Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

1981. szeptember 18. KÉPÚJSÁG 3 Miszlai arcok •Akinek halálhírét költik, hosszú életű lesz. Minden bi­zonnyal ezért serénykedik még mindig fiatalosan Zubor Ferenc annyit a szőlejében, a miszlai hegyen. A háború végén egy férfi kopogtatott Zuborék házá­hoz, hozta a hírt az asszony­nak; Zubor Ferenc halott, ő te­mette el. Aztán elmesélte, mi volt a halottnál, amiből az asz- szony rájött, az idegen nem ha­zudhat. De... Zubor Ferenc öt hónap múlva, sáros csizmában megállt a kapuban, s kiáltott egyet, amolyan isteneset. Per­sze, ha tudja, hogy a plébá­nos már elmondta a vasárbapi misén a halotti imát, tán csen­desebben lépi át a ház küszö­bét. * M'iszla fölött megáll a nap. Csak egy csapat fecske töri szét a levegőt, emberfiát sem látni a Bikádi utcában, a köz­ség főutcáján. A 136. szám alatti házból Tálos János igyekszik felénk. Frissen, gyorsan mozog, pedig nyolcvanhét éves. — Megint gyerek vagyok - mondja az öreg - Nyolcvanhét évesen mindent úgy teszek, mint gyerekkoromban. János bácsi meséli Miszla múltját. A falut valamikor két­szer ennyien lakták. Ma mind­össze bétszáznyolovan ember él itt, alig több mint kétszáz ház­ban. Itt is vanak elhagyott, dü- ledező, vertíalú, zsúptetős há­zak, s ahogy Nagy Sándor nyugdíjas munkás fogalmaz, ez a falu is sorvadó falu. 'Nagy Sándor öregségére lett munkás. Évtizedek téesztagsága után vette a kalapot, s elment Százhalombattára. Három év után nyugdíjas lett, könnyes szemekkel mutatja a faliórát, amit a brigádtól kapott búcsú­ajándékba. Nagy Sándor har­minc esztendeig elnöke volt a községi népfrontbizottságnak, mígnem elkeriilt ,,Baltára", s nemigen jutott idő a falu dol­gaira. * A szőlőre büszkék a miszlai- aik. Ami ‘idejük van, azt mind az öreghegyen, Újhegyen és Macskáson töltik. Kapálnak, permeteznek, krumplit szednek, babot csépelnek... Mindig akad munka. Tálos bácsi nehezen találja a pincezárat, sokáig birkózik a félkilós kulccsal, mire nyílik az ajtó. A pince falán falragaszok, egyiken csicsás nő kalappal, a másiknál asztal, azon bejgli, meg egy boroskancsó. A ház előtt megdőlt diófa, lasan beérik rajta a termés.- A 'jövő héten föl kell szed­ni a krumplit - mondja az öreg olyan komolysággal, mintha ez a munka jelentené számára a legnagyobb feladatot. Pedig a lánya és a veje állandóan zsör­tölődik, ne dolgozza agyon ma­gát. Hiába korholják.- Boltba járok, meg ellátom odahaza a lányoméknál az ál­latokat. iNagy Sándorné, Tálos bácsi lánya mosolyogva mondja. — Még a kutya is sínyli, ha nincs idehaza édesapám. Mert­hogy ő ad neki enni, Meg az­tán hiába mondom, ne ganyéz­Nagy István Zuborék zon nappal, ilyentájt nem illik ezt csinálni, mert büdös, hiába, megcsinálja. * Van egy kis nosztalgia ab­ban, hogy a miiszlaiak fájlal­ják az új intézkedést. Fölosz­tották a határt. Egyik része Gyönkhöz, a másik Regölyhöz, a harmadik meg Tamásihoz tar­tozik. Zubor Ferenc csak csóválja fejét: — Ez már nem az igazi, az ember nem a miszlai határt jár­ja. Juhász József: „...egyszer sem permeteztem" Nehezen enged a zár Újhegyen a szőlők előtt gyomverte napraforgótábla, az út túloldalán a háztáji kukori­ca, szépen megdolgozva, gaz, csak imitt-amott kandikál ki a kukoricásból. Zuborék szőlője lassan be­érik, de hamarosan meg kell kezdeni a szüretet, mert a da­razsak „megzabálják" o sze­meket. Gyorsan jár Ferenc bácsi ke­zében a cséphadaró, záporoz­nak a babszemek szanaszét a pince előtt. Zubor néni kis tü­zet rak, piros sonkaszeletek ke­rülnek a nyársra, közébük pó­réhagyma. A szőlőben ez az igazi. * A falu végén az útszélen Ju­hász József pincéje. Éppen most végeztek a háromszázöles sző­lő kötözésével. Segített neki a szomszédasszony is, Lendvai Fe- rencné, aki hetvenyolc éves. — üríteni kell a hordót - mondja Jóska bácsi — jön az új bor, kell annak is a hely. Meglehet, nem fogy el addigra a régi. Dicsekszik a szőlővel. Szép is, pedig egyetlen egyszer sem per­metezett. Igaz, hogy „permetez­ne”. Nem hetvennyolc éves em­bernek való munka az. Eszembe jut Nagy István. Kér­deztem tőle, miiért ideges. — Hogyne lennék, amikor nem tudok dolgozni. Két műté­tem is volt nemrégiben. Itt g sok munka, én meg tehetetlen vagyok. — mondta. * iMiszlán sok az idős ember. A fiatalok eljárnak dolgozni, élni is. Ezért csendesek az ut­cák, csak itt-ott látni egy-egy ház előtti pádon üldögélő öreg­embert. SÁRKÖZI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Mester és tanítvány (3.) Az eredmény részesei KfSMŐOi ANDRÁS ÉS VIZES JÓZSEF Kismődi Andrásra, a Tolna me­gyei Állami Építőipari Vállalat személyzeti, oktatási és szociál­politikai osztályának megbízott vezetőjére megbeszélésünk elle­nére várni kell. Sürgős ügyben a főmérnöknél időzik. Teendője végeztével hellyel kínál. — A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál kezdtem dolgozni. 1958-ban lettem tag­ja a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségnek, 1964-ben párttag­jelölt és 1966-ban párttag. Ti­zenhat éve kerültem a Tolna megyei Á'lami Építőipari Válla­lathoz, mint asztalos. A megbízott osztályvezetőt időközben többször hívják a te­lefonhoz, vagy személyesen ké­rik tanácsát. — 1967-ben lettem az akkor hatvanas taglétszámú KISZ- szervezet titkára, majd a követ­kező év első napjától függet­lenítettek. 1967-től — a megyei KISZ-bizottsági és más szerve­zeti tagságokon kívül — 1971- ig a KISZ Központi Bizottságá­nak is tagja voltam. Közben tanultam: gépészoklevelet sze­reztem. 1976-tól dolgozom sze­mélyzeti munkakörben és ta­valy óta vezetem a személyzeti, oktatási és szociálpolitikai osz­tályt. Mozgalmas út, annyi bizo­nyos, szinte minden évre jutott valami fordulat és esemény, amely formálhatta életpályáját. KISZ-vezetői munkamódszeré­ről beszél: — Egyáltalán nem volt gya­korlatom a szervezésben. A leg­alapvetőbb ismereteket a köz­vetlen munkatársi kapcsolatok­ból merítettem. Akkor nekem a legtöbb gondot az irodában dolgozó KISZ-tagok mozgalmi munkába való bevonása jelen­tette. Nehezen találtunk egy­másra. Abban az időben a já­rási jogú KISZ-bizottságoknak, így nekünk is az volt a célunk, hogy ne csak a jogot érezzük a miénknek, hanem munkánkban és taglétszámunkban is felel­jünk meg annak. Az első évben háromszázra, a következőben közel ötszázra növekedett lét­számunk. Egy év kellett ahhoz, hogy Kismődi András az irodistákat is „felsorakoztassa”. A vállalat akkori, régi szakembereinek — köztük Kobra Józsefnek, a TO- TÉV mai igazgatójának, akkor a TÁÉV főépítésvezetőjének, Varga Mihálv pb-titkárnak és Prokos József szb-titkárnak —• sok segítséget köszönhet ő és a mozgalom egyaránt. Nyílik az ajtó, belép egy szőkésbarna fiatalember. Be­mutatkozik: Vizes József, a TÁÉV mostani függetlenített KISZ-titkára. Huszonkilenc éves, képzettsége technikus. Beszél­getésünkben éppen a fiatalok igényeinél tartunk, s mivel ez a Kismődi András Vizes József téma ma jobban él, mint vala­ha, természetes, hogy ő is azon­nal bekapcsolódik. — Abban az időben más volt az igény — mondja Kis­mődi András. — Akkor, mintha jobban jelentkezett volna a kö­zös tevékenység, az együttlét vágya. Vizes József: — Ma sokkal nehezebb moz­gósítani és a programokba be­vonni a tagokat. Kezdetben próbáltuk „nézőcsalogató” mód­szerrel, a könnyűzenén keresz­tül invitálni a gyerekeket. Ne­hezen ment. — A mi időnkben több olyan akció indult, ami még ma is tart. Például, a Duna menti épí­tőipari fiatalok nagyon rangos spartakiádja. — Ebből alakult ki a dunán­túli szintű vetélkedő — veszi át a szót elődjétől Vizes József. — Ezeken részt venni ma is nagy megtiszteltetés. Ezt nem lehet pótolni a vállalatnál. — Akkor kezdődtek a véd- nökségi vállalások, 1972—74 között — veszi át a szót Kis­mődi András. — Mit csinált ebben az idő­ben Vizes József? — fordulok hozzá. — A TÁÉV-hez 1971-ben ke­rültem, azután katona voltam. A leszerelés után művezetőként dolgoztam és az 1. számú fő­építésvezetőségen voltam KISZ- vezetőségi tag, közben ÍTjú- gárdista is. Az 1976-os küldött­értekezleten választottak meg titkárnak. Úgy érzem, a TÁÉV függetle­nített KISZ-titkára szívesebben beszél munkájáról, a KlSZ-szer- vezet előtt álló feladatokról, mint önmagáról. Ajánlom, be­széljünk KISZ-titkárságának el­ső évéről. — Milyen volt? — Nehéz! Meg kellett ismer­nem az embereket és a válla­lat tevékenységét. Ugyanakkor össze kellett hozni egy gárdát, amelyre munkámban támasz­kodhatok. András köztük volt, tőle és társaitól sok segítséget kaptam és kapok ma is. A megbízott osztályvezető fe­lé fordulok: — Nyolc évig volt itt függet­lenített KISZ-titkár. Nem azt kérem, hogy minősítse utódját, hohem azt; tapasztalatai alap­ján milyen tanácsokkal segíte­né munkáját? Ők összenéznek, én pedig Vizes Józsefre. —■ Úgy érzem, Jóska jól dol­gozik — közli Kismődi András. •— De még jobban is tudná végezni munkáját, ha bővítené és mélyítené személyes kapcso­latait a vezetőkkel és a tagok­kal egyaránt. Neki most sok­kal nehezebb dolga van, mint nekem volt abban az időben. Most nagyon komoly feladatot jelent a fiatalok szabad ideje eltöltésének segítése, irányítása. — Egyetértek, a kritikát el­fogadom. De el kell monda­nom, hogy a kinti építésvezető­ségeknél sokkal nehezebb az alapszervezetek munkája. Sok bejáró KlSZ-tagunk van, nagy erőpróba az ő bevonásuk a rendezvényekbe. A TAÉV KISZ-bizottságának több területen kell előrelépni, sorolja tovább a feladatokat Vizes József. A tíz alapszerve­zetnek a KISZ lehetőségeit ki­használva kell segítenie a vál­lalat gazdasági munkáját. Emellett növelni kell a KISZ tö­megbefolyását. És nem utolsó­sorban ott van az említett sza­bad idő hasznos eltöltése. Befejezzük a beszélgetést. Tudom, hogy lehetne még foly­tatni. Kismődi András most is a vállalati ifjúsági bizottság tit­kára és egy idő múltán Vizes József is zöld utat engedne magánéletét faggató kérdé­seimnek. Meggyőződésem, hogy partnereim, akik megosztották velem mozgalmi munkájuk ta­pasztalatait, alapjában elége­dettek. Főképpen azért, mert a TÁÉV KISZ-szervezete 1980 márciusában kiérdemelte mun­kájával a KISZ Központi Bizott­sága által adományozott Kiváló KISZ-szervezet zászlót. (Folytatjuk) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Bakó Jenő r Árucsere Jelentős, összesen 40 millió rubel értékű üzletkötéssel tért haza a KÖNSUMEX Külkeres­kedelmi Vállalat kereskedő de­legációja a napokban véget ért őszi lipcsei vásárról. Jórészt jö­vő évre szóló ‘importmegállapo- dásókat írtak alá NDK-beli ‘partnereikkel, de mintegy öt­millió rubelért el is adtak kü­lönféle magyar játékokat, kon­fekcióipari cikkeket és Fabulon- készítménye'ket. Az importtételek közül ki­emelkedik néhány új fogyasztá­si cikk, amelyekből eddig még nem vásárolt külkereskedel­münk; ilyenek például a kvarc­órák és sokféle játék, elsősor­ban viUanykisvasutak. A korábbinál nagyóbb vá­lasztékban vettünk NDK-beli csillárokat, háztartási fém- és műanyagárut, evőeszközöket és elektromos háztartási készülé­keket, például ‘hőfokszabályo­zós vasalókat és konyhai kisgé­peket, valamint háztartási por­celánt, vegyicikkeket, kozmetiku­mokat és tapétákat. A lipcsei üzletkötések alapján 1982-ben bővül a hazai üzletekben az NDK textilipari kínálata is. Miért félünk (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 'Napjainkban, amikor az álla­ti és az emberi táplálkozásban egyaránt növekvő jelentőségük van a fehérjéknek, nem tekint­hető fölöslegesnek a címben szereplő kérdés. A bonyhádi agrárklub növénytermesztési szakcsoportjának legutóbbi — Tevelre kihelyezett - foglalko­zásán a szójatenmesztés elő­nyeiről és gondjairól cserélt vé­leményt hét gazdaság mintegy negyven szakembere. Igen ér­dekes az út, melyet ez a nö­vény hazánkban megtett a múlt szárad végi meghonosításától napjainkig. A századfordulón csupán kuriózumként termesz­tették néhány nagybirtokon, az első komolyabb kísérlet a 40-es években volt, ‘amikor 12 000 hektáron termesztették. Ezt a próbálkozást hosszabb szünet követte — valószínűleg a ked­vezőtlen, 10 mázsa alatti ter­mésátlagok miatt -, majd 1973 óta került újra reflektorfénybe a szójától? hazánkban a szója. Jelenleg 23 000 hektáron terem, hektá- roként 20 mázsát. Ezzel az át­laggal a szocialista országok között az első, világviszonylat­ban a negyedik helyet vívtuk kii. Kár, hogy a termőterületei nézve a sor végén kullogunk. Pedig nem mindegy, hogy meg­termeljük, vagy súlyos dolláro­kért importáljuk a takarmányo­záshoz szükséges szójadarát. Úgy tűnik, a Völgység közös gazdaságai idejében felismer­ték ennék fontosságát: a hét termelőszövetkezet közül ötben termelnek szóját, örömmel hal­lottuk, hogy több szövetkezet, köztük a vendéglátó teve'li „Kossuth" is növelni kívánja szójatermő területét. A résztvevők megtekintették a teveli tsz mintatábláját is, ahol Emődi Gábor, a szójaszakszol- gálat osztályvezetője tartott fajtabemutatót. SZABÓ LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom