Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-08 / 210. szám

1981. szeptember 8. Képújság 3 Kisiparosok tanácskozása „Célunk, hogy javítsuk a lakosság ellátását” Ünnepi gyűlés Dorogon Havasi Ferenc köszöntötte a jubiláló bányászokat A ' Vasárnap hatva'n megyénk­ben .kisiparos — háromezer- kétszáz társa képviselteiében — megtartotta soron lévő küldött­gyűlését Az SZMT székházá­ban délelőtt kezdődött ta- ná'öslfcozáson -Hrad'ek Károly szekszárdi ó-ráslkislparo-s dísz- elnökleiével 'kezdték a munkát, majd Komáromi József műsze- rész-lkiisipafo s e I nők letéve I egész nap airró'i tanácskoztak, folytattak tartalmas vitát, hogy az elmúlt hat év alatt, az előző küldöttgyűlés óta1, a megye kisiparossága miiként segítette a lakosság jobb ellátását. Részt vett a ki síi párosok értekezleté­nek munkájában Csajbók Kál­mán, a HNF megyei titkára, Neményi Endre, a KIOSZ el­nökhelyettese-, Tamás Istvánná, a megyei tanáos elnökhelyet­tese, Tamás Adóm, az MSZMP megyei bizottsága gazdaság- politikai osztályának munkatár­sa, dr. Szendéi Imre, a- HVDSZ megyei titkára, az SZMT elnök­ségének tagja. Simon József megyei titkár terjesztette elő kiegészítését aihih-oz az alapos és tartalmas — előzetesen kiadott — jelen­téihez, amelyet minden küldött időben megkapott, csoportjá­ban megtárgyalhatott. „Szerve­zetünk munkája, tagságunk te­vékenysége az 1975 szeptembe­rében tartott megyei küldött- gyűlés óta megfelelt a politikái és társadalmi igényeknek, a beszámolási idő'szak alatt ja­vult a szervezet és a tagság kapcsolata, eredményesebb volt oz érdekképviseleti mun­ka, a helyi, lakossági kapcso­lat is megfelelően alakult, az egyre növekvő javító- és szol­gáltató igényeket az iparosok óriási többsége közmegelége­désre végezte el. Megfelelő ütemben növekedett a kisipa­rosság száma, ám még mindig vannak ellátatlan területek" — mondotta- a KIOSZ megyei tit­kára. 1977-ben jelent meg a kis­ipart munkát szabályozó • tör­vény, a-miely jól érvényesült, se­gíti a munkát, s egyre újabb szolgáltatási ágak, új termékek jelennek meg a falvakban is. A megye kisiparosainak tevé­kenységét a megyei és helyi politikai és állami szervek po­zitívnak ítélik meg, erkölcsileg is, anyagilag is támogatják a szó I ga I tatá-sí e j le s-zt ő mu n ká t. Rendkívül eredményes munkát végeztek a kisiparosok a köz­ségek fejlesztésében, bá-taszéki, dunaíöldvári és paksi iparosok is közreműködtek óvodák léte­sítésében, iákolá-k tatarozásá­ban, A részközgyűléséken, ame­lyeken 240 észrevétel hangzott el, a helyi tanácsok képviselői, sőt, országgyűlési képviselők is elismerően nyilatkoztak egy-egy terület ellátásáról. A megyei titkárság kellő politikai és szak­mai információval látta el a munkát végző kisiparosokat, gondoskodtak szakmai és poli­tikai képzésük rőil is. A terük»« ellátás javítására az elmúlt tervidőszakban húsz új műhelyt és -szolgáltatóiházat létesítet­tek, a tanácsok telket, az OTP hittellt adott ezek megvalósítá­sához. Az elmúlt időszak alatt azonban nem- tudtak annyi fia­talt képezni, mint az kívánatos volna. Egyes szakmákban már csak idős emberek nyújtanak s zo-lg-á Itatást, ny u gd í j az á s u k esetén a falu ellátatlan lesz. örvendetes, hogy jelenleg száz fiatal tanul- -kisiparosok mellett. sú iparos tarthat tanulót. Sür­gette a felnőttek, családtagok szakmunkásvizsgájának beve­zetését. Túró-czi Endre dombó­vári villanyszerelő kisiparos az anyag- és alkat ré szbe szerzés nehézségéiről szólt: javasolta-, a megyei szervezet segítse ezt a munkát úgy is, hogy felku­tat anyagokat, alkatrészeket. Kérte, hogy segítse a megyei szervezet behajtani a közüle- tektől a kisiparosok jogos já­randóságát, mert előfordul, hogy hetek, hónapok után kapják meg munkájuk díját. Kifogásolta az OTP — szerinte — nehélzkes, lassú hi tel ügyiin- tésé't is. Probszt György őcsé- nyi szobafestő és mázoló az iparosság szakmai továbbkép­zésének fontosságát hangsú­lyozta. Schukikert Sándor paksi órás elmondotta, hogy a fe­gyelmi bizottságnak azért volt kevés munkája, mert a megyei szervezet munkatársai a- pana­szokat, amelyek a lakosságtól étkeztek, megnyugtató módon tudták elintézni. Molnár Káh mán bátaszéki műszerész el­mondta, -hogy a községben lassú a- helyi tanácson az ügy­intézés, ugyanakkor az iparos­ság sok társadalmi munkát végez. Varga János tolnai esz­tergályos örömmel közölte, hogy a beszámolási időszak alatt hetvennel nőtt az iparosok szá­ma a szervezetéhez tartozó községekben. Hegyi Ferencn-é tamási szűcskisiparos a tagszer­vezés és a társadalmi munka végzése során elért eredmé­nyekről tett említést. Somogyi Imre bonyhádi villanyszerelő kisiparos elmondotta, hogy a területén jó az iparosság han­gulata-. Végh János dunaföld- vári lakatos azt javasolta, hogy a nagyüzemiekben kelet­kező hulladékot bocsássák ren­delkezésükre, mert a kisiparo­sok azt még használni tudjak. Titlgerhamd József pa-k-sl kis­iparos kifogásolta, hogy egyes anyagokat kétszer drágábban vásárolhatnak, mint a szövet­kezetek, ezért szolgáltatásúk drágább. Dózsa József kölesdi kőműves azt hangsúlyozta, hogy a megye kisiparossága egyre fiatalodik* az újonnan jogosítványt- váltók lelkiismere­tes munkával' akarják idős tár­saikat követni. Sásd'i Zoltánné szekszárdi keramikus elmon­dotta, hogy a -megyében a munkát kezdő 'kisiparosoknak 320 ezer forint segélyt adtak. Szabó János tamási kőműves kisiparos határozottabb fellé­pést sürgetett a jogtalan- Ipar- űzők ellen*. Amirein István bony­hádi műköves az anyagbeszer­zés nehézségeiről és a bizott­ságok társadalmi adámegálla- pításának fonákságairól szólt. Orcskai István szekszárdi kör­zeti- titkár tizenhárom község iparosainak tervéről szólt, ar­ról, müktéWt akarják műhelyü­ket-, üzletüket fejleszteni, s részt vállalni a községek poli­tikai, társadalmi életében. Neményi Endre, a KIOSZ el­nökhelyettese is elismeréssel szólt a Tolna megyei iparosság munkájáról. A vitát Simon Jó­zsef összegezte. A kisiparosok küldöttgyűlé­sének végén megválasztották az új tisztségviselőket, a me­gyei szervezet titkára ismét Simon József lett. Az előző küldöttgyűlésen meghatározott feladatokat az alapsze-rvezetek, Illetve a kis­iparosok teljesítették. Hozzá­járultak, hogy az egyre növek­vő igényeket magasabb színvo­nalon elégítsék ki. En-nek az eredményes munkának a'folyta­tása képezi a megye 3200 kis­iparosának aiz elkövetkezendő éveikre a programját, tehát a lakossági ellátás színvonalát kívánják javítónk főleg az el­látatlan területeken segítik az iparosok, o vállalkozók mun­káját. A tanácskozáson igen- aktív volt a hatvan küldött, csak­nem húszán mondták el a szer­vezetről', a munkáról, a terme­lést akadályozó tényezőkről a véleményüket. Tamás Istvánné elmondotta, hogy a megyei pórt- és tanácsi vezetés elé­gedett az elmúlt időszak alatt végzett kisipari munkával, hi­szen a fejlődés kézzelfogható. Új műhelyek, korszerűsített üz­letek létesültek, egyre nagyobb rmu-nikakedv tapasztalható a kisiparosság körében. A me­gyei tanács a szolgáltatás fej­lesztésére tízmillió forintot ad, s ezt főleg az ellátatlan terü­leteken használják fel, s kis­iparosok pénzével együttesen mintegy harmincöt millió forint áll e tervidőszakban rendelke­zésre. De a továbbiakban is messzemenő anyagi és erkölcsi támogatást adnak az iparosok szolgáltatásfejlesztő mu nká- já-hoz. A vita során először Sárosdi József-né dombóvári női szabó mondta el véleményét. Kér­dezte, miért csak főfogfalkozá-­A küldöttgyűlés elnöksége Háromezer-kétszáz kisiparos képviselői Túróczi Endre az anyag- beszerzés nehézségeiről beszélt Hármas évforduló jegyében emlékeztek meg az idén a bá­nyásznapról a -dorogi szénme­dence dolgozói: kétszáz évvel ezelőtt kezdődött meg ezen a vidéken a szénbányászat és ugyanebben az évben ünnepli a település is fennállásának 800. évfordulóját. Az ünnepet és az évfordulókat köszöntő gyű­lést vasárnap Dorogon, a társa­dalmi munkával épített új Jubi­leumi téren tartották meg. Részt vett a gyűlésen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyet­tese, ott voltak Komárom me­gye párt- és állami vezetői. Né­pes küldöttségek érkeztek az ünnepi gyűlésre a szénmedence minden bányatelepüléséről, el­jöttek a szovjet, a csehszlová­A Pécsi Kesztyűgyár kiállítása A kesztyűgyártás hazai bázi­sa, a 120 éve alapított Fécsi Kesztyűgyár a -kesztyűkészítés ősi mesterségének emlékeit megőrzendő, múzeum létreho­zását határozta el. A gyűjtő­munka eddigi eredményeit, csaknem 500 különböző fajtájú és kivitelű kesztyűt és egyéb kiegészítő divatcikkeket, legye­zőt, napernyőt, divattáskát, va­lamint metszetet és divatlapot mutat be az a kiállítás, ame­lyet hétfőn nyitottak meg Buda­pesten az Országos -Piackutató Intézet bemutatótermében. A kiállítás október 2-ig tekinthető meg. Gulyás József, a Pécsi Kesz­tyűgyár vezérigazgatója a ki­állítás megnyitása és a közelgő őszi Budapesti Nemzetközi Vá­sár alkalmából tartott sajtótájé­koztatón egyebek között el­mondotta: a nogy múltú kesztyűt gyár az elmúlt húsz esztendő­ben dinamikusan fejlődött, új gyáregységgel iS'TrÓtfült. Ma öt gyáregységében — így Dom­bóváron is — több'mint ötezren dolgoznak. Termékeik — a ma­gyar kesztyűipar 60 százalékát jelentik - megállják a helyüket a világpiacon. Pécsi kesztyűt több mint húsz országba szállí­tanak. Jelenleg mintegy 16 ezer modellből áll a választék. A termékek körét a közelmúltban bőrruházattal is bővítették, amelyek mind a hazai, mind az exportpiacokon keresettekké váltak. Jelenleg a szőrmekon­fekció gyártásának bevezetésé­vel foglalkoznak. Az idei őszi BNV-n a gyár kesztyűújdonsá- gai mellett már ezek a model­lek is láthatók lesznek. Vinexpo ’81 Magyar borok sikere Négy aranyérmet és egy bronzérmet szereztek a magyar borok Franciaországban, a Bor- deaux-ban megrendezett nem­zetközi versenyen és kiállításon-. A Vinexpo '81 elnevezésű kiál­lításon 24 ország 520 kiállító­jának egyike a MONIMPEX volt. Aranyérmet nyert a Bada- csonyvidéki Pincegazdaság 1978-as évjáratú Somlói Fur­mintja, a Balaton-boglári Állami Gazdaság -1980-as évjáratú Bogiári Rajnai Rizlin-gje, továb­bá a Hungarovi-n Borgazdasá­gok exportvállalatának 1971-es Visontai Olaszrizling bora. -Ki­emelkedő eredménynek számít, hogy a nemzetközi mezőnyben a mindig is világhírű francia pezsgők mellett a Hungarie Grande Cuvée fehér, száraz pezsgő aranyérmet nyert. Szép eredmény, hogy a vörös borok hazájában, Bordeaux-ban a Hosszúhegyi Állami Gazdaság Hajósi Cabernet Franc 1979-es évjáratú vörös bora bronzérmet nyert. A díjnyertes és aranyérmes borok országonkénti számará­nyát tekintve a legtöbb arany­érmet Magyarország kapta. kia-i és az NDK-beli bányászok képviselői is. A gyűlés szónoka Kapolyi László ipari minisztériumi ál­lamtitkár volt. Felidézte a 200 éves dorogi szénbányászat fej­lődésének jelentősebb állomá­sait. Mint elmondta, 1781-ben kezdődött meg a medence kin­csének a rendszeres hasznosí­tása, s viszonylag gyorsan ter­jedt el a bányászkodás az egész vidéken. A két évszázad alatt több mint 90 millió tonna szén került felszínre az aknákból. A régi dorogi bányák szénvagyo- na ugyan már kimerülőben van, de az eocénprogram új távla­tokat nyitott o dorogi szénbá­nyászat számára is. A dorogi vállalat építi fel az eocénprog­ramban készülő négy új akna egyikét. Ezen a vidéken ugyan­is még nagy mennyiségű és ki­váló minőségű szén rejlik a föld mélyében, s ezt a népgaz­daság teherbíró-képességének arányában fokozatosan ki is ak­názzák.-Kapolyi László ünnepi beszé­de után Havasi Ferenc, a Köz­ponti Bizottság és a kormány üdvözletét, jókívánságát- tolmá­csolta a jubiláló dorogi bányá­szoknak. Elismeréssel szóit mun­kasikereikről, a medencében meghonosodott új műszaki megoldásokról, amellyel rangot és hírnevet szereztek a magyar bányászok nagy családjában. Kapolyi László kitüntetéseket adott át o legeredményesebben dolgozó bányászoknak. Haracs- ka Ferenc üzemvezető a Munka Érdemrend arany fokozatát kap­ta. Az ünnepi gyűlés a 200. é forduló tiszteletére emelt bá­nyászemlékmű megkoszorúzásá­val ért véget (MTI) r Álmodozó igazgató HŐSÜNK NEM TIPIKUS jelenség, ha valakinek mégis isme­rősnek tűnne, az pusztán a véletlen műve. Előre kell bocsátanö-m, igazgatónk — bár szereti az élet minden örömét —• nem szere­lemről, nem csípős halászléről, mégcsak nem is egy kapitális szarvasbikáról álmodozik, hanem jól működő gazdaságról, jó üte­mű műszaki haladásról, jó politikai környezetről. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem a cselekvés helyett, hanem azt megelőzően adja fejét álmodozásra. Mi több: ezt vár­ja el munkatársaitól is. És íme, máris direktorunk álmai netovább­jához érkeztünk. Megszállottként hisz abban, hogy egyszer minden felelős be­osztásban dolgozó munkatársa, a főmérnöktől a művezetőkig, csupa olyan emberekből áll majd, akiknek lesz bátorságuk ön­állóan gondolkodni, s amikor problémamegoldással foglalkoznak képzeletüket szabadjára engedni. Módszeresen fáradozik egy ilyen csapat kialakításán. Igazga­tónk rendszeresen „partira" hívja munkatársait és közülük mind­azok eljönnek, akik erre kedvet éreznek. Kívülállóknak első pillan-' tásra ez a kötetlen, sokszor csapongó beszélgetés időt vesztegető locsogásnak tűnhet. Ámde, aki már néhányszor végigülte a „par­tikat”, meggyőződhetett arról, hogy ezeken a találkozókon nagy ötletek is születnek. A vállalatnál dolgozó kitűnő koponyák itt mindig jelen vannak, és engedve az igazgató bátorításának, ilyen­kor mindent elmondanak, ami eszükbe jut az éppen terítékre ke­rülő témáról. Fantáziájuknak nem szab korlátot senki és semmi. Derű, és sok-sok értékes gondolat, kollektív töprengés, okos prob­lémamegoldás jellemzi ezeket a csoportos álmodozásokat. A résztvevők száma egyre nő, igazgatónk álma egyre inkább való­sággá válik. Mikor halad még gyorsabban ez a folyamat? Majd ha igaz­gatónk másik álma is akadály nélkül megvalósulhat: annak, aki fejével és kezével jól és sokat dolgozik, annak jól fizethet, aki pedig rosszul dolgozik, az ráfizet. A részletek most nem érdeke­sek, mert akik ismerik a bér- és jövedelemszabályozás jelenlegi rendjét, ellentmondásait, azok néha szintén dédelgetnek ilyen ál­mokat. Mutatóban ezúttal csak egyet; mondjuk azt, hogy az újí­tási díjakat teljes egészében a termelési költségek terhére szá­molhatnák el a vállalatok, nem pedig a részesedési alap terhére, mint most, elriasztva ezzel az újítókat, csökkentve az értékes újí­tások számát, növelve az újítási díjak megállapítása körüli jog­viták gyakoriságát. Jól tudom, ennek a helyzetnek a megváltoz­tatása egyelőre bizony még vágyálom marad. De az álmodozást szerencsére semmiféle rendelet nem tiltja. Térjünk hát vissza hő­sünk álmaihoz. MEGBÍZHATÓ KOOPERÁCIÓ, pontos szerződésteljesítés. Álom­világ. A ritka kivételeket nem számítva, hol vannak azok a válla­latok, szövetkezetek, amelyek, fegyelmezetten, könyörgésre nem várva, külön juttatást nem igényelve korrekt szerződést kötnek a termékeikre vagy szolgáltatásaikra igényt tartó vállalatokkal? Kö­telezettségüknek pontosan, szépen eleget tesznek, ha hibáznak, nem vitáznak, amit elrontottak, kijavítják. Ha váratlanul szállítási néhézségük támad — áthidaló javaslataikkal együtt — azonnal küldik az akadályközlést, nehogy partnerüket lehetetlen helyzetbe hozzák. Ha gyártmányukon változtatni vagy áraikon módosítani akarnak, ezt csak vevőikkel egyetértésben, velük konzultálva te­szik. Amennyiben rászolgáltak, megkérik a felárat, de ha úgy ala­kul, akkor a kötbért is vita nélkül kifizetik, nem dolgoztatva feles­legesen a bíróságokat. Lehet, hogy egyszer még ezek az álmok is teljesülnek? Még csak egyet hadd említsek meg a mi konokul reménykedő Igazgatónk álmaiból. -Felsőbb szervek, ellenőrzés, elszámoltatás. Kedves igazgatónknak szinte már rögeszméjévé vált, hogy a gaz­dasági, politikai ellenőrzésnek, a számonkérésnek minden szinten érdemibbé kellene válnia. Például ne csak azt vizsgálják az arra illetékesek, hogy egy rendeletet, határozatot miként teljesít a vál­lalat, hanem azt is, hogy a teljesítés feltételeivel rendelkezett-e, azt megteremthette-e, egyáltalán a rendelet vagy a határozat az életben jónak bizonyult-e? Hátha már elavult az előírás, esetleg betű szerint ugyan nem, de érdemben megtörtént a végrehajtás. Vagy: ha nehezen teljesíthető, az arra illetékesek mit segíthetné­nek, mit segítsenek a vállalatnak? Természetes, ahol mulasztást tapasztalnak, ott a felelősségre vonás sem maradhat el. Ezt megkönnyítendő devalválni kellene a „bőrpapírokat", az ügyesen megfogalmazott igazoló jelentéseket. Gyakrabban meg lehetne vizsgálni például azt is, hogy milyen lehetőségeket ha­gyott ki, milyen haszontól esett el egy adott vállalat? Érdemben kellene tanulmányozni az okokat, ha belevágott valamibe, és az nem sikerült. Ha a kockázat, amit vállalt, arányban állt az elér­hető eredménnyel, de előre nem látható nehézségek miatt nem vált be a számítás, ilyenkor nem elmarasztalást, hanem — az eredménytelenség dacára is — dicséretet érdemel a kezdeménye­ző vezető. Ellenkező esetben legközelebb nem mer, és nem fog kockáztatni. HOGY A SZÁMOMRA k imondottan rokonszenves igazgató ál­mai mit jelentenek? Ennek eldöntését rábízom a kedves olvasóra. GYERTYÁNOS ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom