Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
1981. augusztus 1. tníÉPÜJSÁG 3 Munkavédelmi újítók isteni szikra nélkül Megyénk üzemietilben, gyárai Csillag Levente, a ma már biztonságos fóliavágónál a Bonyhádi Cipőgyárban — Milkénit válik valaki újítóvá? A fehérjék új „csillaga” biain nagyon sok olyan ember dolgozik, alkli Ikifogástalainu1!, jól végzii munkáját. Egy részük azomlbialn nem elégszik meg. „osolk” ennyivel, hanem munkaköri köte lességén itúilme- nőein új ötletekkel', komstruk- aióiklklall ólll élő, s ezek vagy a gazdaságosabb 'termelést, vagy a dolgozó ember védelmét szolgálják. Vajon mii készteti őket erre, s vajon mi a titka egy-egy újítás ilétrejötténék? VaJaim'ilfél'e sugallat, netán isteni sztilknct nyomóin pattan ki fejükből az ötlet? * Azon ai napon, amikor a dumaföldvtíri kendergyánba érkeztem ■, hogy felkeressem Tamási István, tmik-vezetőt, akit az idén Kiváló újító címmel tüntettek ki, egy férfi lecsúszott a készülő kazalról és lábait törté. Ez volt az idei hatodik üzemi ibaieset ai gyárban. Tavaly aiz egész esztendőben hét történt. — A fiigyéliméttenség ellen sajnos minős orvosság, és a mumiká Védelmi újítások sem küsizőböllhletik ki azt teljesen — mandtlo Kovács Józsefné munkavédelmi éís újítási felelős. — Persze, előfordul, hogy egy jó ötlet, mint Tamási Istváné is, lehetetlenné teszi azt, hogy a figyélimetfan ember mozgó gép- aillkaitirészlhez érjen, de például a négy „pakiliból” készülő kazalra -nem szerelhetünk védőkorlátét. Megtudom: tavaly negyvenkilenc benyújtott' újításból negy- venlmyoloat fogadtaik el' a kein- dengyáirban, s ebből kilenc munkavédelmi jelleg ű volt. A biteméiből öt Tamási Istváné. — Ha már a számoknál tartunk — mondta —, akkor hozzáteszem : összesen huszonkét újításom volt aiz elmúlt évben, amilkor a IV. negyedév az újítóéi verseny jegyében zajlott le. Bklkor egyébként az ország tizenegy gyáregységének Szegeden megtartott munkavédelmi vetélkedőjén harmadikok lettünk. ‘Megkértem Tamási Istvánt, beszéljen egyik újításáról!, mire azzal féléit, hogy „mind nta- gyon kedves nekem”. Aztán mégis kiragadott egylet a sok közül, s ennék lényege: sűrített levegővé! történő olajjkitenmelés a hőprésaknáibál. — Milyen ez az akna ? — Szobányi, amelyben, nagy volt az élosúsrásveszély és az asszonyok, korábban, ott déf- gazvá, bizony jócskáin beszeny- nyezték magúikat olajjal. — Miért újít? — Nem tudnék úgy élni, hogy ne próbáljak ésszerűsíteni valamit, Vagy megoldani egy feladatot. — Úgy semmiképpen sem., hogy elhatározza: na, most én újitá/nli fogok. A jó gazda, szemével nézve .kell1 jármi az üzemben, s meglátni például a veszélyes gépegységet, aztáti pedig kitalálni a megoldást, vagy aprót, vagy nagyobbat. Egy ilyen apró megáldó« leírását olvasta' fel Kovács Jó- rsefné: „‘Balesetveszély és illetéktelén. ‘beavatkozás lehetőségének megszüntetése a bútor- lopüzemi gőzélosztónál". — Mit jelent ez? — kérdeztem Tamási Istvántól. — Az esetlég kiömlő forró gőz netán leiforrázhbltná az éppen közeliben lévőket. A megoldás roppant ea.yszerű — egy korlátot szereltünk fel —, de lényegiében ezt a veszelyforráslt is valakinek észre kellett vennie. — Gondolt már rá, hogy újításaival talán több sérülése«, vagy még halálos balesetet is megelőzött? — Igent de arra, is nügyon jó gondolni, milyen érzés egy- egy újítás létrejötte, s azok az asszonyok sem feiejtík el, hogy miiért nem kell' most már alajlbtaim járniuk. * A Bonyhádi Gipőgyánbain minden évben munkavédelmi feladaUterv készül, arneíy serkentően hat az újítámozgalomira.. No, meg aiz 1980-ban először meghirdetett iparági verseny .is, amelyben tizenöt vállblat közül a bonyhádiak a halnmadilk helyre kerülitek a beadott1 újítások száma, gazdaságii eredmény© és természetesen munklaVédelmi értéke alapján. — A versenyt erre az évre is kiírták — mondta Bairicz István újítási felelős. — Tavaly százhuiszOnmégy újító munkájának eredménye csaknem négymillió forint megtakarítás volt, s reméljük, az idén sem csökkennék ezek a számok. A bizakodásra jó alapot ad Csillag Levente, aki 1967 óta dolgozik Itt. Tanulóként került a gyárba, ma tmk-lakatas, s eddig 9—10 „jegyzett" ötlete van. — Ez azt jelenti, hogy értékelték, jutalmazták elképzeléseimet, miután megvalósítottuk aizokat — mondta a fiatal timlk-s.- — Melyik volt a legjelentősebb? — A cipők hátsórész-formá- zásának varrott technológiájához nem volt megfelelő gép, így hát szerkesztettünk egyet. Ketten negyvenötezer forintot köptünk érte. — És a munkavédelemben? — A íólíialdairabolás nagyon veszélyes vollt, féltek is csinálni, de ezt is megoldattuk. Ezenkívül. az éksarok-asiszo'lás nehéz és veszélyes kézi munkáját ma már olyani sóját konstrukciójú gép végzi, amelyet — mint újítást — a. Dunai Cipőgyár is átvett tófűink. — Mi az ötlletlek titka'? — Ismerni kell1 a gyárat, érdeklődni ^minden iránt, nemcsak rutinszerűen dolgozni, hüném keresni az új 'megoldásokat. Mindez persze valójában nem titok, mint ahogy az sem, hogy amikor legutóbb JBUSZ-kirán- duláson vettünk részt az NDK- ban, a turiStaütba beiktattunk egy cipőgyári látogatást is — Elismerik az újítók munkáját? — Megkapjulk az újítási díjaikat, s ezen kívüli az is bizonyos értékelést jelent, hogy amikor o váfflöillat kíváncsi valamire külföldön, akikor az újítókat küldik leginkább. De' aiz is jólesik, hogy almikor valló- mii yen megoldandó feladóit akad1, akkor hozzálnk jönnek: próbáljunk segíteni. 'Pém Lálszlló munkavédelmi vezető a cipőgyárban': — 1980 első feliéiben és az idén is 12—12 üzemi baleset történt nálunk', ipontosölbbóin: ennyit tartunk nyúlván, ugyanis az idei 12-bőll 5 munkába jövet, vagy hazafelé menet következett be, mert most már ez is, például utcai elcsúszás, elesés is üzemi 'balesetnek számít. Az -új baleseti ókkutatási forma _ a> gépi adatfeldolgozás segítségével, kizárja a szubjektív meg ítélést, pontosabbá teszi a baleseti forráisolk úgynevezett kiszűrését, s ezáltal az újítási célfeladataik meghatározását is. * Isteni szikráiról nem beszéltek sem az újítók, sem a. munkavédelmi szakemberek, és a domibóvári tejüzemben Öllé Lajos tmik-vezető sem. Ő is többszörös újító, s kedvét csak kis- időre vette el az, hogy annak idején meglehetősen késve és reklomá'hósrö honorálták egy műszakilag nem túlságosan nógy horderejű, de értékét tekintve mégis jelentős 'konstrukciójukat, amelyért végül'is ketten tizenötezer forint díjat kaptak. A HM—3 típusú tej- töltő gép korábban több Csonkulásos' balesetet Okozott, de Öllé Laljasék megoldó sóval ma már biztonIságos. Nem vitás, hogy akár egyetlen épségben maradó kézfej is mérhetetlenül többet ér tizenötezer forintnál. Az említett eset — ai huzavona — ma már nem jellemző. Az üzemeik, váflóilbtok az igen fontos termelésnövelési megoldások keresői méllett ugyanúgy megbecsülik a munkavédelmi újítások létrehozóit is. VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Cz. S. A mezőgazdasági nagyüzemek újabb, hazai eredetű fehérjeforráshoz jutnak: a nagyüzemi körülmények között is jól termeszthető csillagfürt nevű pillangós növény egyre jobban terjed a gyakorlatban. A hazai mezőgazdasági állattenyésztési kísérleti intézetek is sikerrel foglalkoztak ezzel a növénnyel, amelyet korábban tulajdonképpen a kukorica szorított ki a termesztésből. Miután a külföldről beszerzett fehérjefélék eléggé drágák, a nagyüzemi gazdák érdeklődése most ismét a jó hozamú és magas fehérjetartalmú növény felé fordult. Egyelőre még csak 14 ezer hektáron termesztik a csillagfürtöt, azonban már több mint 80 mezőgazdasági üzem foglalkozik vele. Nagy előnye, hogy jól hasznosítja a homoktalajokat, olyan vidékeken is sikerrel termeszthető, ahol más növény csak nehezen szerzi meg a táplálékot. A Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzemében újabb nagy lépést tettek a széntermelés fejlesztésének érdekében: egy hatalmas meddőlefejtő gépet — amelynek teljesítménye naponta negyvenezer köbméter föld megmozgatása — áttelepítettek az 1-es számú bánya- területről, az úgynevezett Keleti ll-es mezőre. A gép saját hernyótalpain tette meg a számára kijelölt kétezer-ötszáz méter nyi utat, percenként hat métert A csillagfürt termesztésére mindenekelőtt a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek vállalkoztak, ezek ugyanis árbevételük után 20 százalékos árkiegészítésben részesülnek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az OMFB fehérjeprogramjának keretében egy év alatt 16 üzemi kísérletet végeztek. Tisztázták, hogy a külföldről importált szóját jól lehet helyettesíteni egyebek között a sertéstenyésztésben. Például már a hizlalás kezdetén is csaknem teljes egészében felválthatják a szóját ezzel a fehérjedús növénnyel. A helyettesítésnek semmiféle káros hatása nem volt a malacokra. A sikeres kísérletek után a csillagfürt etetését több nagyüzemben bevezetik, mindenekelőtt azokban a gazdaságokban, amelyek már iparszerű módon foglalkoznak a csillagfürt termesztésével. haladt előre. A költözéssel párhuzamosan felépítették a géphez csatlakozó háromezerötszáz méter hosszú szállítószalagot is, amely a meddőt viszi a már kitermelt bányagödörbe. A Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzemének folyamatos áttelepítését az indokolja, hogy a legújabb kutatások eredményei szerint Visontától délkeletre több mint egymilliárd tonna szénvagyon rejtőzik. Minősége azonos a visontaiéval, mennyisége pedig többszöröse annak. Újabb szénmező Visontán Mi köze hozzá? Épül az M-l-es Építőtáborozó fiatalok segítségével meggyorsult az M—1- es autópálya törökbálinti szakaszának építése. Az aszfalt- burkolat már elkészült, jelenleg árokburkolás és a csomóponti ágak kialakítása van folyamatban. Az 1982-re tervezett átadási határidőt módosították, s az új terv szerint a csomópont, a 4 km-es bal oldali pályaszakasszal együtt az év végéig elkészül. A végleges forgalmi rend ezen a szakaszon könnyebbé teszi a külső budai kerületek megközelítését. A törökbálinti elágazásig, az M—7-es autópályával közös szakaszon a kétszer 3 sávos pálya már most zavartalanná teszi a főváros és a nyugati országrészek közötti gépjárműforgalmat. Tatabányától Győrig a jelenlegi fél autópálya, és Győrtől a hegyeshalmi határállomásig az 1-es számú főútvonal hosszú ideig szintén kielégíti a forgalmi igényeket. Várhatóan 1982 végéig elkészül a kétszer 2 forgalmi sávos, 20 km hosszú Bicske— Tatabánya közötti autópályaszakasz, amely elkerüli Tatabányát, lényegesen lerövidítve ezzel az utazás idejét, Ezt követően készül el a Biatorbágy— Bicske közötti útszakasz, amelynek átadását a VI. ötéves terv végére tervezik. Az idŐS, nyugdíjas orvos------------------ előrebocsátotta: n em magánügyről szeretne beszélgetni. Amint mesélni kezdett, mint 'hőmérőn a higanyszál a hőt, úgy mutatta volna a készülék a vérnyomása emelkedését. — Ha hiszi, ha nem, szégyelltem magam. Nem magam miatt. Mások miatt. Nemrég egy külföldi ismerősömmel tettünk a megyében nagyabb utat. Amerre mentünk, mindenütt az út mellett műtrágyamaradékok, elszórt búzaszemek. Volt, ahol élelmes emberek az út mentén söprögették az elszórt szemeket. Ismerősöm megkérdezte: „Magyarország olyan gazdag, hogy amit drága pénzért megtermel, azt el is szórja?" Mit válaszolhattam erre. Hebegtem, habogtam, hogy szó sincs róla: nem olyan gazdag, de vannak hanyag emberek ... „És nem lehet ezeket az embereke rendre, takarékoskodásra szoktatni?” — kérdezte, mire én megint csak dadogni tudtam: Lehetne, biztosan lehetne, bizonyára van olyan törvényünk is, amelyik előírja a megtermelt javak védelmét... Elmondtam: olvastam, hogy a kombájnokon szemveszteség mérők vannak. Ezt állandóan figyelik, ha nagyobb a szemveszteség a megengedettnél, akkor kijavítják a hibát. Egyszóval a mezőkön, aratás közben vigyázunk már a megtermelt szemre, de azt már senki sem méri: mennyi szóródik el, amíg a kombájnból a vontató pótkocsijára, vagy a teherautóra kerül a szem, vagy amíg bejut a határból a magtárba, a terményforgalmi telepére, a vagonokba, az uszályokba. Soksok tonna megy így veszendőbe. Benne a sok műtrágya, munka, minden. Ennek a pocsékolásnak csak a madarak örülnek. Eddig csak a fácánok jártak ki az út szélére, a napokban már vadkacsákat is láttam eszegetni. Nem akartam hinni a szememnek, de vadkacsák voltak ... Úgy lakmároztak, nyelték a búzát, mintha baromfiudvarban lettek volna, mintha a gazdaasszony szórta volna eléjük az eleséget. Nem tehetek ró,a'-------------------------------vagyok, ily ennek születtem. Tudom, vannak, akiknek hivatalból kell az ilyesmivel törődni, mégsem tudok elmenni szó nélkül, ha azt látom: másképp is lehetne csinálni valamit. Több illetékessel beszéltem. Volt, aki meghallgatott, 'bólogatott: igazam van, tényleg le lehetne takarni műanyaggal a szállítmányokat, a kocsik rakodóterét is ki lehetne bélelni fóliával, így valóban nem szóródna se a műtrágya, se a szem, sőt még a sóderra is teríthetnének ponyhát, hogy ne törjön össze autószélvédő, hogy ne legyen olyan balesetveszélyes egyes utakon közlekedni. Mondom, meghallgattak, és minden maradt a régiben. Persze mondták: nincs erre pénz, a gépkocsivezetők, rakodók sem szívesen végeznek plusz munkát, nem vállalják a takarga- tást. .. Több gépkocsivezetővel is beszélgettem. Elmondtam nekik is a dolgot. Ök nem köntör- falaztak. Visszakérdeztek: „És most mondja meg, de őszintén, mi köze magának ehhez az egészhez?” — Nem- is tudom pontosan, hogy mi közöm van hozzá. Csak frázisokat tudok mondani: Ahhoz, ami ebben az országban történik, mindenkinek köze van. Nekem is. A búza, amit szétszórnak, az az enyém is. Ha kevesebb búza kerül a magtárba, exportra, az az én életszínvonalamat is rontja ... „Az a néhány kiló, ami az én kocsimról leszóródik?” - kérdezett vissza az egyik gépkocsivezető. Sok autó, sok fuvar, sok kiló... Nem tudtam meggyőz----------------------------- ni. Mint ahogy nem tudtam meggyőzni a tejeseket sem. Pontosabban azokat a gépkocsivezetőket, rakodókat, akik a tejet szállítják. Hárommal is beszéltem, amikor láttam, hogy mit csinálnak a zacskós tejjel. Mit gondol, mit válaszoltak? Az egyik azt: „ötven kilót kell kibírnia ennek a zacskónak!” „De látja, nem bírta ki, kiszakadt!” .jPedig ennyit kellene kibírnia.” „Az lehet, de látja, a dotáláskor kiszakad!" — A másik kettő, akinek szóltam, megérdezte: „Mi maga, ellenőr?" „Nem — mondtany nyugdíjas orvos vagyok.” Az egyik erre azt kérdezte: .^Beleszóltam én a maga dolgába?" Mire én azt válaszoltam: „Nem!” „Hát akkor maga se szóljon abba, ami az én dolgom.” „De nemcsak a maga dolga. A mi dolgunk is, hogy mennyi tej marad a zacskóban és mennyi folyik el.” „És az nem mindannyiunk dolga, hogy maguk orvosok hogyan gyógyítanak?” „Dehogynem.” „És maguk bele engednek szólni?” „Az más, ahhoz nem ért mindenki?" „És éhhez ért? Például maga ért ehhez? Szállítási szakember maga, vagy orvos?” A harmadik rakodó nem volt ilyen kérdezősködős. ő csak egy fenyegető kérdést tett fel: „Mi köze magának éhhez az egészhez?” — Mintha leforráztak volna. Akkor is így éreztem magam, amikor bátorkodtam feltenni a kérdést: ha olyan sok téj van, ha olyan jó lenne, ha nőne a tejfogyasztás, akkor védőitalként miért csak ásványvizet, szódavizet írnak elő? Egyik helyen megmagyarázták a dolgot: nincs elég műanyag. Az üzemeket nem tudnák ellátni tasakos tejjel. A másik helyen érveltek egy ideig, aztán kimondatlanul is megkérdezték: „Mi köze magának ehhez?” Azzal búcsúztak ugyanis: a kérdés megválaszolása a szakemberekre tartozik. Mondtam már: a kérdésre én sem tudok válaszolni. Nem tudom megfogalmazni: mi közöm van ehhez meg ahhoz, de valami belülről arra kényszerít, hogy szóljak. Szerintem a kérdésre senki nem tud válaszolni. Végső érvként viszont kérdezni mindenki tud! Ha pedig megkérdik a szakembert: mi köze hozzá, csak általánosságokat tud mondani, hisz az elszórt búzából talán csak néhány kiló jutna rám, ha nem szórnák el, hanem kiosztanák a tulajdonosok, vagyis a nép között. Ennyit kapna az is, aki most szétszórja. A tasakbó! eredő károkból is keveset részesednék ... De gondolja csak el. hány és hány olyan dolog van, amivel kárt okoznak, amire nem vigyáznak? — Látja, már megint olyan általános érveket sorolok, amelyek nem hatnak. Szerintem a legjobb az lenne, ha megtiltanák e kérdés feltevését: „Mi köze hozzá?”. Egyszerűen fel se lehetne tenni. Akkor csak intézkedni lehetne. Kérdezni nem! És akkor wtón keve*ebb ____lenne az olyan beteg is, akinek emiatt ment tönkre a szíve, a gyomra ... mert nem tudta megmagyarázni sem önmagának, sem másnak, hogy mi köze ehhez, vagy ahhoz a dologhoz. SZALAI JANOS Percenként hat métert haladt a gép.
