Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

* NÉPÚJSÁG 1981. szeptember 30. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A nyugdíjasok foglalkoztatásáról £gy csibrák'i olvasónk küldte a levelet: „Azt szeretném kérdezni, hogy kik tartoznak az alacsony nyug­díjasok közé, s kik dolgozhat­nak korlátlanul? Hiszen van olyan nyugdíjas, aki jóval töb­bet keres egy hónapban, mint a nyugdijának az öszege. Egy­általán mennyit dolgozhatnak? Ez a munkát adó vállalatok sze­szélyétől és tetszésétől függ?” A kérdésekre dr. Deák Konrád válaszolt: „Minthogy a nyugdíj mellet­ti foglalkoztatás lehetőségei 1980. január elsejétől változ­tak meg, tájékoztatásunk ezt az időpontot veszi alapul (hiszen a nyugdíjakat évenként rend­szeresen emelik, s így a ma írt számadatok 1982. január 1-től már nem helytállóak). Az „ala­csony nyugdíjasok" körében csak az öregségi nyugdíj leg­kisebb összegét jelöljük meg (létezik ugyanis rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj stb.). a nyugdíj melletti foglalkoztatás körében pedig elsődlegesen a fizikai munkakörben történő foglalkoztatásról szólunk. Az öregségi nyugdíj legkisebb ösz- szege 1980. január 1-től havi 1560 forint. Ez az összeg éven­kénti rendszeres emelés címén évente minimálisan 70 forinttal emelkedik. (Jelenleg 1660 fo­rint.) Megjegyzendő azonban, hogy ha az igénylőnek az öreg­ségi nyugdíjhoz szükséges 10 évi szolgálati ideje csak mező- gazdasági szövetkezeti tagsági idő beszámításával van meg, a fent említett 1560 forint helyett havi 1460 forintnál nem lehet kevesebb a nyugdíj összege. Ismét más a helyzet, ha az igénylő a 10 évi szolgálati időt kisiparosként, magánkereske­dőként szerzett idő beszámítá­sával szerezte meg. Ez tehát az alacsony, a legalacsonyabb öregségi nyugdíj. A korlátlan foglalkoztatás lehetőségére még visszatérünk, előbb arra a kér­désére válaszolunk, hogy „egy nyugdíjas mennyit dolgozhat?” A munkaviszonyban, szövetke­zeti tagként vagy bedolgozq­Telefonszámunk: 12-284 ként fizikai munkakörben fog­lalkoztatott öregségi, rokkant­sági és baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mind­addig korlátozás nélkül folyó­sítják, amíg a foglalkoztatás ideje a naptári év folyamán a 840, egyes meghatározott mun­kakörökben az 1260 árát nem haladja meg. A kereset össze­ge közömbös minden olyan esetben, amikor a nyugdíjas foglalkoztatása közvetlenül idő­ben (órában) mérhető. Ha a nyugdíjast bedolgozóként vagy olyan munkakörben foglalkoz­tatják, amelyre a munkajogi sza,- bályok a kötelező munkaidőt nem határozzák meg, a kifize­tett munkabér (munkadíj) min­den tizennégy forintját egy órai foglalkoztatásként kelj számí­tásba venni. Az 1260-as évi óra­keretbe tartozó munkakörök kö­zül csupán példálózva említünk néhányat. Ilyenek: folyamato­san üzemelő egészségügyi és szociális intézményeknél ápoló, ápolónő, műtős, altató, a sütő­ipari szakmunkás, köztisztasági úttisztító munkás, mezőgazda- sági szövetkezeteknél a fizikai munkát végző tagok, művelődé­si és kulturális szolgáltató in­tézményeknél a takarító, stb. És most térünk vissza a korlá­tozás nélküli foglalkoztatós le­hetőségére. A munkaviszony, ban, szövetkezeti tagként vagy bedolgozóként történő foglal­koztatás idejére, és az ez alatt elért keresetre tekintet nélkül folyósítják továbbra is annak az öregségi, illetőleg rokkant­sági nyugdíját, aki vak. Ugyan­csak a foglalkoztatás idejére te­kintet nélkül folyósítják a nyug­díját annak, akinek 1980. ja­nuár 1-től a nyugdíjo a havi 1720 forintot nem haladja meg. Ma ez a határösszeg 1790 fo­rint Nyilvánvaló, a fenti ösz- szegű nyugdíjat élvezők is az „alacsony nyugdíjasok" közé tartoznak. Végül felsoroljuk a munkaköröket amelyekben a nyugdíjasok korlátozás nélkül foglalkoztathatók, ezek pedig: 1. egészségügyi, oktatási, gyer­mek- és szociális intézmények­nél, valamint a közforgalmú gyógyszertáraknál a takarító; 2. a népgazdaság minden te­rületén a portás, az éjjeliőr, a telepőr, az öltözőőr, a parkőr, a csatornaőr, a mezőőr, a hegy­őr, a vadőr, a halőr, a rendész Ml (fizikai), valamint a fűtő; 3. a mezőgazdasági szövetkezetben tagként fizikai munkakörben foglalkoztatott nyugdíjas, ha a nyugdíját az 1976. január 1- ét megelőző időponttól állapí­tották meg. A nyugdíjra vonatkozó vala­mennyi jogszabályi rendelkezést itt természetesen nem ismertet­hetjük (ez vastag kötetre valót tenne ki), arról azonban bizo­nyára sikerült meggyőznünk, mi­szerint nem a vállalatok szeszé­lyétől és tetszésétől függ, hogy „mennyit dolgozhat a nyugdí­jas”. „Kilépett” bejegyzés és pótszabadság Kiss Ferencné Hőgyészről ír­ta: „1978. november 13-án „kilé­pett" bejegyzéssel a munka­könyvemben mentem a Hőgyé- szi Vegyesipari Szövetkezet var­rodájába dolgozni, a pótsza­badságot időarányosan meg­kaptam. Most, 1981. augusz­tus 1-én femondtam, s akkor közölték velem, hogy nem jár pótszabadság, csak az alap- szabadság, valamint a két gyer­mek utáni 5 nap. Hogyan lehet az, hogy egyszer odaadják, s egyszer elveszik a szabadsá­gom?" A levelet dr. Deák Konrádnak továbbítottuk, aki az alábbi vá­laszt adta: „A Munko Törvénykönyve szerint: „Ha a munkaviszonyt a dolgozó jogszabály rendelkezé­seinek megszegésével felmon­dás nélkül vagy a munkavi­szony megszűnésére meghatáro­zott időpont előtt szűnteti meg, úgy kell elbírálni, mintha mun­kaviszonya fegyelmi elbocsátás folytán szűnt volna meg.” Tanácskérő levele szerint ön „kilépett" 'munkakönyvvel ment a jelenlegi munkáltatójához dolgozni, „kilépett” bejegyzést pedig akkor jegyez be a mun­káltató, ha a dolgozó felmon­dás nélkül kilép, vagy a felmon­dási időt nem tölti le stb. Egy­szóval, ha a munkaviszonyát jogszabály rendelkezéseinek megszegésével szünteti meg. Az elbocsátás fegyelmi büntetés következményeit pedig a Mun­ka Törvénykönyvéből ugyancsak szó szerint idézzük; „Elbocsá­tás büntetés jogerőre emelke­dése után három évig mind­azokban az esetekben, amikor munkaviszonyra vonatkozó sza­bály a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételét írja elő (pl. hosszabb felmondási idő, munkaviszony alapján járó pót­szabadság, jubileumi jutalom stb.) az elbocsátás előtti időt számításon kívül kell hagyni.” (Pótszabadság több címen il­letheti meg a dolgozót. Pótsza­badság jár pl. a vakoknak, a fiatalkorúaknak, a bányászok­nak, az újságíróknak, a színé­szeknek, a vállalati igazgatók­nak stb. és pótszabadság jár a munkaviszonybatn töltött idő alapján is. Amennyiben ön a tanácskérő levelében erre az utóbbi,, a munkaviszonyban töl­tött idő alapján járó pótsza­badságra gondolt, úgy vála­szunk - a fent írtakra figye­lemmel — egyértelműen az, hogy ez a pótszabadság önt a korábbi munkaviszonyának jog­ellenes megszüntetésétől kez­dődően három évig nem illeti meg, nem illette az meg az el­múlt évben sem. 'Más kérdés, hogy munkálta­tója esetleg jutalomszabadsá­got biztosított, de a munkavi­szonyban töltött idő alapján já­ró pótszabadságra ön nem volt igényjogosult.” Bútorügyben Egyik teveli olvasónk tette fel a 'következő kérdéseket: „Van egy húszéves hálószo­ba-garnitúrám, amit szeretnék felújítani. Hogyan fogjak hoz­zá? A másik kérdésem: ha bú­torban, padlóban szú van, mi­vel lehet elpusztítani?" A Szekszárdi 8útoripari Vál­lalattól kaptuk a választ: „A szobabútorok felújítását csafc szakemberrel végeztesse, illetve attól kérjen tanácsot. Erre azért van szükség, mert a felületkezeléstől függően kell megválasztani a felújítás eszkö­zét, módszerét. Pontos felvilá­gosítást és tanácsot ad a Szek­szárdi Bútoripari Vállalat. A szú elpusztítása házilag csak a jól ismert Chemotox rovarirtó szer alkalmazásával lehetséges oly módon, hogy azt a furatok­ba permetezik. VÁLASZOLUNK delete, egyben felhatalmazza a Minisztertanácsot a kisszövet­kezet, valamint az ipari és szol­gáltató szövetkezeti szakcsoport szabályozására. A Minisztertanács máris élt a kapott felhatalmazással és 25/1981. (IX. 5.) szám alatt a kisszövetkezetekről, 26/1981. (IX. 5.) szám alatt pedig az ipari és szolgáltató szövetkeze­ti szakcsoportról szóló rendele­tet adott ki. Az előbbi szerint kisszövetkezet alakításának és működésének célja az, hogy az állampolgárok szövetkezeti kö­zösségei a kisebb taglétszám­hoz igazodó egyszerűbb ön- kormányzat és munkaszervezet keretében a tagok személyes és fokozott vagyoni közremű­ködésével lássanak el termelő, szolgáltató vagy más, társadal­milag hasznos tevékenységet. A rendelet szabályozza, hogy a ■kisszövetkezet milyen gazdasági tevékenységet folytathat, en­nek lehetőségét rendkívül szé­les körben jelöli meg, megje­löli a megalakuláshoz szüksé­ges vagyoni hozzájárulás mér7 tékét és módját, meghatároz­za, hogy ki lehet a kisszövetke­zet tagja (tagja lehet többek között felsőoktatási intézmény nappali tagozatának hallgató­ja, az intézmény hozzájárulásá­val), rendelkezik a szövetkezet belső ellenőrzésének módjáról, a tagok fegyelmi és anyagi fe­lelősségéről, valamint a szövet­kezet érdekképviseletének el­látásáról is. Lényegében hasonló körben tartalmaz szabályozást az utób­bi, az ipari és szolgáltató szö­vetkezeti szakcsoportról szóló rendelet is, mégis azzal a lé­nyeges eltéréssel, hogy a kis­szövetkezet önálló jogi személy, az ipari és szolgáltató szövet­kezeti szakcsoport pedig az ál­lampolgároknak szövetkezet keretében működő, meghatáro­zott önkormányzati és gazda­sági önállósággal rendelkező, önálló elszámolású szervezete, de nem jogi személy, a szak­csoport tevékenységét a szövet­kezet vezetősége folyamatosan figyelemmel kíséri és segíti, en­nek keretében vagyoni eszkö­zöket engedhet át, kedvezmé­nyes szolgáltatásokat nyújthat stb. A vezetőség a felügyelő bizottsággal együttműködve évente egy alkalommal felül­vizsgálja a szakcsoport egész gazdálkodását. A mezőgazdasági szakcso­portokról szól a Minisztertanács 27/1981. (IX. 5.) számú rende­leté meghatározva annak szer­vezeti kereteit, a szakcsoport megalakulásának módját, szer­veit, gazdálkodását. Kiemelen­dő, hogy a jogszabály külön rendelkezik szövetkezeti szak­csoportról és állami gazdasági szakcsoportról, és nyomatékkai hívjuk fel a figyelmet e jog­szabálynak arra a rendelkezé­sére, amely kimondja, hogy akár egyik, akár másik szak­csoportban kik nem lehetnek tisztségviselők. Fenti mindhárom jogszabály a Magyar Közlöny 1981. évi 52. számában jelent meg és 1982. január hó 1. napján lép ha­tályba. A szerződéses üzletek nyitva tartásáról szóló állásfog­lalás jelent meg a SZÖVOSZ Tájékoztató idei 35—36. szá­mában, melynek lényege, hogy a szerződéses üzemeltetésre át­adott üzletek pyitva tartására a magánkereskedőkre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaz­ni, tehát a szerződéses üzlet vezetője haláleset, igazolt be­tegség, üdülés esetén az üzle­tét zárva tarthatja, a zárva tar­tást köteles bejelenteni a ta­nácsi szakigazgatási szervnek. Egyéb indokolt esetben, pl. áru- beszerzéssel kapcsolatos uta­zás, stb. az üzlet kötelező nyit­va tartása alól a kereskedelmi szakigazgatási szerv a szerző­déses üzletvezető kérelmére fel-, mentést adhat. Az Építésügyi Értesítő idei 24. számában jelent meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal 5/1981. számú együttes irányelve a kor­szerű magánerős lakásépítés vízi közművesítési feltételeinek megteremtéséhez. Az irányelv megjelöli a korszerű lakásépí­tés előfeltételeit, a vízellátás, a szennyvíz-elvezetés biztosításá­nak lehetőségeit, a szennyvíz- tisztítás, a csapadékvíz elveze­tésének módozatait és ismerte­ti a vízellátási, szennyvízelveze­tési rendszerek üzemeltetésé­nek módját is. Ugyanitt jelent meg az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium 6/1981. számú irányelve, amely az építő­gépek bérbe adásának egyes kérdéseiről szól, s amely szerint lehetőség van arra, hogy az építőgépeket bérbeadók az építőgépekhez kezelőt is bizto­sítsanak, mely esetben a kezelő­vel való megállapodás a bérlő feladata, de lehetőség van ar­ra is, hogy vállalat vállalko­zásként végezzen a megrende­lő részére gépi munkát. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Éjszakai utakon Kártyások a kaszinóban Elindulunk. Szűcs József rend­őr zászlós lassan három évti­zede egyenruhában vigyázza rendünket, most*kísérőnk, vagy tán mi vagyunk a kísérői? Ki tudja ezt eldönteni, hiszen ezen az éjszakán mi is „szolgálat­ban vagyunk”, tollal és fény­képezőgéppel. — Sajnos egyre több az it­tas vezető, nézzük azokat első­sorban, s ha közben más is jön, vegyük elő ezeket. A Lada nem villog, úgy bal­lagunk vele a Sárközben, mint­ha semmi dolgunk nem volna. Zümmög a rádió, halljuk a jár­őrkocsik egymás utáni jelent­kezését. Egyik segítséget kér az Ifjúsági presszóhoz, a másik pedig közli, hogy merre jár. Mi araszolunk Őcsény felé. Nem is a szeszes emberek kavarják föl lelkivilágunkat, hanem a köz- ság előtti útkereszteződés: a vasút felől jövő forgalomnak adnak elsőbbséget, nem a Szekszárdról érkezőnek. A táb­la utasít — lassítja a forgal­mat. Megváltoztatja az új hely­zet az erre járók évtizedes meg­szokását — mert amíg az őcsé- nyi vasút felől naponta húsz kocsi jön, addig Szekszárdról kétszáz! Amíg ezen töprengünk, iszonyatos fékcsikorgásra figye­lünk fel, egy embert éppen csak elkerült egy autó. Nézzük, kit mentett meg az ismeretlen autós. Holtrészeg — szokjuk az ilyen emberre mondani. Nagy- dorogról „közlekedik”, ki tudja milyen járműveken Öcsény irá­nyába. Itt a gondos vezető mentette meg az életét. Az ember a tolnai szövetkezetben dolgozik, művezető és nincs ki­békülve a világgal, sem a rend­őrrel, aki jóakaratúan figyel­mezteti az óvatos közlekedés­re, szid mindent, ami eszébe jut... Ha én rendőr lennék — gondolom, s mondom is a zászlósnak... Ö meg: Nem sza­bad bántani az ilyen holtrésze­get — talán másnap megválto­zik ítélete, véleménye. Változik-e, nem? Ki tudja. Tény, hogy a Sárközben sok a gond, bár most, ezen a pén­tek estén nem mondhatni, hogy az önkéntes rendőröknek sok dolguk akadt. Az akció értel­mében többen is kint vannak az úton. Patyi Miklós csoport- vezető, Minorics János és Ba­logh Gvörgy önkéntes rendőr társaival az éjszakai utcát el­lenőrzi. — Szép, csendes esténk van •— mondja Minorics János —, így késő este már bezárnak a kocsmák, az emberek elmen­nek haza, a forgalom kicsi, úgyhogy rutinszerű a munkánk. Égy gépkocsi, Audi érkezik Decs felől. Leállítják, ellenőrzik az okmányokat, a gépet — és jó éjszakát kívánnak az autós­nak. Amint kiérünk Öcsényből, látjuk az önkéntes rendőrök másik csoportját — indulnak éppen a határt ellenőrizni. Decsen nagyvilági világosság és élet fogad bennünket. A szekszárdi éjszakai forgalom ahhoz képest semmi — bicik­lisek keresik az út egyenesebb vonalát, motorosok szágulda­nak le, s föl, kerülgetik, célba veszik a kocsmákat. Karácsony György törzsőrmester brigádja száguldozik a motorosok után, szirénázva, villogva próbálják a részeg motorosokat elérni — kevés akad a horogra. Both Ernőt megfogják. Riga motoron száguldott a szűk utcákban a rendőrök elől, erősen ittasan — a motor üzemanyag-tartályán kisgyerek egyensúlyozott — éj­szaka. És nem is kell sokat vár­ni eseményre, jön egy biciklis, kivilágítatlan járművel. Az Al­kotmány utca 32-ben lakik, hat gyereke várja otthon, a SZAG dolgozója. De ő még a Rokkát veszi célba. Kiszolaálják-e, nem tudjuk meg, mert Bátaszék felé vesszük az irányt, de köz­ben a Karácsony-brigádnak igencsak jó „fogása" volt a bátaszéki kaszinóban. Zsugás bandát fogtak fülön, az aszta­lon két és fél ezer forinttal. Azonnal intézkedtek — kár. hogy a szivarzsebekben volt több ezer forintot nem foglal­hatták le... És surrog a rádió, halljuk miként, s hol intézkednek a szekszárdi városi-járási kapi­tányság emberei. Amint egy- egy járőrrel találkozunk, szo­morúan állapítjuk meg, hogy sok ittas vezetőt vettek ki a volán mögül. A legnagyobb propaganda a szigorú ítéletek, a tragikus balesetek sem távo- lítják el az ittas embereket a volántól. Már Zombán járunk, előttünk „utazik” Tóth István törzsőr­mester csapata. Ök jártak Sió- agárdon is. Fél tucatnál több barkácstraktor szellemjárását állították le a községben. Ki­szűrtek néhány ittas vezetőt is. Rendbe szedték a hangoskod­ni kezdők csoportját a Sió- csárdánál. A zombai vendéglő­ben duhajkodókat tettek ártal­matlanná. Mindjárt éjfél. Itt állunk a felsőnánai bejárónál, a siófoki úton. Nehéz terhével kamion kapaszkodik-szuszog fölfelé. Felettünk csillagos az ég. Felsőnónán rend van, úgy­szintén a környező települése­ken. Az éjszaka csendjébe bele­hasít a járőrkocsiból a rádió figyelmeztetése: Madocsán az este elloptak egy autóbuszt! Tóth törzsőrmester veszi a je­lentést. Mi pedig visszaindu­lunk a Sió-csárdához. Éppen most van vége a diszkónak. Özönlik, tódul ki a fiatalság a kocsmából. Ocsmány beszédük­től hangos az éjszaka. Dvöltő autókkal száguldanak a város felé, stoposok ijesztgetik beug­rásaikkal a békés autósokat... Szűcs József zászlós mondja: „Az a tapasztalatunk, hogy ilyenkor késő éjjel a lányok ve­zetik a kocsikat, akik nem isz­nak...” A Sárköz borozóban két pái borozgat, meghitt csendben, a pincérek álmosan támasztják a pultot. A város, a bejárattól, szép kivilágítással fogad ben­nünket. Az úton stoposok áll­nak, szinte az autó elé ugorva kísérlik a megállítást... Az új­városnál a rendőrjárőr egy ko­csit igazoltat. . Éjfél van. Vége a napnak, vége az el­lenőrzésnek. * Tolna megyében szeptember­ben és októberben fokozott el­lenőrzés volt, illetve van a köz­utakon — a közrend, a közle­kedésbiztonság érdekében. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom