Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-03 / 206. szám

1981. szeptember 3. ^fepClJSÄG 3 Atomerőmű-építkezés t / Ipari szövetkezetek Az érpataki Holik-brigád A brigádvezető, Hoiik András Egyszerű ai történet, nagy­szerű szerelpilőlklklel. Hoiik An d - ráisé'k reggeli féli ötkor kölniek, tisztállkodinaki borota/álikozinlalk, utcaíi ruhába' öltöznek, s a legkorábbi busszal indulnak az atomerőműhöz. A munkakez­dés előtt — mármint a hivata­los munkakezdés előtt — pár hordó bitument felvágnak, be- tüzellne'k a kazánba, előkészítik a többi ainylago't, s a hatórás kezdésikor dolgoznak, úgy dol­goznak, hogy már a napi „ada­got" végzik. Szigeteilik a a.lap- lemezit, vagy a' tetőt. Este siet­nek, mert mündig nagyobb te­rületet fognak reggel, mint a munkaidő szerint kellene. A hétnegyvenes buszt el is érik. A .Kishegyen az újságos pavi­lonnál! megveszik az Esti Hír­lapot, meg a, Népsportot, oly­kor a Népújságot is, s bevo­nulnak a sönltéslbe — ponto­sabban a vendéglőbe. Onnan hazaimé,nmeik, tisztálkodnak, va- csoiráznak, lefekszenek. Más­nap hajnali fél ötkor kezdődik az újabb munkanap. Mondóim, egyszerű a törté­net. Holfikiék zokszó nélkül végzik a munkát. Nem kell fő­nök a nyomukba, hiszen, az országos szakmai bértáblázat előírja1, miért mennyit kapnak, így ha keresni akarnak, maguk osztják, be a munkát. Ho'liikék sok százezren van­nak. Reggé! kelnek, hajnaliban. Besétálnak az üzembe, vagy felülinek a buszra, vonatra, szernél y gépkocsival u t a zn ak, máshol' biäiMWel, Dolgoznak, hazaimeninek, lefekszem ék. Egy­szerű történetek, nagyszerű embereik. Maist csak ezt a hét embert, a- Hoiik András brigádját fi­gyeljük: Muszka llllést, Nagy Imrét, Orosz Jánost, Szilágyi Jánost, Hegyes Istvánt és Ró­zsa' Mihályt. A tötrémet, a mai történetek többnyire onnét kezdődnek1, hogy volt egy fiatalember a faluban, aki felikerekedett, s elment a városba, dóiig ózni. Pár év múlva hazament, s hívta a, többieket. Hoiik András bátyja 1952- ben szegődött el az Országos Szakipari Vállalatihoz — akkor méig nem így hívták a vállala­tot, de ez jelén piiilanatbdn nem is érdekes. A fiatalabb testvér 1958-lbam követte. Te­tőfedő-szlpgételőík lettek. így alakult a brigád: „Egyik hoz­ta ai másikat”. A Szabolcs- Száitmálr megyei Érpatakról származnak a Holikok. Onnét jött éis helyezlkedett el a mai -brigádba: Muszka lllé-s, Szilá­gyi Jáos, Nagy Imre és Orosz János. Hozzájuk került Iszák- ról Rózsai Mihály, Budapestről Hegyes István. Járják az országot. Együtt laknak a1 munkásszállásom., a rrtunlkásszálllásoikoni. D unaú j ­városban, Leninvárasbaln, Pak­son. „A legpiszkosabb munkát végezzük, de a legtisztább la­kás a. miénk.” BESZÉLGETÜNK A MUNKÁRÓL... Hoílikélklkall egyetlen egy fia­tat maradt meg. Az 1955-ös születésű Hegyes István.. Vol­tak többen is. Egy vagy két év után, mindig odaállítok a: brl- gádvezetö elé: „András bá­tyám, nem bírom ezt a haj­tást!” — Megértem őket. Fiatalok, szórakozni is szeretnének. Át­mennek másik brigátíbai: ott kevesebb a munkai kevesebb a pénz. IS. ...A KORSÓ SORRÓL ÉS HOFIRÓL Hát kihasználjuk a jó időt — mondja', a brigád vezető. — Mi van olyankor,' ha va­laki este jobban besöröz? — Ez nem fordulhat elő. — Nem is volt ilyen? — De. Egy éve elzavartunk egy embert. Reggel nem aka- ród'zofot neki a. felkelés. Sok­szor, mikor visszatért a pihe­nőről, már ettta ai pénzét, az­tán a brigád tartotta1. Másfél évig. Rróbállítiumk azzal, min­dent. Nem ment. Pedig azt mondják: „Hai ai Halaknak nem sikerül, valakit megnevelnie, az mentheteifem". A CSIRKEPÖRKÖLTRÖL... Vain egiy nagy lábas. A bri­gád lábasa. Dóiig óznak néha olyan helyen,, alboil nincs üze­mi koszt. Akikor főznek, cslrke1- pörtkölltet. A szakács: Hoiik András. — Miért éppen csirkepör- köllt? — Azt már nem tudjuk. így all lakúit. Ezt szereti mindenki. Sokszor főznek? — Nem. Többnyire hidegeit eszünk, ünnepeken, vagy egy- egy ■ alkalmi rendezvényem fő­zünk. A hazai ízekért. Az otthon. Minden brigád- tagniak van lakásai Kalákában építették.. Ismerik egymás csa­ládiját. A birigá diéta ga'tók nem sű.rűsik, de eseményszámba mleinnelk. Tizeinkét éve dolgozik együtt a hét ember. Tizenkét éve járják az orszá­got. Szigetelték Budapesten o margitszigeti nagyiszállót. Ők fönn ai magasban. Lent meg fürdőruhában; napoztak az em­berek. Ha,Ilkáik dolgoztak >rsrt- dületltemül. Még a kék mu.nkáis- nadrágcí sem vethették le, éget a bitumen, mély sebet ejt az ember lábéin, Teljesítiméiny- bénben, dolgoztaik, négyzetmé­terben fizetik őket. Otthon meg várják a forin­tot. Hokik András brigádja az „Április 4." ezüstkoszorús' szo- diaüísta, brigád. A munka, mel­let* maradt idejük Pakson a cigánykolllégiuim és az egyik óvoda szigetelésére. Hoiik András és hat társa reggel fél ötkor kel, este ki­lenckor kerül ágyba. . . Ma Pakson, bollimap Budöpestem, hol n apúiéin megint má shall doü- gozinalk. A szállá,sóin övék a ItegWlsztiábib lakás, utcai ruhá­ban jálrniaik haza. Ezzel! tartoz­nak önmaguknak,.. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Nagy Imre a kazán,felelős. Feladata folyamatosain ellátni a. többiekét 180 Cefsius-fokra felimellegítétt 'szurokkal (par­don,: bitumenneili). A bitumen akikor jó, almikor fehér a, füst­je. Füstöl,-e egyáltalán a bi­tumen? Nem. A füst ez esetben gőz'. Ha fehérem gőzölög1, le­het teríteni, lelhet dolgozni. Na'gy Imre a. kazános ezen a napom. Holnap Muszka Illés lesz:, holnap,után. Hegyes Ist­ván, Mindig mais: „egymást váltjuk, egymás keze alá dol­gozunk". Muszka Illés dolgozik párba Rózsa Mibállliyali. Az idősebb szaki teríti a forró bitument, a fiatalabb szigetelő pedig a hungarocel paneleket rakjál lé, Folyamatosan haladnak. Reg­gel nagy darabot fogtak, megint a későbbi busszal men­nék haza. A brigád vezető rendezi az anyagot, néki holnapra is kéül gond dini. Folyamatos a munka, Megszervezi, előkészítő a, terü­letet, csak így tudnak 180 szá­zalékot elérni, így tudlnak napi 14—45 órává'! havonta 7—8 ezer forintot keresni. — Nem sok ez a munka? — adom fel a laikus kérdést. Ho,- l.ik András nem rökönyödl'k meg, válaszol,: — Teljesítménybérben dolgo­zunk. Négyszáz kilométerre vain innét a: család, azért jöttünk el, hogy keressünk. .Egyértelmű a válasz. Nem számít a,z idő, a fáradtság, a tűző nap. Az ember azért jött, hagy dolgozzam. Szertairtásszerű az esti sörö­zés. Leszálünak a buszról, új­ságot vesznék, bemennek az italboltba. Leülnek, kiterítik az újságolt — a másik asztalnál ekkor már kezdenek mosolyog­ni. Ketten, nem lisznak sört; Nagy Imire és Hegyes István collá,znak. A következő „'lépcső­ben” ai csicslika, jön, kell! hol­napról aiz erő. — Színháziban, voltak-e? — Egyszer a főnök adott je­gyekeit: „Menjetek el már ti is". Bllmentünlk, meghallgattuk a Hofiit. Mégegyszer voltunk a kuMúrházban, akkor valamilyen péfcsi műsor volt. Hiába no, a kultúráira már nincs energiánk. A sörözés kel, mert annyira kiszárad az ember ott, fönn a tetőn. Hal jó műsor van a tévé­ben, akkor általában elmarad a sörözés, mert o munkát so­ha sém hagyjuk abba előbb. Gondolni kéül! arra is, ha jön egy hetes eső, az meküinlk tra­gédia!, mem keresünk semmit. Tízezer négyzetméteres munkaterület, 52 méteres magasságban Rózsa Mihály és Muszka Illés Ma Nagy Imre a kazános A párttagoknak segíteniük kell a termelés irányítását, szervezését (A szövetkezeti komunisták augusztus 28-án, Szekszárdon tartott megyei aktívaértekezle­tének második részében szek­ciókban folyt a tanácskozás. Alább az ipari szövetkezetek­kel foglalkozó szekció munká­járól számolunk be.) Az első hozzászóló Illés Zol­tánná, a megyei pártbizottság tagja, a Földvár Gumiipari Szö­vetkezet raktári munkása a szö­vetkezeti mozgalom fejlődésé­ről beszélt. Ezen belül is a du- naföldváriról, saját kollektívájá­ról. Elmondta, hogy az OKISZ és a KISZÖV segítségével ha­talmas fejlődésen mentek ke­resztül az utóbbi években a Földvár szövetkezetnél. Az idei évben már 310 ezer pár gumi­csizmát adnak a kereskedelem­nek, ez a szám annál is in­kább figyelemre méltó, mivel a gumicsizma a hiánycikkek köré­be tartozik. A fejlődés legna­gyobb gátja az volt, hogy sok apró és korszerűtlen műhely­ben dolgoztak. Mióta felépült az új üzemcsarnok, korszerű termékekkel jelentkeztek a pia­con. A hatodik ötéves tervben 40 millió forintos beruházással szeretnék elréni azt, hogy az országos igény nagy részét ki­elégítsék, 1982 második ne­gyedévétől a filcszáras, később pedig az acélkaplis gumicsiz­ma gyártását kezdik meg. iMéhn Imre, a tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet mű­szaki vezetője a kooperációról és a gyártmányszerkezet váltá­sáról beszélt. Sok helyütt fél­nek a nagyobb gyárak és a szövetkezetek közötti kooperá­ció növelésétől. Féltik ez ön­állóságot. Pedig a példák azt mutatják, hogy a fejlődés egyik legfontosabb feltétele a közös tevékenység. A GÉM 1970-ben kötött szerződést a budapesti Híradástechnikai Szövetkezet­tel. Kapcsolatuk azóta éves szinten 40 millió forintos ter­melést jelent. Ugyancsak koo­perációs kapcsolatban vannak a VIDEOTON-gyárral, nekik 20 millió forintért gyártanak rész­egységeket. Ezek a szerződések a tolnaiaknak rendkívül fonto­sait, ez a fejlődés egyik felté­tele. így tud a szövetkezet mű­szaki színvonalban magasabb szintre jutni, így tudnak, illetve tudtak exportot vállalni és jó kapcsolatot kialakítani egy NDK-'beli iparvállalattal. .Mitkovics Ferencné, a Sárkö­zi Népi Iparművészeti Szövetke­zet osztályvezetője o pártirá­nyítás fel adatairól beszélt. A szövetkezetben tervszerűen vég­zik a gazdaságpolitikai munka pártirányítását. Éves munka­programjukban, s ennek alap­ján munkaterveikben túlnyomó- részt gazdaságpolitikai téma­körök vizsgálatát építették be. A szövetkezet életében előfordu­ló gazdasági vonatkozású ese­ményekről, tervekről, elképzelé­sekről számot adnak, s egyes esetekben segítséget nyújtanak, állást foglalnak vagy határoz­nak, Határozataik végrehajtá­sát következetesen ellenőrzik. Felszólalásának második részé­ben beszámolt arról, hogy a szövetkezetben a hagyományok gyűjtésével, a népművészet megmentésével foglalkoznak. Sok gondot jelent számukra, hogy miként oldják meg fel­adataikat, hiszen 'az alapanya­gok árai állandóan emelked­nek, de a termékek ára 15 éven keresztül változatlan maradt. iNagyon sok gondot okoz az anyagellátás. Erről az értekez­leten sokat beszéltek, Szűcs Fe­renc, a Tolna megyei Szolgálta­tó Szövetkezet szakmunkása konkrét példákkal bizonyította, hogy milyen nehézségekkel küszködnek. A szolgáltatók a nyári idényben nem tudtak megjavítani hűtőszekrényeket, képcsőhiány miatt televíziókat. Az év első hét hónapjában 167 csereutalványt adtak ki külön­böző készülékekre, jelenleg 180 „fizető” és 170 garanciális ké­szülék javítását nem tudják be­fejezni anyaghiány miatt. A la­kossági szolgáltatást 20-30 szó ­Mitkovics Ferencné, a Sárközi Népi Iparművészeti Szövet­kezet osztályvezetője zalékkal tudnák növelni, ha fo­lyamatos lenne az anyagellá­tás. László Péter, a BONY-KS Tolna megyei Cipőipari Szövet­kezet szabász szakmunkása be­számolt az 1978. január 1 -ét, a szekszárdi és a bonyhádi cipő­ipari szövetkezet egyesülését követő időszakról. A nehézsé­gekről, a vitákról, az első esz­tendő gazdasági eredményei­nek elmaradásáról elmondotta, hog'y bármennyire igyekeztek körültekintőek lenni, nem szá­moltak minden tényezővel. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a két szö­vetkezet egyesülése eredmé­nyesnek és-'hatékonynak minő­sült. Erős István, a Bonyhádi Épí­tőipari Szövetkezet műszaki ve­zetője javasolta a megye épí­tőiparral foglalkozó szövetkeze­teinek, hogy ne engedjék elsor­vasztani a lakásépítő-kapaci­tást. Hiszen lassan a bonyhádi szövetkezet lesz az egyedüli, amely a lakásépítésekkel fog­lalkozik. Inkább igazodni kell az új követelményekhez, a csopor­tos, korszerű családiház-építés- hez. Jöjjön létre ésszerű;- jó munkamegosztás az állami, a tanácsi és a szövetkezeti épí­tőipar között. Legyen verseny a kivitelezők között. Legyenek ve rse n y tá rgya I á so k, B o n yh á ­dón az építsen összkomfortos lakásokat, aki olcsóbban, gyor­sabban, jó minőségben dolgo­zik. A hozzászólásokban több­ször szóba került az export is. Rajnai Gábor, a Bonyhádi Ru­házati Szövetkezőt csoportveze­tője elmondotta, hogy évek óta exportra dolgoznak, de a kö­rülmények nehézzé teszik a ter­melést. Vita zárójában Mátyás István, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályvezetője szintén az exportról beszélt. A népgazdaság egyensúlyi hely­zete megköveteli, hogy minden lehetőséget kihasználjunk, ezért nem fogadható el az az érv egyetlen vezetőtől sem, hogy nem gazdaságos az export. Azt sem szabad elfelejteni, hogy sok szovetkezetben évekkel ez­előtt azért tudtak beruházni, fejleszteni, mert exportáltak. Ma a nehezebb körülmények között is a piacon kell maradni, mert aki onnét 'kiesik, már .ne­hezen jut oda vissza, összefog­lalójában a kommunisták pél­da mutatását emelte ki Mátyás István. „Azt kérem a kommu­nistáktól: mutassanak példát a munkában és a magatartás­ban, ki-ki saját munkahelyén. A párt számít ara, hogy a kom­munisták a feladatok megoldá­sában élen járnak. Az brsjtág és a szövetkezeti mozgalom to­vábbi fejlődésének ez az^tegyik legfontosabb záloga." vot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom