítások. így van ez a délangolai csatatereken és a rendkívüli közgyűlési ülésszakra összeült világszervezetben egyaránt. RÉTI ERVIN
