Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

1981. augusztus 12. ^PÜJSÄG 3 Kiemelt feladat Vízgazdálkodásunk fejlesztése a VI. ötéves tervben Interjú Kovács Antal államtitkárral» az OVH elnökével Dombóvár ellátása A napokban nyilik az Ady utcai új ABC A hazai vízgazdálkodásban roppant erőfeszítéseket teszünk a megnövekedett igények mind teljesebb kielégítésére. Milyen feladatokat jelent ez a min­dennapok gyakorlatában? — erről kérdeztük Kovács Antal államtitkárt, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnökét. — Milyen eredményeket ért el a hazai vízgazdálkodás az elmúlt öt évben? — Minthogy a vízgazdálko­dás nem zárt terület, hanem a népgazdaság szerves része, természetes, hogy saját jegyeit megőrizve megkezdte a felzár­kózást az egész gazdaságra érvényes követelményekhez. A rendelkezésünkre bocsátott anyagi és szellemi erők felhasz­nálása lehetővé tette, hogy ösz- szességében teljesítsük a népgazdasági előirányzatokat, így egyenletesebbé vált a lakos­ság és az ipar, a mezőgazda­ság vízellátása. A nyári időszak­ban vízellátási gondokkal küsz­ködő települések számát mint­egy százzal csökkentettük, ará­nyuk ebben az évben csak 14 százalék körüli lesz, ellentétben az V. ötéves tervidőszakra jel­lemző átlagos 23 százalékkal. A vízkárokat sikerült korlátok közé szorítani. Mintegy 100 mil­lió forintot költöttünk a vízgaz­dálkodás technikai-technológiai színvonalának emelésére. Apró­ságnak tűnhet, de ma sokkal jobb és „vékonyabb" betont készítünk, mint néhány évvel ezelőtt. Nőtt az előregyártott elemek és szerkezetek felhasz­nálásának aránya, sikerült ki­mozdítani a holtpontról a tipi­zálás ügyét, összegezve, a víz­ügyi szolgálat történelmének eddigi legnagyobb fejlesztését hajtotta végre az elmúlt öt év­ben, de a vízgazdálkodási in­frastruktúra viszonylagos elma­radottságát még nem tudtuk felszámolni. — Népgazdaságunk VI. öt­éves terve a vízgazdálkodást változatlanul a kiemelt fejlesz­tési célok közé sorolja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? — A népgazdaság összes be­ruházásaiból a vízgazdálkodás 54—57 milliárd forinttal része­sedik, hat százalékkal többel, mint az elmúlt tervidőszakban. Beruházásaink túlnyomó részé­re, mintegy 42—45 milliárd fo­rintot fordítunk, a többi pénzt a nagyberuházások előkészíté­sére, a mezőgazdasági vízszol­gáltatásra és egyéb célokra használjuk fel. A tervidőszak végére a laká­sok mintegy 60 százaléka része­sül közműves vízellátásban, de a közcsatorna-hálózatba bekap­csolt lakások aránya is eléri a 37 százalékot, A vízellátást, szennyvízelvezetést és -tisztítást elsősorban Budapesten, az ipa­ri központokban, a megyeszék­helyeken és a városokban, va­lamint a vízhiányos területeken fejlesztjük. A Balatonra és köz­vetlen térségére 4,2 milliárd fo­rintot szánunk. Kiemelkedik eb­ből a Kis-Balaton helyreállítá­sának első üteme, de jelentő­sek azok a munkák is, melyek a tó vizének további tehermente­sítését eredményezik. Az ár- és belvízkárok további ütemes, rangsorolt kiépítése és erősíté­se, a védekezés eszközeinek korszerűsítése. Elsősorban a ti­szai és a Körös-völgyi gátakat erősítjük. A vízrendezés nagy hányadát Békés, Csongrád, Szolnok, Borsod és Szabolcs megyék területére összpontosít­juk. Vízrendezési programunk összhangban van a ma már térségi rendszerben megvalósu­ló meliorációs tervekkel, ezál­tal jól szolgálja a föld védel­mét, termőképességének foko­zását. Az öntözőfőművek fej­lesztése viszonylag szerényebb mértékű, a fő feladat a meglé­vő kapacitások hatékony és rendszeres kihasználása. — Milyen lő területekre kell összpontosítani az erőket, az eszközöket? — A fejlesztő munkát meg­alapozó információs rendszer a víz- és energiatakarékos vízgaz­dálkodási technológiák, a meg­lévő létesítmények fenntartási, karbantartási módszereinek fej­lesztésére, valamint az iparsze­rű vízépítési módszerek szerve­zésére és bevezetésére. Bár ezek a témák elsősorban mű­szaki jellegűek, azt a célt szol­gálják, hogy javuljon, a vízgaz­dálkodás általános hatékonysá­ga és szervezettsége, ezért va­lamennyi kutatott témánkat következetesen alá kell rendel­ni általános gazdaságpolitikai törekvéseink szolgálatának. A legfontosabb témákra rendelke­zésre álló központi keretekkel való gazdálkodásba bevonjuk a hasznosítót. Például a városi csapadékelvezető hálózatok komplex fejlesztésében szerepet kapott a Pécsi Víz- és Csator­namű Vállalat. — Gyakran elhangzik mosta­nában, hogy komplex vízgazdál­kodási szemléletet érvényesít­sünk. Mit jelent ez? — Ez alatt vízháztartásunk mérlegének befolyásolását, víz­készleteink gazdaságfejleszté­sünk szolgálatába állítását, a hosszú -távú népgazdasági ér­dekek következetes érvényesíté­sét értjük, csakúgy, mint azt a kérdést, hogy egy adott térség­ben az egyensúlyt a vízigény­szabályozás vagy a vízkészlet­növekedés eszközeivel tartsuk-e fenn. Komplex vízgazdálkodási kérdés a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás rendjének és gyakorlatának megjavítása is. Intő példa, hogy az ország 1100 vízmüvéből már 71-nek a vízminősége nem felel meg a szabvány előírásainak, vagy hogy a talajvízre telepített ku­tak kilencven százaléka nitrát­szennyezett. Hasonlóan fontos az is, hogy a mezőgazdasági vízgazdálko­dás fejlesztését, a vízrendezést és meliorációt a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerekkel összhangban valósítsuk meg. A vízgyűjtők viszonyainak átfogó ismerete nélkül ez lehetetlen, ezért is tartjuk fontosnak a fo­lyamatban lévő keretterv átdol­gozását, aminek fő célja, hogy a komplex vízgazdálkodási munka gazdasági, műszaki hid­rológiai alapjait térségi szem­lélettel biztosítsa. — Az ENSZ az 1980-as éve­ket nemzetközi ivóvizellátási és közegészségügyi évtizeddé nyil­vánította. Magyarország mit tud tenni ennek sikeréért? — Anyagi lehetőségeinkkel összhangban elsősorban szelle­mi erőforrásainkat tudjuk ren­delkezésre bocsátani, figyelem­be véve exportérdekeltségein­ket. A felhívással összhangban folytatjuk szakértőink küldését a fejlődő országokba, aktívan részt veszünk az oktatási prog­ramban. Az ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás hazai fejlesztési programja lé­nyegében egybeesik az ENSZ ajánlásaival, ugyanakkor célki­tűzéseink összehangolása meg­lévő programjainkkal, jelentő­sen javíthatja a végrehajtás fel­tételeit. E feladatok szervezé­sére, ' koordinálására magyar nemzeti bizottságot hoztunk létre. ROSIER!M NÁNDOR Dombóvártól alig- néhány ki­lométerre húzódik a megyeha­tár, mégpedig „kettő" is: a Baranyával és a Somoggyal összekötő. Ebből adódik, hogy a település kereskedelmének a szokásosnál nagyobb forgalmat kell lebonyolítania, mivel jön­nek a vásárlók a két szomszé­dos megyéből is. Ez is oko. hogy a városban a múlt évben több mint háromnegyed mil­liárdos forgalmat bonyolítottak le a boltok. A kereskedelmi tevékenység zömét — 67,4 szá­zalékát — a dombóvári áfész bolthálózata vállalta magára. Az összeg — 530 és fél mii lió forint, amit a vásárlók a 49 boltban hagytak az elmúlt esztendőben — idén minden bizonnyal nagyobb lesz. Ugyan­is ebben az évben tovább bő­vül, korszerűsödik az áfész bolthálózata, s ez föltehetően a forgalom emelkedését is ma­ga után vonja. A napokban nyílik meg az Ady Endre utcá­ban egy 420 négyzetméter alapterületű ABC, ahova a százötven méternyire lévő kis üzlet költözik át. Ez a nyolc­millió forintos beruházás azt is lehetővé teszi, hogy a kör­nyék lakói itt tőkehúst vásárol­janak. Szeptemberben a kertváros gazdagodik egy 140 negyzet- méteres élelmiszerbolttal. Ezen az eddig ellátatlan területen úyynevezett Forfa-épületben rendez be a szövetkezet egy üzletet. Még a nyáron elkészül Újdombóváron, a Fő utcában az önkiszolgáló bolt bővítése. Itt mélyhűtőpultokkal, korszerű kereskedelmi berendezésekkel modernizálják az üzletet, mely nagyobb alapterületű is lesz. A felsorolás azonban még nem teljes, mert a Tanács té­ren is lesz változás. Egy 40 négyzetméteres, rozoga épület helyén, szintén Forfából, 140 négyzetméteres élelmiszerbol­tot építenek. Átszervezéssel is javítják a város élelmiszerellátását. . Fel­mérések bizonyították, hogy a Napsugár Áruház földszintjén lévő élelmiszerrészleg kicsi, s már korszerűtlen. Ezen úgy vál­toztatnak, hogy a műszaki osz­tályt máshová költöztetik, s az egész földszinten egy nagy élel­miszerosztályt rendeznek be. Szintén a jobb ellátást szol­gálja a buszbolt is. Az Ikarus- ból kialakított vándorüzlet be­váltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. Nemcsak az áfészét. hanem a környező településen lakókét is. A hűtőpultokkal fel­szerelt guruló bolt sokkal jobb ellátást biztosít a kis települé­seken, mint a korábbi — rend­szerint ráfizetéssel működő — állandó boltok. Négy ilyet szün­tetett meg az áfész, a forgalom ennek ellenére mind a négy helyen emelkedett. A jó élelmiszer-ellátás azon­ban nemcsak a bolthálózot ál­lapotából adódik. A dombóvá­riak igyekeznek kihasználni földrajzi helyzetüket is. Például a jelentős saját felvásárláson kívül zöldséget, gyümölcsöt há­rom ZÖLDÉRT-től — a tolnai, a baranyai és a somogyi vál­lalattól — is kapnak. De ha­sonló a helyzet más élelmisze­reknél is. Például a húsellátást meghatározó mértékben javítja a Dalmandi Állami Gazdaság vágóhídja és húsüzeme. Hasonló az árubeszerzés módja az iparcikkeknél is. A szövetkezet 120 szállító part­nerrel tart kapcsolatot. Tagja több szövetkezeti közös válla­latnak, így a Skála-Coopnak, s a pécsi Univerzumnak. Az áruházi osztályvezetők, egység- vezetők személyesen is járnak új áruforrásokat keresni. Őket abban, hogy közvetlenül az ipartól is vásároljanak, cél­prémiummal ösztönzi a szövet­kezet. Ugyanúgy nem elhanya­golható jelentőségű, hogy a szövetkezt 18 szocialista bri­gádja együttműködési szerző­dést kötött a termelő, illetve nagykereskedelmi szállító válla­latok szocialista brigádjaival. A következő évek fejlesztési terve további jobbulást ígér a város ellátásában. Például Új­dombóváron, a Kossuth téren épül a tervidőszak második fe­lében egy ABC-áruház, s egy másik a kórházzal szemben, az Engels és Gorkij utca sarkán, a városközpontban pedig egy korszerű büfét nyitnak majd. A maszek „konkurrencia” úgyszintén az ellátás javítását segíti. A jövő évben az áfész kilenc üzletet bérbe ad Dom­bóváron. — szí — kálatlanobb vezető gyakran fél­tékeny a magasabb végzettségű beosztottakra, nehezíti azok munkáját, előrehaladását, érve­lés helyett hatalmi szóval dönt. A FELSOROLT tényezők leg­inkább az igényesebb, a maga­san kvalifikált értelmiségiek közérzetét befolyásolják, így az ő körükben érezhető a legerő- teljesébben a kisebb település­ről a nagyobbra, vidékről a- fő­városba törekvés szándéka. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a na­gyobb városok, különösen a fő­város — a már említett okok mi­att érthetően — sokkal inkább vonzzák a kvalifikált értelmisé­get, valamint hogy ily módon a budapesti munkaadóknak több és jobb jelentkező között van módjuk választani, akkor különösen veszélyesnek látszik, hogy a kisebb településekről a viszonylag kevés kvalifikált ér­telmiségből is oly nagy szám­mal törekszenek eltávozni. E probléma figyelemreméltó már csak azért is, mert egyben azt is jelzi, hogy a végleg letele­pedettek egy része esetleg azért elégszik meg a környezeté­vel, mert gyengébb felkészült­sége miatt másutt hiába is ke­resne helyet, vagy mert igény­szintjét alacsonyabbra állította. Az értelmiség összetételének ilyen' alakulása pedig tovább csökkenti az amúgy is gyen. gébben ellátott települések vonzerejét, és ezzel bezárul a társadalmilag hibás kör. A KÖVETKEZŐKBEN érdemes közelebbről is szemügyre venni néhány életmód-meghatározó elemet, mégpedig a települési szintek és az értelmiségi szak­területek oldaláról. Jelentősé­gének megfelelően elsőként ve­gyük az anyagi-jövedelmi vi­szonyokat. A különböző-vizsgálatok egy­bevágó -megállapítása, hogy. Budapesttől a falvak felé ha­ladva csökkennek az értelmi­ségi jövedelmek. Ez a jövede­lemcsökkenés mindenekelőtt az alábbi tényezőkkel függ össze: a,z értelmiségen belül nő a pe­dagógusok, a nők és a fiatal pályakezdők aránya, és mint is­meretes, ők a legalacsonyab­ban fizetett diplomások. Sőt, a települési szint csökkenésével csökken a mellékmunka válla­lásának a lehetősége is. Pedig, ha a hivatalos, vagyis a főállás­ból származó fizetéseket hason­lítjuk össze, azt találjuk, hogy az azonos foglalkozási ágakban, a nemi hovatartozást és a szol­gálati időt is figyelembe véve, szinte alig van eltérés a fővá­rosi és a vidéki, illetve avvidéki városi és a falusi értelmiségi jövedelmek között. Ez az egyen­lőség azonban voltaképpen egyenlőtlenség, hiszen minél ki­sebb településen, a nagyváros­tól minél távolabb dolgozik egy értelmiségi, annál költségesebb, ha ténylegesen értelmiségi élet­módot kíván élni. Talán elég, ha airra hivatkozom, hogy némi­leg emeltebb szintű igényt ki­elégítő anyagi, szellemi, egész­ségügyi szolgáltatás eléréséért legtöbbször utazni kell, és nem is keveset. Külön kell itt utalni arra az esetre, ha a vidéken (különösen falun) élő értelmiségi felsőfokú intézetben taníttatja ■gyermekeit, és. fizeti- azoknak lakás- vagy egyéb költségeit. INDOKOLT tefiát, hogy a vi­déki, de különösen a falusi ér­telmiségiek jövedelemkiegészítő tevékenységet vállalnak, még akkor is, ha a nagyobb telepü­lésen élő kollégáikkal ellentét­ben a jövedelem forrása nem szakmájukon belül, 'hanem azon kívül van. így alakul azután ki az a helyzet, hogy különösen fa­lun a keresetkiegészítő mellék- tevékenység az esetek többsé­gében (az orvosok kivételével) a mezőgazdasághoz kapcsoló­dik, mint növénytermesztési, ál­lattenyésztési munka. Ez azon­ban az értelmiségi életmód szempontjából újabb feszültsé­gek forrásává válik. Amennyi­ben ugyanis ez a fajta elfog­laltság már pénzkereső tevé­kenység célját szolgálja (túllép a kedvtelésből, a hobbiból vég­zett időtöltésen), meglehetősen sok energiát és időt emészt fel, viszonylag kevés anyagi ellen­érték fejében. (Közgazdasági számítások szerint ugyanis a mezőgazdasági kistermeléssel biztosítható órabér értéke 1Ö fo­rint körül mozog.) AZ ANYAGI és jövedelmi vi­szonyok mellett - azzal szoros összefüggésben - a másik na­gyon lényeges, életminőséget meghatározó tényező a lakás. Az értelmiségiek lakásviszonyait számos körülmény befolyásolja, így többek között a fpcjjalkozás v. presztízsé, a helyi szükségletek, ' a település fejlettsége, a jöve­delmek, a helyi normák, az is­kolai végzettség stb. Azt lehet mondani, hogy a lakás talán az egyetlen olyan figyelemre méltó tényező, amely a fővárostól az alacsonyabb szintű települések felé haladva növekvő előnyöket biztosít az értelmiség számára. Az adatok nyelvén ez azt jelen­ti, hogy például szolgálati la­kásban lakik a budapesti ér­telmiség 2 százaléka, a vidéki értelmiség 20, és ezen belül a falusi értelmiség közel 30 szá­zaléka. Ez a tény egyértelműen arra utal, hogy különösen a pá­lyakezdő értelmiséget a lakás­hoz jutás nagyobb esélye vi-_ déki munkavállalásra ösztönzi, ösztönözheti. A lakáshasználati jogcímmel kapcsolatban utalni kell arra is, hogy a fővárostól a falu fe­lé haladva nemcsak a szolgá­lati lakással rendelkezők ará­nya növekszik, hanem a saját tulajdonú lakással (családi ház- zg-l) rendelkezők aránya is. Még­pedig a következőképpen: a budapesti értelmiség 22 száza­léka, a vidéki értelmiség 31, és a falusi értelmiség kb. 40 szá­zaléka tulajdonos. A tulajdon- jogcím viszont néhány figye­lemre méltó gazdasági, szocio­lógiai problémát hordoz. Először is a lakás, családi ház'Vásár-' láss, vag^éptose nagy anyagig terhét ro®a .tműjdonosraj Má-' sodszor: akadályozza a mobili­tási esélyeket, mégpedig olyan módon, hogy alacsonyabb szin­tű településen számos esetben a „rög'hözkötés" funkcióját töl­ti be. MINDENT összevetve, a vizs­gálatok alapján megállapítható egyrészt, hogy a fővárostól a fa­lu felé haladva szaporodnak az értelmiségi „életteret” kedvezőt­lenül befolyásoló tényezők, bár ezek nem egyformán érintik az értelmiség különböző szakmai csoportjait; másrészt a hátrá­nyok ellensúlyozására szinte egyetlen számottevő tényező szolgál, mégpedig a lakás, eb­ben ugyanis a vidéki értelmi­ség helyzete kedvezőbb, mint a budapestié, aminek jelentősége (különösen a pályakezdők ese­tében) felbecsülhetetlen. MÓDRA LÁSZLÓ Soron kívüli építőanyag A TÜZÉP kérésére a Tégla- és Cserépipari Tröszt vállala­tainak dolgozói soron kívüli szállításokkal segítik a vihartól és jégveréstől megsérült sza­bolcsi épületek helyreállítását. Korszerű épületfalazatok készí­tésére g, feh^sgyantiati, a mát- raderecskéf es az egri gyárak ötmillió téglablokkot adnak so­ron ki|tij a szabolcsi vásárlók­nak, s már megkezdték a vas­úti szállításokat, A megsérült kémények helyreállításához az Észak-magyarországi Téglaipari Vállalat Putnokról 300 ezer, az Alföldi Téglaipari Vállalat pe­dig Debrecenből és más gyár­telepéről 150 ezer kisméretű tömör téglát küld. A békéscsa­bai gyáraktól 90 ezer tetőcse­repet szállítanak a kamionok, a Bátaszéki Vázkerámiagyárban felajánlott 200 ezer tetőcserép továbbításáról pedig a vasút gondoskodik. A soron kívül kért téglaipari termékek szállításai egy-két napon belül befejeződ­nek, de az iparqg dölgozói szükség esetén további pótszál­lításokról gondoskodnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom